Tiszatáj, 2004 (58. évfolyam, 1-12. szám
2004 / 9. szám - FRIED ISTVÁN 70 ÉVES - Imre László: Fried István: Öreg Jókai nem vén Jókai (Egy másik Jókai meg nem történt kalandjai az irodalomtörténetben)
2004■ szeptember Fried István hetvenévesen is napóleoni lendülettel dolgozik, az egyetemen változatlan óraszámban tanít a jövőben is. Ily módon értéktisztelő tanítványai is megnyugodhatnak. Az pedig külön öröm, hogy a Tiszatájban - még néhány lap mellett - olyan fórumra talált, amelyben otthon érezheti magát. Mert egyébként - az ő szavaival - „igazán kevés az olyan orgánum, amely az értékek közötti közvetítést vállalja, függetlenül attól, hogy ki az érték létrehozója”. Isten éltesse a szegedi egyetem egyetlen Herder-díjas tudósát! Q(U\Ucrb *5 TI Fried István: Öreg Jókai nem vén Jókai Egy másik Jókai meg nem történt kalandjai az irodalomtörténetben Fried István kötetének címe egy regényeim parafrázisa, ezen túl egy szólásmondást idéz, leginkább azonban egy sűrűn visszatérő és sok fejtörést okozó dilemmát választ tárgyul: az öreg Jókai valóban hanyatló, széteső, divatok és hatások nyomán eredendő alkatától idegen utakra tévedő, anakronisztikus és hatásvadász belletrista volt; vagy éppen fordítva: megújulásra képes, a modern (XX. századi) magyar irodalom számára sok értékes inspirációt produkáló géniusz. Az ügyet bonyolítja az, hogy az érintettek, a századforduló és a századelő nagyjai nem nagyon nyilatkoztak Jókai előd voltáról vagy azért, mert éppoly spontán alkotók voltak, mint ő, tehát irodalomtörténeti és elméleti kérdések nem foglalkoztatták őket (pl. Krúdyt), vagy azért, mert a kapcsolódás hangoztatása degradáló lehetett a „modern”ek szemében (Szabó Dezső). Ez utóbbi, s meglehetősen szembetűnő összefüggésnek pedig meg lett volna a fejlődéstörténeti magyarázata is, hiszen az expresszionizmus közismerten a romantika örököse. Az öreg Jókait (mondjuk az 1885 utánit) tehát egyfelől övezhette jogos tisztelet, sőt rajongás, érzékelhető lehetett másfelől, hogy visszhangot ad egyre újabb és újabb jelenségekre (Vernétől a szecesszióig), de mégiscsak az volt a helyzet, hogy a rokonszenvező, az elnézően udvarias méltánylás is főképpen Mikszáth és Herczeg Ferenc mesterét látta benne. „Korszerűsítési” kísérlet gyanánt későbbi fejleményként jelenik meg a Sárga rózsa túlbecsülő kultusza, talán Móricz felől tekintve vissza. Nem is vitatható, hogy ez a regénye a sikerültebbek, hibátlanabbak közül való. Más kérdés, hogy Jókai tehetségének kiemel-Ister Kiadó Budapest, 2003 1936 oldal, 1700 Ft