Theologiai Szemle, 1961 (4. új évfolyam, 1-12. szám)
1961 / 1-2. szám
THEOLOGIAI SZEMLE A MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIUMI PROTESTANTIZMUS HAVI FOLYÓIRATA 1961. JANUÁR—FEBRUÁR A Theológiai Szemle szerkesztő bizottsága , Dr. Bartha Tibor, dr. Bodonhelyi József, dr. Czeglédy István, dr. Esze Tamás, dr. Kádár Imre (felelős szerkesztő), dr. Nagy Gyula, dr. Ottlyk Ernő, dr. Pákozdy László (főszerkesztő), dr. Pálfy Miklós (társszerkesztő), dr. Tóth Endre, dr. Varga Zsigmond J. Felelős kiadó: Muraközy Gyula Szerkesztőség és Kiadóhivatal, Budapest, XIV. Abonyi u. 21. Református Egyetemes Konvent Sajtóosztálya Előfizetési díj egész évre — 12 számra — 140,- forint Egyes szám ára 12,— forint. — Kettős szám ára 24,— forint. 611074/2 — Zrínyi Nyomda, Budapest a szerkesztő megjegyzései Egyházunk az ökumené eseményeiben Világszerte növekedőben van a felismerés, hogy az egyházat elsősorban a gyülekezeteinek valóságos életében lehet és kell látni és érteni, szemben azzal a régi szemlélettel, amely mindenek előtt az állandó intézményeket, a jogi kereteket értette az egyházon. A legutóbbi évtizedekben — nemcsak a reformáció egyházaiban — egyre inkább a gyülekezetek egyedi és közös szolgálatát hangsúlyozzák az ekleziológiában, nem hanyagolva el az összefogó, tanító és kormányzó szervek jelentőségét és felelősségét sem. Az ökumenikus teológiában is gyakran hangoztatják azt, ami nálunk már tizenöt év óta szinte közhelynek számít: az ökumené akciói is annyit érnek, amennyi tényleges gyülekezeti fedezet, imádság és szolgálat van mögöttük; nyilatkozatai annyit, amennyi igazságot tartalmaznak. Az idén különösen nagy jelentőségű,ökumenikus eseményekre készülnek az egyházak. A Prágai Keresztyén Békekonferencia három esztendős fáradozásainak eredményeként meg lehetett hirdetni a Keresztyén Béke Világgyűlést. Folynak az Egyházak Világtanácsa harmadik nagygyűlésének előkészületei is. Az egész keresztyénség életének jelentős állomásai lesznek ezek az alkalmak. Minden jel szerint fontos esemény az is, hogy az idén sor kerül az ortodox világzsinat összeillésére. Ugyanakkor a római egyház 1962-re tervezett „ökumenikus” zsinatának előkészületei is állandóan foglalkoztatják a világsajtót és állásfoglalásokra késztetik a keresztyénség másik két nagy családjának, a protestantizmusnak és az ortodoxiának különböző szerveit. Ebben a sűrű légkörben, amely természetesen szoros összefüggésben van az emberiség életében végbemenő, az egyháztól is teljes figyelmet, együttérzést és döntést igénylő korszakos folyamatokkal, fokozott szükség van gyülekezeteink világos látására, helyes tájékozódására, a valóság teljes megértésén alapuló jó szolgálataira. A nemzetközi ökumenikus találkozókon annyi súlya lesz a magyar egyház képviselőinek, amennyi gyülekezeti erő, tiszta ima, megérett ige, önzetlen, becsületes társadalmi szolgálat, érett közösségi erkölcs, szíves áldozatkészség jár előttük és követi őket. Ennek sáfárai pedig elsősorban a gyülekezetek pásztorai, a Theológiai Szemle olvasói. Ilyen fokozott felelősségben indítjuk útjára folyóiratunk ezévi első-második számát is. Dr. Bartha Tibor vezető cikkének címe lehet a mottónk: „Együtt a jó ügyben”! A német atyafiak előtt hangzott el először, akikkel mindenek előtt a bűnbánatban, azután a bűnbocsánat örömében, a jobban csinálás készségében, a közös szolgálat lehetőségéért való hálaadásban lehetünk együtt, a Keresztyén Béke-Világgyűlé® előkészítő munkájában. Prágába csak egynéhány küldöttünk mehet el, de nincs olyan magyar lelkipásztor, nincs olyan hívő gyülekezeti tag, aki ne végezhetne szolgálatot az emberiségnek, benne az egyháznak ezért a jó, szent, igaz ügyéért. Valóban „együtt” lehet ebben a jó ügyben mindenki, aki szereti, akarja, hogy békesség legyen e földön. Aki viszont nem szereti, nem akarja, azzal nem vállalhatunk közösséget, attól meg kell magunkat különböztetnünk; ez ma valóban status confessionis kérdése, amiben vagy igent, vagy nemet kell mondani és nem lehet eltűrni, hogy bárki, bármilyen címen igent is, nemet is mondjon rá egyszerre, „valamiféle ún. keresztyén világnézet” képviseletében. A megcsonkult keresztyén, bizonyságtétel, a cselekvés nélküli hit riasztó diagnózisából indul ki Békefi Benő tanulmánya, amely a teológiai etika néhány alapvető kérdését veti fel. Olyan teológiai tanítást, olyan igehirdetést, olyan lelkigondozást, olyan etikai tartalommal telített gyülekezeti életet igényel, amely túl a meggondolásokon cselekvésre is képesíti a keresztyéneket. Egyházi és egyházközi kérdéseinkben valóban nem igazodhatunk el helyesen, ha szolgálataink teológiai-etikai kérdéseit nem tisztázzuk újra. Általános panasz az ökumenikus teológiában, hogy az ökumenikus akció előreszaladásával párhuzamosan nem haladt előre az ökumenikus szisztematikai-etikai munka; ennek következményei bizonyos megalapozatlan, kétértelmű akciók, ennek tulajdonítható pl. az Egyházak Világtanácsa bizonyos köreiben mutatkozó ingadozás a római „ökumenikus közeledés” megítélésében is. Békefi tanulmánya és az eszmecsere, amelyet remélhetőleg ki fog váltani, hozzájárulhat ahhoz, hogy az ökumenikus teológia behozza a lemaradást és a társadalmi és nemzetközi ügyekben ho(Folytatás a borítólap 3. oldalán)