Textilmunkás, 1991 (86. évfolyam, 1-12. szám)
1991-01-01 / 1. szám
A TEXTILIPAR ELENÉRŐL, JÖVŐJÉRŐL 86. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1991. JANUÁR ÁRA: 4 FORINT Látszik-e már az alagút vége? A TEXTILIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA ALAPÍTVA 1906-BAN A tájékoztatót dr. Botos Balázs, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium helyettes államtitkára tartotta - Örömmel és megtiszteltetéssel vettem át az eredetileg a miniszter úrnak szóló meghívást - mondta bevezetőként dr. Botos Balázs, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium helyettes államtitkára. - A miniszter úr más elfoglaltsága miatt nem tudott eljönni erre a mai tanácskozásra. Nem biztos, hogy minden kérdésükre azt fogom válaszolni, amit hallani szeretnének, de örömmel jöttem ide, mert korábban én is a textiliparban dolgoztam. Mielőtt a minisztériumba kerültem, egy kutatóintézetben a hagyományos iparágak vizsgálatával foglalkoztam. Akkor is az volt a véleményem, hogy legyen jól szervezett könnyűipara, ezen belül textilipara Magyarországnak. Dr. Botos Balázs azt is hangsúlyozta, hogy az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium szakembereinek és vezetőinek a véleménye az ipar jelenlegi nehézségeiről és a jövőbeni elképzelésekről nem mindenben azonos a vállalati szakemberek álláspontjaival. Mielőtt az 1990-es tapasztalatok ecseteléséhez fogott a helyettes államtitkár, utalt arra, hogy ezekben csak részben van szerepe a minisztériumnak, hiszen a kormány májusban alakult meg, s a minisztériumi szakemberek többsége pedig csak júniusban foglalta el a helyét. Tájékoztatójában dr. Botos Balázs először a negatívumokat sorolta fel. 1990-ben az ipar termelése az elmúlt negyven évben soha nem tapasztalt mértékben csökkent. A statisztika szerint a csökkenés mértéke meghaladta a tíz százalékot. Önmagában ez a tény nem jelentene tragédiát, hiszen már korábban nyilvánvalóvá vált, hogy Magyarországnak nem olyan méretű, és főleg nem olyan szerkezetű iparra van szüksége, mint amilyen kialakult. A nagyobb baj az, hogy a hatékonyságban, a jövedelemtermelő képességben, a termelékenységben nincs javulás. A magyar ipar teret vesztett. Súlyos gondot jelent az ipar pénzügyi helyzete. Lassan az ellehetetlenüléshez vezet a pénztelenség, az eszközök hiánya. És a helyettes államtitkár azt is belátta, hogy nem születtek olyan intézkedések, amelyek előremutatóak lennének. Sajnos, jelentősen nőtt a munkanélküliek száma, a létszám csökkenése az iparban 9,6 százalékos,a textiliparban pedig megközelíti a 75 százalékot. Örvendetes viszont, hogy sikerült növelni a konvertibilis exportot és ha nehezen is, de megkezdődött a privatizáció, megjelentek a kis- és középüzemek. Ezekben az üzemekben nagyon dinamikus fejlődés tapasztalható, bár a nagyipart ellensúlyozni nem tudják, de a tendencia jelzi, hogy ebbe az irányba célszerű haladni. Bizonyos mértékű műszaki fejlődés is tapasztalható, de ez messze elmarad attól, mint amilyenre szükség lenne. Mielőtt a textilipar helyzetéről, és a jövővel kapcsolatos minisztériumi elképzelésekről szólt volna dr. Botos Balázs, emlékeztetett A nemzeti megújhodás című kormányprogramra és a három évre szóló gazdasági programra. E dokumentumok deklarálják a hoszszas vita után kialakított álláspontot: Magyarország adottságait figyelembe vevő, nemzetközileg versenyképes, korszerű ipara legyen hazánknak. A textilipari tapasztalatok vajon ebbe az irányba mutatnake? — tette fel a kérdést a helyettes államtitkár és meg is próbált rá válaszolni. A statisztikai összegzés szerint a textiliparban valamivel kisebb mértékben csökkent a termelés, mint az ipar egészében, de a textiliparon belül nagy különbségek tapasztalhatóak: van, ahol 67 százalékra esett vissza a termelés, s van, ahol 108—109 százalékra nőtt. Érdemes megvizsgálni, hogy mit mutat a piaci helyzetkép, hiszen nyilvánvaló, hogy termelni csak akkor érdemes, ha a terméket értékesíteni is lehet. Az egyik legfőbb tapasztalat az, hogy 1990-ben jelentősen visszaesett a belföldi kereslet a textilipari termékek iránt, s szintén nagymértékben csökkent a rubelelszámolású export. (1990-ben még kétféle exportrelációt tartottak nyilván, 1991 januárjától már csak egyféle lesz.) Hogy a hazai kereslet visszaesett, ahhoz az importliberalizáció is hozzájárult, mert ez leginkább ebben az iparágban érintette a termelőket. Az ipari átlag (3,59 százalék) többszörösével, 18,6 százalékkal nőtt a textilipar konvertibilis exportja. Vajon azért-e, mert korszerűbbek lettek a termékek, javult a piaci munka? E kérdésre nem lehet egyértelmű igennel válaszolni. A ruházati és textilipari termékek közepes, vagy annál alacsonyabb minőséget képviselnek a nyugati piacon. A helyettes államtitkár óva int mindenkit, nehogy megtévesztőek legyenek az 1990-es exporteredmények. Nem lehet arra számítani, hogy amit eddig a Szovjetuniónak adtak el, azt majd ezentúl eladják a nyugatiaknak. Nem veszik meg a termékeket, csak akkor, ha azok megfelelnek az általuk támasztott magas minőségi követelményeknek. A jobb minőségű termék előállításához természetesen megfelelő alapanyag, termelőberendezés és korszerű vezetés, korszerű vállalati szervezet szükségeltetik. Fontos, hogy a vállalatoknak legyenek stratégiai elképzeléseik, tudják, mely termékeik keresettek. A korszerű termelőberendezések megteremtésében, a műszaki fejlesztésben nagyobbak a kormányzati feladatok. A fejlesztéskutatás költséges, ehhez az államnak hozzá kell járulnia. Majd arról szólt dr. Botos Balázs, hogy a textiliparban is megindult a privatizáció és a külföldi tőke beáramlása. Nagyon nagy az érdeklődés a magyar textilipar iránt, ahol jó esélye van a privatizációnak. A magyar iparban az elkövetkezendő három évben az állami tulajdon részarányát 30 -40 százalékkal tervezik csökkenteni. Hogyan látják az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumban a textilipar jövőjét? A termelés visszaesése folytatódni fog. Ez önmagában nem jelent különösebb gondot — mondta a helyettes államtitkár —, arra kell törekedni, hogy azok a tevékenységek épüljenek le, amelyekkel a legkevésbé hatékonyan állítanak elő korszerűtlen termékeket. A nyugati piacokon szinte korlátlan a felvevőképesség, ha megfelelő minőségűek a termékek. A szovjet piacon más jellegűek az akadályok. A minisztérium fontosnak tartja, hogy a dollárelszámolásra való átállás miatt nagyon kritikus első negyedévben, fél évben segítse a vállalatokat. A minisztérium szakemberei nemrégiben kint jártak a Szovjetunióban és átnyújtották a javaslatot, az ajánlatot, hogy a kőolajszállítás fejében hazánk milyen textilipari, bőrés cipőipari termékeket tudna adni. Csak vázlatosan említettem néhány helyzetképet, úgy gondolom, talán hasznosabb, ha az önök kérdéseire válaszolok — fejezte be tájékoztatóját a testületi ülésen dr. Botos Balázs, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium helyettes államtitkára. - Ez a mostani az első találkozás volt, de remélem, hogy nem az utolsó. Bízom abban, hogy folytatni tudjuk a megkezdett párbeszédet. Segíteni szeretnénk a gondok, nehézségek megoldásában, szolgáltató jellegű minisztériumot akarunk, nem ágazati felügyeletet. Kérdésben a vélemény Dr. Botos Balázs tájékoztatója után kérdések következtek. Olyan kérdések, amelyek egyben már véleményt is tükröztek. SZABÓ PÁL, a Tabi Kempingcikkgyár Lv titkára arról szólt, hogy a kormány túl magas vámmal bünteti a fejlett technikát, amire pedig ugyancsak nagy szükség lenne a hazai iparban. Másik észrevétele az volt, hogy szerinte tudatosan lassítják a termelést. Ha egy vállalat pénzzavarba kerül, akkor csak nagyon magas kamatra kaphat rövid lejáratú hitelt, így a bankok nem segítik, hanem hátráltatják a termelést. Harmadik meglátása, ami egyben kérdés is: miért árasztják el külföldi árukkal az országot? Leértékeljük a saját munkánkat? És mi legyen azokkal, akik munkanélkülivé válnak? NAGY PIROSKA, a Patex Mezőberényi Rt. titkára az iránt érdeklődött, hogy vállalatok, részvénytársaságok közvetlenül köthetnek-e szerződéseket szovjet köztársaságokkal? DR. BOTOS BALÁZS, helyettes államtitkár BOLDOG ISTVÁN, az Újpesti Cérnagyár titkára a privatizációval kapcsolatban úgy (Folytatás a 2. oldalon) TITKÁROK KÜLDÖTTEINEK TANÁCSA is változásokat szolgáló döntésekről Ülést tartott a titkárok küldötteinek tanácsa december 11-én, szakszervezetünk székházában. DR.BOTOS BALÁZS, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium helyettes államtitkára tartott tájékoztatót a textilipar helyzetéről, a rövid és hosszú távú elképzelésekről. Második napirendi pontként a TDSZ vezetőtestületeinek szervezeti és működési szabályzatát, illetve a vállalati és munkahelyi szervezetekműködési és szervezeti szabályzatára kidolgozott ajánlást fogadta el a testület. KELETI TAMÁS főtitkár nyitotta meg az ülést. Emlékeztetett arra, hogy egy évvel ezelőtt tartotta kongresszusát a Textilipari Dolgozók Szakszervezete. A most napirendre tűzött tájékoztató a textilipar helyzetéről jó alkalmat kínál arra, hogy a tapasztalatokat összevessük a kongreszszuson elfogadott célokkal. Egy év alatt számos változás zajlott le a gazdaságban és a társadalomban, ezekre a szakszervezeti tagság érdekében reagálni kell. A tapasztalatok összegzésének mottója a tavalyi kongresszuson kialakított álláspont lehet: a szakszervezet a változásokat szolgáló döntéseket csak aszerint ítélheti meg, hogy azok miként érintik a tagságot. Külön köszöntötte főtitkárunk a tkt-ülésre meghívott vendégeket. Akikelfogadták a meghívást ,és részt vettek az ülésen, Deák András, az MGK budapesti szövetségének társelnöke; Honti László, az MGKkönnyűipari szövetségénekelnöke; Veres Gábor, a Ruházati Dolgozók Szakszervezetének főtitkára; Tréber Tibor, a Bőripari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, dr. Pataki Pál, a TMTE főtitkárhelyettese; Gombkötő János, a TMTE intézőbizottsági tagja és Derzs Miklós, a Gyapjúipari Egyesülés elnöke.