Tolnai Napló, 1951. július-december (8. évfolyam, 151-304. szám)

1951-07-14 / 162. szám

AZ M­D­P TÓL NAMÉÖVES VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A MAI szamba: A magyar paraartküldötség tagjai öt csoportban * Szov­jetunió különböző vidékeire utaztak 2. o.i — Aláírták Pekingben a magyar-kínai kulturális egyezményt (2. o.i )— Pótbeporzással növeljük a kukoricatermést (2. o.i — Kommunisták az élen az Öc­sényi Kendergyárban |6. o.l — A kocsolai tanács is kellő eréllyel lépjen fel a ku­­lákokkal Szemben (4. o.)) VIII. ÉVFOLYAM, 162. SZÁM AKA­D>4» FILLER SZOMBAT, 1951 II Lit­o t lőre a vállalások teljesítéséért! Hazánk rohamos ütemben halad előre az ötéves terv útján. Július elsején hozzákezdtünk 1951 har­­madik negyedévi tervének megváló­ ulásához. A feladatok jóval na­gyobbak, mint bármikor azelőtt, a tempó gyorsul: ebben a negyedév­ben gyáriparunknak 7,4 százalékkal, építőiparunknak 8,8 százalékkal többet kell termelnie, mint amen­­­nyit az előző negyedév terve írt elő. Pedig jól tudjuk, ez a terv is már nagy erőfeszítéseket igényelt. Még világosabban látjuk a feladatok növekedését, ha a múlt évvel te­­szünk összehasonlítást. Ebben a negyedévben gyáriparunknak 30,3 százalékkal kell többet gyártania, mint akkor. A harmadik negyedévi terv nagy követelményei még élesebben ve­tik fel tervgazdaságunk fontos problémáit, az­­ ipar zavartalan anyagellátásának biztosítását,­ a fo­kozott takarékosságot. Az anyag­­takarékossági mozgalom továbbfej­­lesztése tehát fontos feladat. A fo­­kozott takarékosság ugyanúgy több anyagot jelent népgazdaságunk szá­­mára, mint a termelés növelése. Harmadik negyedévi tervünk telje­­sítésének alapvető fontosságú fel­­tétele, hogy megoldjuk ezt a nagy feladatot, behozzuk a számos üzemben, különösen az építőipar­ban mutatkozó lemaradást és fel­­lendítsük népgazdaságunk minden területén az anyagtakarékossági mozgalmat. Semmi kétség, komoly erőfeszítéseket követelő nagy fel­adatok ezek. De megoldjuk őket — egyebek között azért is, mert olyan hatalmas mozgósító erő áll tervgazdaságunk szolgálatában, mint a szocialista munkaverseny. Az elmúlt hetekben üzemek szá­zai és százai határozták el, szocia­lista versenykötelezettséget vállal­nak az alkotmány ünnepe tisztele­tére, harcba indulnak a nagy kitün­tetésért, a minisztertanács zászla­jáért. Néhány hét telt csak el a diósgyőriek felhívása óta , de kezdeményezésük már az üzemek túlnyomó többségét, százezres tö­­megeket átfogó széles mozgalom­má nőtt. Megyénk üzemeinek több­­sége is csatlakozott a felhíváshoz és vállalásaikkal gyorsítják meg tervük végrehajtását. A szocialista verseny lendületét még csak fokozta az az elemi ere­jű felháborodás, amellyel népünk a Grósz­ banda összesküvésének hírét tudomásul vette. Az alkotmány ün­­nepére készülünk, arra a napra, amelyen a tengernyi vér és szen­vedés árán kivívott szent szabad­ságunkat ,a dolgozó nép hatalmát, a munkások és parasztok jogait ünnepeljük. Ezt a szabadságot, ezt a­ hatalmat, ezeket a jogokat akar­­ják elrabolni a háborútó gyújtoga­tók gyilkos ügynökei. A magyar nép, a magyar munkásosztály a munka nagyszerű tetteivel, még lelkesebb augusztus 20-i versen­­­nyel válaszol. A Bonyhádi Zo­máncgyárban számos dolgozó kö­zel áll évi­ terve teljesítéséhez. De a Tolnai Selyemgyár dolgozói el­ért anyagtakarékossági és termelé­si eredményei is válaszolnak min­den aljas szándékra. A Textilgyár­iban hétről hétre emelkedik az üzemátlag. A Bonyhádi Malom 132 százalékra teljesítette második ne­­gyedévi tervét és a bevezetett újí­tások révén még jobb eredményt akarnak elérni a harmadik negyed­­ben. A Tatarozó Vállalat fiataljai, tanulói elhatározták, hogy ezután minden hétfőn békés apót tartanak, így veszik fel a harcot a hétfői igazolatlan mulasztások ellen. • Aki igazán szereti a békét, az hétfőn is fegyelmezetten dolgozik, sőt, kétszeres lendülettel végzi munkáját” — jelentették ki a fia­talok. És ettől kezdve rohamosan csökken a hétfői hiányzók száma. Al yi Kendergyár önköltség, csökkentés téren elért 1 000 forin­tos eredménye, az árvízvédelmi dolgozók 15.000 forintos vállalása mind méltó válasz, az aljas szán­dékú gyilkos terroristák törekvé­seire. De nem azért beszélünk ilyen részletesen a szocialista munka ezernyi biztató, előremutató jelen­ségéről, mintha szemet akarnánk húnyni a hibák felett. Azért hívjuk fel a figyelmet ezekre, mert akad­nak, akik a nehézségek, a hibák el­­len vívott mindennapos harc köze­pette — kissé elfeledkeznek erről, szem elől tévesztik népünk öntu­datának nagyszerű fejlődését. Azért hívjuk fel a figyelmet erre, mert üzemi dolgozóink lelkesedése és odaadása jelenti azt a hatalmas lendítőerőt, amelyre bizton számít­hatunk az ipar nagy feladatainak teljesítése során. Számíthatunk er­­re a lelkesedésre, de ne higyjük, hogy egymagában mindent megold. Sok funkcionáriusunk azt képzeli, a verse­ny valamiféle varázsige, amit elég kimondani és a problé­mák ,, maguktól megoldódnak.” Elég egy sokat ígérő üzemi vállalást aláírni — s ez „önmagában is” olyan lendületet ad, hogy megszűn­nek a nehézségek. Pedig ígérni nem nehéz. A szekszárdi Magasépítő május­i tiszteletére tett vállalásá­ban többek között az szerepelt, hogy tervüket teljesítik. De adott szavukat nem tartották meg, mind­össze 56 százalékra valósították meg a tervet. Elmaradtak, mert hi­bák voltak a műszaki­ vezetésben, mert nem volt biztosítva a munka­­terület, mert nem küzdöttek eléggé a munkafegyelem megszilárdításá­ért, nem szervezték elég lendület­tel a tömegek versenyét. A vállalás csak kezdet. Mi kell ahhoz, hogy valósággá legyen­. Mindenekelőtt az, hogy minden egyes dolgozó sajátjának érezze, szívügyének tekintse, hogy vala­mennyien fegyelmezetten, felelős­ségteljesen és lelkesen vállalják a munka rájuk eső részét. A legszebb felajánlás is menthetetlenül papíron marad, hogy ha a versenyt büro­kratikusan szervezik. Ha nem a gépek mellett, nem a műhelyben született a vállalás, hanem az iro­dában. Várhatjuk-e azt, hogy az ilyen ,,vállalás komolyan ösztö­nözzön a munka megjavítására?? Sok ütemben még nem alakult ki az az izzó szocialista vetélkedési szellem, amely annyira jellemezte a Pártkongresszus tiszteletére ki­bontakozott mozgalmat. Ezekben az üzemekben még nem áll eléggé a figyelem középpontjában az, hol tartanak a vállalás teljesítésében, elhagyták-e versenytársukat, vagy elmaradtak, esélyesek-e a miniszter­ tanács zászlajára. Magát a kitün­tetést, amely egész népünk meg­becsülését fejezi majd ki, iparunk, legjobb üzemeinek, a zászlót sem népszerűsítettük még eléggé. Pe­­dig megyénk üzemei is eredménye­sen harcolhatnak annak elnyerésé­ért- Ezeket a hibákat akkor kü­szöbölhetjük ki, ha a pártszerveze­tek, a szakszervezetek is felisme­rik, a verseny sikere elsősorban politikai kérdés. Minél hatásosabb lesz a verseny érdekében végzett politikai munka, annál magasabb­­ra csap a versenylelkesedés tüze, annál nagyobb ösztönző erőt jelent majd a verseny a terv feladatainak megoldásában. A termelés parancs­nokaira, a pártszervezetekre, a szakszervezetekre hárul elsősorban a felelősség a versenyvállalások sorsáért. Rajtuk múlik, hogy az eredmények értékelvé legyenek. Az ő feladatuk a megvalósítások ellen­­őrzése. h­a ezeknek a követelmé­nyeknek eleget teszünk, akkor győ­zelemre visszük harmadik negyed­évi tervünket és ezzel újra nagyot lépünk előre hazánk erősítésének, a szocializmus felépítésének, a bé­ke védelmének útján. P.—F. Az aratási «ei*senwi»en a tamási járás lett a győztes Dolgozó parasztságunk az aratás során is megmutatta, hogy megérti Pártunk iránymutatását és, tudja, hogy az aratás időbeni elvégzésével a szemveszteséget a legkisebbre csök­kenti, amelyen keresztül több élelmet, biztosít népgazdaságunk számára. En­nek a tudatnak hatása alatt indult meg a versenymozgalom az elsősé­gért, dolgozó parasztságunk a ver­senyben meg akarja mutatni, hogy jiki a legény a gáton, ki végz­i el el­sőnek az aratását a megyében. Az aratás időbeni elvégzéséhez ,lágy­ban hozzásegíti dolgozó parasztságun­kat az a tudat, hogy munkálatainkat versenyben végezzük Baranya megye dolgozó parasztságával és ezt a ver­senyt, mi akarjuk megnyerni. Megyénk területén a tamási járás futött be elsőnek a célba. A zab kivételével gabona aratását, július 12-re 100 százalékig elvégez­te. Nem szabad azonban elbizakod­nia a cséplési és a begyűjtési mun­kálatokkal sem -Vigyázzon, mert ver­senytársa, a paksi járás is nyomon követi és ha nem vigyáz, könnyen le­­marad a versenyben. A­ paksi járás­ban mutatkozó kis lemaradás az ál­lami gazdaságok és termelő­csoporok aratásánál mutatkozik. Ezt azonban látva az egyéni dolgozó parasztság és a Párt iránymutatását követve, se­gítségére sietett az aratással elma­radt állami gazdaságoknak és terme­­lőcsopo­rtoknak. 11 legnagyobb lemaradás a gerjeni állami gazdaságnál és ter­­melőcsoportnál mutatkozik, ahova a község egyéni dolgozó parasztsága közül 30 főből, álló a­ra­t­óbrigád sie­tett segítségére. Itt azonban hibát kö­vetett el a gerjeni állami gazdaság az­zal, hogy a paksi járás területén lé­vő gabonájának, aratására B. Tolnán megszervezett aratóbrigádokért a ki­­tűzött napon, nem ment el, ami által nagy kiesést okozott az aratási mun­kálatokban, mert megjelent dolgozók sem a gazdaságban nem tudtak men­ni dolgozni, sem más munkát nem tudtak azon a napon végezni. A gaz­daság kissé elbizakodott, hogy a meglévő munkaerővel a járás terü­letén lévő gabonáját le tudja­ aratni és azután a szekszárdi járásban lévő 90 hold gabonáját is könnyen e­l fog­ja végezni. Nem számolt azzal, hogy ezzel a munkaerővel még sokkal ha­marabb és sokkal kevesebb szemvesz­­teséggel tudta volna learatni a szek­szárdi járás területén lévő gabonáját is. A­z aratási versenyben a szekszárdi járás foglalja el a har­madik helyet, beleértve Szekszárd várost is. Utána szorosan felzárkózik a gyönki, bonyhádi, valamint a dom­bóvári járás. Ezekben a járásokban is az állami gazdaságok és termelőcso­­portoknál mutatkozott lemaradás, amit az egyéni dolgozó parasztság se­gítségével szombatig teljes egészé­ben befejeznek . ■ sp~~ Miszla község­ árpa beadását 100 százalékra­­ teljesítette Miszla község dolgozó parasztsága nagy lendülettel fogatt az aratáshoz. Követte a Párt iránymutatását és a helyi tanács utasításait. A búza ara­tását még viaszérésben megkezdték, nem kételkedtek a rozs és az árpa aratásával sem­. Minden alkalmat és minden perc jó időt kihasználtak, hogy gabonájukat a legkisebb szem­­veszteséggel takaríthassák be. A ter­melőszövetkezeti csoportoknál mutat­­kozó aratási nehézségek leküzdését a községi tanács dolgozói vasárnapi munka­felajánl­ással segítették, amiben a helyi pártszervezet titkára és a ta­nácselnök is példamutatóan kivette a részét. Nem feledkeztek meg az állami gazdaság megsegítéséről sem és A község dolgozó parasztsága az őszi­­árpa aratása után megkezdte annak cséplését és a cséplőgép alól egyenesen a be­­gyűjtőhelyre szállító­ja a beadási kötelezettségük teljesítéséhez szükséges árpamennyiséget. A felvilágosító munka során ismertet­ték a dolgozó parasztsággal, hogy milyen terményből, mennyit kell le­adni, hogy beadási kötelezettségük teljesítve legyen. Megmagyarázták hogy árpatermésü­kből 15 százalék fedezi a beadási kötelezettséget, amit azon felül adnak, azzal még nagyobb segítséget nyújtanak népgazdaságunk ötéves tervének sikeres befejezéséhez. Az eredmény itt is megmutatkozott, az ősziárpa elcséplés­e a búza és a rozs gyors beérése m­­iatt nem nyert befejezést, mégis a község területére előirányzott árpabeadási kötelezetségüket. „A“ és ,.TV‘ vonalon 100 százalékra tel­jesítenék. Ehhez az eredményhez nagyban hoz­zájárul az is, hogy a község dolgo­zó parasztság­­ gabonáját közös sze­rűn csépeli és ebből a községi párt, szervezet titká­ra és a tanácselnök, valamint a tanácstagok sem vonták ki magukat és példamutatóan csaknem elsőnek, ünnepélyes keretek között adták át árpabeadási kötelezettségü­ket a földmű­vesszővel kezet felvásár­lójának. Az ünnepélyes átadást azonban a község dolgozó paraszt­sága közül Lukovics István és Jakit­­helz Márton­­ dolgozó parasztok meg élezték, hogy ők legyenek az elsők az árpa beadás időbeni teljesítéséért folyó versenyben. A begyűjtés sikeréhez nagyban hét, 20 főből álló ara­tóbrigád i>t küldtek az alsópéli állami gazdaságba. A helyi pártszervezet, a tanács, va­lamint az állandó bizottsági tagok és a tömegszervezetek állandó felvilágo­sító munkát végeztek a dolgozó pa­rasztság között. Felvilágosítot­ák őket az aratás időbeni elvégzéséről, valamint a cséplőgéptől a magtárfsa való mozgalom jelentőségéről. Nem feledkeztek meg az ellenség akna­munkájának megvilágításáról sem. Felvilágosítot­ták a dolgozó paraszt­ságot, hogy az ellenséget le kell­ lep­lezni és az eddiginél sokkal fokozot­tabb munkával kell válaszolni aljas cselekedeteikre. Rájárult, hogy a községi tanács a terv­felbontásnál a dolgozó parasztság ár­­pavetésének területére is figyelemmel volt. A to­jásbegyűjtés terén is jó eredményeket értek el, az I. és II. negyedévi tervük állagteljesítése el­érte a 85 százalékot, amit ugyancsak a községi tanács, valamint a tömeg­­szervezetek vezetői jó példája ered­ményezett. Az adófizetésüket az I. negyedévi kiértékelés szerint 122 százalékra teljesítették, ezen a téren is Lu­­kovics János VF elnök mutat jó példát, aki egészévi adóját 100 százalékig kifizette. A beadási kötelezettségét is 130 szá­zalékban teljesítette árpából,­­­o­jás­­ beadását pedig 200, a baromfi beadá­sát is 100 százalékig t­el­j­esí­tette. Bölcsföldi Ferenc a helyi pán szerve­­zet titkára 150 százalékban teljesítet­te tojásbeadását, a baromfi­ beadási kötelezettségének is eleget tett. A személyes példamutatók­ ­ nyomán az egyéni dolgozó paraszt­­ság is egyre nagyobb mértékben tel­­jesíti beadási kötelezettségét. Nagy László 18 holdas dolgozó paraszt to­­jásbeadását több, mint 100 százalék­­ra, az 1. negyedévre előírt baromfi­­beadási kötelezettségét is 100 száza­­lákban teljesítette. Lukovics 1 M­­ári 7 holdas, Jakubesz Márton 8 holdas dolgozó parasztok árpabeadási köte­lezettségük teljesítése mellett mjás-­ és baromfibeadási kötelezettségüket is teljesítették. Ezek az eredmények világosan megmutatják, hogy ahol a helyi pártszervezet, a Tanács és a tömegszervezet­ek jól működnek, fel­világosítják a dolgozó parasztingot s begyűjtés teljesítésének jelentőségé­­rel és személyes példahivatássa­­­ jár­nak az élen­, ott jó eredményeket le­­het elérni. A jó felvilágosító munkának meglett az eredménye Szen­tgá­l pu­szta dolgozói segítettek a Szabadság tszes aratási munkálataiban Ják, valamint Szabó István DÉFOSZ- titkár. Ennek a hatalmas segítésnek eredménye lett, hogy a termelőcso* port dőlt gabonájából 12 holdat arat­tak le egy nap alatt és ezzel lehetővé tették, hogy a termelőszövetkezeti csoport péntekre befejezze az ara­tást. t­ermelőszövetkezeti csoportokban, az aratás befejezése után megkezdő­dött a hordás, a csoportok kölcsönös megsegítésre bevonják az egyéni dol­gozó parasztságot is. Az udvari Petőf! termelőszövetkezetnél is bevonták az egyéni dolgozó parasztságot azzal a megegyezéssel, hogy a szövetkezet hordás után visszasegíti a dolgozó parasztságnak. Világosan l­át­ják, hogy ezáltal nemcsak saját mun­kálataikat 'segít'­ a dolgozó paraszt­ság, hanem egyben megismeri a cso­port belső életét és ezáltal sokkal közelebb kerül a nagyüzemi razdat­rmeseg«, akik ugyancsak kom­munis­­kodáshoz.­ A kedvező időjárás következtében gabonanemű­nk rohamosan fejlőd­tek, ennek következtében legtöbb he­lyen az esős időjárástól megdőltek különösen állami gazdaságainkban és termelőszövetkezeti csoportjainknál dőltek meg a gabonák. A dőlt gabona aratása, valamint a munka helytelen megszervezése több termelőszövetke­zeti csoportnál hátráltatta az ara­tást. Ezeket a hiányosságokat felis­merte egyénileg dolgozó parasztsá­gunk. Ezt mutatja a Zomba-szentgál­­pusztai példa is, ahol a dolgozó parasztság a kommunisták élen járásával 30 főből álló brigádot szervezett a helyi Szabadság ter­melőcsoport megsegítésére. Az aratási munkálatok során ugyancsak a kommunisták mutattak példát, többek között ifj. Kug­er Ist­­­án szövetkeezti ügyvezető, Borbél­y József tanácstag, Volonczki István és

Next