Tolnai Napló, 1953. július (10. évfolyam, 152-178. szám)
1953-07-01 / 152. szám
2 A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének kibővített ülése A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége június 27—28-án kibővített ülést tartott, melyen Rákosi Mátyás és Nagy Imre elvtársak beszámoltak a politikai és gazdasági helyzetről. Az elhangzott beszámolók és vita alapján a Központi Vezetőség megfelelő határozatokat hozott. A Központi Vezetőség újjáválasztotta a Politikai Bizottságot, melynek tagjai: Rákosi Mátyás, Nagy Imre, Gerő Ernő, Hegedűs András, Hidas István, Kristóf István, Földvári Rudolf, Ács Lajos, Zsofinyecz Mihály; póttagjai: Bata István és Szalai Béla elvtársak. A Központi Vezetőség új Titkárságot hozott létre, melynek feladata a felsőbb pártszervek határozata végrehajtásának biztosítása és döntés a hatáskörébe utalt káderkérdésekben. A Központi Vezetőség a Titkárság tagjaivá és egyben a Központi Vezetőség titkáraivá Rákosi Mátyás, Ács Lajos, és Vég Béla elvtársakat választotta meg. . A Központi Vezetőség megszüntette a Szervező Bizottságot és — eddigi formájában — a Titkárságot is. Ugyancsak megszüntette a Központi Vezetőség a főtitkári tisztséget. A Központi Vezetőség póttagjai sorából Ács Lajos és Bata István elvtársakat a Központi Vezetőség tagjaivá választotta, Szalai Béla és Vég Béla elvtársakat a Központi Vezetőség tagjaivá kooptálta. Li Szin-Man és Csang Kas-Sek, a kínai népi önkéntesek fogságba esett harcosainak erőszakos visszatartásán mesterkedik Keszon. Az Új Kína hírügynökség különtudósítója írja: Újabb terv készül a kínai népi önkéntesek fogságba esett harcosai nagy részének visszatartására. Li Szín Man, aki az amerikaiak magatartásán felbátorodva, nem elégszik meg a koreai hadifoglyok tömeges elhurcolásával, összejátszik a Csang Kai- eek-klikkel, hogy együttesen megkíséreljék ,,szabadon bocsátani“, majd erőszakkal Tajvanra hurcolni a kínai népi önkéntes egységek fogságbaesett és Dél-Koxisa területén őrzött harcosait. A liszinmanista és csangkajsekista banditák már meg is kezdték ennek a sötét tervnek keresztülvitelét. Az Associated Press jelentette, hogy a liszinmanista banditák június 20-án a kizárólag amerikai katonák által őrzött 2. számú puszani hadifogolytáborból 107 kínai népi önkéntest elraboltak. Ezek közül 57- et az amerikaiak később visszaszereztek a li szinmanista rendőrségtől, a többi ötven azonban még mindig Li Szin-Man kezén van. Egy amerikai tiszt állítása szerint ennek az ötven elhurcolt kínai hadifogolynak kézrekerítésére nincs lehetőség. Az Egyesült Államok hallgatója' 90s beleegyezésével és bátorításával egyre szorosabb együttműködés "jön létre a hadifoglyok visszatartása terén a hszinmanista és kuomintangista banditák között. Amerikai hírügynökségek ismételten olyan jelentéseket közöltek Tajvanról, hogy a Kuomintang-banditák örömmel üdvözölnék, ha a „szabadon bocsátott“ kínai hadifoglyok Tajvan-szigetére mennének. Vang Tung"Jüan, a Kuomintang banda délkoreai nagykövete“ több ízben látogatást tett Pjun Jung Taonnál a miniszterelnöki teendőkkel ideiglenesen megbízott dél koreai külügyminiszternél és a kínai hadifoglyok ,,szabadonbocsátását“ követette. Keszoni megfigyelők hangsúlyozzák hogy az Egyesült Államok, Li Szín Man provokációja után mindezidáig semmiféle eredményes intézkedést sem tettek e provokáció megfékezésére. Li Szin Man folytatja a hadifoglyok elhurcolását annak ellenére, hogy a hadifogoly táborok teljes ellenőrzését amerikai csapatok vették át. Az Egyesült Államok azt sem követelték, hogy Li Szín Man szolgáltassa vissza az elhurcolt hadifoglyokat, Chark beismerte, hogy az összes hadifogolytáborok ellenőrzése alatt állnak. Ezért semmiképpen sem menekülhet a súlyos felelősség alól, amely azért terheli, hogy Li Szin Man erőszakkal visszatart több, mint huszonhétezer hadifoglyot. Az Egyesült Államokat teljes és közvetlen felelősség terheli a hadifogolytáborokban bekövetkező bármilyen incidensért. ’ 1 Mmp LcT.iluus t A népek megbélyegzik a berini fasiszta provokációt VARSÓ A Lengyel Népköztársaság dolgozói felháborodással tiltakoznak a külföldi bérencek berlini kalandja ellen. A varsói dolgozók, a sziléziai bányászok és kohászok, a lengyel hajóépítők, vasutasok, építőmunkások elítélik a berlini provokáció szervezőit. BERLIN A nyugatnémetországi demokratikus lapok beszámolnak a bonni revansiszták kampányának kudarcáról. E kampány célja az volt, hogy gyűlöletet keltsen Nyugat-Németország lakossága körében a Német Demokratikus Köztársaság iránt és támogassa a Német Demokratikus Köztársaság elleni további provokációkat. A bonni hatóságok revansiszta hangulatkeltése céljából június 23- án arra próbálták kényszeríteni Nyugat-Németország munkásait, hogy a berlini események során elpusztult provokátorok „meggyászolása“ jeléül öt percre szüntessék be a munkát. A vállalkozók tudták, hogy a nyugatnémetországi munkások szembehelyezkednek ezzel a provokációval. Ezért a villamosáram kikapcsolásával, a gyári kürtök megszólaltatásával próbálták elérni, az ötperces munkamegszüntetést. A nyugatnémet lapok jelentése szerint a nyugatnémet üzemek munkásainak többsége nem tett eleget a vállalkozók és a jobboldali szocialista vezérek követelésének és nem szüntette be a munkát. PARIS A 1‘Humanité jelentése szerint a Francia Ellenállási Mozgalom volt harcosai Nemzeti Szövetségének titkársága levelet intézett az antifasiszta ellenállási harcosoknak a Német Demokratikus Köztársaságban alakult bizottságához, amelyben megbélyegzi a berlini provokáció fasiszta bérenceinek kalandjait. Az Olasz Szocialista Párt Központi Bizottságának teljes ülése Róma (TASZSZ). Június 28-án Rómában megnyílt az Olasz Szocialista Párt Központi Bizottságának teljes ülése. Az ülés megvitatja a választások után az országban kialakult politikai helyzetet. A teljes ülésen Pietro Nermi, az Olasz Szocialista Párt főtitkára mondott beszámolót. / Boyrza K >/« iV <■/.<* le k' ni»hun A moszkvai „Vörös Px-oletár“szerszámgépgyár klubja semmiben sem különbözik sokszáz más klubtól. Tágas színpadtenne van: itt rendezik az üzemi hangversenyeket, kultúresteket, a színjátszócsoport előadásait, a gyűléseket, a tudományos előadásokat és a filmvetítéseket. Ezenkívül van a tudományos előadások számára még egy úgynevezett „kis terem“ is. A klub előcsarnoka nagyon otthonos. Több szoba áll a különböző kultúrcsoport köreinek rendelkezésére; van billiárdterem, olvasóterem és büffé. A klub a nagylétszámú gyári kollektíva rendelkezésére áll. A klub munkája nem korlátozódik a klubépületre, hanem sokkal szélesebb keretek között folyik. Például nemcsak a klubban tartanak tudományos előadásokat, hanem a műhelyekben, a közös szállásokon és nyáron a gyár keretjében is. A klub vezetősége a gyár munkásai számára tanulmányi sétákat és kirándulásokat szervez. A klubban elég gyakori a filmvetítés. A gyár munkásai szívesen járnak ide családjaikkal. A mozijegyek itt olcsóbbak, mint a filmszínházakban és ugyanazokat a filmeket vetítik, mint ott. A képen a „Vörös Proletár“-szerszámgépgyár klubjának olvasóterme látható. (Fotó I. Filimonov) Jelentősen csökkentették egyes ruházati cikkek árát A belkereskedelmi minisztérium közli, hogy egyes ruházati cikkek árát jelentősen csökkentették. Elsősorban a keresettebb készruhák, méteráruk, cipők, fehérneműfélék árát csökkentették, így pl. a 196.— Ft-os női kartonruha ára 165 Ft-ra, a 208.50 Ft-os női flanellruha ára 165.— Ft-ra, a 369.20 Ft-os női szövetruha ára 300 Ft-ra csökkent. A 994 Ft-os férfi kamgarn öltöny 910 Ft-ért, a 239.40 Ft-os férfi szövetnadrág 200 Ft-ért kapható. Az egyes gyermekruhák, női fehérneműek, méteráruk és cipők ára is csökkent, így pl. a 220 Ft-os fiúruhát 170 Ft-ért, a 192 Ft-os bakfisruhát 135 Ft-ért, az 57.30 Ft-os gyermekszandált 35 Ft-ért árusítják. A 193 Ft-os férfi bőrtalpú sertésbőrből készült félcipő új ára 155 Ft, a 187.50 Ft-os női velour bőrtalpú cipő ára pedig 145 Ft-ra csökkent. Az árcsökkentés július 1-én lép hatályba. Az óraütemterv alkalmazása a cséplésnél NYIKOLAJ BREDJUK Sztálin-díjas, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának tagja, a csernyigovi terület breznyani gépállomásának cséplőgépésze A csernyigovi terület brenyani járásában fekvő „Munka“ kolhoz kommunistáival együtt 1949-ben az aratás megkezdése előtt megvitattuk az egyszerű gépekkel betakarított gabona cséplésének meggyorsítását. Megbíztak vele, hogy az M. K. 1100 típusú cséplőgép termelékenységét emeljem fel. Ennek a megbízásnak a teljesítése céljából kifogástalanul megjavítottam a gépet és gondoskodtam róla, hogy a traktor fennakadás nélkül dolgozzon. Látszólag mindent megtettünk. Megkezdtük a cséplést. Elmúlt az első, majd a második nap, összegeztük az első eredményeket. Kiderült ,hogy egy műszak alatt 14—15 tonnát csépeltünk el a norma szerint előírt 12 helyett. A tervet, ugyan túlteljesítettük, de a kilátásoktól megborzadtunk. Kétezer hektár kiterjedésű terület termését kellett elcsépelni, az átlagos terméseredmény pedig elérte a 14 mázsát. A cséplőgép ilyen mérvű termelékenysége mellett 200 napot kellett volna dolgozni, hogy 2.800 tonna gabonát elcsépeljünk ... Mit is tegyünk? Újból összeültünk a kommunistákkal. Mindannyian arra a következtetésre jutottunk, hogy két műszakban kell csépelni, minden egyes perc kihasználásával. Az ellenőrzés megmutatta, hogy a gép jó munka mellett óránként 3 tonna gabonát csépel el. Ha egyszer a dolog így áll, akkor legelső és legszentebb kötelességünk naponta 20 órát dolgozni és óránként 3 tonnájával naponta ,legalább 69 tonnát elcsépelni. A következő napokon óráról-órára kezdtük ellenőrizni a gép munkáját és a magunkét is. E gy szülé éit meg ti éranemterv a cséplésnél. Az óraütemterv . szerint végzett munka első napján.” 1949 július .17- én gépünk. 02 tonna gabonát C'Sé■'t el.A shanka megszervezésének netesüléseivel napról-napra 'fu' i'í a termelékenységét. A nalítési eredmények 82, majd 95, végül pedig 132 tonnát tettek ki. 1950-ben sikerült túlszárnyalni ezeket az eredményeket: augusztus 19- én 141 tonna zabot csépeltünk el és ezzel egyidejűleg 66 kilogramm üzemanyagot takarítottunk meg. Igen sok levelet kapok. Egyes elvtársak csodálkozásuknak adnak kifejezést, hogyan lehet ennyire felemelni a termelékenységet? Meg kell mondanom, hogy munkámban semmiféle csoda, vagy agyafúrt ravaszság sincsen. Gépünk nem egyedülálló jelenség az ukrán kolhozok szérűin. Kizárólag a csernyigovi területen 90 gépész vette át a munka óra ütemterv szerinti megszervezésére vonatkozó módszereket és 60- 100 tonna között csépeltek, heten pedig naponta 100 tonna feletti eredményt értek el. Nemcsak a csernyigovi területen és nemcsak Ukrajnában értek el a gépészek magas termelékenységet. Mikor a mezőgazdasági minisztériumban az ország élenjáró gépészeivel találkoztam, tudomást szereztem róla, hogy Ja. N. Molotkov, a tambovi terület, sibrjaszi gép- és traktorállomásán a múlt évben 1136 tonnát,, csépelt el. I. Volkov, a gorkiji terület butrlini gép- és traktorállomásának gépésze pedig 1000 tonnát. Ilyen példát számtalant lehetne felhozni. Miben rejlik az ételjárók sikerének „titka“? A gép termelését megnövelő tartalékok kihasználásáért folytatott harcban bolsevik állhatatosságot tanúsítunk, pontosan elosztjuk a munkaerőt és a munkaidőt nem percekben, hanem másodpercekben mértük. * ., A cséplőgép minden percben 70 kilogramm, másodpercenként tehát 1 kilogrammnál több gaboxtát cserél el. Ezért, van az, hogy az óra•Winterv ÓólttOS betartsa, valamen-nyi kn'hpknixrészt pgvhehangoh. üt>'« mviikáre q kikér elengedh's."-! Ön feltétele A kocsisok és kazallakók, a kévefeladók és az adogatók, a gépészek és a traktorvezető, a gabonát a begyűjtőállomásra szállító gépkocsivezetők együttesen tudják csak biztosítani a munka folyamatosságát. Nem kell más, csak hogy egy leány, aki a szalmát hordja, egy percig elmaradjon, máris felhalmozódik a szalma és zavarni fogja a többiek munkáját. És így van ez mindenben. A gépésznek a cséplés magas termelékenységéről már jóval a kaszálás kezdete előtt gondoskodnia kell. Igen fontos kellő időben összeválogatni a cséplőbrigád embereit, oktatást tartani a számukra, és pontosan meghatározni kötelességüket. Magától értetődően a cséplőgépet és a meghajtó traktort gondosan meg kell javítani: jó előre meg kell tervezni a szérűk helyét, a kazlak lakásának rendjét és nagyságukat. A kazlak nagyságának és számának elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy a gép egy napig egy helyen tudjon dolgozni. Ezért egy szérűn négy kévekazlat rakunk, kettőt a cséplőgéptől balra, kettőt jobbra tőle. A kazlak közötti távolság azon a helyen, ahová a cséplőgép kerül, 4—5 méter. Ez lehetővé teszi, hogy a kévéket a meghosszabbított géptetőre két oldalról tudják adni, ami meggyorsítja a kévék adogatását a dobhoz és kiküszöböli a gép munkájának szaggatottságát. A munka gyorsabban halad, ha a kévéket nem oldozzák szét, hanem késsel vágják szét a kévekötők. 11 legmunkaigényesebb folyamat a dob etetése. Egy etető nem képes a dobot teljesen és egyenletesen megterhelni. A gyakorlat arról győzött meg bennünket, hogy két etetőt kell beállítani és azokat óránként kell váltani. A gyorsított munka első idejében naponta két ízben leállítottuk a cséplőgépet, hogy váltsuk az embere«. Ez rendszerint két órába telt. Azután kiderült, hogy ez semmive meg nem indokolható pazarlás és meggyőződtünk róla, hogy a váltót nagyon jól lehet végezni menet közben. A kolhozparasztok javaslatára alkalmaztuk azt a munkarendszert is, hogy a dolgozókat 4 óránként kezdtük váltani. A termelékenység még tovább emelkedett. A munka ilyen megszervezése mellett lehetséges naponta 24 órán keresztül dolgozni! A cséplőgépnél minden műszakban 45 ember dolgozik. Ezek a következőképpen vannak elosztva: kettő etető, négy nő, aki az etetőknek segít, 16 kéveadogató nő (minden oldalról nyolc), hét kolhozparasztnő válogatja a szalmát a szalmarázónál az elszállításhoz, négyen veszik át a cséplőgépből kiömlő magot, tizenketten dolgoznak a szalma és pelyvakazlakon. Egyesek kételkednek benne, hogy előnyös-e minden nap 90 embert beállítani a cséplőgép melletti munkára? A választ egyszerű számítás útján megkaphatjuk. A cséplőgépbrigádban rendszerint 36 embernek kell lennie. Egy műszakra eső teljesítménynormájuk 12 tonna, vagyis 3.3 mázsa jut minden dolgozóra. A mi átlagos napi teljesítményünk 60 tonna, vagyis 6.6 mázsa minden dolgozóra számítva, más szóval a termelékenység kétszeresére emelkedik. Emellett a kolhoz a gyors elcséplés esetén gyorsabban tudja az állammal szembeni kötelezettségét teljesíteni, csökkenti a magveszteséget és hamarabb felszabadítja az embereket más munkára. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nem kell igyekezni a cséplőgép mellett dolgozó emberek számának lecsökkentésére, annál is inkább, mert erre minden lehetőség megvan. Amint a felhozott munkaerőelosztási adatokból látható, a dolgozók többsége (28 ember) a kéveadogatással és a szalmakazal rakásával van elfoglalva. Ha ezeket a rendkívül munkaigényes folyamatokat gépesítjük, akkor a cséplőbrigádot le lehet csökkenteni 15—20 emberrel. Az idén minden intézkedést megteszünk, hogy saját erz önkből egyszerű gépeket készítsünk a kévéadogatáshoz és a kazalrakáshoz. Meg kell azonban jegyezni azt is, hogy itt volna az ideje, hogy a tudományos munkatársak a cséplés munkaigényes oyamatainak gépesítéséről gondoskodjanak: egyelőre még semmiféle javaslatot nem kaptunk tőlük annak ellenére, hogy rendkívül nagy szükség volna ilyesmire. Felmerül a kérdés: valjon képes-e a cséplőgép szerkezeti változtatások nélkül átengedni azt a gabonatömeget,amelyik a dobba kerül két oldalról történő szüntelen etetése folytán? Nem lesz-e magveszteség? Amint tapasztalatunk bizonyítja, napi 60—70 tonna (óránként 3 tonna) elcséplése esetén és természetesen azzal a feltétellel, hogy a gép jól van megjavítja, helyesen be van szabályozva, semmiféle szerkezeti változtatásokra a gépen nincs szükség és magveszteség nem fordul elő. Ha azonban az elcsépelt mennyiséget felemeljük óránként 4—5 tonnára, akkor már marad mag a kalászban. A rendes cséplési sebesség mellett ezt el lehet kerülni, hogy ha a szalmarázón ritkítjuk a keresztlemezeket azáltal, hogy minden másodikat, vagy harmadikat kivesszük. Ha azonban a szalmarázó mégsem tudja a magot elválasztani a szalmától, akkor ritkítani kell a szemcsúsztató vályúnál elhelyezett kisegítő szalmarázó rácsát is. Ezt a ritkítást minden második lemez kivétele által érjük el. A nagyobb cséplési sebesség természetesen néhány további tökéletesítést követel meg, többek között vonatkozik ez a kanalas elevátorra és a rázóládára. Az elevátor sebességét azáltal fokozzuk, hogy a meghajtó tárcsa átmérőjét megnöveljük 140-ről 160 milliméterre. A tárcsát azáltal vastagítjuk, hogy gumírozott szíjréteget erősítünk rá. Ezzel egyidejűleg az elevátorra kerülő mag- mennyiséget a rázóládába tett egyszerű változtatások útján csökkentjük. Ebből a célból az első tisztításhoz a rendes szitarács helyett 5 milliméteres rácsot teszünk azzal a számítással, hogy a mag kétharmada keresztül megy rajta, a fennálló részt pedig az elevátor kanalai felviszik a második és harmadik tisztítóhelyre. Ezek a nagytermelékenységű cépzési munkánál alkalmazott legfontosabb módszereink. Mindegyiknek alapját a munka megszervezésének óraütemterve adja. Fzt rretlig tetheti minden cséplő;-: -ízrész, müveki, aki mezőgakxiasftje 3*533 dói*»' zik.