Tiszatáj, 2004 (58. évfolyam, 1-12. szám
2004 / 11. szám - REGÉNY ÉS TÖRTÉNELEM - Bényei Péter: Regény és történelem (A 19. századi történelmi regény lehetőségei a múlt reprezentációjában)
2004■ november “ 11 emlegetett sors fogalmában az a kérdés állandósul, hogy mennyiben befolyásolják az ember sorsalakulását saját tettei, illetve a külső körülmények, transzcendens tényezők. A teljes személyiség megmunkálásának a vágya hatja át a Háború és béke két kitüntetett szereplőjének, Andrej hercegnek és Pierre Bezuhovnak a tevékenységét a regény egészében, életük értelmességének keresése pedig szorosan összefonódik a létezés egészére magyarázatot adó elv keresésével. Andrej sorsalakulása végül - a halál rituáléján keresztül - a transzcendenciába való beavatásba torkollik, míg Bezuhov, hosszas útkeresés után, stabil személyiséggé válik. Kemény Zsigmond esetében szintén kiemelkedő szerep jut a műfaji potenciálban rejlő létértelmező funkciónak. Regényeinek jelentésképző irányultsága összefüggésbe hozható saját korának néhány jellegadó létkérdésével (a szubjektum megváltozott létérzékelése, a nemzeti teleológia és a közösségi sors problémái, a világnézeti relativizálódás következményei stb.) anélkül, hogy kizárólag erre az allegorikus kódra szűkülne az olvasás. Az Özvegy és leánya a tragédia és a tragikum hatásmechanizmusának regényszerű alkalmazásával tesz kísérletet a drámákra jellemző esztétikai létértelmezés megalkotására. A rajongókat egzisztenciális érdekeltségű kérdezés jellemzi: a személyiség megalapozásának létbölcseleti kérdései jelennek meg a regényben; a Zord idő a nemzeti lét és a közösségi sors végső kérdéseit veti fel, úgy, hogy a korabeli és a későbbi olvasó számára egyaránt kínál érvényes válaszokat. A történelmi regény tehát egyszerre képes a történelmi múlt reprezentációjára és a konstruált múlt szándékától elváló allegorikus jelentések megképzésére. A következő fejezetben azokat a jellegadó eljárásokat igyekszem röviden felvázolni, amely a megidézett 19. századi történelmi regények poétikai alakítottságában, strukturális szerveződésében, világképében tettenérhetők, s tevékenyen hozzájárulnak mind az egyedi múltkép megalkotásához, mind a jelentésképződés sajátszerűségének a megmunkálásához. II. Történettudomány kontra történelmi regény: a műfaj néhány jellegadó poétikai vonása Hayden White A történelmi értelmezés politikája: szaktudománnyá válás és a fenséges kiszorítása című tanulmányában négy pontban összegezte a történetírás tudományos diszciplínává válásának legalapvetőbb feltételeit, tulajdonképpen négy elhatároló művelettel jellemezve az évszázados folyamat leglényegesebb momentumait. White szerint történelem és fikció megkülönböztetése érdekében a szaktudományos történetírás határainak kijelölését „egy szigorú retorikamentesítéssel kellett elkezdeni.’’з1 A retorikai-stilisztikai kizárások, a tropológia megfékezése, a nyelv magyarázó funkciójának preferálása komoly következményekkel jár „az elbeszélésben megjeleníthető események fajtájára nézve”, tehát tematikai megszorításokat von maga után. „A kizárásnak ez a két szabálya a történeti gondolkodás körébe utal minden olyan eseményt, amely a mindenkori művelt és józan ész számára érthető. Ez a képzelet ebben az esetben a történelmi képzelet szabályozásával jár, és meghatározza, hogy mi számít sajátosan történelmi eseménynek.”з2 A retorikamentesítés, a tematikai megszorítás és a képzelet képességének szabályozása mint 31 32 31 In Hayden WHITE, A történelem terhe, Bp. 1997. 220. [kiemelés tőlem] 32 WHITE, i. m. 221. [kiemelés tőlem]