Természettudományi Közlöny 1917 (49. évfolyam, 665-688. füzet)

1917-01-01 – 01-15 / 665-666. füzet

4­­SIGMOND ELEK­ tékű feldolgozásával. A nézetek nagyon eltérők arra vonatkozólag, hogy hány ilyen vámőrlő malom foglalkozik olajütéssel. A hozzáértők becslése alapján évi termelésüket kereken körülbelül 100 vagyon tökmagolajra és 300 vagyon napraforgómagolajra becsülhetjük. Tekintve azt, hogy az 1907—1911. évi átlagos töktermelés kereken 20 millió métermázsa volt, ha föltesszük, hogy csak 70­ °/p magot foglalt magában, ebből az adatból kereken 1 V0 millió métermázsa magra következtethetünk. Ha föltesszük, hogy ennek csak 20%-ából termeltek volna olajat, mintegy 3000 vagyon étkezési olajt gyárthattunk volna saját termelésünkből, a­mi, miként az alábbi táblázatból látható, négy­szeresen felülmúlja összes ételolajfogyasztásunkat. Ipari gyáraink az utolsó négy év átlagában azonban összesen csak 5,6 vagyon tökmagolajat gyár­tottak. Évi behozatalunk tökmagolajból 39 vagyon, kivitelünk 16 vagyon volt, ezek szerint a vámőrlőmalmok termelését nem számítva, a tökmagolajfogyasz­tás 29 vagyon volt. Napraforgó­ olajból az utolsó 4 év átlagában hazai gyáraink 55 vagyont állítottak elő, 3 vagyon volt az évi behozatal és 34 vagyon a kivitel. Ezek szerint a belföldi fogyasztásra maradt évi 23 vagyon. Ha föltesszük, hogy a vámőrlő malmok évi olajtermelésének 80-ed része étkezési olaj volt, és 10-et ipari czélokra használták fel, akkor a vám­őrlő malmokból származó évi olajtermelést kereken 300 vagyonra becsül­hetjük.­­A fentebbi adatokat összegezve, az összes étkezési olajfogyasztást évi 690 vagyonra becsülhetjük s ez a mennyiség elenyésző kis mennyiség az ételzsírfogyasztáshoz képest. A felsoroltakkal azonban még korántsem merítettük ki a zsírfogyasztás forrásait. Mert a húsfélékben, főzelékekben és lisztes anyagokban természet­szerűleg bennfoglalt zsírtartalom szintén hozzájárul zsírszükségleteink kielé­gítéséhez. A húsfogyasztásra vonatkozólag elegendő statisztikai adat híján ismét becs­lésekhez kellett fordulnom. KOVÁCSY már előbb idézett értekezésében a háború előtti évi marha- és borjúhúsfogyasztást kereken 4 millió métermázsára becsüli. Ugyancsak az ő adatai szerint a borjúhús aránya a marhahúshoz viszonyítva : 1000 lakosra vonatkoztatva 80 borjúra 51 ökör, bika, illetve tehén jutott. Ha már most a levágott borjak átlagos súlyát 171kg-nak, a kifejlett vágó­marhákét 390 kg-nak, a borjúhús átlagos zsírtartalmát 2­ 7%-nak, a marha­húsét 13'8°/o-nak vesszük, akkor 1000 lakosra jutott 13680 kg borjúhús 2'7°/o zsírral 369­36 kg zsír és 19890 „ marhahús 13­8 „ „ 2744­82 „ „ Összesen 33570 kg hús, és ebben 311418 kg zsír, a­miből az átlagos zsírtartalom 9'36°/o. Ha tehát a 4 millió métermázsa hús átlagos zsírtartalmát kereken 9%-nak vesszük, a­mi a rendelkezésemre álló

Next