Tolna Megyei Népújság, 1971. május (21. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-05 / 104. szám
Megkezdődött a szakszervezetek XXII. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról.) — Feladatunk, hogy a bérből és fizetésből élők számára olyan jövedelemelosztást és árrendszert segítsünk kialakítani, amely maximálisan támogatja politikai céljaink megvalósítását, leginkább hozzájárul a célszerű fogyasztási szerkezet kialakításához, és a lehető legjobban előmozdítja a gazdasági előrehaladást is. Az életszínvonal fejlesztésére vonatkozó céljainkat a IV. ötéves terv elfogadásával az országgyűlés törvényerőre emelte. Célunk, hogy a nemzeti jövedelem növekedésével párhuzamosan fejlődjön az életszínvonal. A reálbér 16—18 százalékkal, az egy főre jutó reáljövedelem pedig 25—27 százalékkal fog emelkedni. A lakosság fogyasztásának mintegy 30 százalékos növelését tervezzük. Továbbfejlesztjük a műveltségi színvonal emelését szolgáló iskolai és kulturális hálózatot. Az egészségügyi ellátás további javítására öt év alatt 6—7 milliárd forintot fordítunk. A gyermekekről és az idős korúakról is kellő módon gondoskodik a XV. ötéves terv. — Ismeretes, hogy a szakszervezetek támogatják a gazdaságirányítás mai formáját. De a szakszervezetekre nagy felelősséget ró az, hogy figyelemmel kísérjék, képviseljék, védelmezzék a különböző rétegérdekeket is. — mondotta Gáspár Sándor. — A szakszervezeteknek az a véleménye, hogy fékezi a helyes, az ösztönző bérpolitika kialakítását, ha az üzemi bérintézkedések túlzott mértékben függvényei a nyereség alakulásának, a kormányzatnak több lehetőséggel kell rendelkeznie arra, hogy az üzea szakmák és iparágak között helyes bérarányok alakuljanak ki. Szükséges felhívni a figyelmet arra is, hogy a kormány határozottan különböztesse meg azt a vállalati tevékenységet, amelynél hatékonyabb munkával, valóságos értéktermeléssel érték el a nyereséget, attól, ahol lényegében spekulációval indokolatlan áremeléssel nyerészkedtek. A leghatározottabban igényeljük a szigorú rendszabályokat és állami fellépést mindazon vállalatok és kereskedelmi szervek ellen, amelyek árfelhajtással veszélyeztetik az életszínvonal emelkedését. Szükségesnek tartjuk, hogy pontosabban szabályozzuk a megszerezhető jövedelmek nagyságát és megszerzésük törvényes, erkölcsileg is elfogadható módjait. A béreket, kereseteket szubjektív alapon nem szabad differenciálni. Ezt döntően a munkakörökhöz és a teljesítményhez kell mérni. A tények arra figyelmeztetnek, hogy évről évre csökken a teljesítménybérben dolgozók száma, kevés a pontos, tudományosan megalapozott műszaki norma, amelyek hiánya nehezíti a keresetek diferenciálását. Világosabban: itt arról van szó, hogy ha nem tudjuk a munkát mérni, hasznosságát figyelemmel kísérni, akkor nem tudunk differenciálni, és a bérrendszerből hiányzik az ösztönzés a jobb munkára. Az utóbbi években éppen a szocialista rendszer számára a legfontosabb területen, az állami iparban nőtt a leglassabban a fizikai munkások bére. — mondotta Gáspár Sándor, majd kiemelte: a szakszervezeteknek természetesen feladatuk, hogy minden dolgozó réteg életszínvonalának ala kulását figyelemmel kísérjék, és szükség esetén intézkedéseket javasoljanak, így került sor most a pedagógusok és az egészségügyi dolgozók központi béremelésére. Az árak változásainak egyre nagyobb szerepük van az életszínvonal alakulásában. Az eddig szerzett tapasztalatok alapján úgy véljük, a központilag elhatározott fogyasztói áremeléseket az eddiginél jobban kell megfontolni és előkészíteni, hogy az ilyen intézkedéseknek ne legyen negatív hatásuk az életszínvonalra. A tapasztalatok szerint a legmegnyugtatóbbnak látszó módszer erre az érintettek pénzjövedelmének megfelelő arányú növelése. Az áremelkedéseket még így is többnyire az áremeléseknél lényegesen nagyobb jövedelememeléssel lehet csak ellensúlyozni. Ez még inkább óvatosságra kell, hogy intsen bennünket a fogyasztói árak módosításánál. Ismét leszögezzük, hogy a szakszervezetek nem akarnak az árképzésben részt venni. De az árak alakulását ellenőrizni kívánjuk, és figyelemmel kísérjük az ármozgásoknak az életszínvonalra gyakorolt hatását. Az eddiginél jobban kell ügyelni arra is, hogy árcsökkentéseket csak akkor hajtsunk végre, ha biztosak vagyunk abban, hogy a leszállított árúcikkek iránti keresletet ki tudjuk elégíteni. — Az üzemi, vállalati nyereség növelése természetes törekvés, de nem szabad megengedni, hogy egyes vállalatok a nyereség érdekében olyan eszközöket is igénybe vegyenek,amelyek szocialista rendszerünk lényegével nem egyeztethetők össze. A nyereség növelésének egyetlen becsületes eszköze, a jobb, a hatékonyabb munka, — mondotta Gáspár Sándor, majd arról beszélt, hogy erősíteni kell rendszerünknek azt a vonását, hogy állami gondoskodás formájában azok számára is biztosítjuk a jobb megélhetést, akik ezt önerejükből nem tudják elérni. Különösen nagy figyelmet érdemelnek a kisgyermekes anyák, a csökkent munkaképességűek, az alacsony jövedelmű, a többgyermekes családok, a munkából kiöregedett, idős emberek és ellátatlanok. A szakszervezetek szükségesnek tartják, hogy a vállalati lehetőségek kiaknázása mellett a jövőben az állam elsősorban központi alapokból biztosítsa a gyermekintézmények hálózatának nagyobb ütemű fejlesztését. Az öregekről való gondoskodás is elemi, erkölcsi kötelessége szocialista rendszerünknek. Az új munkásnemzedék felnevelése társadalmi érdek. Távlatokban a gyermekneveléssel járó anyagi terhek jelentős részét a társadalomnak kell vállalnia. Különösen sürgető a többgyermekes családok segítése. A családi pótlékot a IV. ötéves tervben központi intézkedés formájában felemeljük. A tervidőszakban mintegy 400 000 lakást kell felépíteni. Úgy véljük, ezzel az építési ütemmel belátható időn belül, 1980—85 körül a lakásviszonyok olyanná tehetők, hogy a lakáskérdés nem jelent többé alapvető feszültséget a társadalomban, — folytatta Gáspár Sándor, majd hangsúlyozta: — A tapasztalatok alapján joggal állapíthatjuk meg újra, hogy a gazdasági reform alapelvei beváltak, gazdaságirányítási rendszerünk hatékonyabban működik. Előrehaladásunk érdekében tovább kell fejleszteni a tervszerűséget, tovább kell erősíteni a politika elsődlegességének lenini elvét. Közismert, hogy népgazdasági szinten a gazdasági hatékonyság az elmúlt három esztendőben nem volt kielégítő. A társadalmi munka termelékenysége nem emelkedett a kívánt módon. Az üzemek jelentős részében nem kielégítő a munka szervezettsége, folyamatosságának biztosítása. Elmarad az igényektől és a rendelkezésekben előírt normáktól az üzemek szociális, egészségügyi, munkabiztonsági és kulturális fejlődése. Változatlanul nagy gondot okoz az üzemek egymás közötti együttműködése. Az említett helyzetek hozzájárulnak a nagymértékű túlóráztatásokhoz is, — mondotta Gáspár Sándor, majd a munkaerő-vándorlás kérdéseivel foglalkozott. — Nekünk olyan munkáspolititikát kell megvalósítanunk, amely folyamatában a munkásember tudja is, érzi is — mindenekelőtt az üzemben történtek révén, — hogy van szava, szükség van eszére, számítanak, támaszkodnak rá, mert övé a hatalom — hangsúlyozta a továbbiakban. A dolgozók aktív magatartása a munkában, elvezet a szocialista tudatformálásig. A munka során alakul ki az egymás iránti segítőkészség, az igényesség, a nagyobb szaktudás tekintélye, és ez folytatódik a fokozódó művelődési igényekben, az egymáshoz és a kollektívához kapcsolódás szocialista elveken nyugvó formáiban is. A szocialista munkaverseny ezért nem egyszerűen a gazdasági feladatok megoldásának egyik eszköze. Sokkal több annál! A szocialista brigádmozgalmat továbbra is a munkaverseny fő formájának tekintjük, mert ez a legalkalmasabb arra, hogy a hatékonyabb termelő munkát a szocialista emberideál kialakítását együttesen szolgáljuk. A munkásosztály forradalmi céljainak megvalósítása szükségszerűen igényli kulturális és szellemi felemelkedését. Fejlődése nyomon követésének feltétele munkások nagyobb kulturáltsága, a dolgozók állandó művelődése — mondotta, majd hangsúlyozta: — A szakszervezeti mozgalomnak az a feladata, hogy anyagi, erkölcsi erejével segítséget nyújtson a korszerű oktatás megteremtéséhez, a képzés és a nevelés javításához. Külön felelőssége van a felnőtt dolgozók képzésében és továbbképzésében. Ezután a szakszervezeti mozgalom szervezeti felépítésével foglalkozott, majd a magyar szakszervezeti mozgalom nemzetközi kapcsolatairól beszélt. — Mi becsületes szándékot tételezünk fel mindenkiről, aki kész együttműködni a munkásosztály legfontosabb kérdéseinek megoldásában, mint ahogyan bennünket is egy cél, a dolgozók érdekeinek következetes képviselete vezet. Ebben a szellemben a cirvatiuc tv uiagjai srán szervezeti mozgalom többek között egy széles körű , európai szakszervezeti konfferencia megszervezését is I* —mondotta Gáspár Sándor^ majd kiemelte: f A munkás nemzetköziség, svéd magyar—szovjet 'barátság az* magyar nép felemelkedéséért^ harcoló erőik számára mindig^: szent eszme volt és marad. Hűségünk az internacionalizmusról hoz népünknek felvirágzást, hirdetőinek dicsőséget és meg f? becsülést hozott eddig is és hoate a jövőben is. fz Erőnket megsokszorozza 1 « Szakszervezeti ?- Világszövetség?- hez - tartozásunk. —Az elmúlt négy esztendő« ben sokat küzdöttünk, fáradoztunk munkásosztályunkért ® népünkért. Az eredményekben ® tükröződik a szakszervezet*« mozgalom sok tízezer munka-msárnak, tisztségviselőjének ál-j ® hozatkész munkája, hozzáérte-»* se, a szocializmus iránti» el-* kötelezettsége. A XXII. kongresszus méltó fórum arra, hogy köszönetet mondjunk felj» kés, áldozatos tevékenységű^ kért, s további lankadatlan, ki tartó munkára kérjük és hiv*írjuk őket. 1. Kérem a tisztelt kongres £szust, vitassa meg és fogadja el az országos tanács beszámo lóját és a kiküldött dokumentumokat — mondotta befejezésül Gáspár Sándor. Gáspár Sándor nagy tapssal fogadott beszéde után ßomogyi Miklós, a Számvizsgáló ® bizottság elnöke terjesztette elő a számvizsgáló bizottság ® szóbeli jelentését, kiegészítve»® a már korábban kiadott írás^- beli beszámolót. A számvizsgáló bizottság beszámolója után szünet következett, majd megkezdődütt a vita az írásos és szvnjel^K beszámolók, a határozati * ja#p vaslattervezet és az alapszaabály módosítására előterjesztett tervezet fölött. % A jelenlevők nagy i..psa=f: közben emelkedett szóló, ra í Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Kádár János távirata Erich Honeckerhez Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága, Erich Honecker első titkár elvtársnak. Tisztelt Honecker Elvtárs! A Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága első titkárává történt megválasztása alkalmából fogadja a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a magam jókívánságait, elvtársi üdvözletünket. Erőt, egészséget és sikereket kívánunk a német munkásosztály, a német munkásparaszt állam dolgozó népe, a szocializmus, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, a német—magyar internacionalista kapcsolatok javára végzendő tevékenységéhez. Kádár János, a Magyar Szocialita Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. Biszku Béla: A párt épít a szakszervezetekre Biszku Béla a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében köszöntötte a magyar szakszervezetek XXII. kongresszusát hangsúlyozva, hogy a Központi Bizottság és az egész párt a szakszervezeti munkát megillető érdeklődéssel tekint a kongresszus tanácskozása elé. Elvtársak! — A szakszervezeti munka fejlesztéséhez kedvezőek a politikai feltételek. Pártunk X. kongresszusa munkásosztályunk, egész dolgozó népünk érdekeinek megfelelően jóváhagyta és továbbfejlesztette azt a politikai irányvonalat, amelyet immár közel másfél évtizede folytatunk. Hangsúlyozta: a magyar szakszervezeti mozgalom elválaszthatatlanul összeforrt a munkásosztállyal és e nemzetközi felemelkedésért folytatott küzdelemmel, majd arról beszélt, hogy hazánkban az utóbbi években a változó társadalmi körülményekhez, a fejlődő szocialista viszonyokhoz igazodva megnövekedett a társadalmi és tömegszervezetek, közöttük a szakszervezetek jogköre is. Pártunk tudatosan törekszik a szakszervezetek jogainak, befolyásának és felelősségének növelésére, s ezért olyan feltételeket teremtett, amelyek pozitív hatása áthatja, formálja egész társadalmi, politikai közéletünket. — Pártunk X. kongresszusa nagy figyelmet szentelt a szakszervezeteknek is. Megállapította, hogy alapvető hivatásuk a munkásosztály hatalmának védelme, erősítése, a szocialista társadalom felépítésének támogatása, a dolgozó emberek kommunista szellemben nevelése. A szakszervezetek őrködjenek azon, hogy a dolgozók valóban élvezzék mindazokat a jogokat és előnyöket, amelyeket a szocialista rendszer már ma nyújtani tud, — mondotta Biszku Béla, majd hangsúlyozta : — A szakszervezetek növekvő politikai, érdekvédelmi, gazdasági és kulturális feladatai azt követelik, hogy a kommunisták mind nagyobb számban végezzenek aktív munkát abban a szakszervezetben, amelynek tagjai. A szakszervezetekben dolgozó kommunisták felelősek azért, hogy a párt politikájának példamutatással és meggyőződéssel szerezzenek érvényt. Legyenek elsők a feladatok vállalásában. — Pártunk Központi Bizottsága meg van győződve arról, hogy a szakszervezetek kongresszusa helyesen határozza meg a szervezett dolgozók soron következő feladatait, ugyanakkor jó ösztönzést és lendületet ad a szakszervezetek minden aktivistájának és valamennyi tagjának e feladatok teljesítéséhez. A párt épít a szakszervezetekre, ahogyan a szakszervezetek is számíthatnak a párt bizalmára és támogatására,