Tolna Megyei Népújság, 1960. január (5. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-01 / 1. szám
4 Eredményekben gazdag volt az ó-esztendő Hétszáz lakóházat építettek a megyében ill» r 37 a Bonyhádi Cipőgyárban Megyénk területén 1959-ben számos jelentős létesítmény építését kezdték meg, illetve fejezték be. A Szekszárdon épülő kenyérgyár 1960 első hónapjaiban átadásra kerül. Elkészült a szekszárdi állatorvosi ikerlakás, és működik már az új Közegészségügyi és Járványügyi Állomás is. Tamásiban orvoslakás épült a múlt évben. Szekszárdon átadták az egyenként tizennyolc lakásos I és J jelű bérházakat. Dombóvárott harminchat lakásos bérházba költöztek a lakók a karácsonyi ünnepek előtt. A szekszárdi népfürdő építését a múlt évben is tovább folytatták. Az építkezés második üteme készült el, s így lehetőség nyílt arra, hogy még az idén befejezzék. A megye területén 28 tanteremmel kilenc iskola épült: Iregszemcsén, Fácánkerten, Fürgeden, Nagymányokon, Kölesden, Sárpilisen, Mucsfán, Pálfán és Kocsolán. Elkészült a bogyiszlói és az iregszemcsei kultúrház is. Bikácson, Nakon és Tengelicen tűzoltószertár épült. A kislakásépítés 1959-ben hasonló ütemben folyt a megyében, mint 1958-ban. Az év első három negyedévében 510 lakhatósági engedélyt adtak ki. Az év utolsó negyedében mintegy százkilencven lakhatósági engedélyt adtak ki, így összesen közel hétszáz család költözött új lakásba. A lakóházak nagy része állami segítséggel, kölcsönnel épült. Negyven millió forintos beruházás a Simontornyai Bőrgyárban 1959-ben fejeződött be a gyár új, korszerű meszes üzemének az építése, amit még 195-ben kezdtek meg és beruházási költségei meghaladják a 16 millió forintot. Az új meszes gyárrészleg üzembehelyezésével mintegy 70—80 százalékkal nő a gyár meszes kapacitása, tehát ennyivel lehet növelni a kikészítő-részlegek termelését — természetesen ott is megfelelő üzembevitellel. Az új meszes-üzemben nagyfokú a gépesítés, különösen a belső szállításnál. A munkakörülmények össze sem hasonlíthatók a régi meszes üzem munkakörülményeivel. A múlt esztendőben helyezték üzembe a 9 és félmillió forintos beruházással épült új kazánházat és a négymillióba kerülő erőtelepet is. Ezzel a gyár energiaellátását javították meg. A vízellátás megjavítására — hétmilliós költséggel — víztorony, vízkörhálózat és kutak épültek. Üzembe helyezték a második üveglapos szárítót is, amely a krómos gyárrészleg rekonstrukciójának első ütemét képezi. Az elmúlt évben kezdték meg a termelést a kétmilliós költséggel épült melléktermék-feldolgozó üzemrészben is. Bár 1959-ben »csak« tizenhatmilliót ruháztak be, de az üzembe helyezett beruházások értéke megközelíti a negyvenmillió forintot. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG A Bonyhádi Cipőgyár eddigi fejlesztése főként a meglevő épületeken belül történt, aminek következménye az volt, hogy nemcsak kihasználása növekedett az üzemi területeknek, hanem zsúffoltsága is. Az óesztendőben került sor — 1,7 milliós költséggel ! — egy új épület felépítésére —, illetve a korábbinak a meghosszabbítására. Ezzel sikerült csaknem minden részlegnél megszüntetni a zsúfoltságot, tágasabb, világosabb, egészségesebb munkakörülményeket biztosítani a dolgozók részére. Persze, nemcsak ezt eredményezte a beruházás. A gyár 1959-ben több, mint kétszázezer párral több cipőt készített az előző évi termelésnél. Gyarapodtak megyénk állami gazdaságai Megyénk állami gazdaságai az elmúlt, 1959-es esztendőben ünnepelték fennállásuknak 10. évfordulóját. A jubiláló esztendőben nemcsak sokat termeltek, de több új létesítménnyel is gazdagodtak mezőgazdaságunknak ezek az élenjáró szocialista nagyüzemei. A legnagyobb mezőgazdasági jellegű beruházás például a múlt évben az Alsóleperdi Állami Gazdaságban volt. Itt épült fel Dunántúl első hibridkukorica gyára, amelynek az építési és berendezési költsége meghaladja a 30 millió forintot. Ezenkívül felépült a hőgyészi tojásgyár, amely szintén a nagyobb beruházások közé tartozik. Az építkezések és egyéb beruházások összege — amivel az állami gazdaságok az óesztendőben gazdagabbak lettek — pontosan 73 millió forintot tesz ki. A már említett üzemeken kívül épült két komlószárító is a megye állami gazdaságaiban, közel ötmillió forint költséggel új bekötőutat kapott Fornád, a Kajmádi Állami Gazdaságban pedig közel egymillió forintot fordítottak a Bakta hegyi szőlészet erózió elleni védekezésére. Az állami gazdaságok gépparkja mintegy 22 millió forint értékű traktorokkal és egyéb gépekkel növekedett. Harmincöt millió forint értékű új gép 1959. tavaszán, mint ismeretes, az egyéni gazdák ezrei választották a termelőszövetkezeti utat megyénkben. A több mint kétszeresére növekedett termelőszövetkezeti terület megmunkálásához több traktorra és egyéb mezőgazdasági gépekre volt szükség. A kormány, amit megtehetett, megtett annak érdekében, hogy a szövetkezetbe tömörült egyéni parasztok rendelkezésére álljanak modern mezőgazdasági gépek. A gépállomásokon keresztül kapták a termelőszövetkezetek a gépi segítséget. Méghozzá nem is akármilyet: 1959-ben pontosan 35 millió forint értékű gépekkel gazdagodtak megyénk gépállomásai. A többi között 240 traktort, 10 szovjet kombájnt, 15 aratógépet, 30 silókombájnt és 110 vetőgépet kaptak a gépállomások — hogy csak a legjelentősebbeket említsük. De ezenkívül még több kisebb munkagéppel is növekedett a gépállomások gépparkja. A megye termelőszövetkezetei pedig összesen 80 traktort vásároltak 1959-ben, így tehát az óesztendőben 340 traktorral dolgozott több a termelőszövetkezetek és egyéni parasztok földjein, mint a megelőző 1958-as esztendőben. 1960. január 1. A legjobb selyemszövő Alig több mint egy esztendővel ezelőtt még a gyárat sem ismerte Schmidt Jánosné, aki — mielőtt a Tolnai Selyemgyár szövödéjébe került — otthon dolgozott a háztartásban. Azóta azonban nemcsak megtanulta a szakmát, hanem szinte mesterévé vált a selyemszövésnek. A kongresszusi versenyben ő nyerte el a „Legjobb selyemszövő” címet és a kitűzött jutalmat. Augusztus 20-án már megkapta a „Kiváló dolgozó” oklevelet, de a második félévben is az ő eredménye a legjobb. A kongresszusi versenyben 119 százalékos átlagteljesítményt ért el és az általa szőtt árunak 89 százaléka volt elsőosztályú. Csak néhány hét múlva dönt a szövődő kollektívája, hogy kiket javasol ismét a „Kiváló dolgozó” címre, de Szabóné „jelöltsége” bizonyos. Munkatársai is úgy vélik, hogy megérdemli az oklevél mellé a „Kiváló dolgozó” jelvényt is. 3S0 éves újévi étrend A nagyon régi szakácskönyvek azt bizonyítják, hogy eleink bizony sokkal választékosabban ettek s minden jel azt mutatja, hogy sokkal többet is ettek. Persze, azért ne essünk túlzásba, a szegényeknek alig jutott egyéb siberénél, a gazdagok asztala azonban roskadozott a jobbnál jobb falatoktól. Egy 350 éves újévi étlap pontosan beszámol arról, hogy mit is fogyasztottak ünnepi lakomaként. Thurzó Szaniszló, a későbbi nádor asztalán ez volt az újévi ebéd, amint arról hűséges sáfárja, Hidas János beszámol: 1. Tehénhús tormával. 2. Kappan mézelt tésztával. 3. Kecsege sóban. 4. Gyümölcsös level kiberfark (azaz hód!). 6. Sonkás tik. 7. Borjúbél tejben. 8. Báránytüdő tiszta borssal. 9. Bárányhús lemóniával (citromos mártás). 10. Lúd tiszta borssal. 11. Borjúhús iszpikkel. 12. Savanyú káposzta tehénhússal. 13. Lúd sütve. 14. Apró madár disznóhús pecsenyével. 15. Császármadár sütve. 16. Pástétom. 17. Ostya bélés. 18. Apró pástétom. Fel vagyon jegyezve, hogy ugyanennyi féléből állt a vacsora is. Persze azért nem kellett végigenni az egész ebédet, mert az akkori szokás szerint egyszerre 2—3 féle ételt adtak asztalra s mindenki abból vett, amiből akart. A derék sáfár az újévi ebéd és vacsora árát is feljegyezte s számadása szerint a 18 tál étel összesen 3 forint 27 fillérbe került. Abban az időben kevés volt a pénz, hét falut be lehetett járni, amíg 10 krajcárra akadt valaki, Thurzó uramnak pedig a jobbágyok mindent asztalára tettek. Olyannyira, hogy a jobbágyoknak nem is volt semmijük, s bár nem jegyezte fel senki, hogy 1603 első napján mit ettek, de nem kételkedünk benne, hogy nem került asztalukra 18 fogásos ebéd. (cs) túljutottunk az idén, jövőre már minden tagunk saját zsebén is érezni fogja a nagyüzemi gazdálkodás fölényét. 4Thit válaMÁt ad új elindúüi? — Nyilatkozatok az új esztendő küszöbén — Munkatársaink az óév utolsó napjaiban különböző foglalkozású embereket kerestek fel és kértek tőlük nyilatkozatot arról, hogy mit várnak az új esztendőtől. Az alábbiakban ismertetjük a nyiatkozatokat. Kovács József elvtárs, a Bonyhádi Cipőgyár munkása, pártvezetőségi tag A gyár további fejlődését, bővítését várom. Gyárunk, a Bonyhádi Cipőgyár, óriási fejlődésen ment keresztül az államosítás óta. Negyvenhárom éve dolgozom a gyárban. Az államosítás előtti napi termelésünk a főszezonban! 390—400 pár cipő volt, egyszerű szegett és ragasztott kivitelben. Az államosítás óta a gépesítéssel együtt fejlődött a gyár termelése is: ma már 2800— 3000 pár cipő készül többféle kivitelben. A gyár technikai fejlődésével együtt fokozatosan érvényesül az emberről való gondoskodás elve is. 1960-ban 1 500 000 forintos költséggel bővítjük a szociális épületet, s ezzel együtt megoldjuk a fürdő vízellátási problémáit is. Nagyobbítjuk az üzemi konyhát, valamint az étkezdét, s a napközi otthont is nagyobb, tágasabb épületbe helyezzük el. A jövő évben a tervek szerint közel 1 millió pár cipőt gyártunk. Ez azt jelenti, hogy jobban ki kell használnunk a lehetőségeinket. Többet kell adnunk a népgazdaságnak, hogy reális alapot teremthessünk a dolgozók életszínvonalának emelésére. A termelékenység emelkedése és az életszínvonal emelése szoros összefüggésben vannak. Az új évtől a termelékenység növekedését és a dolgozók életszínvonalának további emelkedését várom. Radnai György, a nagymányoki tanács vb. titkára Először is a legfontosabbat, a békét kívánom. Egyezzenek meg a nagyhatalmak és oldják meg a leszerelést, győzedelmeskedjék a nukleáris fegyverek eltiltásáért folyó küzdelem. A következő kívánságom, hogy Nagymányok is termelőszövetkezeti község legyen jövőre. Nálunk lehet csak igazán látni a kettősséget. A község lakosságának túlnyomó része bányász, nagyüzemi munkás, a mezőgazdaság pedig még mindig kisüzemi. E kettősségből községünknek is sok hátránya származik. Harmadik kívánságom, hogy a községfejlesztési tervbe beütemezett kultúrházunkat tető alá tudjuk hozni és a strandfürdőnket is megépíthessük. Ehhez minden alapunk megvan, mert a lakosság is segít. A fürdőhöz a vájáriskolások a medencét kiássák s a betonmunkában is segítenek. A kultúrházhoz pedig a lakosság járul hozzá a bányaüzem szakembereivel együtt mintegy 100 ezer forint értékű társadalmi munkával. Sík Endre mórágyi református lelkész — Békességet várok, tartós békességet, mert az élet csak a békében lehet szép és eredményes. Békét várok, mint pap és békét várok úgy is, mint a Hazafias Népfront helyi elnöke, s úgy is, mint a szocialista társadalom tagja. — És várom a villanyt már 1933 óta minden esztendőben. Úgy tudom, 1960-ban villamosítják a mi falunkat is. — Várom és kívánom, hogy falunkban a termelőszövetkezetekbe tömörült emberek között kialakuljon a jó közösségi szellem, ami eredményeink egyik forrása. Bízom abban, hogy a termelőszövetkezetek a jövő évben még többet nyújtanak az embereknek, hisz én is szerveztem a szövetkezeteket és most is, meg a jövő esztendőben is tőlem telhetően munkálkodom a közös gazdaságok felvirágoztatásáért. Szeretnék például méhészeti szakismereteimmel a termelőszövetkezetek segítségére sietni. Hasznosnak tartanám, ha megszerveznék a nagyüzemi méhészetet. — Mit mondjak még? Derűsen, bizakodva várom az újévet. Ball Zoltán, a bátaszéki Búzakalász Tsz elnöke — Azt várom az új esztendőtől, hogy a megkezdett úton tovább fejlődjék termelőszövetkezetünk. Két irányba profilírozzuk gazdaságunkat: főleg az állattenyésztésre és a gyümölcstermelésre. Ez a törekvés jövő évi terveinkben is kifejezésre jut. • Szabad merésznek is lenni? Azt várom, hogy a jövő évben elsők legyünk az országos tejtermelési versenyben. 1958-ban harmadik, 1959-ben második helyezést sikerült elérnünk, jó lenne, ha jövőre elsők lennénk. — Sok szépet és jót ígér az új esztendő. A kezdeti nehézségeken Szálkai Péter majosi borbély — Jó bortermést, sok szőrös vendéget, sok vidámságot várok az új esztendőtől. Jókedélyű embernek ismernek, szeretem a derűt, a békét, a jó társaságot, és valamikor szeretném.... no, de ezt hagyjuk. — Amióta vége a háborúnak és amióta itt vagyok Maroson, öregszem bár, de bizakodó és elégedett vagyok. A szocializmus jó, az élet szép, azt akarom, hogy a jövő esztendőben is ilyen maradjon. Kecskés József, a bonyhádi halászcsárda vezetője — Sok vidám, megelégedett vendéget szeretnék látni itt a felújított halászcsárdában. Bizony kopott ez a kis csárda, nagyon ráférne a megfiatalítás. Új berendezés kellene, vízvezeték, hűtőgép, függönyök. A forgalommal elégedett vagyok. Ha minden jól megy új évi vágyam 1960-ban beteljesedik, vendéglőnket felújítjuk és Vendégeink még jobban érzik majd magukat a megszépült csárdában: vidámabbak, megelégedettebbek lesznek.