Természettudományi Közlöny 1902 (34. évfolyam, 389-400. füzet)
1901-04-10 / 392. füzet
LEVÉLSZEKRÉNY: 309 sem nincs. A reszelt forma kékesfekete színre való változását csersavas vegyületei okozzák, melyek vagy a reszelő vasával való érintkezéstől, vagy a levegő hatására barnulnak meg, mert legyen bár a reszelő jól ónozott, az éle mindig vas, amelyről apró vasrészecskék válnak le és a formában levő csersavval fekete csapadékot alkotnak. E jelenségen alapul a borok fekete törése is. Továbbá minden szerves anyagban van egy oxigént átvivő anyag (oxydate), amely a levegőnek és világosságnak kitett szerves anyagon az anyag barnás színeződésében mutatkozik, így barnul meg a levegőn levő gyümölcs, sőt némely burgonyafajta egészen sötét, majdnem fekete színt ölt. Ezt akadályozzák meg azzal, mikor ez anyagokat savval kezelik (eczetes torma), vagy melegítik (aszalják), vagy megkénezik. A borok barna törését szintén ez a körülmény okozza. RÉVÉSZ ISTVÁN: (28.) Az oleander (Nerium Oleander L.) déleurópai hazájában leginkább nyirkos és napos helyeken nő. Neve görög származású és tulajdonképen »«eras«-ból azaz »nyirkos«-ból van alkotva, amely elnevezés már maga is világos útmutatás, hogy az oleandert nyáron nyirkos, meleg és napos helyen kell tartanuk, télen pedig fagytól mentes, illetőleg 2—5. fokú helyen kell átteleltetnünk. Ha ilyen elbánásban részesítjük, a tenyésztés jó eredménye nem fog elmaradni. A kérdésben »télihajtás«-ról van szó, ilyeneknek pedig rendes kezelés mellett nem szabad képződniük, mert az oleandernek (mint általában a legtöbb cserjés növénynek) télen nem szabad hajtania, mivel ilyenkor a tenyészet szünetel. A tisztítást különben, ha épen szükséges, bármikor elvégezhetjük, de amint fentebb mondtuk, rendes kezelés mellett erre szükség nincsen. Nálunk az oleandert mesterségesen a következőképen tenyésztjük : a szaporítás a nyár folyamán dugványról történik ; erre a czélra a fiatal 5—6 leveles hajtásokat éles késsel lemetszük és keskenynyakú esővízzel töltött palaczkban úgy helyezzük el, hogy a hajtásnak alsó része 3—5 cm-nyi magasságig vízben álljon ; a vízbe czélszerű 1—2 darab faszenet is tenni, a mi a víznek megromlását gátolja ; 18—22° R.-os meleg helyen a dugványok 14—20 nap múlva gyökeret fejlesztenek, a mikor kis cse-repekbe homokos levél- vagy erdei földbe kell őket ültetni ; beültetés után a kis növényeket mérsékelten locsoljuk és begyökeresedés után a fent említett 3—5°-os helyiségben teleltetjük, amely időben (télen) a növényeket szintén mérsékelten locsoljuk. A további kezelés abban áll, hogy a növényeket szükség szerint minden tavaszszal valamivel nagyobb cserépbe, mégpedig a fent említett földbe ültetjük át (az idősebb növények számára komposztföldet is keverhetünk) és ennek megtörténte után zárt (nem szellős) helyen tartjuk. Kellő begyökeresedés után szabad levegőhöz és napfényhez kell a növényeket szoktatni. Ahol van rá mód, a cserépbe teljesen begyökeresedett növényeket hetenként vízzel hígított trágyalével lehet locsolni, ami fejlődésükre igen hasznos ; az ettől eredő későbbi eredmény abban nyilatkozik, hogy a levelek haragos zöldek lesznek és a virágok nagyra fejlődnek. Nem elég, hogy a növényeket nyári meleg időben naponként egyszer-kétszer rendesen meglocsoljuk, hanem szükséges, hogy leveleit és környezetét is gyakran megpermetezzük, hogy így nyirkos levegő legyen körülötte. Ennek hijján az oleandert többnyire pajzstetvek (Aspidiotus nerii) lepik el, melyeket pusztítani kissé nehézkes, minthogy erős szappanos vízzel (az ágait kis kefével, a leveleit pedig szivacscsal) kell mosogatni. Megmosás után az egész növényt tiszta vízzel le kell fecskendezni és ezután néhány napig árnyékos helyen tartani. Bokrosodás czéljából hosszúra növő hajtásait kurtítani lehet, levágott hegyeit pedig szaporításra használhatjuk. Rendes tenyésztés mellett az oleander április-május hónapokban új hajtásokat fejleszt, július-szeptember hónapokban virágzik, a téli hónapokban pedig tenyészete szünetel. RAUE KÁROLY: (29.) A nappalok hosszának váltakozása kizárólagosan azért van, hogy a Nap a Föld körül nem az egyenlítő, hanem az egyenlítőhöz hajló ekliptika síkjában kering. Minthogy tehát a Nap az egyenlítőhöz hajló legnagyobb körben mozog, természetes, hogy december 22-ikétől, legmélyebb helyéből kiindulólag naponként északabbra és északabbra fekvő pár körben mozog, ami által június 21-ikéig a nappal tartama az éjjelhez képest mindjobban nő. A Nap az ekliptikában nem ugyan pontosan, de közel egyenletesen kering. Húzzon csak egy glóbuson az egyenletesen beosztott