Természet Világa, 1983 (114. évfolyam, 1-12. szám)
1983-01-01 / 1. szám
Elnöki megnyitó beszéd (...) „Sokat gondolkoztam azon s azt hiszem, 1. Közgyűlés, méltó tárgy is a gondolkozásra, hogy minek köszönheti e Társulat az ő gyors fölvirágozását, hatalmas megerősödését, eddig példátlan térfoglalását a magyar társadalom minden rétegében, miként történhetett az, hogy e Társulat lassanként, észrevétlenül valamennyi hasonczélú hazai Társulat fölé bírt emelkedni, tekintsük akár a fölolvasások látogatását, akár a kiadványok számát, a tagok számáról nem is szólva, mely nemcsak idehaza kelt méltán föltűnést, hanem még odakünn a külföldön is nagy tekintélyű lapokban megbeszélés tárgyát képezte. Szívesen megengedem, hogy mindebben jelentékeny része lehet a Társulat tisztikara és választmánya ügyszeretetének, buzgalmának és tapintatának, de ez nem lehet egyedüli és nem is lehet fő oka eme feltűnő jelenségnek. Ne lenne csak a Társulat czélja és iránya egészséges, a szükségleteknek megfelelő és ne lenne a Társulat szervezete és rendszere a magyar viszonyok ismeretén alapuló, egyes emberek ügyszeretete és buzgalma ily eredményeket nem mutathatna föl soha. Az én ítéletem szerint a Természettudományi Társulat nagy elterjedésének legfőbb okait a következőkben kell keresnünk: 1. Abban, hogy a magyar közönség, ha talán nem is öntudatosan, de ösztönszerűleg, mélyen átérzi azt, hogy az a czél, melyre e Társulat törekszik, Magyarországra nézve valódi kultúrai szükséglet". (. . .) „2. Társulatunk nagy elterjedésének második főokát abban találom, hogy e Társulat meg tudott ragadni minden alkalmat és minden eszközt, mely méltóságához illő és czéljainak kedvező volt. Hangversenyt, bált vagy sorsjátékot nem rendezett ugyan soha, de nem elégedett meg azzal amivel hazai kulturális társulatunk legtöbbje megelégszik, hogy t. i. szaküléseket tart és folyóiratot ad ki, a Természettudományi Társulat ezeken felül fölolvasó estélyeket tart a művelt közönség számára, az estélyek előadásait külön gyűjteményben kiadja, könyvkiadó vállalatot indított a legjelesebb külföldi természettudományi munkák átültetésére, úgy hogy, mindent összevéve, évenként nem kevesebb mint 9000 kötetet terjeszt szét a hazában, könyvtárt és olvasótermet tart tagjai és a bevezetett vendégek számára, s mindezeken felül még a m. tudományos Akadémia egyik főfeladatából is át bírt vállalni egy részt, t. i. az országos segélyen tudományos monográfiákat írat és ad ki, melyek a magyar irodalom e nembeli termékei közt kétségtelenül a legelső helyet foglalják el". (. . .) „3. Társulatunk nagy elterjedésének harmadik főokát és szerintem nem is a legjelentéktelenebbet abban találom, hogy a Természettudományi Társulat szervezete, különösen pedig a rendszere nem külföldről importált eszme utánzása, hanem tősgyökeres honi termék, mely egyenesen a magyar viszonyokhoz, hogy úgy mondjam, a magyar ember természetéhez van idomítva. E szervezet, e rendszer Társulatunkban már úgy meg van honosodva, úgy meg van gyökerezve, hogy, ha nincs is papirosra téve, amint hogy azt nagyon bajos, sőt talán lehetetlen is volna paragrafusokba szedni, titkári hivatalunkban elődről utódra száll át régi hagyományképen, melynek becsét az új utód, föltéve, hogy van érzéke a magyar viszonyok fölfogásához, azonnal felismeri és a melyet azonnal helyesen is tud alkalmazni. Ezek, 1. Közgyűlés, azok az okok, melyeknek Társulatunk nagy elterjedését tulajdoníthatjuk s melyekben én Társulatunk további fejlődésének és virágzásának biztosítékait is találom. (. . .) Tartsák utódaink szemük előtt a föntebbiekben körvonalazott elveket, melyeknek helyességét hosszú tapasztalás igazolja, szolgálják Társulatunkat igazi ügyszeretettel és szakértelemmel, tanulják meg Társulatunk történeteiből, hogy mely ösvények azok, melyekre többé lépnünk nem szabad. (. . .) SZILY KÁLMÁN Elhangzott: A K. M. Természettudományi Társulat Közgyűlésén, 1883. január 17- ikén.”