Tiszatáj, 2005 (59. évfolyam, 1-12. szám
2005 / 4. szám - Füzi László: A gondolat súlya (Lengyel András: "...gondja kél a gondolatban" - Az értekező József Attiláról)
2005• április Füzi László A gondolat súlya Lengyel András: „...gondja kél a gondolatban” -Az ÉRTEKEZŐ JÓZSEF ATTILÁRÓL SP* Ahhoz, hogy Lengyel András újonnan megjelent, s az utóbbi pár esztendóЪen írott, József Attila gondolkodásával foglalkozó, rendkívül szisztematikusan egymás mellé állított tanulmányait megértsük, több irányból is elindulhatunk. Az egyik lehetséges irány az, ha a kötetben megmutatkozó József Attila-képet próbáljuk összegezni. Ebben az összegzésben segítségünkre van a szerző is, hiszen választott módszeréből következően - erről lesz még szó - több ízben is szinte rákényszerül arra, hogy a részterületeken való búvárkodások során az egészről is beszéljen, az egészről, tehát arról a József Attila-képről, amelyik benne él, s amelyet a maga filológiai-filozófiatörténeti-gondolkodástörténeti munkásságával több oldalról is igyekszik alátámasztani. Lengyel András számos utalás mellett a tanulmányokhoz írott előszóban beszél az őt foglalkoztató és fogva tartó József Attiláról. József Attila nemcsak nagy költő, hanem jelentékeny gondolkodó is volt, aki saját terepén, a műalkotások világában mozogva, a műalkotások mibenlétéről szólva figyelemre méltót produkált, írásai, még rövidke töredékei is megérik azt az erőfeszítést, amit a közöttük való eligazodás megkövetel.” Másutt jellemző módon, egy előadás alkalmából, a filológiai és filozófiai elágazások követése közben, akkor, amikor arról beszélt, hogyan alakította Halasy-Nagy József József Attila filozófiai tájékozódását, a következőképpen vázolta a benne élő József Attila-képet, az idézés során a hivatkozásokra való utalásokat elhagyom: „József Attila, akit költőként tartunk számon, a közhiedelemmel ellentétben valójában gondolkodó is volt. Értekezői életműve ugyan kis terjedelmű s elég nagy százalékban csupán töredékekből áll, de a maga választotta területen így is jelentős, s bár e teljesítményét sokáig még költészetének méltánylói is lebecsülték, jelentősége az újabb kutatások fényében egyre nyilvánvalóbb. Elméleti érzéke, problémaérzékenysége s nem utolsósorban szigorú intellektuális következetessége kifejezetten izgalmassá, máig elevenné teszi életművét, amelynek központi témája - költő voltával összhangban - egy általa kitűnően ismert terület, a műalkotás volt. ... A költő értekező szövegeinek interpretálása azonban egyáltalán nem szokványos feladat; a munkát rengeteg előzetes kronológiai, textológiai és filológiai probléma nehezíti.... a költő, bár a szegedi egyetemen Bartók Györgynek, a budapestin pedig Pauler Ákosnak volt a tanítványa, gondolkodóként valójában autodidaktának tekinthető. Filozófiai műveltségének igazi megalapozása nem valamely értelmező közösségben, konkrét iskola kereteiben következett be, hanem azokon kívül. 1928/29-ben ugyanis - a Pauler Ákostól nyert ösztönzéseket kiteljesítve - széleskörű, rendszeres filozófiai önművelésbe kezdett. Ekkor igen sokat és sokfélét olvasott, filozófiai klasszikusokat (pl.