Tolna Megyei Népújság, 1969. október (19. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-18 / 242. szám

Megkezdte tanácskozását a 1 szakszervezeti világkongresszus (Folytatás az 1 oldalról.) gyedszázad munkáját, eredmé­nyeit, a magyar szervezett dol­gozók harcát, részvételét az új társadalmi rend felépítésében, majd így folytatta: — A 7. szakszervezeti vi­lágkongresszus bonyolult nem­zetközi helyzetben kezdi meg a munkáját. Az imperialisták elsősorban az amerikai im­perializmus­­ bűnös tevé­kenysége olyan súlyos válsá­gokat idézett elő, mint a hős­ vietnami nép ellen folytatott gyalázatos agresszió, a közel-­ keleti térségben uralkodó há­borús feszültség, az európai kontinens békéjét fenyegető­ megoldatlan problémák sora, és az egyidejűleg világmére­tekben folytatandó fegyverke­zési hajsza. — Korunkban az erőviszo­nyok a szocializmus, a hala­dás, a béke erőinek kedvez­nek. A szocialista világrendszer, s ezen belü­l mindenek­előtt a Szovjetunió, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, a hala­dás és a béke hívei hatal­mas erőt képviselnek. Ez az erő képes keresztülhúz­ni a háborúra spekuláló mo­nopoltőkés körök terveit. A szocializmus, a béke minden, becsületes és jószándékú hívé­nek összefogásával, egységes fellépésével érvényesíthető az emberiség valódi érdeke, biz­tosítható a társadalmi hala­dás. Berti] Bolin, a nemzetközi rotinkaügyi hivatal főigazgató- helyettese mondott ezután üd­vözlő szavakat, majd a meg­nyitó 'ünnepség' Gáspár Sán­dor zárószava­ után az Inter­­nacionálé hangjaival ért véget. Az ünnepélyes aktus után a kongresszus Agostino Novellá­nak, a CGTI — az olasz álta­lános munkásszövetség , főtit­kárának el­nök­lésével meg­kezdte érdemi­ munkáját. Min­denekelőtt elfogadta a tanács­kozás napirendjét, amelynek első pontjaiként Pierra Gen­­sous, az SZVSZ főtitkárhelyet­tese tartott beszámolót a kö­vetkező címmel: Az SZVSZ és a szakszervezetek szerepe, feladatai és felelőssége a dol­gozók egységéért, a társadal­mi haladásért, a szakszervezeti és a demokratikus szabadságjo­gokért, a nemzeti függetlensé­­­gért, a békéért a monopóliu­mok kizsákmányolása, az im­perializmus, a gyarmati rend­szer és a neokolonializmus el­­len­ vívott harcban,­ban ott voltak a mérnökök, technikusok és más rétegek képviselői. Részletesen szólt a beszá­moló a szocialista országok szakszervezeteiről. Rámutatott: ezekben az országokban a nép van hatalmon, nincs kibékíthetetlen el­lentmondás a dolgozók és államuk között. A beszámolóban egyik köz­ponti kérdés volt a­ jelenkori szakszervezeti mozgalom sze­repe, a Szakszervezeti Világ­­szövetség tevékenysége. A nemzetközi szakszervezeti mozgalom egyik fontos fel­­adata a szolidaritás szervezé­se. Különösen a 6. szakszer­vezeti világkongresszus óta növekedett az ilyen akciók száma, ami azt bizonyítja, hogy­­­­ . . a dolgozók mindinkább bíznak az SZDSZ-ben, . egységes, haladó politiká­jában. Végezetül , nemzetközi, szakszervezeti mozgalom egy­ségének­ kérdéseivel foglalko­zott a beszámoló. Hangsúlyoz­ta, hogy a 6. kongresszus óta­ — az akadályok ellenére —, az egység továbbfejlődött, s jelentősen szélesedtek a kap­csolatok a szocialista orszá­­gok országos központjai, vala­mint a kapitalista országok­nak az SZDSZ-hez nem tar­tozó központjai között. Úgy véljük — mutatott rá a beszámoló —, hogy az egység erősödése mindenek­előtt az osztályharc fokozódá­sának és a dolgozók követelé­seinek eredménye. A főtitkárhelyettes beszá­­­molójával véget ért a kong­­resszus első napi munkája. A tanácskozást ma folytatják. A szakszervezet világkong­resszuson résztvevő szovjet küldöttség tagja a világ első firhajósnője, Valentyina Tye­­reskova is. Képünkön: Tye­­reskova a kongresszusi üléste­remben. (Bozsán Endre felvételei) f az SZVSZ főtitkárhelyettesének beszámolója A beszámoló a 6. szakszer­vezeti világkongresszus óta eltelt négy esztendő esemé­nyeinek tükrében vizsgálta a szakszervezeti világmozgalom helyzetét, fejlődését, az­ SZVSZ munkáját. Megállapította, az utóbbi évek során az amerikai agres­­­szorok a legnagyobb katonai, politikai és diplomáciai vere­ségeket szenvedték el, s ez gyengítette pozícióikat . Viet­namban, csökkentette nem­zetközi­­ tekintélyüket. Ennek ellenére változatlanul a viet­nami háború folytatására tö­rekszenek. Hónapok óta húz­­zák-halasztják, a párizsi tár­gyalásokat. A kongresszus tisztelettel adózik vietnami testvé­reinknek a szabadságért, a­­ függetlenségért és bé­kéért vívott küzdelem példamutató harcosainak,­­~ hangoztatta az előadó. A nemzetközi élet másik veszélyes gócával, a közel­­keleti helyzettel kapcsolatban rámutatott: az izraeli agres­­­szorokat a hódítási vágyon­ kívül az a cél vezérli, hogy csapást mérjenek az arab or­szágok haladó mozgalmaira. Az európai­ problémák meg­oldási lehetőségeiről tett em­lítést ezután a beszámoló. Alá­húzta: a Varsói Szerződés tag­államainak felhívása, amely az európai béke és biztonság érdekében kormányszintű ta­nácskozást javasolt, széles körű helyeslést váltott ki, nemcsak a dol­gozók és a szakszervezetek körében, de a közvéle­mény más, jelentős fóru­main is. Rámutatott a beszámoló: az európai légkör enyhülésének és­ a kontinens biztonságának egyik alapfeltétele a má­sodik­ világháború ut­áni kialakult real­s nemzet k­ o,­e­­­lembe vétele, a­ jelenlegi ha­­­tárok tiszteletben tartása, be­leértve az Odera—Neissp ha­tárt, valamint az NDK és az NSZK közötti határt. Az SZDSZ-nek az európai biztonság problémáit érintő elveiről szólva a beszámoló kifejtette: párbeszédre Van szükség a különböző nemzetközi szakszervezeti központok részvételével a megoldás­­­­ra váró európai problé­mákról, amelyek a dolgozókat ,és szakszervezeteiket , egyaránt közvetlenül érintik. A nemzetközi helyzet tanul­ságait összegezve, a beszámo­ló rámutatott, hogy az im­perializmus —­­ belső ellent­mondásai ellenére — változat­lanul nagyon agresszív, a földgolyó különböző pontjain veszélyes feszültséggócokat tart fenn, amelyek súlyos konfliktusokká fajulhatnak. — Bebizonyosodott, hogy a legveszélyesebb ellenség az amerikai imperializmus, amely a világon létező mindenfajta reakciónak hűséges támoga­tója és vezetője.­­ Második fő témaként a be­számoló a­­ szakszervezetek szerepével és tevékenységével foglalkozott. Megállapította, hogy a kapitalizmus igyekszik az új körülményekhez alkal­mazkodni, megpróbálja le­győzni az ellentmondásokat. Ez az erőfeszítés a munkás­­osztály fokozódó kizsákmányo­lásában jut kifejezésrev ... — Az utóbbi évek sztrájk­­mozgalmának fontos vonása, hogy abba széles körűen és tevékenyen bekapcsolódtak a fiatalok.­ s .a résztvevők...sorá- •. Sepseyiíipilüíjlí élmény­eink a magyar nép barátsága A dél-vietnami küldöttség sajtótájékoztatója­ ­ A DNFF és az ideiglenes forradalmi kormány küldött­sége pénteken a delegáció el­utazása előtt a K­ülügyminisz­­térium Dísz téri vendégházá­ban találkozott a magyar cs.­, a külföldi sajtó munkatársai­­­val.­­ A sajtóértekezletet dr. Ram dé Jenő, a Külügyminiszté­rium főosztályvezetője nyitot­ta meg, majd Tran Byj­­klein, a küldöttség vezetője összefog­lalta a delegáció benyomása­­­it a Magyarországon látottak­ról. — A szocialista építőmun­ka nagy eredményeim' az" Örs" szag szépségén túl a legmeg­­ragadóbb élményt számunk­, ra a magyar nép szolidari­,­tása és barátsága jelentette,­­­amellyel szinte minden lépé­sünkben találkoztunk — m­ond­attal.­. — .Ez-• a “subjidari­, ia.s .a. • forrása annak -a­z ér­té­­­­­­kes politikai ég- gazdasági tá­­­mogatásnak, amelyet­­ a ma­gyar nép és kormánya nyújt a dél-vietnami nép harcához, jelentősen­ hozzájárulva e harcban kivívott győzelme­inkhez, — hangsúlyozta Tran Buu Kiem, m aki az újság­írók kérdéseire válaszolt. A párizsi tárgyalásokra utalva hangoztatta: a vietna­mi kérdést nem egyedül a konferencia hivatott megol­dani. Ugyanakkor a harcte­reken is egyre nyilvánvalób­bá válik az agresszorok ku­darca. A DNFF és az ideig­lenes forradalmi kormány őszintén kívánja a probléma megoldását, és erre megfe­lelő alapot nyújt a DNFF tízpontos­ javaslata. Az ame­rikaiakon a sor, hogy meg­mutassák valóban szándé­kukban áll a háború meg­szüntetése. — A párizsi­ konferencia —­­­ fűzte hozzá — kétségtelenül­ hatással van a nemzetközi közvéleményre. Nemcsak , né­pünk­­ harcát tükrözi, hátrém­ alkalmat ad a háború kérdé­sében elfoglalt álláspontunk kifejtésére is. Az újságírók megkérdezték Tfan Buu Kiemet, hogy véle­ménye szerint a jelenleg Amerikában zajló tüntetések milyen, befolyással­ lehetnek a Nixon-adminisztráció dönté­seire. "­­ Bár­­ az Egyesüllt Államok és­­ a­­ hasonló­­­­ kormányzati rendszerű országok •"kormányai semmibe veszik­ a 'k­özvé­le­­mény* 'állásfoglalását, ■ látniok kell, hogy egyre,s erősödik az­ el­lenállás ,politikájukkal­­ szerin­tsen". Ezt mutatják a’ közvéle­ménykutatás eredményei is. Ha ez az áramlat tovább erő­södik, előbb-utóbb befolyással lesz a hivatalos amerikai kül­politikára is —­­állapította meg. Ezután­­ a dél-vietnami bel­politikai helyzetről beszélt, majd a küldöttség magyar­­országi tárgyalásairól szólva hangsúlyozta, hogy teljes egyetértés alakult ki a ma­gyar vezetőkkel a dél-vietna­mi helyzet értékelésében és a Nixon kormány magatartásá­nak megítélésében.­­ ” ... Azonosak a nézetek abban, is, hogy a vietnami kérdés megoldása érdekében szükség ■­ges a béke erőinek összehan­golt akciója. ­ .­­ • • • 5 Leszállt a Szojuz—7 Pénteken magyar idő sze­rint 10 óra 26 perckor, az előírt kísérleti program tel­jesítése után a Szojuz—7 űr­hajó, fedélzetén Anatolij Filipcsenkóval, Vlagyiszlav Volkoval és Viktor Gorbat­­kóval, földet ért a Szovjet­unió előre megadott térsé­gében, Karagandától 155 ki­lométerre északnyugatra. Az űrhajósok közérzete a földetérést követően válto­zatlanul jó. A leszállás helyén az űrha­jósokat melegen üdvözölték a fogadó csoport képviselői, a szovjet sportszervezetek veze­tői, barátok és újságírók. Az űrhajósok közölték az üdvöz­lésükre érkezettekkel, hogy ki­tűnően érzik magukat. A le­szállás helyén végzett első or­vosi vizsgálat azt mutatta, hogy az űrhajósok jól viselték el az űrrepülés körülményeit és élettani funkcióik átállá­sát a visszatéréskor a földi viszonyokhoz. Nem sokkal a Szojuz–7 le­szállása után a moszkvai­ tele­vízió riportot közvetített az űrhajó-irányító központból. Favel Popovics űrhajós ez­redes elmondta, hogy beszél­getett a Szojuz—7 utasaival, nem soikkal az űrhajó leszállás­­a előtt. A televíziós közve­títés vezetője­­ ezután kapcso­lást kért a Szojuz—17 leszál­lásának színhelyén tartózkodó kutatócsoporttal. Itt közölték, hogy Anatolij Filipcsenko, Vlagyiszlav Volkov és Viktor Gorbatko — a Szojuz—7 uta­sai _ kiszálltak az űrhajóból és kitűnően érzik magukat. A televíziós riport kidombo­­rítl.via„ hogy­ a Szojuz-típ­usú Űrhajók igen pontosan a meg­adott térségben érnek földet. Csütörtökön a Szojuz—6 Ka­ragandá­tól 180 kilométerrel északnyugatra, pénteken a Szojuz—7 Karagandától 155 kilométerrel északnyugatra szállt le. Visszatért a Földre a Szojuz—6 űrhajó. Képünkön: Georgij Sunyin és Valerij Kubászov, a leszállás után.­­Telefoto — PI-MTI-KSf A Szojuz—8 folytatja útját A Szojuz—8 szovjet űrhajó magyar idő szerint pénteken 13.00 órakor befejezte a 66. fordulatot a Föld körül. A 67. forduló kezdetén lé­tesített televíziós kapcsolat so­rán az űrhajósok közölték, hogy folytatják az új autonóm navigációs módszerek kidol­gozását abból a célból, hogy önállóan állapítsák meg a pá­lyaelemek jellemző adatait. Afrika fölött nagy kiterjedésű ciklont figyeltek meg. Az űrhajósok forró jókíván­ságaikat küldték a Szojuz–7 utasainak a Földre történt si­keres visszatérésük alkalmá­ból. ■ az állandóan érkező tele­­metrikus információk, vala­mint Vlagyimir Satalov és Alekszej Jeliszejev jelentései arról­ szólnak, hogy a Szojuz— 8 berendezései és műszerei ki­fogástalanul működnek.

Next