Tiszatáj, 2005 (59. évfolyam, 1-12. szám

2005 / 4. szám - Füzi László: A gondolat súlya (Lengyel András: "...gondja kél a gondolatban" - Az értekező József Attiláról)

2005• április Füzi László A gondolat súlya Lengyel András: „...gondja kél a gondolatban” -Az ÉRTEKEZŐ JÓZSEF ATTILÁRÓL SP* Ahhoz, hogy Lengyel András újonnan megjelent, s az utóbbi pár esztendóЪen írott, József Attila gondolkodásával foglalkozó, rendkívül szisztematikusan egymás mellé állított ta­nulmányait megértsük, több irányból is elindulhatunk. Az egyik lehetséges irány az, ha a kötetben megmutatkozó József Attila-képet próbáljuk összegezni. Ebben az összegzésben segítségünkre van a szerző is, hiszen választott módszeréből következően - erről lesz még szó - több ízben is szinte rákényszerül arra, hogy a részterületeken való búvárkodások so­rán az egészről is beszéljen, az egészről, tehát arról a József Attila-képről, amelyik benne él, s amelyet a maga filológiai-filozófiatörténeti-gondolkodástörténeti munkásságával több oldalról is igyekszik alátámasztani. Lengyel András számos utalás mellett a tanulmá­nyokhoz írott előszóban beszél az őt foglalkoztató és fogva tartó József Attiláról. József Attila nemcsak nagy költő, hanem jelentékeny gondolkodó is volt, aki saját terepén, a mű­alkotások világában mozogva, a műalkotások mibenlétéről szólva figyelemre méltót pro­dukált, írásai, még rövidke töredékei is megérik azt az erőfeszítést, amit a közöttük való eligazodás megkövetel.” Másutt­­ jellemző módon, egy előadás alkalmából, a filológiai és filozófiai elágazások követése közben, akkor, amikor arról beszélt, hogyan alakította Halasy-Nagy József József Attila filozófiai tájékozódását­­, a következőképpen vázolta a benne élő József Attila-képet, az idézés során a hivatkozásokra való utalásokat elhagyom: „József Attila, akit költőként tartunk számon, a közhiedelemmel ellentétben valójában gondolkodó is volt. Értekezői életműve ugyan kis terjedelmű s elég nagy százalékban csu­pán töredékekből áll, de a maga választotta területen így is jelentős, s bár e teljesítményét sokáig még költészetének méltánylói is lebecsülték, jelentősége az újabb kutatások fényé­ben egyre nyilvánvalóbb. Elméleti érzéke, problémaérzékenysége s nem utolsósorban szi­gorú intellektuális következetessége kifejezetten izgalmassá, máig elevenné teszi életmű­vét, amelynek központi témája - költő voltával összhangban - egy általa kitűnően ismert terület, a műalkotás volt. ... A költő értekező szövegeinek interpretálása azonban egyálta­lán nem szokványos feladat; a munkát rengeteg előzetes kronológiai, textológiai és filoló­giai probléma nehezíti.... a költő, bár a szegedi egyetemen Bartók Györgynek, a budapes­­tin pedig Pauler Ákosnak volt a tanítványa, gondolkodóként valójában autodidaktának te­kinthető. Filozófiai műveltségének igazi megalapozása nem valamely értelmező közösség­ben, konkrét iskola kereteiben következett be, hanem azokon kívül. 1928/29-ben ugyanis - a Pauler Ákostól nyert ösztönzéseket kiteljesítve - széleskörű, rendszeres filozófiai ön­művelésbe kezdett. Ekkor igen sokat és sokfélét olvasott, filozófiai klasszikusokat (pl.

Next