Tolna Megyei Népújság, 1957. március (2. évfolyam, 51-77. szám)
1957-03-14 / 62. szám
195". MÁRCIUS 14. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Szálkai jegyzetek az ellenforradalomról Az ellenforradalmi események szele Szálka községbe is elért október 27-én. Estefelé a postától (úgy látszik itt volt a főhadiszállás) indult el a menet tüntetésre. Először csak néhányan voltak s később lettek 30— 40-en. De ez is csak erőszakoskodásra sikerült, miután azt kiabálták: „Aki magyar, jöjjön velünk!’’, „Aki nem tart velünk, az ellenünk van!” stb. így értek el a 192. házszám elé, s mivel itt égett a villany, az értelmi szerzők megállították a menetet egy kis programbeszédre, gondolván, már nagyobb lesz majd a „lelkesedés”. Nyilván előre készültek rá, hisz a 15 pontból álló követelés már meg volt szerkesztve, ezt olvasta fel Bendes Ferenc. Még jónéhány helyen megtörtént ez alátámasztva a „Talpra magyar!’’ elszavalásával. Ez azonban csak mintegy előjáték volt, mondhatnánk próba. Bizonyára tájékozódásképpen próbálták kipuhatolni mire számíthatnak a dolgozó tömegek részéről terveikhez. Nem val lám* nagy reményük lehetett, s ezért a hatalom átvételéhez fondorlathoz folyamodtak. Másnap délután 2 órára nagygyűlést hirdettek. Mindössze 60 személy jelent meg, jórészükben becsületes emberek, akiket különféle ürügyekkel csaltak oda. Most jött aztán a fondorlat, mivel gondoltak arra, hogy a nyílt ellenforradalmi programhoz még e kis részét a falunak sem tudják maguk mellé állítani. Nem is forradalmi, vagy nemzeti bizottsági választásról volt itt szó, hanem a Hazafias Népfront vezetőségének újjáválasztásáról. Ez sikerült is, miután Vörös István javaslatára Bendes Ferencet, Balogh Józsefet és a többieket megválasztották. Csak a későbbiekből derült ki, hogy végeredményben a Forradalmi Nemzeti Bizottságot alakították meg. Akkor derült ez ki világosan, amikor október 30-án este, szintén hasonló megtévesztő ürügyekkel összehívott gyűlésen a tanács dolgozóit, magyarul mondva, elzavarták, miután nem voltak hajlandók önszántukból felmondani. Birtokba vették ezután a tanácsházát s Angi Sándort elnöknek, Mohácsi Sándort titkárnak és Egyed Sándort a nemzetőrség parancsnokának nevezték ki. Első ténykedésük abban merült ki, hogy a régi vezetőket elfogták és Bonyhádra szállították, két falubeli fiatallal, ifj. Fodor Mihállyal és Bácsalmási Nándorral együtt. — Nemcsak a számonkérés volt a cél, hanem példát is kellett statuálni. — Nem érezhették valami nagy biztonságban magukat, mert az ifjúságnak nem lehetett a szemét bekötni. November elsején ugyanis röplapok jelentek meg — minden harmadik negyedik kapun, még Rendesen is — ezzel a szöveggel: „Követeljük vissza a régi vezetőket, mert ha nem, az újakat agyonverjük! A szálkai forradalmi ifjúság.” Közben a hős nemzetőrök Micskó Vilmos, Mohácsi Sándor géppisztolyosan házkutatásokat tartottak, kilakoltatásokat ígérgettek az utcára, a határba. De hogy folytatódott volna mindez, ha november 4-én a szovjet csapatok segítségének híre ide is el nem jut? Úgy gondoljuk, ehhez nem kell sok magyarázat. A könnyebbség kedvéért azonban röviden írunk az egyes szereplőkről. Ebből kitűnik, mit lehetett volna várni tőlük. Balogh Ferenc postamester, 'volt cserkésztiszt. Bizonyára valami *főhadiszállás-féle lehetett a hivatal, hisz a tanács vezetői az október 30-án érkező távmondatot meg sem kapták, pedig csak este váltották le őket. Bendes Ferencről sokat nem lehet tudni, de olyan hírek keringenek, hogy nyilas főhadnagy volt. Az azonban igaz, hogy ez időkben az erdőgazdaságnál fogatbrigádvezető volt, s környezetében csak a Szabad Európa rádió adásait lehetett hallgatni, mondván: „Az az igazság, amit az mond.” Lehetne még sorolni Angi Sándor nevét, akinek több tízezer forintos adóhátraléka volt. Mohácsi Sándorról azt sem tudják, miből él, foglalkozása ismeretlen Vörös Istvánt volt földművesszövetkezeti boltkezelő, javítómunkán, a bányában dolgozik. Úgy gondoljuk, nem szüséges tovább sorolni. Új színművet tanulnak a lengyelt színjátszók Lengyel községben az elmúlt hónapok alatt sem állt sokáig üresen a kultúrház, termei nem hűltek ki, a megszokott zaj, az élet zaja nem halt el ebben az épületben. Hogy akkor, abban az időben mennyire furcsa volt ez, egy kis történet híven jellemzi. .. Egy este, amikor a falu fiataljai együtt voltak a kultúrházban, játszottak, szórakoztak, tanultak éppen úgy, mint máskor nyílott az ajtó és egy rendőr lépett be. Furcsának találta ezt az együttlétet s talán egy kicsit gyanúsan kérdezhette, hogy „hát maguk mit csinálnak itt?!“ ... A válasz nyugodt volt — milyen lehetett volna más —, hisz azt közölte a rend őrével, hogy azt csinálják, amit minden este: szórakoznak, játszanak és tanulnak. Igyekvésük ellenére is, azért az ellenforradalmi események az ő munkájukat is hátráltatták. A szövő szakkör például — mondja Koncsag Sándorné, a kultúrcsoport és a szakkör vezetője — szívesen dolgozott volna. A munkakedv egyik tagból sem hiányzott. Szükség is lett volna munkájukra, mert a községben, a környező falukban, de Bonyhádon és Szekszárdon is olyan érdeklődés van készítményeik iránt, hogy még akkor se tudták volna teljesen kielégíteni az igényeket, ha egész télen tudnak dolgozni. De munkájukat teljesen megbénította, hogy nem kaptak anyagot, s ezt még a mai nap sem tudják biztosítani a szakköri tagok munkájához. A színjátszó csoportnál sokkal jobb a helyzet, ahhoz anyagot (szövegkönyvet) könnyen lehet találni, s találtak is. Az ősszel Sásdi Sándor Cseresznyevirág c. darabját játszották nagy sikerrel, — vidéken is voltak a darabbal, — most két hete pedig Gárdonyi Géza Bor című népszínművét mutatták be. A közeljövőben azoknak a községeknek a színjátszói is ellátogatnak hozzájuk, amelyekben ők vendégszerepeltek. A bonyhádvarasdiak már voltak, a teveliek vasárnap jönnek a Mágnás Miskával, s már a zombai együttes is jelezte, hogy szívesen vendégszerepelnének Lengyelben. Tavaszra, körülbelül húsvétkor egy új darab bemutatását tervezi az együttes: Székely7—Fényes Szabolcs: Paprikáscsirke című zenés bohózatának a szerepírását már meg is kezdték a szereplők. — És vajon szívesen játszanak a fiatalok színdarabot? Szeretnek játszani, s amelyik egyszer belekóstol a taps okozta örömbe, az nehezen hagyja abba. Vannak aránylag egészen tehetséges szereplői is az együttesnek, például Dávid Gizi, Énekes Béla, Müller Anna, Fábián Zsuzsi, Jósfalvi Gyula... de a többiek sem maradnak sokkal mögöttük szorgalomban és igyekezetben. És vannak olyanok is a szereplők között, akik őszülő hajjal sem restélnek színpadra lépni, például az ő férje, és Imre bácsi, a szövetkezet ügyvezetője. Egy titkos tervet is tartogatnak a község színjátszói a falu lakói és a környék számára. Rájöttek, hogy még emlékeznek többen olyan, ma már lassan feledésbe merülő hagyományra, amiből nagyszerű, egy egész estet betöltő játékot lehetne összehozni. Tervüket már az ősszel meg akarták valósítani, de az események miatt ez is elmaradt. Most újra foglalkoztatja őket az a gondolat, hogy hozzákezdenek a már nagyjából összegyűjtött anyag feldolgozásához. A „nagy“ bemutatót az őszre tervezik, szeretnének nagyon jól felkészülni vele. Hogy miről szól? Nem áruljuk el, ők is meglepetésnek szánják ... B. G. HÍREK — Új espresszó-étterem nyílik meg a Szabadság-szálló emeleti nagytermében. Hosszas előkészületek után a terem átalakítását befejezték, s az új szórakozóhelyet szombaton este nyitják meg a közönség előtt. A hírek szerint itt termelői boltoktól kezdve a külföldi szeszesitalokig minden megtalálható lesz. Az espresszó-étteremben négytagú zenei kar játszik. — Megkezdődött Szekszárdon március 12-ével a parkok rendbehozása. A Városgazdálkodási Vállalat nagy mennyiségű virágot ültet ki a parkokba és terekre, valamint megjavítják a Garay téri szökőkutat is. — Moszkvában összszövetségi játékkiállítás nyílt meg. A kiállításon több mint 5000 játékot mutatnak be, felhúzható és mechanikus játékokat, babákat, műanyag és gumi játékokat, nyomtatott társasjátékokat, fenyő és karneváli díszeket. A kiállításon hét bizottság választja ki a legjobb modelleket. — Elmarad a Mária főhadnagy március 15-i előadása. A szekszárdi kultúrháztól nyert értesülésünk szerint a március 15-re szóló jegyek vasárnap érvényesek. A szombati, 16-i előadást rendes időben megtartják. — Régi sérelme volt a bolti dolgozóknak, hogy leltározásnál semmiféle túlórát, vagy külön díjazást nem kaptak. Januártól most külön megfizetik a leltározási munkát. A belkereskedelem a túlórának megfelelő átalányt állapított meg a bolti dolgozók leltári munkájára. — Csehszlovákiában a közelmúltban fejezték be az eddig legnagyobb turbina gyártását,amelynek teljesítménye eléri a 68 000 lóerőt. Az ójítási turbina jelenleg a slapei vízierőműben fejleszti az áramot, ötvenhat méter magasságú vízesés esetében a turbina teljesítménye beállítja a világrekordot. — Ajándékcsomagokat adott át március 12-én, kedden a paksi nőtanács azoknak az anyáknak, akik március 8-án, a Nemzetközi Nőnap ünnepén szültek. — Egy nőikerékpár-vázat találtak Szekszárdon a Séd-pataknál, ezév február 25-én. Jogos tulajdonosa a Szekszárdi Városi és Járási Rendőrkapitányságon, kellő igazolás mellett a kerékpárvázat átveheti. A zománctáblák műhelyében Érdekes kezdeményezés exporttáblák gyártására Ki ne ismerné azokat a reklámtáblákat, amelyek még ma is láthatók egyik-másik üzlet ajtaján, falán? — Az Albus szappanról, a Schmoll cipős pasztáról, az Unicum likőrről. Ezek a táblák évtizedekig a helyükön lehetnek, nem árt nekik az idő vasfoga, legfeljebb csak akkor mennek tönkre, ha leverik róluk a zománcot. Szépek és főképp tartósak. Azt azonban már kevesen tudják, hogy ilyen zománctáblákat az egész országban csak egy helyen csináltak, a Bonyhádi Zománcgyár táblaüzemében. Sőt, ez a kis műhely nemcsak az országot látta el zománctáblákkal, hanem szívesen rendeltek itt különböző reklámtáblákat külföldi cégek is. És a gyár állta a versenyt a külföldi konkurrenciával. Kollmann Jenő iparművész műhelye (inkább műterme) egy kis múzeum. — A fal tele van táblákkal. Az egyikről egy kislány mosolyog a nézőre, kezében virágcsokorral. A Mauthner-cég portékáját kínálja: „Mauthner-mag a legjobb.’’ A másik a Monori-mag megbízhatóságára hívja fel a figyelmet. A harmadik a Flóra-szappannak csinál reklámot. A Herz-szalámitól a „Mobiloil” motorolajig megtalálható itt mindenféle reklám. Az egyik táblán egy város képei látható, rajta a felírás: „Tel Aviv Levant Fair, 1932.” Ez az 1932-es Tel Aviv-i nemzetközi vásárra készült. A „Dungerskovo Pivo’’ egy jugoszláviai sörgyár reklámja. Francia, norvég, spanyol címerek, a követségekre készültek. És mindegyik tábla olyan szép, finom kidolgozású, hogy az ember azt hinné, ilyet festeni lehet, nem pedig zománctáblára égetni. Kollmann elvtárs harminc éve dolgozik a szakmában, a kisujjában van a zománctáblakészítés minden fogása. Szakszerűen magyarázza, hogyan készülnek ezek a táblák, mikor alkalmazzák a sablon-technikát, mikor a nyomást, vagy a kettőt kombinálva. És bizony mostanában nem igen rendelnek ilyen táblákat, nincs szükség a reklámra. Talán majd most, hogy a vállalatok önállóbbak lesznek, érdekeltebbek lesznek abban, hogy értékesíteni is tudják termékeiket, főkép új gyártmányaikat, majd felkeresnek bennünket rendeléseikkel — mondja bizakodóan. — Igaz, hogy erre nem igen lesz szükség — mutat a falon egy táblára, amelyen az ördög melegszik a tűznél és azt mondja: „Pécsi tojásszén, ezzel fűtök én.” — a szénnek ma nem kell reklám de másféle táblákra bizonyosan szükség lenne. Persze, azelőtt sem úgy jöttek a rendelések, hogy az egyes vállalatok „felfedezték” az üzemet. A dolgozók találékonysága, leleményessége segítette a zománc reklámtáblák elterjedését. Itt látható a falon az „Unicum’’ tábla őse. Csináltak egy táblát, ahol egy nevető majom szedi a fáról az ananászt. A felírás: „Zwack frissítő”. Ezt a táblát elküldték a cégnek. Meg is jött a rendelés, több ezer darabra, de nem ebből a táblából, hanem a másikból ,ahol a fuldokló felbukkan a vízből, de örül, mert egy unicumos üveget lát a vizen. Ma is így akarják fellendíteni az üzemet. Igaz, hogy most megszaporodott a munka, mert a különböző, fehér-fekete táblákon kívül (amit az elmúlt években is az országban egyedül gyártottak az üzemben) most nagyon sok Kossuth-címerre kaptak rendelést. De most nagy lehetőség van a táblaüzem bővítésére, hiszen a zománcozórészleg átköltözött az új zománcozócsarnokba, a régi kemencéket megkapta a táblaüzem. Szeretnének belföldre is gyártani reklámtáblákat. De most nem elsősorban erre a lehetőségre gondolnak a részleg dolgozói, hanem fel akarják eleveníteni a régi külföldi kapcsolatokat, amelyek a háború alatt megszakadtak. Exportra akarnak reklámtáblát gyártani. A javaslatot már két évvel ezelőtt megtette Bene Ferenc művezető és Kollmann Jenő iparművész, de akkor nem lett a dologból semmi. Most a munkástanács és az igazgató is helyesnek tartotta a kezdeményezést. És az üzemben már készülnek is a külföldi reklámtáblák. Igaz, még nem rendelésre, hanem csak mintapéldányként. A Camel és a Chesterfield cigaretta reklámját a cigarettásdobozról vették le. Egy német folyóiratban találták meg a Henkell svájci borcég reklámját, ezt is ,,zománcba öntik”. Készítenek táblákat egy sor gyújtógyertya márkáról. Ezeket majd eljuttatják a külföldi cégekhez. A kilátásokról bizakodóan nyilatkozik Kollmann elvtárs. — Gyárunknak a múltban is megvolt külföldön a hírneve a reklámtáblagyártás terén. Most is bizonyára megnyerik a szakértők és a közönség tetszését minta , küldeményeink. Árban és még inkább minőségben nincs okunk félni a külöldi gyárak versenyétől. 3 A TAVASZI napsütés már kicsalta a horgásztársadalmat is a vízpartra. A tolnai és faddi Dunán néhányan már csukára csaliznak. Másutt a csónakokat tisztítják, kátrányozzák. Rövidesen teljes kapacitással indul a horgász szezon. A Selyemgyári Horgász Egyesület 150 tagjának több mint 60 százaléka már rendezte tagsági díját, megváltotta engedélyét. Most rendbeszedik készségeiket, kicserélik a műanyagot, a horgokat, mások új nyeleket szerelnek fel, orsókat javítanak ... ezek már az utolsó simítások. Ha az idő engedi, rövidesen ellepik a faddi nádasokat, a tolnai vízpartot, abban a reményben, hogy az idén talán jobban kedvez a szerencse. Mert az elmúlt évben gyenge volt a fogás, különösen a polgázok panaszkodtak. A SELYEMGYÁRI Horgász Egyesület, mely a két tolnai üzem vizet, természetet és halat kedvelő dolgozóit és néhány kívülállót foglal magába, néhány éve alakult. Azóta évente szaporodnak a pecások. Különösen a nagy halakról, (amelyek állandóan elmennek) szóló mesék pezsdítették meg a vért sok dolgozóban és így újabb és újabb arcok láthatók a vizeken, újabb és újabb kezdő pecások töltik el szabad idejüket az ideális faddi nádasokban, pihenik ki fáradalmaikat a gyönyörű és haldús vízterület partján. Az egyesületnek az elmúlt évben 15 ifi tagja is volt, akik a „vén rókák” mellett tanulták a horgászás csinját-binját. Valljuk be, nem eredménytelenül, mert köztük már jónéhány nagyobb halat is akasztott. Az ifik (hogy számszerűen még mennyien azt nem tudni) az idén is ott lesznek az idősek között, akik szeretettel magyaráznak, segítenek a különböző „fogások“ elsajátításában. NÉHÁNY ELKÉPZELÉS az Egyesület ezévi munkájáról. Az idén is megrendezik a hagyományos „horgász murit“ (mely az üzemi pecások ünnepe). Ilyenkor a fogott halból jó halászlé készül. A jófajta homoki borok hatására pedig megelevenednek az élmények. Mindenki elmeséli mekkora halat fogott volna, ha nem szakad a zsinór, ha nem törik a nyél stb. A gyepen ülnek, asztal sincs, de nem is kell. (Nagy helyet foglalna, mert horgászt csak minden második székre lehet ültetni, hogy ne üsse mellbe szomszédját, ha a fogott hal nagyságát mutatja). Így is kellemesen telik a nap és estefelé bizony furcsán imbolyognak a kerékpárok hazafelé. (Nem a tűző nap, hanem a jó borocska hatására). NAGY FÁBA VÁGTÁK ez évben a vágóhorgot a tolnaiak. Horgásztanyát akarnak építeni a faddi vízparton. Úgy tervezik, ha az üzemtől megkapják a használt téglamennyiséget, társadalmi munkával egy-kettőre tető alá hozzák saját tanyájukat. (Mi is bízunk az üzem támogatásában, hiszen az üzem vezetői közül sokan pecások, no és a halat sem vetik meg.) Hétvégi kirándulások családostól, ez is az elképzelések között szerepel. Természetesen ehhez kellene a tanya is, ahol 10—15 férőhely biztosítaná a nyugodt alvást. SOK SIKERT kívánunk végül a tolnaiaknak terveik megvalósítását hoz és bízunk abban, hogy a nevezetes halászlére bennünket is meghívnak, hogy a lap hasábjain számolhassunk be arról, hogyan sportolnak, szórakoznak a lakatosok, fűtők és más szakmabeliek munka után, szabad idejükben. Mindehhez természetesen szükséges a jó fogás is, amit minden babona ellenére, valamennyieknek kívánunk. —penc—