Tiszatáj, 1961 (15. évfolyam, 1-12. szám
1961 / 1. szám
11 * ÁRA 2 FT A TARTALOMBÓL: Vita a kultúrotthonokról Műterem •fr Versek, színház, könyvek fr Rejtvény у»ттш»т»тт/тююю?тюттмшт/т/ш»/тш/мт/штжж/ж ÁCS SÁNDOR ■ IVÁN: Kaput kell tárni a sok nyögő, tűzvészbe szorult dalnak, hogy valami maradjon abból, akit hívtak Hidas Antalnak. ti /gyermekkorát Budapesten, »ragyás, magas házsorok között, porral fedett kültelki utcán«, a sokszor megénekelt, drága Jázmin utcában töltötte — »rongyosan, játéktalanul és éhesen« —, mint zúgó gyárak vagy néma temetők elnyelte proletárgyerek-társai. Apja »szurtos suszterműhely«-ben kalapált versenyt a »meztellábú kékfoltosan« zsibongó gyerekhad zsivajával, míg »kék-gyöker-eres« lábú anyja mosóteknőjében »fölzizegett a hab«. Igen, a »kültelki« nép, a legsötétebb nyomorban is forradalmas parazsat szító proletárság küldte eй a poétát, akinek verseiben a küldetés később így fogalmazódott költői öntudattá: Dorong a lant, amivel hant alá verünk minden ellenkezést! Testünkön még a rögök szörnyű súlya, de szájunk már Üjbörpen egy új világ gyönyörű riadóját fújja! S a külvárosi suszter fia, aki már apró gyerekként itta »szomjas szemekkel a betű sorát«, tanulni akar. Iskolába kerül, az itteni élmények azonban keserűek: __a Millenáris versenypályán a 60 éves vén baromnak, Pósa úrnak, a t. főváros parancsára mi vittünk virágot, elzárták előlünk a világot! A gimnáziumban Adyt szavalja, »izgat« — kicsapják. Egyetem? Messzi álom. Az 1919-ben katedrát kapó Babits előadásaira még eljut, de ezután már csak az élet gorkiji egyetemei következnek: konzervgyár, lőszergyár, téglagyár, fatelep s a forradalmárokat formáló munkásmozgalom, később a bécsi, moszkvai emigráció. Első versei közvetlenül a Tanácsköztársaság bukása után jelennek meg — többnyire álnéven. Hidas Antallá fiz illegalitás, a párt kereszteli, amikor 1925-ben megjelenik verseinek első kötete, Az ellenforradalom földje. Horthyék kopói hamarosan szaglászni kezdenek a fiatal kommunista után, perbe fogják, Hidas Antal azonban a párt megbízásából a Szovjetunióba emigrál. Itt él, itt misrad magyar író — harminc éven keresztül! 1958-ban tér haza. Ennek a harmincéves emigrációnak, felfelé ívelő emberi és költői fejlődésnek megragadás dokumentuma, lírai Odysseiája Hidas Antal összegyűjtött verseinek kötete, a Jázmin utca. A Jázmin utcától a Jázmin utcáig futó út azonban nemcsak Hidas Ant.l útja. E több mint harminc év foradalmas nyarainak tüzében érlelődött nagyszerű költői termés az 1919-ben új korszakába forduló magyar irodalom történetének is egyik legértékesebb fejezetét reprezentálja maradandó művészi színvonalon. A versolvasó, a kritikus és az irodalomtörténész öröme ezért esik egybe, amikor Hidas Antal verseskötetének utószavát olvasva, Garamvölgyi József — a két világháború közti emigrációs magyar irodalom kitűnő kutatója — tanulmányának segítségével megismerheti a Jázmin utca verseinek történeti hátterét, egysége sugallta tárgyilagos, tudós kimértséggel, akár a költő egyéniségéből, forradalmas, dübörgő, zakatoló verseinek lobogásából táplált lelkesedéssel — lemérjük Hidas Antal Érájának értékeit, mindenekelőtt az döbbent meg bennünket: milyen kétségeket, megtorpanásokat legyőző emberi erő és költői bátorság kellett ahhoz, hogy Hidas Antal harmincéves emigrációja alatt magyar nyelven verselő magyar költő maradjon! Tragikus életutakat, meghasonlások komor sorozatát bőven produkáló irodalmunk történetében talán csak a nyomtatott betű varázslatos élményétől megfosztott, olvasóközönségtől légmentesen elzárt Bessenyei György bihari remeteségének kínzó magánya követelt akkora helytállást, mint aminek árán Hidas Antal megmaradhatott a Jázmin utca költőjének. »Megfojt a meleg, purgatóriumban vagyok, minden ember pápista!« — horkant fel a magány és közöny nyilaitól halálra sebzett bihari remete. Hidas Antal emigrációban született verseiben ugyan nem ez a tragikus, kétségbeesett hang lüktet, de itt is kitapintható a nagy emberi szomorúság, a rezignáció makacsul kanyargó vonulata. Sírva simogatom horpadt perselyemet, benne gyűlt sok árva magyar verseimet. Ugyanakkor az elvtársi, internacionalista környezetben, a nagy Szovjetunió földjén megélt emigrációs évek a hit és a remény szikráit is lángra lobbantják Hidas Antalban. Ebből a Szovjetunióba vetett, töretlen erővel lobogó hitből meríti nyugodt, elégikus hangját Hidas egyik legszebb költeménye, az Egy proletárforradalmár vallomása: Most táplálsz. Én most itt [nevelkedek. Én odaát már vallottam neved, és vállaltam azt, hogy megoltalmazom. Száműzettem ezért, ölelj magadhoz, hiszen én kétszeres fiad vagyok ... S a névtelenségbe, kényszerűen tucatnyi álnév köntösébe burkolódzó költőnek erőt adott még valami harminc éven át: a magyarországi munkásmozgalom. A magyarországi munkások számára írott indulói — így a Salgótarjáni induló, a Vörös Csepel stb. — s a szavalókórusoknak készülő, sodró erejű allegorikus versek — mint pl. az áttetsző szimbolikájú, nagyszerű Berberek — utat találtak a mozgalomhoz, feldübörögtek a csepeli vasasok ajkán, a legsötétebb elnyomatás éveiben is szították a forradalmi lelkesedés lángját. A költőt, akit a gyarmati elnyomásban élő népek küzdelmeiről szóló költeményei nemcsak Európában, de Ázsiában is ismertté tették, itthon, az anyanyelvű olvasóközönség táborában alig ismerte valaki. Így vált Hidas Antal — Garamvölgyi József szerint — a kommunista mozgalom Anonymusává. De nemcsak Abionymusa, hanem jakulátora, népi énekese is volt Hidas Antal az illegalitásnak, hisz részese lett annak felemelő, csak keveseknek kijutó költői dicsőségnek, hogy búvópatakként terjedő versei népdalokká, a mozgalom népdalaivá váltak. A Jamin utca költeményeit olvasva azért lehetünk most tanúi annak az irodalomtörténetünkben alghaium pél dI Tidas Antal költői útjának első szakasza Kun Béla gondolatának a jegyében formálódik, melyet Illés Béla így tolmácsol: »A közvetlenül forradalmi vagy ellenforradalmi szakaszban csak a közvetlen propagandának van jelentősége. Aki ilyenkor más, távolabb fekvő kérdésekkel foglalkozik, legyen bár szubjektíve a legbecsületesebb ember, gyakorlatilag azokat erősíti, akik a proletariátus figyelmét el akarják terelni az égetően fontos feladatokról.« Magyar proletárköltőnek nem lehetett ekkor szebb és történetileg igazabb célkitűzése, mint a Tanácsköztársaság emlékének ébrentartása. Hidas Antal az elsők között vállalta ezt a feladatot, s nem kisebb emberi és költői igénnyel, mint azok a magyar poéták, akiknek verseiben a levert szabadságharc után felsír és fellobog 1848 emléke. Tengerek h. Adüoríól szLündiei és zengenek. Rég felett halk szellők is gyászindulót hörgenek — veti papírra 1919 decemberében, amikor a fehér lovon parádézó miniatűr Bach-huszár és vitézei tajtékzó örömmel a kegyetlen bosszú torát ülik. Az egyéves évfordulón meghökkentő képpel érzékelteti a magára maradt, hazátlan forradalmár kábult magányát: Szegény kutya: házát keresi. Idegen lett a portál. Szíve a torkát verdesi, sőt érzéseket abortál. Az ellenforradalom földjén címmel összefoglalt ciklusának epikusan egymásba futó versei szinte egyetlen monumentális emlékoszlopként komorlanak, melyre örök időkre felvésettek a dermesztő döbbenetét vajúdó sorok: Fordulj le, vers, mint akasztott legény, ha minden fölfordult és kicsavart. Nyelvét ölti az akasztott remény... E harmincegy versben a forradalmi események rohanva áradó ritmusára szaggatottan, sokszor kötetlenül marsolnak, cikáznak az érzések: az édes emlék, a kínzó fájdalom, a kétségbeesés és a bizakodás, mind át- meg átszőve a nemzetközi proletariátus jövőjébe vetett hit biztos tudatával. Itt forradalom volt, itt kommün volt, itt proletárdiktatúra volt. Magyarország e tavaszon a világ homlokán tombolt. * Az ellenforradalom nevetett. Nevetett és fegyverkezett. Várt. Várt. Hatalmunk megdőlt. Megérdemeltük. * Közeledik az idő. Fegyverek és kések élére áll a harc. Megindul a kommunista forradalom. S ezerkilencszáztizenkilenc emléke még tíz év után is élő, élőbb, mint valaha. A költői eszközök finomulnak, csiszolódik a forma: darabos sorok helyett gyeplőbe fogott ritmus robog könnyedén, a gondolatsor befejezése szinte kiszámítottan a lényeggel terhes, az emlék vöröse azonban változatlan erővel izzik: Bolygótűz gyulladt__ Csoportok mentek, Vitatkoztak, keveredtek, puskák kerepeltek, akarattól s haragtól égtek az Csepel, Váci út, Alföld, Somogyország egy roppanással magához ragadta sorsát! Hidas Antal úgynevezett gyarmati költeményei (A gyarmatok kiáltanak c. kötet anyaga) a Tanácsköztársaság, a magyar munkásság fénylő tetteinek, dicső mártírjainak emlékét ápoló versekhez hasonlóan a forradalmas művészi agitációt szolgálják. A népmozgalmak, a forradalom útjára lépő ázsiai, afrikai, dél-amerikai népek harcai ihletik ezeket a költeményeket. Az évezredes feudális sötétség kárpitjait hasogató »arab testvér«, a kantoni kommün megsegítésére marsoló, fejszés kínai paraszt, a baromként karóba húzott jávai bennszülött, a kuli, a pária, a néger e versek hőse, az ő naiv ritmusú, forró gyűlöletet görgető dalaik telítődnek meg Hidas Antal tolla alatt az internacionalizmus, a világfelszabadítás eszméivel. A gyarmati versek szimbolikája egyértelműen áttetsző, hisz ki ne érezné világosan, hogy pl. a Berberek alábbi sorai — A Tanger öble vérvörös, francia zászlók lobognak az árbocerdők ormán, s a berber arcán korbácsok zuhognak. Ölünkből kifordult a kenyér és a gyerek. Részegen nevet a tisztek szája a marokkói bortól — az intervenciós segítséggel vérbefojtott magyar Tanácsköztársaságra, Horthy hírhedt tiszti különítményeinek kegyetlenkedéseire utalnak. S ki ne tudná: »a szabadság csillaga«, »hogy a franciák itala — édesebb legyen« —, nemcsak »A Bu Rográg folyóba«, de a Dunába, a Tiszába is »belefulladt«. Az ellenforradalom földjén és A gyarmatok kiáltanak ciklusok között szoros a művészi, formai összefüggés. Amilyen hajlékony leleménnyel idézik fel — szaggatott, darabos sorokban — az első ciklus költeményei a forradalom zakatoló, rohanó sodrását, olyan találó formai eszközökkel éli magáévá Hidas Antal gyarmati verseiben távoli földrészek költészetének primitív zengésű ritmikai titkait. E megejtő formai bravúr eredménye, hogy Hidas gyarmati versei sokáig gyarmati költők eredeti műveiként éltek az olvasók és hallgatók tudatában. 4.1 . politikus, szenvedélyes, forradalmi mondanivaló prioritása jellemző Hidas költői fejlődésének a második világháború érlelődése idején kezdődő második korszakára is, amikor már Európa mellén térdel a fasizmus lidérce. Újra a legelső sorokban menetel, s a humanitás, az emberi egyenlőség, a harc jelszavával tiltakozik a gáládul settenkedő, majd nyílt sisakkal is támadó fasiszta barbárság ellen. Életútjának tragikus mozzanatai, az ismét vágóhídra hajtott magyarság sebei többszörös fájdalommal marnak ekkor belé, s mint ahogy Ady Endre költészete is egy háborús világégés idején termette a hitvesi hűség legszebb dalait, úgy virágzik ki ebben az ordas időben Hidas sötét színekkel átszőtt szerelmi lírája: Kedves, ne haragudj. Tudom: [olykor bántalak, de száz emlékgyilkos van belém [préselve. Roncsolja szövetét agyam hártyájának, szívemet húzza rá iszonyú késére. Álmomban talpfákra szögezve [ordítok. A korábbi korszakában mások fájdalmát, örömét vállaló, legbelsőbb érzéseit, rezignált megtorpanásait többnyire szemérmesen magába záró Hidas Antal költészete (Folyt, a 10. oldalon). ÁZMIN UTCÁTÓl a Jázmin utcáig da nélkül álló jelenségnek, hogy az ismeretlen népdalszerző a folklór anonimitásából Hidas Antalként lép az irodalomtörténetbe. Te védsz engem. Igyekszem. [Dolgozom. [orcák ... rpoli löj afríaet! (LIEBMANN FELV