Természet Világa, 1988 (119. évfolyam, 1-12. szám)
1988-02-01 / 2. szám
Történetek a budapesti állatkert múltjából A Városliget legszebb része az, ahol az állatkert elhelyezkedik. Méltó környezetet ad az állatkert díszes bejárójához, melynek elegáns kupolája az 1885. évi kiállítás óta áll fenn. A bejáró 14 279 akkori forintba került, s nemcsak a főváros járult hozzá dicséretes bőkezűséggel 5500 forinttal, hanem az állatkert önzetlen mecénása, Semsey Andor is, 1000 forinttal. Mindezek hathatós tényezői annak, hogy Budapest is a külföld nagyvárosaihoz hasonló díszes állatkertet létesíthetett már a múlt század utolsó negyedében. Egy állatkert alapítása a magyar fővárosban az akkoriban Amerikából hazatért Xantus János eszméje volt, mely hamar talált kedvező talajra, úgy, hogy csakhamar egy részvénytársulat alakult „Pesti állatkerti részvénytársaság” címen. A szükséges területet, 31,5 katasztrális holdat a főváros 30 évre — amennyire a társaság alakult —, ingyen engedte át, csupán egy aranyat kötve ki évenként a tulajdonjog jelképes elismeréséül. A vállalkozások ama lázas idejében a részvényaláírások elég sűrűn történtek, de a befizetések lassan folytak, úgyhogy mire a parkírozás és építkezések befejeződtek, a leglényegesebb dologra, az állatok beszerzésére már csak nagyon korlátolt összeg maradt. Mindemellett a dolgok elég biztatóan mentek az állatkert 1866- ban történt megnyitásáig. A nyitás után a választmány — túlbecsülve az anyagi alapokat — olyan kiadásokat engedett meg magának, melyek később válságot eredményeztek. A részvényesek a további befizetéseket nem teljesítették, a jövedelem a napi kiadásokat sem fedezte, s a válság 1871-ben bekövetkezett. Ekkor a részvényesek belátva, hogy így nem boldogulhatnak, lemondtak osztalékaikról, s a részvénytársaság „Állat- és növényhonosító társulat"-tá alakult át, mely tagjainak semminemű előnyöket nem nyújtott, hanem a jövedelmet mindenkor az intézmény fejlesztésére fordították. A részvényeket alapítólevekkel cserélték ki, s az alapítók éppen úgy kötelesek voltak megváltani belépőjegyeiket, mint más látogatók. Az új alapokra fektetett vállalkozás azonban még így sem prosperálhatott, kölcsönökkel kellett megterhelnie magát, hitele kifogyott, már-már léte is kérdésessé vált. Csak az 1874. év volt az, mely az egész rendszerben gyökeres változtatásokat hozott. Mindenütt a legmesszebbmenő takarékosságot léptették életbe. Az intézmény fejlődését leginkább gátló adósságokat törlesztették, s lassú, de biztos javulás következett be, mely folyamatosan az intézmény felvirágzását hozta magával. Terheit lerázva magáról a létesítmény, 1880 óta folyamatosan gyarapodott. Nemcsak az intézmény gazdasági vezetésében állt be új korszak, hanem az állatok kezelésének tudományos elveiben is, mint a táplálás, honosítás, szaporítás és egészségügyi gondozás. Széna, szalma, gabona, hús, hal, gyümölcs, kenyér, zsemle, rizs, tej, túró, — ezek a főtápszerek, melyek az állatkertek lakosainak élelmiszereit képezik. Húst, gabonát, szénát és kenyeret rendszeresen vállalkozók szállítottak, a többi élelmiszert pedig a piacon szerezték be. A lóhúsra külön szállítóval volt szerződése az állatkert igazgatójának. A szállító köteles volt a lovat elővigyázatosság okáért élve szállítani az állatkertbe, ahol egy hatóságilag kirendelt állatorvos megvizsgálta, s ha egészségesnek találta, leüttette. Bőrének lefejtése után az állatorvos a belszerveket újra megvizsgálta, s csak ha azok teljesen egészségesnek bizonyultak, akkor engedélyezte az állatok etetését vele. Ellenkező esetben a gyepmester kötelessége volt megsemmisíteni. Általában meg kell itt jegyeznünk, hogy az állatkert igazgatósága csakis teljesen egészséges élelmiszerekkel tápláltatta állatait, s éppen ezért igen helyesen, 1886-ban már sem elkobzott, sem ajándékozott tápszereket nem fogadott el, mint az a megelőző 20 évben szokásban volt. Az állatkert állatállománya 1886-ban Fővárosunk állatkertjének az állatállománya 1886-ban 50 000 forint értéket képviselt, s az állatok táplálása naponként 22 forint 30 krajcárba került. Az állatállományban megtalálható volt minden ritkább állat, csekély kivétellel, mint például a víziló, rhinocérosz, orángután stb. A nagyragadozók állománya teljes volt, ezekből tíz évvel korábban még egy sem volt meg. Ekkor már az elhelyezési lehetőség hiánya miatt nem vállalkozhatott több nagy állat beszerzésére az igazgatóság. Újabb istállók építéséről kellett gondoskodni. A korabeli csoportosítás adatai szerint volt ekkor az állatkertben szám szerint 176 db emlős hat főfajtában, 863 db szárnyas öt főfajtában és 29 hüllő három főfajtában, összesen 1068 darab állat. Ezek ellátását és gondozását, az adminisztráció személyzetén, az igazgatón, könyvelőn, pénztároson, titkáron, botanikuson, kertészen és portáson kívül öt állatgondozó, két éjjeliőr és két kertiszolga végezte. A személyzet létszáma nem mondható nagynak. Feltűnő, hogy amint ma mondanánk, „főállású” állatorvos nem volt alkalmazva. A napi átlagos kiadás, mindent beleértve 72 forint 50 krajcár volt. A téli kiadásokat rendszerint az évenként rendezett sorsolás jövedelme fedezte. A nagy állatok elhelyezési lehetőségének szűkössége miatt, ekkor a madárállomány-gyarapítás állt előtérben. Az állatkert igazgatósága felhívással fordult a lakossághoz, például a Vasárnapi Újság 1886. január 17-i számában, hogy az állatkert részére bármennyi túzokot megvásárol, a túzokkakasokat 20, a nőstényeket 15 forintért. Ma már megállapíthatatlan, hogy milyen sikerrel járt a felvásárlási akció. A közönség és a gazdag polgárok anyagi pártfogása ebben az időben nem állt arányban az állatkert magas kulturális rendeltetésével. Legbőkezűbb ajándékozója az intézménynek és egyszersmind protektora József főherceg volt, aki nemcsak értékes állatok ajándékozásával szaporította a gyűjteményt, de hatalmas befolyását is mindig latba vetette az intézet érdekében. Rajta kívül I. Ferenc József király is ajándékozott pár darab állatot és herceg Czetvertinszky Boris egy királytigrist. A főváros vezetősége meleg pártfogásban részesítette az állatkertet, s évi folyamatos 4000 forint segélyén kívül, esetről esetre más segélyben is részesítette. Csak a kormány volt az, amely közömbösen nézte az állatkert anyagi küzdelmeit. Még báró Kemény Gábor közgazdasági minisztersége alatt ha nem csordult, cseppent valami, de azt követően nagyon szerény mértékben járul hozzá a kormány e nagy fontosságú intézmény fenntartásához. Az állatkert igazgatósága úgy segített az anyagi gondokon, hogy igyekezett minél nagyobb számú látogatót becsalogatni az állatkertbe. Ebből a célból az állatkertben — a fácánház padlásán — postagalamb-állomást szerveztek, s a galambokkal vasárnap délutánonként a látogató közönség szórakoztatására levelezési próbákat rendeztek. 1886-ban ez a szórakozás már nagy népszerűségnek örvendett. A fentiekben több számszerű adat fordult elő az állatkert létesítésével és üzemeltetési költségeivel kapcsolatban. Mai szemléletünk szerint ezek az összegek kicsinek tűnnek. Korabeli vásárlóértékük 88