Testnevelés, 1929. augusztus-december (2. évfolyam, 8-12. szám)

1929-08-01 / 8-9. szám

508 Stankovits Szilárd: Bölcs elhatározás volt tehát kongresszusunk vezetősége részéről, hogy a sport kérdését is kitűzte a kongresszus napirendjére. Sajnos, az idő rövidsége nem engedi, hogy kellőképen kifejthes­sem ennek a nagyon érdekes témának minden vonatkozását. Tudom azonban, hogy a külföldi magyarok teljesen tisztában vannak a sport­kérdések alapfogalmával, van érzékük és bizalmuk a sport iránt és ezért bővebb kifejtés hiányában is átértik a kérdés mély jelentőségét és messzemenő horderejét. Ezért tehát csak röviden fogom szíves figyel­müket az általam előterjesztendő pontozatokra felhívni és javaslataimat indokolni. Abból indulok ki, hogy a magyar embernek különös tehetsége van a sportnak csaknem minden, általánosan gyakorolt ágára. Pompás fizikummal bír, csodálatos érzéke van a sport és főképen a verseny­­sportok finomságai iránt, egészen kivételes sportintelligenciával rendel­kezik, amennyiben hamarosan megérti a szabályt és helyesen érzi át a szabály és játék vagy verseny szellemét. A mérkőzés folyamán urias és lovagias magatartást tanúsít és megbecsüli a legyőzött ellenfelet. Általában a külföldön szereplő magyar sportemberek nagy népszerű­ségnek és megbecsülésnek örvendenek, és úgy sporteredményeikkel, mint megnyerő viselkedésükkel mindenütt dicsőséget szereznek a ma­gyar névnek és külföldi barátaink számát rohamosan szaporítják. E megállapításokban és jelenségekben, amelyeket több évtized tapasztalataira alapítok, egy nagy helyzeti előny csíráit látom, egy olyan kedvező és kitűnő előfeltételt, amelyet a magyar ügy és a magyar jövendő érdekében külföldi magyarjainknak múlhatatlanul ki kellene használni. Az óhazában szerzett megbízható tapasztalatok alapján úgy látom, sőt egészen biztosra veszem, hogy külföldi testvéreink is, ha amúgy igazában — rendszeresen és lelkes odaadással — beledűlnek a sportolás örömeibe és különösen a versenysportok gyakorlásába, hamarosan szin­tén ki fognak tűnni saját városukban és kiváló sportszereplésükkel ők is hirt és dicsőséget fognak szerezni a magyar névnek. Azt tanácsolom tehát, hogy a külföldön élő magyar if­jak, amennyi­ben azt élethivatásuk és egyéb körülményeik megengedik, minél szor­galmasabban sportoljanak és főképen a versenysportok komoly művelé­sére fordítsák szabad idejüket. Azok pedig, akik koruknál fogva túl vannak a versenysportolás időhatárán, mozdítsák elő gyermekeiknek és általában a magyar ifjúságnak sportolását, legyenek támogatói és pártfogói a sportolóknak és vegyenek részt a szervezés, vezetés és lel­kesítés terén a helyi magyarság sportmozgalmaiban. A helyi magyarságot azonban a sport szempontjából is meg kell szervezni és amennyiben valamely városban a magyarság létszáma elég nagy és a helyi viszonyok is kedveznek, úgy tömöríteni kell a sportoló magyarokat és számukra külön magyar sportegyesületet kell alakítani. Egy önálló magyar sportegyesületnek nagy értéke és jelentősége

Next