Természettudományi Közlöny 1933 (65. évfolyam, 189-192. pótfüzet)

1933-01-03 / 189. pótfüzet

A JÉGKORSZAK CSILL­AGÁSZATI MAGYARÁZATA. 13 ságának (amely az ellipszisnek a körtől való eltérését méri) változása az időben. Az excentrumosság (e) változása mintegy 92.000 éves időszakaszossággal tör­ténik. Az ekliptika ferdesége (e) a perihélium hossza (0­) és a földpálya excen­trumossága (e) azok a pályaelemek, amelyeknek változására alapítható a jég­korszakok és az azokat egymástól elválasztó interglaciális korszakok keletkezé­sének csillagászati magyarázata. Két csillagászati félévet, egy nyári és téli félévet különböztethetünk meg. Az északi félgömbre való tekintettel a nyári félév az az időtartam, mialatt a Föld pályáján I pontból II ponton át III-ba érkezik, a téli félév pedig az az időtartam, mialatt III pontból IV ponton át I pontba érkezik, vagy, ha a Napot tekintjük mozgónak és a Földet állónak, a nyári félév az az időtartam, mialatt a Nap a tavaszpontból a nyári solszitiumon át az őszpontig jut, vagyis az az idő­tartam, mialatt a Nap az egyenlítő síkjából észak felé az egyenlítőtől legtávo­labbra és innen ismét vissza az egyenlítő síkjába jut. A csillagászati téli félévet pedig úgyis definiálhatjuk, hogy ez az az időtartam, mialatt a Nap az őszpontból a téli solstitiumon át a tavaszpontba jut, tehát a Nap az egyenlítő síkjából dél­felé az egyenlítőtől legtávolabbra és innen ismét vissza az egyenlítő síkjába jut. (Egyszerűség kedvéért — mint már az előzőkben is — egy évről be­szélve, az I, II, III, IV pontok hely­zetét ezen éven belül változatlannak tekintjük.) A félév helyett itt inkább évszakot kellene mondanunk, mert a fent említett módon meghatározott A­ nyári és téli félév külön-külön nem tartalmazza pontosan az év napjai számának felét. KEPLER második tör­vénye szerint ugyanis a Föld pályáján úgy mozog, hogy a sugártól (az ellip­szis sugara oly egyenes, amely az ellip­szis valamely pontját a középponttal köti össze) befutott terület állandó, ennélfogva a pálya azon részében, ahol a Föld távolabb van a Naptól, a Föld kisebb sebességgel mozog, mint a pálya azon részében, ahol a Naphoz közelebb van. Ebből következik, hogy a két félév időkülönbsége legnagyobb, amikor az aequinoctiumvonal merőleges a földpálya nagytengelyére és elenyészik akkor, amikor az aequinoctiumvonal egybeesik a nagytengellyel. Az első esetben a for­gástengely helyzetétől függ, hogy az északi félgömb nyara lesz-e leghosszabb és tele legrövidebb és ennélfogva a déli félgömb tele leghosszabb és nyara legrövi­debb, vagy pedig megfordítva. Ez idő szerint (1930) az északi félgömb nyári fél­éve kereken 186 nap 10 óra (március 21-én 9 óra 30 perctől szeptember 23. 19 óra 37 percig­) és a pálya másik felének befutására fordított idő 178 nap 20 óra. A különbség a két félév között ez idő szerint 7 nap 14 óra, de felnövekedhet szélső esetben 31 nap 20 órára. Ugyancsak 1930-ban a Föld napközelben volt január 3-án 13 órakor (középeurópai időben) és 0­1 102° 21' 26", továbbá az excentrumosság : • 01675. A Naptól kapott melegmennyiségekre vonatkozóan fennállnak az alábbiak­ban közölt általános tételek, amelyek KEPLER fent idézett második tételének következményei. 1. ábránkkal összhangzásban a 2. ábrán P'fok'y'o'P' a Nap látszólagos pályája a Föld (T) körül és M M', N N' a pálya két tetszőleges átmérője. Szaba­tos matematikai tárgyalás alapján kimondhatók a következő tételek. 1 Stella Almanach 1930. 20. és 26. 1.

Next