Tiszatáj, 2020 (74. évfolyam, 1-12. szám
2020 / 9. szám - ZSOLT 141, 9-10. - „A tulajdonságok nélküli ember mint forradalmár” (Beszélgetés Csalog Zsolt Hogyan kell forradalmat csinálni? Heltai György portréja című könyvéről
2020. szeptember 4. A tengert akartam látni szintén erősebb és bonyolultabb szöveg. Ami viszont igazi öröm volt, hogy a monográfiához küldött újabb muníciót. Na igen, hát azt nem tudom, ki olvasta vagy ki nem olvasta, aki nem, annak nagyon nagy szeretettel lehet a figyelmébe ajánlani, tehát Soltész Mártonnak van egy körülbelül 500 oldalas monográfiája Csalog Zsoltról,17 ami szerintem azért nagyon érdekes, mert ennek a szövegnek a háttereként is működik. Az előszó időnként odaküld, tehát szerintem valószínűleg kapnánk magyarázatot finomabb szerkezetben ezekre a furcsa és kibeszéletlen megjegyzésekre, amiket az előbb említettetek. Ugye maga a rövid Csalog-előszó is nagyon különös helyzetbe kerül. Hiszen ott egy lefele stilizáló retorikai alakzatban, hatiszta lelkünk folytonosságának jelentéktelenségéről beszél, de hát persze nem volt hótiszta a lelke neki sem. És ezt a szöveget nagyon furcsa idézőjelek közé teszi, vagy helyzetbe hozza - mint ennek a könyvnek a rejtett főhőse. Van egy másik főhőse is, ez Nagy Imre valószínűleg. Nem? Ő egy erős figura. Csak hát ha föllapozzuk a névmutatót, akkor Nagy Imre életrajza sajnálatos módon 1944-ben kezdődik. Azt gondolom, hogy mindaddig, amíg ezek a lapszusok vagy felejtések vagy értékhierarchia szerint megszűrt vagy adagolt információk vesznek körül egy szöveget, addig ott fogunk járni, ahol most vagyunk. Továbbra is itt fogunk járni. Szerintem - már bocsánat, hogy eddig merészkedem -, egy igazán erős közös katarzis azért maradt el mindmáig, amit az elején említettem: a mindenre kiterjedő kíméletlenség elmaradása miatt. Ugyanis akkor mindannyiunkról kiderülhetett volna, hogy esendőek vagyunk. És ebben az esendőségben talán meg lehetett volna - elsősorban önmagunknak - bocsátani. Mert a nagy baj valószínűleg inkább ez - tehát hogy magunknak sem tudunk megbocsátani. Kire mit mért a történelem, vagy a születésének az ideje - ehhez képest tud, vagy nem tud magának megbocsátani, és emiatt a többieknek se. Tehát nekem ezért volt nagyon zavarba ejtő és nagyon furcsa olvasmány ez a könyv. Ja, és még egy, ami talán megérne egy misét: milyen érdekes az, hogy a kommunista önfelmentés retorikájának a központi értékkategóriája a hit, a nácié pedig az, hogy parancsra tettem. Ezt csak úgy mondom. Jánossy Lajos: Sok-sok kapcsolódási pontot felkínáltatok. Én talán ott kezdeném, ahhoz zárkóznék fel, amit Gábor mondott, de ti is érintettétek - Julcsi meg Jóska -, hogy az egy erős kérdés, hogy ennek a szövegnek milyen poétikailag elgondolt formáját látjuk, vagy milyen poétikai ambíciói vannak ennek a szövegnek. Én nem látom egyébként azt, hogy ez egy erőteljesen a szépirodalom irányába mutató korpusz volna. Ez egy érzékeny írói tekintettel megformált nyersanyag, amelyre hogyha azt mondjuk, hogy monológ, akkor is inkább egy empirikus benyomásunkról adunk számot, mint egy esztétikairól. Tehát én ettől egy kicsit távolabb tartanám magam. Ha és egyáltalán, akkor azt hiszem, hogy a történettudomány, a történetkutatás egyik közkedvelt forrástípusával az órai historynak egy bizonyos formájával vagy alakjával - szembesülünk. Ettől még abból a dilemmából nem szabadulunk egykönnyen, éves, AB Független Kiadó, Budapest, 1982, Ua., ABC Független, Budapest, 1985; M. Lajos, 44 éves , Gulag ABC, ABC Független, Budapest, 1986, 3-80.; Lajos M., lat 44, CDN, Warszawa, 1985 [Bibliotéka „Oboza'J, Jlavdu M„ 42 роки, Всесвгг, 1991/2., 220-231. (Перекладам: Михайло ЮнГЕР). Lajos М., 44 ans, L'Autre Europe, 1988/17-19., 108-124. (Trad. Martine ASSELAIN, Anna ROMAN). Első legális magyar-angol kiadása: CSALOG Zsolt, M. Lajos, 42 éves / Lajos M., Aged 42, Maecenas, Budapest, 1989, 116. (Ford. István Csicsery-Rónay, Ági Clark. A regény kalandos sorsáról lásd: Soltész Márton, „Katorzsnaja rabóta": Mikluszkó Lajos, élt 86 évet 100., Ideológiák horizontváltása: Fejezetek a magyar irodalom (háttér)történetéből, Orpheusz, Budapest, 2018,192-196. 17 Soltész Márton, Csalog Zsolt, Argumentum, Budapest, 2015.