Tolna Megyei Népújság, 1957. június (2. évfolyam, 127-152. szám)
1957-06-26 / 148. szám
1957 JtNNUJS 26. TOLNA MEGYEI NEPCJSAG3 A VILÁG MINDEN TÁJÁRÓL Százharminchárom napos álom Mary Kent 18 éves angol lányt jan. 18-án egy ló fejberúgta. A leány elvesztette eszméletét. Beszállították a wimbledoni kórházba, de az orvosok nem tudták eszméletre téríteni. Néhány nappal ezelőtt egy ápolónő — amint azt már hetek óta többször is tette — a szerencsétlen leány fölé hajolt és ezt suttogta neki: — Csúnya kislány, miért nem ébred fel?! Ezúttal Mary röviden annyit válaszolt, hogy: „Nem.” Ez a tagadó szócska jelentette eszméletretérését. Az a körülmény, hogy Mary Kent 133 napi ájult álom után sem halt meg .S hogy hirtelen magához tért, egyeőre meghatározhatatlan. Ez az eset éppen olyan érdekes, mint Helene Vhore angol nő szerencsétlensége, aki egy gépkocsibaleset következtében 168 napon át volt eszméletlen, majd magához tért és egészséges gyermeknek adott életet. Helene Moore nemrég hagyta el a kórházat, de hosszú eszméletlensége következtében megszűnt az emlékezőtehetsége és értelmi fejlettsége egy 7 éves gyermek színvonalára sűlyedt. Ezért most szorgalmci iOar» + tamil Húsz mozdonnyal kevesebb, mégis túlszárnyalták a múlt évi teljesítményt A #1 n m luí fi rí f'»í #/í/i ti • MSZMP rt In í ú ítíít Az ellenforradalmi események alatt a Dombóvári Fűtőháznál is akadtak olyanok, akik a sztárjkra való szítással meg akarták bénítani hazánk vérkeringését és minden erejükkel azért harcoltak, hogy a munkát leállítsák. Hogy ez nekik nem sikerült, nem rajtuk múlott. Az ellenforradalom ideje alatt fűtőházunk vezetője Etterer Sándor és fűtőházunk kommunistái (Várhegyi János asztalos, Gyurisán Menyhért főmozdonyvezető, Topa József fűtő, Reichardt Jenő intéző, Sükösd Sándor művezető, Horváth III. Lajos segédkezelő, G. Kiss Mihály segédkezelő és még mások) szilárdan, kommunista becsülettel hűek maradtak pártunkhoz. A kapcsolatot egymás között fenntartottuk, a problémát közösen megbeszélve tudtuk elérni célunkat. Fűtőházunkban a sztrájk ideje alatt egy nap sem állt meg a munka annak dacára, hogy az ország minden részéből a legvadabb hírek keringtek és láttak napvilágot. Ebben az időben nemcsak a mi vonalainkon közlekedtünk, hanem pécsi igazgatóságunk egész területén. Azokat a vonatokat is, amit Nagykanizsának, Bátaszéknek kellett volna továbbítani, mi továbbítottuk, mivel ott a munka állt. Nem volt jobb a helyzet Pécsett sem. Vonat nem jött Pécsről, mert az a hír járta, hogy az abaligeti alagút alá van aknázva. Ennek meggyőződése érdekében a fűtőház főnöke, Etterer Sándor személyesen vállalta, hogy a kémszemle-menetet végrehajtja. Ebben a munkában vett részt Bóka István mozdonyvezető is, jelenleg a Dombóvári Fűtőház MSZMP alapszervezetének vezetőségi tagja. A kémszemle menet után megindult a pécsi vonalon is a közlekedés, de továbbra is fűtőházunk személyzete továbbította a vonatokat ezen a vonalon. A pártszervezet újjáalakítására november 17-én 17 elvtársat összehívtunk. Ezen az értekezleten kimondtuk az MSZMP alapszervezetének megalakulását. Pártszervezetünk időről időre erősödött. Az intéző bizottság látta azonban azt, hogy ha minden erőt csak a pártszervezésre fordítunk és a termelést elhanyagoljuk, ez erősen gátolná fűtőházunk gazdasági kibontakozását. Ezért a pártépítéssel egyidőben gondot fordítottunk fűtőházunk egész területén a mozdonyszemélyzet teljesítményének emelésére, a többi munkaterületeken pedig a munkaidő teljes kihasználására és a munkafegyelem megszilárdítására. A termelés terén, ha párhuzamot vonunk az 1956. első féléve és az 1957. év első öt hónapja között, akkor azt láthatjuk, hogy jelentős eredményeket értünk el. Ha figyelembe vesszük az ellenforradalmi eseményeket és utóhatásait, valamint azt a tényezőt, hogy az idei eredményeinket a tavalyihoz viszonyítva 20 géppel kevesebbel végezzük el — mert gépeink egy része javítás végett főműhelyben van —, csak akkor tudjuk igazán eredményeinket értékelni. 1956 I. felében a 100 elegytonna továbbítás 5,600.000 volt, az 1957. év első öt hónapjában 5,330.000 100 elegytonnát továbbítottunk. Ez azt jelenti, hogy 1957. év első félévi 100 elegytonna tervünket körülbelül 6.500.000 tonnára fogjuk teljesíteni. Az 1957. év első félévi 100 elegytonna továbbítási teljesítése a tavalyihoz viszonyítva annyival haladja meg az 1956. év első félévi teljesítményét, mint amennyi 1956. év első félévének egy havi teljesítménye volt. VIDÁM MUNKÁSÉLET van az aparhanti határban. A Felszabadulás Termelőszövetkezetben már befejezéshez közeleg a kukoricakapálás, a Március 15 Termelőszövetkezetben sem sok van már hátra ahhoz, hogy végezzenek a kapálással. Az egyik kukoricatáblán a Március asszonyai — pontosabban 14-en — kapálnak kora reggeltől késő estig, s hol nótaszóval, hol tréfás csipkelődésekkel csapják az időt. A legtöbbször Stefánné viszi a szót, de nem marad mögötte Ritterné, vagy Martinná sem. Braun Terézkét a svábosan ejtett „szeremellel” vagy ahogy mondani szokás a szerelemmel hajtják menyasszonysága miatt Storik Máriát és Ritter Margitot is alig engedik szóhoz jutni. Nem beszélve arról, hogy Stoll Konrádnak, csapatvezetőjüknek főkép hallgatás a dolga. De ami a lényeges, a munka szinte ég a kezük alatt. Csak azon bosszankodnak, hogy az ő kukoricájuk kisebb, mint a Felszabadulásbelieké, noha a kalászosok, szerintük, az övékéi szebbek. A SZOMSZÉD TSZ-BEN, a Felszabadulásban 20 aratópárt szerveztek, a Márciusban meg inkább a „Balatont” akarják felkeresni az egyik nyári hét végén. Amikor a Március elnökével találkoztunk az országút melletti lóheretáblán, meg is erősítette az asszonyok véleményét. — Nekünk semmi bajunk nincs a kombájnnal — tiltakozott — sőt, szeretnénk a gabonáink nagy részét kombájnnal aratni és csépelni. Sajnos, a járás gördít akadályokat ilyen irányú törekvésünk elé. Azt mondják, hogy a szerződött minőségi vetőmagot nem arathatjuk kombájnnal. Pedig mi nem akarunk egy kaszavágást sem tenni, azt tartjuk, hogy dolgozzon helyettünk a gép. Ebben a véleményben benne van az Aparhantra való kiszállásunk okának a magyarázata is. Látogatásunk ugyanis úgy kezdődött, hogy a bonyhádi gépállomáson a mezőgazdász az orrom elé tartotta a Tolna megyei Népújság vasárnapi, június 16-i számát. — Nézze csak meg. Látja! Azt írják, hogy az aparhanti Felszabadulás Tsz 11 hold kombájnavatásra szerződött velünk, noha az igazság az, hogy egy holdat sem akarnak kombájnnal aratni. Újságírót ért a vád, de rajta keresztül az újság hitelét is kétségbevonták, ezért aztán azt találtuk a legjobbnak, hogy kimegyünk Aparhantra és megtudjuk: ha a gépállomás felé tiltakoznak a kombájnaratás ellen, miért mondanak kifelé, az újságíró tollán keresztül szép nyilatkozatokat az aparhantiak. SAJNOS, a Felszabadulás elnökével nem tudtunk beszélni, mert valahol a szomszéd tanyákon járt, de annyit már következtethettünk a Március 15 elnökének szavaiból is, hogy az újságíró és a gépállomás felé mondott két álláspont a járási tanács álláspontjának a következménye. Persze azért van egy javaslat is a gépállomás részéről a Felszabadulás Tsz tagsága felé. Azt tanácsolnák, hogy a kombájn aratásra nem alkalmas dombos oldalrészeken ne a 20 aratópárra, hanem a kévekötő aratógépre hárítsák a nagy munkákat, úgy mint a Március 15-beliek. NAGY Mozdonykilométerünket 1956. év első félévében 115 százalékra, 1957. év első 5 hónapjában 152 százalékra teljesítettük. Az önköltség egy 100 elegytonna-kilométer továbbításra 1956 ban 390 forint volt, 1957- ben viszont csak 2.65 forint. A fajlagos szénfogyasztási tervünket 1956 első felében 106 százalékra 1957 első öt hónapjában 149 százaékra teljesítettük. Ez év első öt hónap alatt 465 000 tonna túlsúlyt szállítottunk, ami azt jelenti, hogy fűtőházunk 465 darab 1000 tonnás vonathoz a mozdonyt, a mozdonyszemélyzetet és a vonatkísérő személyzetet népgazdaságunknak megtakarította. Mozdonyjavító műhelyünkben a tervezett javítások elvégzésénél is érvünket túlteljesítettük, mert terven felül ez év első 5 hónapjában 12 mozdonyt javítottunk meg. Az eredmények elérésében nagy részük van a fűtőház párttagjainak is becsületes pártonkívüli dolgozónak és annak, hogy a pártvezetőségi fűtőházfőnökkel és fűtőházi tömeg szervezeteivel együtt a feladatok megoldására mozgósítani tudta a űtőház kollektíváját. A Március IS Tss-ben csak géppel akarnak aratni Imádsággal az éhínség ellen Nepál lakosságát éhínség fenyeget Már több mint hat hete egy csep eső nem esett, a földeken elszárad kukorica és a többi termény. A kuta jórésze teljesen kiapadt, gyakran mt ivóvíz sincs. A kormány azt javasolt a parasztoknak: „Engeszteljék ki isteneket , mégpedig úgy, hogy a teheneket a kiszáradt folyómedrekben fejjék meg, s locsolják szét a tejet. A „Szent folyó” völgyében 400.000 ember gyűlt össze közös imára, hogy megmeneküljön az éhínségtől. Spanyolország: négymillió analfabéta A spanyol közoktatásügyi minisztérium beismerése szerint Spanyolországban körülbelül négymillió analfabéta van, köztük kétmillió gyermek. Az iskolai problémák megoldásához Spanyolországban 8 milliárd pezetára lenne szükség. Az ország legkorszerűbb borsófeldolgozó üzemében Nem érdemtelenül nevezik a legkorszerűbbnek a Paksi Konzervgyár új borsó vonalát és nem is a gyár vezetői adták ezt a nevet az üzemnek hanem azok a látogatók, akik a többi konzervgyárból jöttek el az elmúlt hetekben megnézni, hogyan készülnek a paksi gyárban az ezeregyszáz hold borsótermésének feldolgozására Persze, az ország tizenkét konzervgyára közül, amelyek most földborsókonzervet gyártanak, vannak nagyobb teljesítményűek is, mint a Paksi Konzervgyár. De a feldolgozás technológiája, a gépi berendezés tekintetében a paksié az elsőség. E gépeik, berendezések közül a legtöbb pedig itt készült az üzemben, a gyár műszaki kollektívájának elgondolásai alapján. De nézzük sorba ezeket a gépeket, milyen utat tesz meg a borsó, míg üvegekbe, a raktárba kerül. Az üzemhelyiség nagy ajtaján behajt a teherautó lerakják a hüvelyes borsóval teli ládákat. Ezeket elektromos targoncával viszik a fejtőgép elevátoraihoz. (A fejtőgép egy régi, de felújított gép, az elevátorok a gyár műhelyében készültek.) A kifejtett borsó héját ventillátorral fújják ki a szabadba, onnan pedig tsz-eknek, állami gazdaságoknak adják el silózásra. A borsószemeket víznyomással, csővezetéken továbbítják az osztályozóhoz, amely nyolcféle szemnagyság szerint osztályozza a borsót. Az osztályozót egy munkásnő kezeli, figyeli, mikor telik meg egyik, vagy a másik tartály, ha megtelt, gombnyomással jelzi a másik teremben kigyulladó táblán milyen szemnagyságú borsó ■megy, majd egy szelep megnyitásával, víznyomással küldi át a teli tartály tartalmát a folyamatos előfőző gépbe. Innen — minden külső beavatkozás nélkül a hűtőbe, majd a szelektálóba kerül a borsó, majd, a válogatószalagra. Csak itt foglalkoztatnak aránylag sok dolgozót (géppel csak a tört szemeket lehet kiválogatni, a sárgákat nem). A szalagról az automatikus töltőgépbe kerül a borsó, amely az előírt mennyiségű borsóval és lével tölti meg a szalagon a szomszéd helyiségből folyamatosan érkező, géppel mosott üvegeket. Gépekkel zárják le légmentesen a tele üvegeket és üzemi kocsikkal majd felvonókkal szállítják az üvegekkel megrakott „kosarakat“ a sterilizáló üstökbe. A borsó vonalán az egyes gépek közti szállítás víznyomással való megoldása egyedülálló az országban és ez a berendezés teljes egészében a gyár műszaki és karbantartó dolgozóinak műve. (Tavaly még ládákban szállítottak). Ez az, amit elsősorban át akarnak majd venni a többi konzervgyárak is. Elektromos targoncával szállítják a gép elevátoraihoz a hüvelyes borsót. A gyár műhelyében készült ez a folyamatos hűtő- és szelektálógép. Tavaly még mérlegeken töltötték az üvegeket, most az automatikus töltőgép helyettesíti a mérlegeket és teszi egyszerűbbé a munkát.