Tolna Megyei Népújság, 1957. június (2. évfolyam, 127-152. szám)

1957-06-26 / 148. szám

1957 JtNNUJS 26. TOLNA MEGYEI NEPCJSAG3 A VILÁG MINDEN TÁJÁRÓL Százharmin­ch­árom napos álom Mary Kent 18 éves angol lányt jan. 18-án egy ló fejberúgta. A leány el­vesztette eszméletét. Beszállították a wimbledoni kórházba, de az orvosok nem tudták eszméletre téríteni. Né­hány nappal ezelőtt egy ápolónő — amint azt már hetek óta többször is tette — a szerencsétlen leány fölé ha­jolt és ezt suttogta neki: — Csúnya kislány, miért nem éb­red fel?! Ezúttal Mary röviden annyit vá­laszolt, hogy: „Nem.” Ez a tagadó szócska jelentette eszméletretérését. Az a körülmény, hogy Mary Kent 133 napi ájult álom után sem halt meg .S hogy hirtelen magához tért, egye­­őre meghatározhatatlan. Ez az eset éppen olyan érdekes, mint Helene Vh­ore angol nő szerencsétlensége, aki egy gépkocsibaleset következtében 168 napon át volt eszméletlen, majd magához tért és egészséges gyermek­nek adott életet. Helene Moore nem­rég hagyta el a kórházat, de hosszú eszméletlensége következtében meg­szűnt az emlékezőtehetsége és értelmi fejlettsége egy 7 éves gyermek szín­vonalára sűlyedt. Ezért most szorgal­m­ci iOar» + tamil Húsz mozdonnyal kevesebb, mégis túlszárnyalták a múlt évi teljesítményt A #1 n m luí fi­ rí f'»í #/í/i ti •­ MSZMP rt In í ú ítíít Az ellenforradalmi események alatt a Dombóvári Fűtőháznál is akadtak olyanok, akik a sztárjkra való szítással meg akarták bénítani hazánk vérkeringését és minden erejükkel azért harcoltak, hogy a munkát leállítsák. Hogy ez nekik nem sikerült, nem rajtuk múlott. Az ellenforradalom ideje alatt fűtőházunk vezetője Etterer Sándor és fűtőházunk kommunistái (Vár­hegyi János asztalos, Gyurisán Menyhért főmozdonyvezető, Topa József fűtő, Reichardt Jenő intéző, Sü­kösd Sándor művezető, Horváth III. Lajos segédkezelő, G. Kiss Mi­hály segédkezelő és még mások) szi­lárdan, kommunista becsülettel hűek maradtak pártunkhoz. A kapcsolatot egymás között fenntartottuk, a pro­blémát közösen megbeszélve tudtuk elérni célunkat. Fűtőházunkban a sztrájk ideje alatt egy nap sem állt meg a munka annak dacára, hogy az ország minden részéből a legvadabb hírek keringtek és láttak napvilá­got. Ebben az időben nemcsak a mi vonalainkon köz­lekedtünk, hanem pécsi igazga­tóságunk egész területén. Azo­kat a vonatokat is, amit Nagyka­nizsának, Bátaszéknek kellett volna továbbítani, mi továbbí­tottuk, mivel ott a munka állt. Nem volt jobb a helyzet Pécsett sem. Vonat nem jött Pécsről, mert az a hír járta, hogy az aba­­ligeti alagút alá van aknázva. Ennek meggyőződése érdekében a fűtőház főnöke, Etterer Sán­dor személyesen vállalta, hogy a kémszemle-menetet végre­hajtja. Ebben a munkában vett részt Bóka István mozdony­­vezető is, jelenleg a Dombóvári Fűtőház­­ MSZMP alapszervezetének vezető­ségi tagja. A kémszemle menet után megindult a pécsi vonalon is a köz­lekedés, de továbbra is fűtőházunk személyzete továbbította a vonatokat ezen a vonalon. A pártszervezet újjáalakítására november 17-én 17 elvtársat össze­hívtunk. Ezen az értekezleten ki­mondtuk az MSZMP alapszervezeté­nek megalakulását. Pártszervezetünk időről időre erősödött. Az intéző bi­zottság látta azonban azt, hogy ha minden erőt csak a pártszervezésre fordítunk és a termelést elhanyagol­juk, ez erősen gátolná fűtőházunk gazdasági kibontakozását. Ezért a pártépítéssel egyidőben gondot for­dítottunk fűtőházunk egész terüle­tén a mozdony­személyzet teljesít­ményének emelésére, a többi munka­­területeken pedig a munkaidő teljes kihasználására és a munkafegyelem megszilárdítására. A termelés terén, ha párhuzamot vonunk az 1956. első féléve és az 1957. év első öt hónapja között, ak­kor azt láthatjuk, hogy jelentős eredményeket értünk el. Ha figyelembe vesszük az ellenfor­radalmi eseményeket és utóhatásait, valamint azt a tényezőt, hogy az idei eredményeinket a tava­lyihoz viszonyítva 20 géppel ke­vesebbel végezzük el — mert gépeink egy része javítás végett főműhelyben van —, csak ak­kor tudjuk igazán eredményeinket értékelni. 1956 I. felében a 100 elegytonna továbbítás 5,600.000 volt, az 1957. év első öt hónapjában 5,330.000 100 elegytonnát továbbítottunk. Ez azt jelenti, hogy 1957. év első félévi 100 elegytonna tervünket körülbelül 6.500.000 tonnára fogjuk teljesíteni. Az 1957. év első félévi 100 elegy­tonna továbbítási teljesítése a tavalyihoz viszonyítva annyi­­­val haladja meg az 1956. év első félévi teljesítményét, mint amennyi 1956. év első félévének egy havi teljesítménye volt. VIDÁM MUNKÁSÉLET van az aparhanti határban. A Felszabadu­lás Termelőszövetkezetben már be­fejezéshez közeleg a kukoricakapá­lás, a Március 15 Termelőszövetke­zetben sem sok van már hátra ahhoz, hogy végezzenek a kapálás­sal. Az egyik kukoricatáblán a Már­cius asszonyai — pontosabban 14-en — kapálnak kora reggeltől késő estig, s hol nótaszóval, hol tréfás csipkelődésekkel csapják az időt. A legtöbbször Stefánné viszi a szót, de nem marad mögötte Ritterné, vagy Martinná sem. Braun Terézkét a svábosan ejtett „szeremellel” vagy ahogy mondani szokás a szerelem­mel hajtják menyasszonysága miatt Storik Máriát és Ritter Margitot is alig engedik szóhoz jutni. Nem be­szélve arról, hogy Stoll Konrádnak, csapatvezetőjüknek főkép hallgatás a dolga. De ami a lényeges, a mun­ka szinte ég a kezük alatt. Csak azon bosszankodnak, hogy az ő ku­koricájuk kisebb, mint a Felszaba­dulásbelieké, noha a­ kalászosok, szerintük, az övékéi szebbek. A SZOMSZÉD TSZ-BEN, a Fel­­szabadulásban 20 aratópárt szervez­tek, a Márciusban meg inkább a „Balatont” akarják felkeresni az egyik nyári hét végén. Amikor a Március elnökével ta­lálkoztunk az országút melletti ló­heretáblán, meg is erősítette az asszonyok véleményét. — Nekünk semmi bajunk nincs a kombájnnal — tiltakozott — sőt, szeretnénk a gabonáink nagy részét kombájnnal aratni és csépelni. Saj­nos, a járás gördít akadályokat ilyen irányú törekvésünk elé. Azt mondják, hogy a szerződött minő­ségi vetőmagot nem arathatjuk kom­bájnnal. Pedig mi nem akarunk egy kaszavágást sem tenni, azt tartjuk, hogy dolgozzon helyettünk a gép. Ebben a véleményben benne van az Aparhantra való kiszállásunk okának a magyarázata is. Látoga­tásunk ugyanis úgy kezdődött, hogy a bonyhádi gépállomáson a mező­gazdász az orrom elé tartotta a Tolna megyei Népújság vasárnapi, június 16-i számát. — Nézze csak meg. Látja! Azt ír­ják, hogy az aparhanti Felszabadu­lás Tsz 11 hold kombájnavatásra szerződött velünk, noha az igazság az, hogy egy holdat sem akarnak kombájnnal aratni. Újságírót ért a vád, de rajta ke­resztül az újság hitelét is kétségbe­vonták, ezért aztán azt találtuk a legjobbnak, hogy kimegyünk Apar­hantra és megtudjuk: ha a gépállo­más felé tiltakoznak a kombájn­aratás ellen, miért mondanak kifelé, az újságíró tollán keresztül szép nyilatkozatokat az aparhantiak. SAJNOS, a Felszabadulás elnöké­vel nem tudtunk beszélni, mert valahol a szomszéd tanyákon járt, de annyit már következtethettünk a Március 15 elnökének szavaiból is, hogy az újságíró és a gépállomás felé mondott két álláspont a já­rási tanács álláspontjának a követ­kezménye. Persze azért van egy ja­vaslat is a gépállomás részéről a Felszabadulás Tsz tagsága felé. Azt tanácsolnák, hogy a kombájn ara­tásra nem alkalmas dombos oldal­részeken ne a 20 aratópárra, hanem a kévekötő aratógépre hárítsák a nagy munkákat, úgy mint a Már­cius 15-beliek. NAGY Mozdonykilométerünket 1956. év első félévében 115 százalékra, 1957. év első 5 hónapjában 152 százalékra teljesí­tettük. Az önköltség egy 100 elegy­­tonna-kilométer továbbításra 1956 ban 3­90 forint volt, 1957- ben viszont csak 2.65 forint. A fajlagos szénfogyasztási tervün­ket 1956 első felében 106 százalékra 1957 első öt hónapjában 149 száza­­ékra teljesítettük. Ez év első öt hónap alatt 465 000 tonna túlsúlyt szállítot­tunk, ami azt jelenti, hogy fűtő­­házunk 465 darab 1000 tonnás v­onathoz a mozdonyt, a mozdony­­személyzetet és a vonatkísérő személyzetet népgazdaságunknak megtakarította. Mozdony­javító műhelyünkben a tervezett javítások elvégzésénél is érvünket túlteljesítettük, mert ter­ven felül ez év első 5 hónapjában 12 mozdonyt javítottunk meg. Az eredmények elérésében nagy részük van a fűtőház párttagjainak is becsületes pártonkívüli dolgozón­­­ak és annak, hogy a pártvezetőség­i fűtőházfőnökkel és fűtőházi tömeg szervezeteivel együtt a feladatok megoldására mozgósítani tudta a űtőház kollektíváját. A Március IS Tss-ben csak géppel akarnak aratni Imádsággal az éhínség ellen Nepál lakosságát éhínség fenyeget Már több mint hat hete egy csep eső nem esett, a földeken elszárad kukorica és a többi termény. A kuta jórésze teljesen kiapadt, gyakran mt ivóvíz sincs. A kormány azt javasolt a parasztoknak: „Engeszteljék ki­­ isteneket , mégpedig úgy, hogy a te­heneket a kiszáradt folyó­medrekben fejjék meg, s locsolják szét a tejet. A „Szent folyó” völgyében 400.000 em­­ber gyűlt össze közös imára, hogy megmeneküljön az éhínségtől. Spanyolország: négymillió analfabéta A spanyol közoktatásügyi miniszté­rium beismerése szerint Spanyolor­szágban körülbelül négymillió anal­fabéta van, köztük kétmillió gyer­mek. Az iskolai problémák megoldá­sához Spanyolországban 8 milliárd pezetára lenne szükség. Az ország legkorszerűbb borsófeldolgozó üzemében Nem érdemtelenül nevezik a leg­korszerűbbnek a Paksi Konzervgyár új borsó­ vonalát és nem is a gyár vezetői adták ezt a nevet az üzem­nek hanem azok a látogatók, akik a többi konzervgyárból jöttek el az el­múlt hetekben megnézni, hogyan készülnek a paksi gyárban az ezer­egyszáz hold borsótermésének feldol­­­gozására Persze, az ország tizenkét­ konzervgyára közül, amelyek most földborsókonzervet gyártanak, van­nak nagyobb teljesítményűek is, mint a Paksi Konzervgyár. De a feldolgo­zás technológiája, a gépi berendezés tekintetében a paksié az elsőség. E gépeik, berendezések közül a leg­­több pedig itt készült az üzemben, a gyár műszaki kollektívájának elgon­­dolásai alapján. De­­ nézzük sorba ezeket a gépeket, milyen utat tesz meg a borsó, míg üvegekbe, a raktár­ba kerül. Az üzemhelyiség nagy ajtaján be­hajt a teherautó lerakják a hüvelyes borsóval teli ládákat. Ezeket elektro­mos targoncával viszik a fejtőgép elevátoraihoz. (A fejtőgép egy régi, de felújított gép, az elevátorok a gyár műhelyében készültek.) A kifejtett borsó héját ventillátorral fújják ki a szabadba, onnan pedig tsz-eknek, ál­lami gazdaságoknak adják el silózás­ra. A borsószemeket víznyomással, csővezetéken továbbítják az osztályo­­zóhoz, amely nyolcféle szemnagyság szerint osztályozza a borsót. Az osz­­tályozót egy munkásnő kezeli, figyeli, mikor telik meg egyik, vagy a másik tartály, ha megtelt, gombnyomással jelzi a másik teremben kigyulladó táblán milyen szemnagyságú borsó ■megy, majd egy szelep megnyitásá­val, víznyomással küldi át a teli tar­tály tartalmát a folyamatos előfőző gépbe. Innen — minden külső be­avatkozás nélkül a hűtőbe, majd a szelektálóba kerül a borsó, majd, a válogatószalagra. Csak itt foglalkoz­tatnak aránylag sok dolgozót (géppel csak a tört szemeket lehet kiválo­gatni, a sárgákat nem). A szalagról az automatikus töltőgépbe kerül a borsó, amely az előírt mennyiségű borsóval és lével tölti meg a szala­gon a szomszéd helyiségből folyama­tosan érkező, géppel mosott üvege­ket. Gépekkel zárják le légmentesen a tele üvegeket és üzemi kocsikkal majd felvonókkal szállítják az üve­gekkel megrakott „kosarakat“ a ste­rilizáló­ üstökbe. A borsó vonalán az egyes gépek közti szállítás víznyomással való megoldása egyedülálló az országban és ez a berendezés teljes egészében a gyár műszaki és karbantartó dol­gozóinak műve. (Tavaly még ládák­ban szállítottak). Ez az, amit elsősor­ban át akarnak majd venni a többi konzervgyárak is. Elektromos targoncával szállítják a gép ele­vátoraihoz a hüvelyes borsót. A gyár műhelyében készült ez a fo­lyamatos hűtő- és szelektálógép. Tavaly még mérlegeken töltötték az üvegeket, most az automatikus töltőgép helyettesíti a mérlegeket és teszi egyszerűbbé a munkát.

Next