Természettudományi Közlöny 1923 (55. évfolyam, 149-152. pótfüzet)

1923-01-12 / 149-152. pótfüzet

PÓTFÜZETEK A TERMÉSZETTUDOMÁNYI AVWA-JJ-JV^-Lj A A W A-I •Megjelenik évenkint 4 fy- 1/ A fj T A \ T\ /T T f \ T~J E folyóiratot a társulat cetben, összesen 4­ 5 nagy KÖZLÖNYHÖZ ára, a Természettudomá­nnal , időnkint szövegközi KVNFCfYFDFS FOL­YÓIRAT nyi Közlönynyel együtt, ábrákkal illusztrálva. tVlHIU I LUL3 JULIUlKAl. 12.000 K. LV. KÖTETHEZ. 1923. JANUÁRIUS—DECEMBER 1­4. (CXLIX-CXLII.) PÓTFÜZET •nyolcadrét ívnyi tartalom- JÄÄT 5. A hortobágyi szikesek ismertetése és javítási lehetőségei.­ A hortobágyi szikesek a tiszamenti kötött sziktalajok szódától mentes válfajai közé tartoznak. Még pedig részben termősziktalajok, melyeknek összes vízben oldható sótartalma nem haladja meg a 0'20°/o-ot s ennek következtében a gabonafélék és jobb minőségű fűfélék megteremnek rajta. A termőszikek megint tovább feloszthatók por­szikre, vagy repedezett szikre, aszerint, amint bennük a finom iszap, vagy az agyag az uralkodó. Ezek alkotják a hortobágyi só kaszálókat vagy legelőket és a szántásra is alkalmas területeket. A Hortobágynak mezőségein azonban az összes vízben oldható sótartalom sokszor jóval felülmúlja a 0'20°/o-ot. Ilyen pl. a Csúnyaföld és a Zoltánfenék, ahol az egyik helyen a felső (A) szintben 0'80—1'0°/o, az alatta fekvő felhalmozódási (B) szintben 10—1'2°/o összes vízben oldható sót talál­tam. A vízben oldható sók zöme nátriumszulfát és a mélyebb szin­tekben a gipsz gyakran kristályosan is feltalálható, ezért ezek a hor­tobágyi szikesek a szulfátos sómezők csoportjába oszthatók. A szul­fátok keletkezését többféle módon magyarázhatjuk. Legvalószínűbb azonban, hogy a szulfát mocsári növényzet korhadásának terméke. Nemcsak a geológiai és a történelemelőtti, hanem a történeti adatok is igazolják, hogy a hortobágyi területet hajdan sokszor és időszakosan, víz borította. Az egész hortobágyi terület vízrajzilag ma is egy összefüggő zárt medence, melynek vízválasztója nyugat felől — ECSEDI leírása szerint: — „a Doburkomi gr. Széchényi és polgári magántöltések. Polgár város és tanyaföldek: Folyás, Cserepes, Ohat, Kócs, Nagyiván, Madaras, Karcag, Kisújszállás, Kenderes és Túrkeve ; délről : Körösgátfa, Szeghalom ; kelet felől : Füzes­gyarmat, Berettyóújfalu, Tépe, Derecske, Debrecen, Hatház, Dorog, Büdszentmihály, Tiszalök ; északról : Tiszadac, Rázon és Tisza­dada. Erről a hozzávetőlegesen 900.000 kat. hold területről lehullott csapadékvíz, minthogy természetes utat nem talál az ártérre, mind a legmélyebb helyre gyűl össze. A Hortobágy-puszta felső vidékéről 1 Előadta a szerző a Magyar Mérnökök és Építészek Nemzeti Szövetségének­­debreceni osztálya közgyűlésén 1924. április hó 6-án. 2 Lásd DR. ECSEDI ISTVÁN: Hortobágy-puszta és élete, 63. lap. Pótfüzetek Természettudományi Közlönyhöz.

Next