Tolna Megyei Népújság, 1969. március (19. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-01 / 50. szám

I ******* A magyar forradalmi mun­kás-paraszt kormány, a mi­nisztertanács tájékoztatási hi­vatala, a kormány titkársága, az MSZMP országházi bizott­sága és a Magyar Újságírók Országos Szövetsége mély megrendüléssel közli, hogy Na­­ményi Géza elvtárs, a minisz­tertanács tájékoztatási hiva­talának vezetője február 28- án, élete 53. évében hosszú szenvedés után elhunyt. Te­metése március 4-én, kedden, 13 órakor lesz a Farkasréti te­metőben, a Fővárosi Tanács által adományozott díszsír­helyen. Naményi Géza elvtár­sat a minisztertanács saját halottjának tekinti. Naményi Géza, 1916. szeptember 5-én született Miskol­con. A gimnáziumi érettségi letétele után a Felső Magyar­­országi Reggeli Hírlap szerkesztőségében dolgozott, mint gyakornok. 1938-ban kitanulta a villanyszerelő-szakmát, majd a felszabadulás után munkája mellett sikeresen elvégezte a Budapesti Műszaki Egyetemet, ahol elektromérnöki diplo­mát szerzett. 1945. óta volt tagja a pártnak. A felszabadulás után először a­ Felvidéki Népszavánál, majd Miskolcon, az Észak-Magyarország szerkesztőségében dolgozott különböző vezető beosztásokban. 1955 elejétől az Esti Budapest rovat­vezetője, majd a szerkesztőbizottság tagja. Az ellenforra­dalom után részt vett a kormány tájékoztatási hivatalá­nak megszervezésében, rövid ideig az Esti Hírlap szerkesztő­­bizottsági­ tagja,­­ezután a tájé­koztatási hivatal osztályveze­tője, majd elnökhelyettese, 1959-től vezetője volt. Kiemel­kedő munkásságáért a Népkö­ztársaság Elnöki Tanácsa a „Magyar­ szabadság érdemren­d” ezüst fokozatával és a „Munkaérdemr­end" arany fokozatával tüntette ki. (MTI) Erőtérb­esi védelme Ülést tartott a Szakszervezetek Országos Tanácsa Pénteken az ÉDOSZ-szék­­házban ülést tartott­­ a lázak­­­szervezetek Országos tanácsa. Virszlay Gyula SZOT-titkár megnyitója után Geréb­i Sán­­dorné, a SZOT titkára számolt be a magyar szakszervezetek nemzetközi tevékenységéről. A Szakszervezetek Országos Tanácsa a beszámolót jóvá­hagyta és egyetértését fejezte ki azzal, hogy az SZVSZ fő­tanácsának 1968. decemberi határozata alapján Budapes­ten tartják a VII. szakszerve­zeti világkongresszust. Enne­­­ időpontját 1969. október 17— 31 -re tűzték ki. Ezután Ligeti László a Ke­reskedelmi, Pénzügyi és Ven­déglátóipari Dolgozók Szak­­­szervezetének főtitkára szó­­­beli kiegészítése következett a szakszervezet elnökségének írásos jelentéséhez, amely a lakosság ellátásával, a minő­ség és az árak alakulásával és a KPVDSZ ezzel kapcsolatos tevékenységével foglalkozik. A jelentés megállapítja, hogy a kereskedelemben, az önálló vállalati, szövetkezeti árpoliti­­ka még nem érvényesült a kívánt szinten, csupán kezde­ti eredményei mutatkoztak, el­sősorban a nagykereskedelem­ben. A módszerekből az kö­vetkezik, hogy az árcsökkenés rendszerint átmene­t­­ telieíí — a leértékelésnél, a kiárusí­tásoknél 'jlentkezik — míg az áremelés t--*/■?. A vállalati ármunka >b‘- ' " ~té,*or­ságai kedvezői le.-'II ! - a szakszervezeti szervek ár­ellenőrző tevékenységére is. A KPVDSZ — a SZOT El­nökségének egy korábbi állás­­foglalása alapján — fokozta­­ á­rellenőrzési tevékenységét. Társadalmi ártanácsadó bizott­­ságot hozott létre, s segítsé­gével — rendszeresen vizsgál­ja az árról sét­ás helyzetét, az árak alakulását. A jelentés a dolgozók élet­­színvonalának fontos tényező­jeként hangsúlyozza, azt a kö­vetelményt, hogy keresetükért megvásárolhassák a szükséges cikkeket. Ennek feltétele a zavartalan áruellátás, a bérek és az árak megfelelő aránya, a kielégítő választék és minő­ség. Hozzá tartozik azonban a dolgozók jövedelmének realizálásához az is, hogy meg­felelő körülmények között vá­sárolhassanak. A kereskedelmi hálózat ne­gyede 7500 üzlet ,­o.eze­n for­mában dolgozik. Különösen számottevő az előrehaladás a III. ötéves terv időszakában, s 1970-ig várhatóan a bolti alapterület 23 százalékkal, a vendéglátóhelyek alapter­ülete 16 százalékkal, a szállodai fé­rőhelyei­ száma 52 százalékkal, a nagykereskedelmi tárolótér 15 százalékkal, a zöldség-gyü­mölcs raktárhálózat pedig 70 százalékkal növekszik, míg ez alatt az idő alatt az árufor­galom 35—40 százalékkal nő. Ennek ellenére egyes * g - za­­n, például a cipő­ eres­­! edd­ en, változatlanul el­mar­ a r.r. > • ’.e‘ d; színvonala a követelm­ .től. A besz­­­­ló leszögezi, hogy a fogyasz k ér­lelteinek védel­me az egész kereskedelemben előtérbe került. A szakszerve­zetek mintegy tízezer ipari dolgozó részvételével csaknem két évtizede foglalkoznak a kereskedelem társadalmi ellen­őrzésével. A KPVDSZ úgy lát­ja, hogy a társadalmi ellenőr­zést a kiskereskedelemről most már ki kell terjeszteni a nagy­kereskedelem és az ipar egyes részlegeire is. A főtitkári beszámoló és az elnökségi jelentés részül a ke­reskedelmi munka színvona­lának növelése érdekében megszabja saját, — a KPVDSZ — feladatait. A napirend megvitatásában részt vett Szurdi István bel­kereskedelmi miniszter is. I* Az Elnöki Tanács ülése A Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa pénteken ülést tartott. Megerősítette a Magyar Nép­köztársaság és a Szovjet Szo­cialista Köztársaságok­ Szövet­sége között kötött kulturális és tudományos együttműkö­dési egyezményt. Törvényerejű rendeletével a felsőfokú híradás és műszer­ipari technikum, valamint­ a felsőfokú­­ villamosgépipari technikum egyesítésével létre­hozta a művelődésügyi. >.tm­,T­niszter. felügyelete alatt­­ álló­ Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki­ Főiskolát., Elhatározta megyei (főváro­s pénteken hajnalban, ma­gyar idő szerint háromnegyed négy tájban heves földlökéseket éreztek Lisszabonban és Por­tugália több városában, min­denekelőtt Coimbrában, amely a fővárostól kétszáz kilo­méterre északra­­ fekszik.­ Ugyanebben az időben ugyan­­­csak erős földrengést észlel­tek Madridban, Afrika északi r­észéin, főleg Rabat környé­kén.* Jól tájékozolt politikai körök­ szerint Ian­ Smith, a szakadá­r rhodesiai rezsim miniszterel­nöke „titkos tervet” küldött Londonnak, amely alapul szol­gálhatna a zsákutcába jutott angol—rhodesiai tárgyalások folytatásához. A rhodesiai kor­mány mindeddig nem erősítet­te meg a hírt. . .­­­­ Sajtótájékoztatón számolt be pénteken Bokor P­éterné dr. •Szegő Hanna kandidátus, az­ MTA állam- és jogtudományi intézetének csoportvezetője az ENSZ nők helyzetével foglal­kozó bizottsága New York­ban megtartott 22. ülésszaká­nak munkájáról. Részletesen szólott­­ arról, hogy a 32 tagország képvise­lői megkülönböztetett érdek­­lődést tanúsítottak a "hazánk­ban bevezetett gyermekgondo­zási segély és annak tapasztalatai iránt. si) bírósági és járásbírósági (városi, városi kerületi bíró­sági) népi ülnökök 1969. má­jus 16 és június 30 közötti vá­lasztását.­­Megtárgyalta és elfogadta az igazságügy-miniszter jelen­tését a kegyelmi ügyek inté­zésének 1968. évi tapasztala­tairól. Végül a szarvasi járáshoz tartozó örménykút község te­rületén Kardos néven új köz­ség szervezését határozta el. Húszéves az OTP "1949. március 1-én alak­ult meg az Országos Taka­rékpénztár. Pontosan húsz évvel ezelőtt. Jubileum alkalmából mindig felmérik az eredmé­nyeket, a­ számadatok sokaságával illusztrálják a meg­tett utat. Mi ezúttal eltekintünk a statisztikától, csu­pán két adatot k­özlünk. Az OTP-fiókok Tolna megyé­ben több mint 300 000 millió forint takarékbetétet kezelnek. Az­ OTP szekszárdi fiókjában évente több mint 120 000 ügyfél fordul meg. Nem tudom, akad-e olyan család, amelyiknek ne lett volna több-kevesebb dolga ezzel a hivatallal. Ak­kor is tolongtak az ügyfelek, amikor még szűkös he­lyiségben fogadták őket, s most is, amikor a feltételek már igényesek, méltóak a nagy forgalomhoz. Az egyik betétügyben kopogtat, a másik telket szeretne vásá­rolni, a harmadik építési ügyben, a negyedik a lottó­­nyereményt váltja be, és így tovább. Az első pillanatban úgy tűnik, hogy az OTP szerep­köre leszűkül a különféle pénzügyietekre. Ha azonban jobban belegondolunk­, kiderül, hogy ennél sokkal többről van szó: az OTP nagyon pontos fokmérője az ország politikai hangulatának, társadalmi közérzeté­nek. A pénzügyietek mögött mindig több húzódik annál, mint amit végül is a forint-végösszeg közvet­lenül mutat. Amikor valaki házhelyet vásárol, hogy családi házat építsen, a szándékban benne rejlik a hét­köznapi élet egészséges lüktetése, az embereknek a békés holnapba vetett hite, az önmagunkért, csalá­dunkért érzett felelősségtudat. Amikor valaki benyújt­ja minden fizetés után a félretett pénzét, hogy azt takarékbetét formájában őrizzék, abban ott van az állam, a társadalom szilárdságába vetett hit. A hét­köznapok kisembere éppúgy mint a közélet ismert egyénisége, mindennap leadja a voksot rendszerünk mellett: a betét bizalom, állásfoglalás is, de közvetlen segítője is a gazdasági élet vérkeringésének. Udvariasság, készséges intézkedés. Az OTP helyisé­geibe mindenki szorongás nélkül lép be, ott mindenki kellemesen érzi­ magát. Nemcsak a modern ügyintéző­helyiség szuggerálja a kellemes érzést, hanem az al­kalmazottak minden mozdulata, minden szava. Az intézet hivatásához méltóan fogad mindenkit, aki oda bekopogtat: minden szívdobbanásával arról igyekszik meggyőzni, hogy az emberekért, a tömegért él. A két évtized alatt nemhogy egy hajszállal is csökkent volna szerepköre, inkább mindennap erősödik. Tegnap elég volt még a néhány négyzetméternyi fogadóhelyiség,­­manapság néha már a nagy is kicsi. X. Y. tegnap még a szűk családi keretek közt próbálta megtervezni a családi holnapot, ma már az OTP közbeiktatásával: rájött, hogy így könnyebb, célravezetőbb. Az OTP mindenütt szinte családtaggá válik. A két évtized latt belenőtt­ a­ társadalom egészébe is, a kis csalá­­dkba is. Amikor a jubileum alkalmából köszöntjük, aggal mondhatjuk így: „A mi OTP-nk...” B. F. EZ TÖRTÉNT A nemzetközi közvélemény az elmúlt napokban feszült érdeklődéssel figyelte a Nyu­­gat-Berlin körül alakuló fej­leményeket. Nem volt vitás, hogy a nyugat-berlini szená­tus az NDK javaslatára csak formailag mondja ki a vá­lasztást, a döntés Bonnban történik. Úgy tűnik, — ha­csak az utolsó pillanatban nem jön közbe valami várat­lan fordulat, hogy a Rajna partján ismét, mint már an­­­nyiszor, a­ hidegháborús szel­lem győzedelmeskedett a jó­zanság felett. Miután ugyanis Diehl államtitkár, a bonni kormány szóvivője kijelentet­te: „Minden amellett szól, hogy a nyugatnémet elnök­­választásokat március 5-én mégis Nyugat-Berlinben tart­ják meg”. Kijelentését Schütz nyugat-berlini kormányzó pol­gármester szinte szó szerint megismételte egy sajtókonfe­rencián. Az NDK vezető lapja, a Neues Deutschland kommen­tárban állapítja meg: ismét megkerülték Bonn­ban és Nyugat-Berlinben a probléma magvát, azt az alapvető tényt, hogy Nyugat-Berlin nem tarto­zik a Német Szövetségi Köztársasághoz. Nixon nyugat-európai kör­útja most már nemcsak dip­lomáciai értelemben, nemcsak a kulisszák mögött, hanem a szó közvetlen értelmében is mind viharosabbá válók. Mi­közben a római Quirinale­­palotában folytak az ameri­kai—olasz tárgyalások, tüntetések egész sorozata kavarta fel az „örök vá­ros” megszokott rendjét. Az egyetemen súlyos közel­harcot vívtak a baloldali és jobboldali diákok, számos he­lyen tekintélyes tömegek tün­tettek a NATO és Amerika egész politikája ellen. A tün­tetések során több száz elő­állítás és sebesülés történt, sőt egy fiatal egyetemista, a 24 éves Domenico Congedo, az egyetemi verekedés során életét vesztette. Amikor az amerikai elnök távozott a Quirinale-palotából és megkoszorúzta az ismeret­len katona sírját, egy barna esőkabátot viselő fiatalember életét kockáztatva az autók és motoros testőrök menetébe vetette magát, állítólag azért, hogy — mint később vallotta­ — írásos petíciót adjon át az Egyesült Államok elnökének. A férfit némi dulakodás után őrizetbe vették. Ez az incidens nyilván­valóan gyerekjátéknak bizo­nyul azokhoz a problémákhoz képest, amelyek De Gaulle elnök párizsi rezidenciáján, a tárgyalóasztalnál várják Nixont. Az amerikai elnök érkezésekor ugyan az Orly re­pülőtéren „az Egyesült Álla­mok legrégibb barátjának és szövetségesének” nevezte Fran­ciaországot, és De Gaulle is szólt „a két országot össze­kötő két évszázados barátság­ról”, de a szépen formált mondatok nem téveszthettek meg senkit. Johnson elnöksége alatt a két ország jó viszonyának csak romjai maradtak meg és senkinek nem lehetett il­lúziója afelől: az Atlanti­óceánon átívelő híd újjáépí­tése — ha egyáltalán meg­kezdődik —, még esztendőket vehet igénybe.

Next