Textilmunkás, 1957 (1. évfolyam, 1-7. szám)

1957-05-30 / 1. szám

A jólét alapja a termelés Nagyon sok szó esik most az üzemekben arról, hogy szer­vezzenek-e munkaversenyt és ha szerveznek, milyen módsze­reket alkalmazzanak. A kérdés nem egyszerű. Az ellenforradalom különösen nagy erővel támadta a szak­­szervezet termelést segítő — ezen belül — versenyszervező munkáját. Ennek a támadás­nak következményeként ala­kult ki az a helytelen nézet, hogy a szakszervezetek ne fog­lalkozzanak a termeléssel, ez állami feladat csak érdekvéde­lemmel törődjenek. A SZOT X. teljes ülésén egyértelmű volt a megállapí­tás: a szakszervezetnek éppen azért kell foglalkoznia a terme­léssel, mert az életviszonyok további javításának a termelés az alapja. Az egyszerű dolgozók előtt azonban ez nem ilyen világos. Többek még a munkaverseny gondolatát is elvetik. Ezt az ellenforradalmi támadás mel­lett az is okozza, hogy az el­múlt években sok rosszat ta­pasztaltak a munkaverseny szervezése, értékelése és jutal­mazása körül. Ezek a hibák azonban nem a munkaverseny­ben voltak és vannak, hanem a dolgozók véleményét ritkán figyelembe vevő szervező mun­ka következményei. A szocialista munkaverseny lényege: a dolgozók felismerik, hogy szocializmust építő ha­zánkban az egyéni érdek szo­rosan összefonódik az egész or­szág érdekével azzal har­monikus kölcsönhatásban van. Ez a felismerés a munka szín­vonalának emelésére ösztönzi őket. A munkaverseny elen­gedhetetlen eszköze és állandó módszere a szocializmus építé­sének. Emlékszünk arra, hogy 1948- ban és azt követő két-három esztendőben milyen őszinte lel­kesedéssel vettek részt a dol­gozók a munkaversenyben. Számukra, de az országnak is igen előnyös volt ez. A későb­biek során a kölcsönhatás el­torzult, a verseny eredménye közvetlen formában kevesebbet hozott az egyénnek, mint az országnak. Az őszinte lelkese­dést lassan felváltotta a kö­zöny, a kezdeményezést a fe­lülről ráerőszakolt bürokra­tikus módszerek. Ezek nemegy­szer igazságtalanságokhoz, túl­zott munkaintenzitáshoz, egye­sek­­futtatásáéhoz, az üzemi öntevékenység és önállóság csorbításához vezettek. Most­, amikor a verseny feleleveníté­séről beszélünk az üzemekben, a munkások ezekre a hibákra hivatkoznak. Elmondják azt is hogy ők versenyszervezés nélkül is igyekeznek, mert többet akar­nak keresni. Ez igaz, s a ver­seny egyik fő mozgató ereje ez. A másik fő mozgató erőről már volt szó. A dolgozók előtt állandóan igazolni kell az egyén és népgazdaság érdekei­nek egyensúlyát. A mérleg ma a népgazdaság kárára ingott meg és ha nem hozzuk egyen­súlyba, az az egyénre is ká­ros lesz. Jelenleg az egész ipar­ban az elmúlt évhez viszo­nyítva körülbelül 15—20 száza­lékkal kevesebb a termelé­kenység, magasabb az önkölt­ség, ugyanakkor 20 százalék­kal több bért fizetünk ki. Az eltérést sürgősen egyensúlyoz­nunk kell. Ezt meggyorsítja a szocialista munkaverseny. A helyes bérrendszer — mely egyformán ösztönöz mennyiségi és minőségi mun­kára — az alap a verseny meg­indulására. Ha ez valóban meg­van, a verseny minden szerve­zés nélkül is élénk lesz. Az így folyó versenyt az egyéni ér­dek irányítja, de mert az egyé­ni érdekek különbözőek, ez az ösztönös verseny is különböző. A munkaverseny szervezésé­nek az az előnye, hogy tuda­tossá teszi ezt a mozgást, a kí­vánt célok irányába fordítja, a feladatok gyorsabb megvalósí­tását eredményezi. Nagy gondot okoz az üze­mekben, hogyan kezdjenek hozzá a versenyhez, milyen módszert alkalmazzanak. Ez­­ideig ezzel nem kellett foglal­kozniuk, mert legtöbbször fe­lülről készen kapták a formá­kat. Most, hogy önállóak, ne­hezen fognak munkához, fél­­szemmel még mindig felfelé fi­gyelnek, hátha jön utasítás. Az igaz, határozat készül a szak­ma kiváló dolgozó kitüntetés­sel és az élüzemmel kapcsola­tosan, de ez az üzemi önálló­ságot nem csorbítja, csupán a kitüntetések rendjét kívánja egységesíteni. Vidéki üzemeinkben gyor­sabban lábraálltak, s megindí­tották a versenyt. A Pápai Textilgyárban az első negyed­évben nagyon gyenge volt a minőség. Az üzemi szervek cé­lul tűzték, hogy a második ne­gyedév végére el kell érni az előző évi színvonalat. Elhatá­rozásukat a dolgozókkal meg­beszélték. 14 000 forintért tár­gyi jutalmakat vásároltak, s a város kirakataiban helyezték el, amelyeket negyedév végén a legjobb minőséggel dolgozó szövők és művezetők kapnak meg. A minőség megjavításáért folyik a verseny január óta a Váci Kötöttárugyárban. Az év végi nyereségrészesedés függ a jó minőségtől. Ma már túlha­ladták a szeptemberi színvona­lat. A Pomázi Posztógyárban is a minőség megjavítására tűztek ki jutalmat április 4 al­kalmából. Az eredményeket és a keresetet dekádonként is­mertetik. A Szegedi Kenderfonóban a géphatásfok­­ emelését tették a versenyfeltételek középpont­jába. Az érdekesség az, hogy a versenymozgalom önkéntessége érdekében csak az vesz részt a versenyben és részesülhet a kitűzött versenyjutalmakban, aki ezt a szándékát külön be­jelenti, azaz „nevez“. Az újabb és újabb jelentkezések nyomán vita indult arról, hogy jelent­kezést már ne fogadjanak el. Mi a magunk részéről nem tartjuk helyesnek ezt a bene­­vezéses versenyt. Az a véle­ményünk, hogy valamennyi dolgozónak joga van a kitű­zött jutalmak elnyerésére, amennyiben erre eredményei méltóvá teszik, akár jelentke­zett, akár nem. Arra is gon­dolni kell, hogy az öntudatos és kevésbé öntudatos munkás között a távolságot nem to­vább mélyíteni, hanem meg­szüntetni kell. Márpedig ez a módszer az előbbihez vezet. Nem kívánjuk véleményünket ráerőszakolni az üzemre, ezért kíváncsian várjuk a további tapasztalatokat. Fontos még az is, hogy a dolgozókat minél nagyobb számban tegyük érdekeltté a versenyben. Jutalmazzuk a kö­zepes és a gyengébb dolgozókat is, ha korábbi eredményeiket felülmúlják. Enélkül a ver­seny megint csak a legjobbak versenye lesz, ami újra a dol­gozók különválasztásához, nem egy esetben szembeállításához vezet. Többen attól tartanak, hogy a verseny a munkaintenzitás fokozásához vezet. Szakszerve­zetünk elnökségének az a vé­leménye — és ezzel a Köny­­nyűipari Minisztérium is egyet­ért — hogy a dolgozók leterhe­lését 66—70 százaléknak meg­felelően kell megállapítani. Azokon a területeken, ahol a terhelés ez alatt van, ott mun­kaverseny nélkül is erre a szintre kell emelni. Ahol pe­dig eléri, ott a munkaverseny nem vezethet az intenzitás egészségtelen növeléséhez. Az ilyen tendenciát, ha felmerül­ne, mindannyiunknak vissza kell utasítanunk. Versenyszervező munkánk­ban azt kell szem előtt tartani, hogy a jólét alapja a termelés. Üzemi szerveink álljanak a versenyszervező munka élé­re, sok éves tapasztalatuk se­gítséget ad ahhoz, hogy a moz­galom üzemükben valóban egyesítse az egyéni érdeket a közösségével. Lényi Ferenc A következő három hónapban 5,5 millió méter selyem készül Selyemszövő-gyárainkban hétről hétre fokozódik a ter­melés, de a szokásos mennyisé­get csak a harmadik negyedév­ben haladják túl. Ebben az év­ben a tavalyinál egymillió mé­terrel több selymet gyártanak. A mostani tervidőszakban négy és félmillió méter, a következő három hónapban pedig 5,5 mil­lió méter selyem készül. Ex­portra kevesebb selyemszöve­tet adnak és ezáltal is nagyobb mennyiség kerül üzleteinkbe. .1 li­teri rés m­antgos tAad­óakcióról Május első napjaiban — az előző évekhez hasonlóan — is­mét megkezdődött a dolgozók kedvezményes tüzelőakciója. A textilipar dolgozóinak mintegy 25%-a részesül eb­ben. Üzemi bizottságaink se­gítsék, hogy a legjobban rá­szoruló dolgozók részesüljenek a kedvezményben. A 400.0 Ft értékű utalványt 10 mázsa háztartási, vidéken 10 mázsa egyedi szénre és 2 mázsa tűzi­fára lehet beváltani. A levonás az üzemi pénztárakon keresz­tül 6 hónapon át történik, a tüzelő leszállításának időpont­jával egyidőben. Nyugdíjasokkal foglalkozó bizottság alakult Megalakult szakszerveze­tünkben a nyugdíjasokkal fog­lalkozó bizottság. Szép fel­adatot vállalt, foglalkozni kí­ván a nyugdíjban levő és a továbbiakban nyugdíjba menő szaktársak mindennemű prob­lémájával. Az érdekvédelmi feladatokon kívül gondoskod­ni kíván szórakoztatásukról oly módon, hogy az üzemi kul­­túrotthonokban részükre mű­soros rendezvényeket szervez. A bizottság minden héten csütörtökön 10—12 óráig szak­­szervezetünk központjában (Budapest, VI., Rippl Rónai u. 2.) inspekciót tart. Céljuk több minőségű áru A Nagylaki Kenderfonó dol­gozói és vezetői hathónapos munkaversenyt kezdeményez­tek. Elhatározták, hogy a ver­seny tartama alatt a termelé­kenységet, az egy főre eső na­pi termelési értéket az 1956. évhez viszonyítva 5 százalékkal emelik. Gyártmányaik minő­ségét a múlt évihez képest 2,6 százalékkal növelik. Vállalják, hogy november 7-ig két olyan termelőgépet helyeznek üzem­be, melyek segítségével éves termelési szintjüket 300 000 fo­rinttal emelik. Fél év alatt 18 hasznos újítás A Középdunántúli Napló ír­ja: „A mély örvényből, a tom­pultságból lassan, de biztosan bontakoznak ki az üzemek. Fontossági sorrendben kerül­nek napirendre a megoldásra váró feladatok. Az újítási élet legelőbb a Pápai Textilgyárban bontakozott ki. Novemberben, decemberben és az ezt követő időszakban 18 újítást fogadtak el és alkalmazzák. Különösen nagyjelentőségű Döbrentei Jó­zsef és Barksai Xavér elgondo­lása, mellyel egy év alatt 300 ezer forintot takarítanak meg.“ Több lesz az elsőosztályú fonal A Szegedi Textilműveikben Bodó Zoltán főtechnológus ter­vei alapján átalakították a nyújtógépeket. Az átalakítás következtében az elemi szálak rendezése egyenletesen törté­nik, s ezzel egyenletesebb lesz maga a fonal is, így javul a fonal minősége. A minőség ja­vulásához hozzájárul még, hogy a tisztítógépeken a hen­geres etetők helyett úgyneve­zett vályús etetőket alkalmaz­nak. A technológiai fegyelem betartása, a fonónők becsületes munkája, a nyújtógépek átala­kítása a műszaki színvonal ja­vítása következtében az első­osztályú fonal részaránya meg­közelíti a 70 százalékot Köszönjük a segítséget A munkásság nemzetközi összefogásának adták ismé­telten tanújelét a világ min­den táján a dolgozók százez­rei, akik a rossz emlékű októ­beri ellenforradalom után se­gítséggel siettek a magyar munkássághoz, hogy erkölcsi támogatással és összegyűjtött pénzükből vásárolt adomá­nyaikkal enyhítsék a bennün­ket ért súlyos veszteségeket. Köszönjük a segítséget, s azt, hogy megmutatták az egész világnak: milyen erőt jelent a népek barátsága, a proletár internacionalizmus. Megmutatták, hogy a magyar nép ügye, de bármely más országé sem lehet elszigetelt a világ többi népeitől. Még alig ültek el az ellen­­forradalmi események hullá­mai, a fegyverek zaja, az öl­döklés, még nehezen eszmélt a dolgozók többsége a politi­kai és az ideológiai zűrzavar­ból, mikor a szervezett mun­kásság a Szakszervezeti Vi­lágszövetségen és egyéb szer­vezeteken keresztül már meg­mozdult segítségünkre. Kife­jezésre juttatták, hogy tisz­tán látják, ami Magyarorszá­gon október 23 után történt, ellenforradalom, amelyet a letűnt világ nagybirtokosai, tőkései és főpapok készítettek elő a munkáshatalom meg­döntése, saját uralmuk visz­­szaállítása céljából. Barátaink, a szocialista or­szágok, a Szovjetunióval az élen, a munkások százezrei a kapitalista országokban segí­tettek az eszmei zűrzavar el­oszlatásában, a tisztánlátás megteremtésében, de segítet­tek anyagi káraink mérséklé­sében is. Már 1956 decemberében megindult a segélyakció (gyógyszer-, élelmiszer-, ru­hanemű-szállítmányok), mely­nek keretében országunk több mint 3 milliárd forint értékben kapott támogatást. Az élelmiszer- és ruhaszállít­­mányok a SZOT-on, illetve az egyes szakszervezeteken ke­resztül kerültek az üzemek dolgozóihoz. Szakszerveze­tünk a különböző küldemé­nyekből közel 2 millió forint értékben részesült, s ezt fő­ként budapesti üzemeink dol­gozói között osztottuk szét, hiszen az ellenforradalmi harcok során Budapest lakói szenvedték a legtöbb anyagi kárt. Dolgozóink őszinte há­lával fogadták az adományo­kat. Sok mindent kaptunk a Szovjetunióból, az NDK-ból, Bulgáriából, az osztrák szer­vezett dolgozóktól.­­A francia dolgozók küldeményéből szakszervezetünkhöz tartozó üzemek már nem részesülhet­tek. Ennek oka az volt, hogy a francia kormány időköz­ben betiltotta azokat a szál­lítmányokat, melyeket­­ a francia munkások számunkra gyűjtöttek. A 4 vagon külön­féle értékes ruhaneműből és élelmiszerből így csak 3 va­gonnal küldhették el.­ Visszaemlékezve, különö­sen az elmúlt év decemberé­ben érkezett első küldemé­nyekre, melyek a Szovjet­unióból jöttek, újra és újra a hála és meghatódottság érzé­se hat át bennünket. Ezek a szállítmányok karácsonyra érkeztek és elsősorban a gyer­mekeknek okoztak nagy örö­met. Október végén, de novem­ber 4-e után sem mertünk még arra gondolni, hogy a ka­rácsonyt gyermekeinkkel együtt már egy jobb jövő boldog reményében tölthetjük el. Hogy mégis így történt, ezért örök hálával tartozunk a szovjet népnek, legjobb ba­rátainknak, kik immár má­sodszor szabadítottak fel ben­nünket, sok szovjet katona és hős életét áldozta a mi sza­badságunkért. Azóta már több mint fél év telt el. Újra dolgozunk, termelünk, s termelési ered­ményeink minden területen megközelítik már az október előtti szintet. A baráti népi demokratikus államokból, de a kapitalista országok szervezett dolgozói­tól is még mindig érkeznek az újabb különféle adományok. Ezért hálával tartozunk ne­kik, valljuk be azonban, hogy most már kissé szégyenkezve vesszük ezeket az adományo­kat. Úgy érezzük, azt kell ten­nünk és mondanunk, köszön­jük barátaink, de mi már a saját lábunkon akarunk meg­állni. Hisszük, hogy becsüle­tes szívvel és szorgalmas munkával ez mihamarabb si­kerül is. Forgách Béláné Pomázon Május 21-én a Pomázi Posz­tógyárba meghívtak szakszer­vezeti aktívaülésre. Negyven aktíva beszélte meg a szak­­szervezet és a munkástanács egymáshoz való viszonyát és a termelés, munkaversennyel kapcsolatos feladatokat. A munkástanácsot annak idején nem demokratikusan választották meg, nem tagad­ták el a szakszervezet segítsé­gét a választásnál, az üzemi bizottságot megszüntették, melynek következtében az egész szakszervezeti hálózat üzemen belül csaknem egészé­ben megbénult. Most lemondott a munkásta­nács. Ezzel egyetértenek az aktívak, úgy gondolják, he­lyette termelési bizottságot hoznak létre, hiszen a terme­léssel foglalkozni kell. Nagyon lelkesen beszéltek arról, hogy a munkaverseny célkitűzése a gazdaságos ter­melés legyen. Indítsanak ver­senyt, azért, hogy év végén le­gyen nyereség és ebből a dol­gozók munkájuk arányában részesedjenek. Raskovics Péter bizalmi fel­szólalásában elmondotta, hogy a munkástanácsnak voltak na­gyon becsületes tagjai és he­lyes, ha azokat bevonjuk a ter­melési bizottságba, illetve szakszervezeti munkába, ő is munkástanács tag volt és je­lenleg mint szakszervezeti bi­zalmi dolgozik. Rajkovics elv­társ javasolta, hogy az üzem­részekben írják ki: milyen nyereséget kell befizetni, mennyit kapnak abból vissza és egy-egy dolgozónak mit kell teljesíteni mennyiségileg és minőségileg ahhoz, hogy legyen év végére nyereségrészesedés. Többen szóvá tették, hogy nagyobb gondot fordítsanak a minőség megjavítására, mivel ezen a téren még sok a ten­nivaló. A kivarró­ üzemrész bizal­mija elmondta, hogy páros­versenyt szerveztek és hat pár dolgozó hívta ki egymást ver­senyre, ennek rendszeres ér­tékelését kérte. Ezen az érte­kezleten a Pomázi Posztógyár aktívái bebizonyították, hogy élnek törvényadta jogukkal, beleszólnak a termelésbe, vé­leményük van arról. Szakszer­vezeti feladatnak is tekintik, hogy a vállalat gazdaságosab­ban termeljen. Igen sok jó ja­vaslat hangzott el. Meg kell mondani őszintén, hogy erre a tanácskozásra na­gyon fáradtan indultam el és érkeztem az üzembe, de az egész aktívaértekezlet olyan lelkes hangulatban folyt le, hogy én magam is felfrissül­ve, megerősödve jöttem el az értekezletről. Kovács Józsefné Külpolitikai kérdésekre válaszolunk Mi a NATO? (North Atlan­tic Treaty Organisation , az Északatlanti Szerződés Szer­vezete, vagy általánosan At­lanti Szerződés). Ez a kapitalista világ leg­fontosabb katonai szervezete. Tagjai: az Egyesült Államok, Kanada, Izland, Nagybritan­­nia, Írország, Norvégia, Dánia, Franciaország, a Benelux-álla­­mok, Olaszország és Portugá­lia. Ezekhez az alapító szer­ződést aláíró országokhoz ké­sőbb csatlakozott Németor­szág, Görögország és Törökor­szág. A szerződés békés célo­kat is tűzött maga elé, főleg a gazdaság,­ együttműködés te­rén, ez azon­ban csak írott ma­­laszt maradt. Ma fő tevékeny­sége agresszív katonai tömb szervezése. Mit jelent „Benelux“? Há­rom ország kezdőbetűiből ösz­­szeállított rövidítés: Belgium, Hollandia (Nederlanden) és Luxemburg. Ezen három ka­pitalista ország a második vi­lágháború után különleges gazdasági szervezetet alakított, mely lényegében a három or­szág vámhatárainak meg­szüntetésén, valamint a gazda­sági együttműködésen alapul,­re, hogy más államokon ural­kodjanak. Az amerikai impe­­ralisták azonban a nemzetkö­zi szervezet működését egyre inkább olyan irányba terel­ték, amely homlokegyenest el­lentétes az alapokmány hatá­rozataival. Fokozatosan a há­ború eszközévé, az új világ­háború kirobbantásának esz­közévé válik. Erre azért van lehetősége, mert a tagállamok többsége kapitalista ország, melyek képviselői az Ameri­kai Egyesült Államok agresz­­szív javaslatait szavazataikkal támogatják. Ezen országok többsége Amerikától gazdasá­gilag és politikailag függő vi­szonyban van. A Szovjetunió és a népi demokratikus or­szágok (melyeket felvettek) küldöttsége az ENSZ közgyű­lésén és bizottságaiban állan­dóan és következetesen harcot vív azért, hogy az ENSZ visz­­szatérjen alapokmányában le­fektetett eredeti hivatásához. Az ENSZ közgyűlése évente egyszer tart ülésszakot. Mi az ENSZ? Az Egyesült Nemzetek Szervezete, mely 1954. június 26-án alakult meg a san franciscoi nemzetközi konferencián. Az ENSZ szék­helye New Yorkban, az Ame­rikai Egyesült Államokban van. Az ENSZ hat fő szerve, a közgyűlés, a Biztonsági Ta­nács, a gazdasági és szociális tanács, a titkárság és a nem­zetközi bíróság. Létrejöttekor alapokmányaiban azt a célt tűzte maga elé, hogy megóvja a békét, fenntartja a nemzet­közi biztonságot. Az államok egyenjogúságának elvére tá­maszkodik és nem arra az elv­ Könyvtári hírek A közelmúltban megalakult a Szakszervezet Központi Módszertani Könyvtára. Hiva­tása: segítséget nyújtani az üzemi könyvtáraknak, hogy azok minél jobban kielégítsék az olvasók igényeit, s minden­ki megtalálja az érdeklődési körének megfelelő könyveket. Megkedveltessék a kezdő ol­vasókkal az irodalmat, gyara­pítsák műveltségüket. Kérjük lapunk olvasóit, ír­ják meg véleményüket üze­mük könyvtáráról. Milyen el­gondolásaik, javaslataik van­nak az üzemi könyvtármunka megjavításához,

Next