Tolna Megyei Népújság, 1970. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-28 / 50. szám

Présházfosztogatók Megírtuk azoknak a duna­­földvári iskolásoknak esetét, akik tavaly télen azzal a gye­rekes elképzeléssel szövetkez­tek, hogy csoportosan neki­vágnak a nagyvilágnak. Nem hallgattuk el azt sem, hogy felszerelésük egy részéhez bűncselekmények árán jutot­tak. A fiúk egyikét nyomban az eset után állami gondozás­ba vették. A többieket az is­kola és részben a szülői ház részesítette fenyítésben. Úgy látszott, rendbe jött minden. A világjárój­elöltek cso­portjának két tagja — D. Fe­renc és az akkori főkolompos: Sz. József — nem soká ma­radt nyugton. Amint melegebb­re fordult az idő, sorra láto­gatta a határban a présháza­kat. Ahol nyitott ajtót talált, belépett. Ahol nem, oda be­tört. A zsákmány — egyetlen táskarádiót leszámítva — cse­kély értékű tárgyakból tevő­dött össze. A bűnjelek között akadt egy halom törött ka­szakő, egy sereg rozsdás fű­rész, balta, ezenkívül ócska Vekker, avitt bunda. Különö­sen szomorú, hogy a kisisko­lásokhoz, dicstelen szereplé­sük vége felé, egy ipari tanu­ló is csatlakozott Sz. János személyében. „Az imádság sem­­ segített*4 Mindhárom fiú szülei dol­gos emberek, munkába jár az asszony, a férfi. A D.-család Ferin kívül még két gyerme­ket nevel. Emezekkel semmi baj. Ferivel annál több. — Félévkor ismét megbu­kott. — panaszolja az édes­anyja. — Iskola után gyak­ran elcsavarog. Sz.-ékkel meg­­egyeztünk tiltjuk egymástól a két gyereket, de hiába. Az apa mélységes elkese­redettséggel szól arról, hogy fiát hiába viszi el a Jehova tanúi névre hallgató szekta áj­­tatosságaira, a gyerek nem fi­gyel, hanem bóbiskol... Míg beszélgetünk, megérkezik Fe­ri. Rövidesen kiderül, hogy „pikkelni” volt. Pénzre folyó társasjáték ez, másutt szuro­­zásnak hívják. Úgy tudja, Sz. Jóska még nincs otthon, a töb­biekkel maradt pikkelni. Ferit sem a disszidensesdl után, sem a betöréseket kö­vetően nem büntették meg otthon erélyesen. Az asszony foglalkozik a gondolattal, hogy intézetbe adja,­­ de úgyszól­ván nyomba el is veti az esz­mét. Sokba kerülne... Jól megérdemelt házi fele­lősségre vonásra Sz. Józsefék­­nél sem került sor. Az apa — szorgalmas kőműves — abban reménykedik, hogy fia az év végén sem bukik meg, és fia nem lesz akadálya annak, hogy maga mellé vegye ipari tanulónak. •Sz. János három testvére közül a legkisebb, édesanyja helyben dolgozik, édesapja Dunaújvárosban. — Sejtettem, sőt tudtam, hogy nem szabad a máséhoz nyúlni, — restellkedik a tör­téntek fölött. — Magam sem értem, miért tartottam Feri­vel, Jóskával. A vezér, ha volt ilyen egyáltalán közöt­tünk, Jóska volt, nem én, a­ legnagyobb... Jancsiról csak egyetlen egy­szer hallott rosszat az apja; azt, hogy elcsavargott. Nagy büntetést kapott ezért. A prés­házfosztogatásnak még na­gyobb a böjtje: az iskolába, műhelybe járást leszámítva, teljes házi fogság a tanév vé­géig. — Súlyos büntetés, de rá­szolgáltam, — így a fiú. Társadalmi, egyéni megelőzés A történtekről elbeszélget­tünk Szegvári Jánossal, a köz­ségi tanács végrehajtó bizott­ságának titkárával is. — Ahhoz, hogy gyermek- és fiatalkorúak bűncselekmé­nyeit megelőzzük, társadalmi és egyéni aktivitás szükséges, —­ mondotta elöljáróban. —• Az egyéni megelőzés helye el­sődlegesen a család. Csalá­donként kell megtalálni, fá­radhatatlanul keresni, melyik gyerekre mivel lehet jó irány­ban hatni. Ugyanerre törek­szenek a pedagógusok is. — Mindhárom megtévedt gyermek családjában az apa mellett munkába jár az anya is, Összefüggésben állhat-e ez azzal, ami, sajnos, történt? •­ Kétségtelen, hogy az anya munkába járása előnytelenül érezteti hatását, mert szükség­szerűen lazul az otthoni ellen­őrzés. Teljesen helytelen vol­na azonban ebből arra követ­keztetni, hogy ne segítsük a nők munkába állását. Közsé­günkben körülbelül száz as­­­szony és ugyanannyi leány vállalna a már foglalkoztatot­takon kívül állandó munkát. Ezt a magunk, a tanács részé­ről helyeseljük, támogatjuk. Ezzel párhuzamosan igyek­szünk megfelelő gyermekintéz­mények, például napközik fenntartásáról gondoskodni. Napközink hároméves. Amikor megnyílt, modern volt A köz­ség lakáskultúrájának fejlett­sége mögött azonban már el­maradt. Keressük a forrást, amiből korszerűsítésére merít­hetnénk A megelőzést akkor sem te­kinthetjük teljes értékűnek, ha azért minden rajta állót meg­tesz a tanács, a rendőrség, a szülői ház, az iskola. Lénye­gesen aktívabbnak kellene len­­niök az ifjúságvédelmi bizott­ságoknak, amelyek annak ide­jén reményekkel telve hívtunk életre, de amelyek — szinte ki­vétel nélkül — csak sár­gult papíron léteznek. Elked­vetlenítő arról hallani, hogy iskolás gyerekek mindenki sze­me láttára utcán, téren pénzre játszanak, és nincs felnőtt, aki szót emelne az ellen. Nincs, pedig közismert az összefüg­gés a tiltott szerencsejáték el­­harapózása és a vagyon elleni bűncselekmények számának emelkedése között. Alapjaiban már kész az ös­­­szehasonlítás megyénk fiatal­korú bűnözésének alakulásá­ról 1968. és 1969. adatai alap­ján. A számok fejlődésről ta­núskodnak. Mégis szükséges az olyan negatív jelenségekre felfigyelni, amilyenek Duna­­földváron tapasztalhatók,­­ nehogy jövőre kései, keserű szemrehányással illethessük magunkat, mert nem cseleked­tünk idejében. BORVÁRY ZOLTÁN -• 7^"' ,y~"w. < " ----- «*•:•/• í?£ 3 D 2 Dt 3lSlK mm ■ 1 s f. NfeffA • '•.< :y:V­’' vz 1 MBB /A1 üf' ? frtr ) “ VA betétért magas kamatot fizetünk A tartós betétért 5%, a 3 hónapra lekötött betétek után 3%, a lekötés nélküli betétért 2%. Gépkocsi-nyereménybetétet 5000—10 000 Ft-os címletekben egyaránt kezelünk. Jelenleg 200 millió forint betétet kezelünk. Kölcsönfolyósítás A takarékszövetkezetek áruvásárlásra, építkezésre, mezőgazdasági termelésre, kisipari tevékenység folytatásához, autó- és motorjavításra, külföldi utazáshoz kölcsönt folyósítanak. Kisegítő tevékenységek: Biztosítás, totó- lottószelvények árusítása, Békekölcsön-kifizetés, gépkocsivásárlási befizetés. Nyereségrészesedés kifizetését díjmentesen vállaljuk A háztájiból felvásárolt áruk kifizetését díjmentesen vállaljuk Tolna megye 21 takarékszövetkezetének körzetéhez 98 falu tartozik. Takarékszövetkezetek: BÁTASZÉK DUNASZENTGYÖRGY HŐGYÉSZ NAGYKÖNYI PÁLFA SÁRSZENTLŐRINC TENGELIC DOBROKOZ FADD IREGSZEMCSE NAGYMÁNYOK PINCEHELY SZAKÁLY TEVEL DUNAFÖLDVAR FELSŐNYÉK Kövesse a 40000 takarék­szövetkezeti tag példáját! Kérje tagfelvételét! KÖLESD OZORA REGÖLY SZAKCS ZOMBA (358) Borozói anziksz „Ülővendég, az ülővendég“ Egyik este „telt ház” volt a Garay-borozóban. Az egyet­len tagból álló személyzetnek éppenséggel akadt munkája, hogy a jó formában levő ven­dégek kívánságait gyorsan tel­jesíthesse. Hol a telefonhoz rohant három lacipecsenyét rendelni, hol a csillogó bor­ral teli poharakkal sietett az asztalokhoz. Közben férfiak érkeztek. Megálltak a pultnál, hogy né­hány pohár bort állva elfo­gyasszanak. — Csak ülővendégeket szol­­gálunk ki! — mondta a fel­lépéséről ítélve, valami veze­tő beosztású vendéglátós hölgy, aki éppen azért fáradt le a konyhából, hogy bejelentse a borozó „személyzetének’• a va­­cipecsenye elkészültét. (Persze lehozni egyszerűbb lett volna, amit a „személyzet­” is meg­­jegyzett.) ■— Mi van, nem tetszik a ruhánk? — tette fel a kérdést egy pufajkás fiatalember, a karonfogva két társát, sértet­ten hagyta el a helyiséget. A szigorú szabályzat viszont két férfit összehozott. Együtt telepedtek le az asztal regé­hez. Többször egymás után pertut ittak, aztán már te­­geződtek is.­­ — Te alföldi vagy, mi? -4 szólt a kalapos. — Ezt meg hanniét tudod­. — Hát, kiszúrtam, meg lát­tam is a makacs képedről. — Jól láttad — s egy csői mag­munkást tolt a kalapos elé. — Már megbocsáss, de én csak szuperossal szívom. A rá­dió is mondja, hogy az jó. —• így a kalapos. Közben a sarokasztalhoz megérkezett a lacipecsenye. A társaság jóízűen falatozott, a a szigorú szabályok értelmé­ben az asztal alatt fegyelme­zetten ülő kutyusnak is ad­tak egy-egy katonát A válasz mindig vidám vakkantás volt. Persze, észrevétel a kutyával kapcsolatban nem lehetett, mert az ülővendég az ülőven­dég. Eközben a kalapos és az alföldi szépen összejött. A rö­vid életrajzok után így szólt a kalapos: — Na, Alföldi! Most énér­kelek neked egy irredenta dalt! Az alföldi bólogatott, hogy ő azt nagyon szereti, közben csodálattal nézett a művelt kalaposra. — Kertek alatt faragnak az ácsok, idehallik a toppácsolá­­sok... Az „irredenta” nóta halla­tára többen mosolyogtak, a kutya pedig vonyított. (Úgy látszik, ő ezt a műfajt nem kedveli kellően.) Persze mondani sem kell, hogy a vonítás sem kavart fel érzelmeket, mert az ülővendég az ülővendég. (horvátu­) A Szekszárdi Állami Gazdaság GYORS- ÉS GÉPIRÓNÖI Állásra felvételt HIRDET. Jelentkezni lehet: Szekszárdi ÁG„ Szekszárd, Borkombinát, személyzeti vezetőnél. (332)

Next