Tiszatáj, 2003 (57. évfolyam, 1-12. szám
2003 / 11. szám - TANULMÁNY - Tahin Szabolcs: "Élőbeszédszerűség" Mikszáth prózájában
11 TANULMÁNY 11 Tahin Szabolcs „Élőbeszédszerűség” Mikszáth prózájában* Problémafelvetés ( Az „élőbeszédszerűség” terminusa mint metafora) 1. Mikszáth elbeszélőművészetét az élőbeszédszerűség jellemzi - olvasható igen sokszor a műveivel foglalkozó szakirodalomban. E jelző tulajdonképpen ajánlást fogalmaz meg a Mikszáth-olvasók számára: azt ajánlja mindazoknak, akik Mikszáth szövegeivel kívánnak foglalkozni, hogy az életművet próbálják úgy olvasni, mintha szövegei élőszóban hangzanának el. Az élőbeszédszerűség terminusa „elvárja” tőlünk, hogy ideiglenesen függesszük fel azon általános előfeltevésünket, mely szerint olvasás során írott diskurzussal van dolgunk. Az ilyesfajta „úgy lássuk/olvassuk, mintha...” felhívás a metafora működési mechanizmusát idézheti fel bennünk. Amellett, hogy a metafora ilyen felhívást ad befogadója számára, egyben irányt szab az olvasásnak is, ahogy azt Hayden White kifejtette egyik tanulmányában. White szerint a metafora „irányt mutat azoknak a képeknek a megtalálásához, amelyeket az adott dologhoz kívánnak társítani. (...) megmondja, milyen képeket kell keressünk ahhoz, hogy meghatározhassuk, hogyan kell éreznünk a megjelenített dolog iránt.”* 12 A Mikszáth-recepcióban hangsúlyosan van jelen az élőbeszédszerűség metaforájához kapcsolódó „úgy lássuk, mintha”, az értelmezésnek irányt adó olvasási paradigma. A Noszty fiú... Utóhangjában maga Mikszáth is az élőbeszédszerűség olvasási irányát javasolja olvasóinak: „Úgy képzelem a dolgot, mint rendszerint szokott történni a társaságokban, hogy szó van valamiről, mire egyik is, másik is előhoz egy esetet vagy példát, mely bizonyít vagy megvilágít. Nos, mondjuk, hogy a „kicsikart” házasságok némely fajtája van szőnyegen s a disputa folyamán az én igazaim mellett felhoznám a Noszty fiú esetét Tóth Marival...”. Ehhez a szerzői „utasításhoz” persze nem feltétle- Ezúton is szeretnék köszönetet mondani tanáromnak, Takáts Józsefnek, aki folyamatos instrukcióival, termékeny megjegyzéseivel hozzájárult a szöveg létrejöttéhez. A metafora „úgy lássuk, mintha...” mechanizmusáról lásd: Paul RICOEUR, Bibliai hermeneutika, Bp., 1995., 92. 2 Hayden WHITE, A történelmi szöveg mint irodalmi alkotás, in.: Uo., A történelem terhe. Bp., 1997, 87-88. 3 A Noszty fiú esete Tóth Marival. Utóhang, 511. A továbbiakban Mikszáth Kálmán szövegeihez a következő kiadást vettem igénybe: Mikszáth Kálmán Művei,1-15. Magyar Helikon, 1966. (Ezentúl a főszövegben jelölve: MKM, kötetszám, oldalszám) A kritikai kiadás, amelynek jegyzeteit mindvégig használtam- Mikszáth Kálmán Összes Művei, (szerk. Bisztray Gy., Király I.) Bp., Akadémiai, 1968. (A továbbiakban: MKOM, kötetszám, oldalszám)