Tolna Megyei Népújság, 1974. október (24. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-01 / 229. szám

J « 1974. október 1. Befejeződtek a magyar—szovjet tárgyalások r (Folytatás az 1. oldalról.) foglaltak amellett, hogy az MSZMP Központi Bizottsága és az SZKP Központi Bizott­sága, valamint a két ország külügyminisztériuma szélesítse még tovább a külpolitikai konzultációkat és munkatalál­kozókat. A felek aláhúzták, hogy a két nép egységének töretlen fejlődésében meghatározó sze­repe van az MSZMP és az SZKP közötti nézetazonosság­nak és testvéri együttműkö­désnek. Ez lehetővé teszi, hogy a kölcsönös érdekeknek meg­felelően mind teljesebb mér­tékben felhasználják a szocia­lizmus és a kommunizmus építése során szerzett tapasz­talatokat, egyeztessék a két országnak a nemzetközi síkon kifejtett erőfeszítéseit, s mi­nőségileg magasabb szintre emeljék a magyar—szovjet ba­rátságot. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió megerősítette szilárd eltökéltségét, hogy to­vábbra is fáradhatatlanul tö­rekszik a szocialista országok egységének erősítésére, sokol­dalú együttműködésük kiszé­lesítésére és tökéletesítésére, nemzetközi tevékenységük ös­­­szehangolására. Ez a nemzet­közi politikai légkör javításá­nak, az enyhülési folyamat megszilárdításának egyik leg­fontosabb tényezője. Ezzel kap­csolatban hangsúlyozták a Var­sói Szerződés szervezetének, a baráti országok politikai együttműködése kollektív szer­­­­vének, jelentős, hatékony sze­repét a béke és a biztonság erősítésében. A fel­ek kölcsönösen tájékoz­tatták egymást az MSZMP- nek és az SZKP-nak más test­vérpártok képviselőivel az utóbbi időben lezajlott talál­kozóiról és tárgyalásairól. Meg­elégedéssel állapították meg, hogy az imperializmus elleni harcnak a kommunista és mun­káspártok 1969. évi nemzetközi tanácskozásán megjelölt irány­vonala alapján nagy eredmé­nyek születtek: számos ország­ban — annak ellenére, hogy a reakció és az imperializmus makacs ellenállást tanúsított, és megpróbált ellentámadásba átmenni — megerősödött a de­mokratikus és haladó erők helyzete. Internacionalista kötelezett­ségéből kiindulva az MSZMP és az SZK­P a jövőben is min­den módon elő fogja segíteni a kommunista és munkáspártok egységének és összeforrottsá­­gának további erősítését, a marxizmus—leninizmus elvei alapján. Mindkét párt határo­zottan síkraszáll az antikom­­munizmus, a nacionalizmus és a sovinizmus, a jobboldali és „baloldali” opportunizmus minden megnyilvánulása elleni megalkuvás nélküli harc foly­tatása mellett. Az MSZMP és az SZKP nagy jelentőséget tulajdonít a kom­munista és munkáspártok re­gionálisan és világméretekben végzett közös munkájának. A két párt megerősíti készségét, hogy elősegíti az erre irányuló gyakorlati lépések megvalósí­tását. ,, Az a­lapvető nemzetközi prob­lémákról folytatott nemzetközi eszmecsere során egyetértettek­­ abban, hogy a jelenlegi nem­zetközi helyzetet a feszültség enyhülése irányába végbemenő mélyreható változások jellem­zik. A nemzetközi kapcsolatok­­ gyakorlatában elfogadottá vá­lik a különböző társadalmi rendszerű államok békés egy­más mellett élésének elve. Mindez kifejeződik az európai helyzet javulásában, a szovjet —amerikai kapcsolatok jelen­tős normalizálódásában, a szo­cialista és a tőkés országok kö­zötti konstruktív párbeszéd ki­bontakozásában, valamint több más fontos eseményben és je­lenségben. Az európai földrész helyzetének megvitatásakor a felek kiemelték, hogy a szocia­lista országok egyeztetett, ak­tív külpolitikai tevékenysége döntően elősegíti —­ a békés egymás mellett élés elveinek alapján — az európai enyhülé­si folyamat elmélyülését, a kü­lönböző társadalmi rendszerű európai államok együttműkö­désének kiszélesítését. Aláhúz­ták azoknak a nemzetközi szerződéseknek és egyezmé­nyeknek a jelentőségét és kö­vetkezetes végrehajtásuk szükségességét , amelyek meg­alapozták az európai enyhülést és a békét lehetővé tevő jelen­tős fordulatot. A felek kijelentették, lehet­séges és szükséges, hogy az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet jelentős történelmi mérföldkő legyen azon az úton, amelynek végén Európa a tartós béke és a kölcsönösen előnyös együttmű­ködés kontinensévé válik. Fon­tos szakaszt jelenthet ez a vi­lágméretű enyhülési folyamat megszilárdításában és vissza­fordíthatatlanná tételében is. Kiemelték annak jelentőségét, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet má­sodik, genfi szakaszán több fontos kérdésben megegyezés született. Úgy vélik, hogy konstruktív megközelítéssel le­hetőség van gyors, kölcsönösen elfogadható megállapodásra valamennyi eddig nem egyez­tetett kérdésben. A felek úgy vélik, a tartós európai béke és biztonság megteremtése azt kí­vánja, hogy az összeurópai ér­tekezlet a legközelebbi időben fejeződjék be, és zárószaka­szára a­­­ legmagasabb szinten kerüljön sor. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió arra törekszik, hogy az európai politikai eny­hülést egészítsék ki a katonai enyhülést célzó intézkedések. E tekintetben megerősítették a Varsói Szerződés politikai ta­nácskozó testülete 1974. ápri­lisában Varsóban megtartott ülésén kifejtett álláspontjukat. Annak az elvnek az elismeré­se, hogy a tárgyalásokon részt vevő egyik fél biztonsága sem károsodhat — figyelembe véve az összes európai állam biz­tonságát —, teljes mértékben lehetővé teszi, hogy a fegyve­res erők és fegyverzetek csök­kentéséről konstruktív megál­lapodás szülessék. A közép­európai fegyveres erők és fegy­verzet csökkentéséről folyó tárgyalások sikere lényeges eleme lenne a katonai enyhü­lésnek, és kedvező feltételeket teremtene ahhoz, hogy a jö­vőben ugyanilyen tárgyalások­ra kerüljön sor Európa más körzeteiről. A véleménycsere során meg­győződésüket fejezték ki, hogy hatékony intézkedéseket kell tenni a fegyverkezési hajsza megszüntetésére, s az általá­nos és teljes leszerelés meg­valósítására, ami — megfelelő nemzetközi ellenőrzés mellett — felölelné mind a nukleáris, mind pedig a hagyományos fegyverfajtákat. Ennek elérésé­re időszerűnek és hasznosnak látszik, hogy gyakorlati lépé­seket tegyenek az összes nuk­leáris hatalom résztvételével megtartandó leszerelési világ­­értekezlet összehívására. A felek nagy jelentőséget tulajdonítanak az ENSZ-köz­­gyűlés 29. ülésszakán beter­jesztett „Egyezmény a termé­szeti környezetre és az éghaj­latra ható, a nemzetközi biz­tonságot, az emberek jólétét, és egészségét károsító katonai és más célú intézkedések el­tiltásáról” cím­­ű szovjet javas­latnak. Úgy vélik, hogy a fen­tieknek megfelelő megállapo­dás megkötése a világ minden országának és népének érde­két szolgálná. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió síkraszáll a nemzetközi enyhülés övezetei­nek további kiszélesítése mel­lett. Abból indulnak ki, hogy ez megfelel minden nép érde­keinek és törekvéseinek. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozták, hogy az ázsiai biztonsági és együttműködési rendszer létre­hozásának eszméje konstruk­tív jellegű. E rendszert vala­mennyi ázsiai állam kollektív erőfeszítéseivel lehetne kiala­kítani, az erőszak alkalmazá­sáról való lemondás, a szuve­renitás és a határok sérthetet­lenségének kölcsönös tisztelet­ben tartása, az egymás bel­­ügyei­be való be nem avatko­zás elvei alapján. Ez jelentős mértékben kiszélesítené a gaz­dasági és kulturális együttmű­ködés lehetőségeit. A tárgyalás résztvevői meg­vitatták a közel-keleti helyze­tet, és megállapították, hogy a Sinai-félszigeten­ és a Golan, fennsíkon végrehajtott csapat­szétválasztást csupán első lé­pésnek tekintik a közel-keleti konfliktus általános rendezése felé. A felek ismét megerősí­tik azt az elvi álláspontjukat, hogy tartós és igazságos béke ebben a térségben kizárólag az izraeli csapatoknak az 1967- ben elfoglalt összes arab te­rületekről való kivonása, és a Palesztina­ arab nép törvényes jogainak biztosítása alapján lehetséges. A felek síkraszáll­­nak a genfi közel-keleti béke­­konferencia munkájának mi­előbbi felújítása mellett, a Pa­lesztinai arab nép képviselői­nek teljes jogú részvételével. E konferencia keretében kell megvizsgálni és megoldani a közel-keleti rendezés vala­mennyi kérdését. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió újból megerősí­tik, változatlanul támogatják a Vietnami nép igazságos har­cát, s a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság kormánya és a Dél-vietnami Köz­társaság ideiglenes forra­dalmi kormánya erőfeszítéseit az 1973. január 27-i párizsi egyezmény előírásainak követ­kezetes és maradéktalan telje­sítésére. Határozottan elítélik a saigoni rendszernek az im­perialista körök támogatásával az egyezmény szabotálására irányuló politikáját, és kije­­­­lentik, hogy csakis a Párizs­ban elért megállapodások pon­tos és maradéktalan teljesíté­se biztosíthatja a szilárd és igazságos békét Vietnamban. A tárgyaló felek kifejezik,­ elégedettek a laoszi politikai rendezés ügyében elért hala­dással, és készek arra, hogy elősegítsék a független és sem­leges laoszi állam fejlődését. Síkraszállnak a kambodzsai kérdésnek a kambodzsai nép nemzeti érdekeivel összhang­ban történő, mielőbbi megol­dása mellett. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió továbbra is támogatja a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság konst­­ruktív javaslatait Korea békés, demokratikus egyesítésére, va­lamint azt a követelését, hogy Dél-Koreából vonják ki a kül­földi csapatokat. A tárgyaló felek kifejezték szolidaritásukat Ázsia, Afrika és Latin-Amerika népeinek igazságos harcával az imperia­lizmus, a gyarmatosítás és a neokolonializmus ellen, a nem­zeti felszabadulásukért, a poli­tikai függetlenség megszilárdí­tásáért, a gazdasági önállóság kivívásáért, a társadalmi hala­dásért. Kifejezik a nemzeti fel­­szabadítási mozgalom sikerei fölötti mélységes megelégedé­süket, és üdvözlik Bissau-Gui­nea, és Mozambik függetlensé­gének megszilárdulását. A Ma­gyar Népköztársaság és a Szovjetunió következetesen fel­lép az apartheid politikája, a faji megkülönböztetés minden formája ellen,­s azért, hogy haladéktalanul váltsák valóra a gyarmati országok és népek függetlenségének megadásáról szóló ENSZ-nyilatkozatot. A felek pozitívan értékelik az el nem kötelezett országok politikájának antiimperialista irányzatát, és hozzájárulásukat a nemzetközi enyhüléshez, a háború és az agresszió ellen vívott küzdelemhez, a népek békéjéért és a nemzeti füg­getlenségért folyó harchoz. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió határozottan el­ítélik a chilei fasiszta katonai államcsínyt, a nemzeti haza­fias erők elleni terrort és meg­torlást. Teljes támogatásukról biztosítják a chilei nép harcát a fasiszta katonai junta ellen. Követelik, hogy vessenek vé­get az emberi jogok durva megsértésének, a chilei haza­fiak üldözésének, s Chile ha­zafias erőinek támogatására hívnak fel minden államot és a világ közvéleményét. A felek üdvözlik a fasiszta diktatúra megdöntését és a de­mokratikus átalakulás megkez­dődött folyamatát Portugáliá­ban. Sikereket kívánnak a ha­ladó erőknek, amelyek arra törekszenek, hogy erőfeszítés­­eiket egyesítve, közös frontba tömörülve harcoljanak a reak­ció mesterkedései ellen, a de­mokratikus rendszer megte­remtéséért és fejlesztéséért az országban. A felek megelégedéssel szól­nak a Görögországban végbe­ment demokratikus változások­ról, a politikai pártok, köztük a kommunista párt tevékeny­ségének legalizálásáról. Rokon­­szenvüket fejezik ki a görög­­ haladó erők tevékenysége iránt, amely az ország függet­lenségének és szuverenitásá­nak megerősítésére és mélyre­ható megújhodására irányul. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió határozottan és következetesen síkraszáll a Ciprusi Köztársaság független­sége, szuverenitása és területi épsége megvédéséért. Vélemé­nyük szerint haladéktalanul olyan intézkedéseket kell fo­ganatosítani, amelyek megvé­denék a Ciprusi Köztársaságot Bokor Pál, az MTI tudósító­ja jelenti: Hétfőn délután befejeződött a Kádár János vezette magyar párt- és kormányküldöttség hivatalos baráti látogatása a Szovjetunióban. A délutáni órákban a küldöttség tagjai : Fock Jenő, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, a Mi­nisztertanács elnöke, Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára, Benke Valéria, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Társa­dalmi Szemle főszerkesztője, Huszár István miniszterelnök­helyettes, Pulai Frigyes, a Köz­ponti Bizottság tagja, külügy­miniszter — a Magyar Nép­köztársaság kormánygépén ha­zautazott a Szovjetunióból. A Moszkvából a vnukovói kormányrepülőtérre vezető utat a szovjet vendéglátók ma­gyar és szovjet zászlókkal dí­szítették fel. A Lenin sugárút egész hosszában transzparen­sek, szalagfeliratok éltették a két párt és népeink örök és megbonthatatlan barátságát. Összefüggő sorfalat alkotva több tízezer moszkvai zászló­kat lobogtatva, éljenezve bú­csúztatta a vendégeket. A vnukovói repülőtéren a delegációt Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára, Nyikolaj Pod­a külső beavatkozástól és b­iz­tosítanák az összes külföldi csapatok kivonását Ciprus te­­­rületéről. A Magyar Népköz­­­társaság és a Szovjetunió ez­zel kapcsolatban hangsúlyozta az ENSZ keretében Ciprusról tartandó tekintélyes nemzet­közi konferencia mielőbbi ös­­­szehívásának fontosságát. A véleménycsere során­ hangsúlyozták, hogy a nemzet­közi fejlődés jelenlegi szaka­szát egyrészt — a szocialista közösség országai az összes haladó erők következetes, cél­ratörő tevékenységének ered­ményeképpen — az enyhülés folyamata jellemzi. Más részről­ tovább tevékenykednek a re­akciós erők, amelyek a hideg­, háborús időket a­­arják vissza­­ hozni. Az enyhülés ellenfelei megkísérlik megzavarni a kü­lönböző társadalmi rendszerű államok viszonyának normali­­­zálását, szítják az antikommu­­nizmust, ideológiai akknamun­kát folytatnak a szocialista or­szágok ellen. Mindez megkö­­veteli, hogy a szocialista álla­­­mok különleges figyelmet for­dítsanak a nemzetközi helyzet problémáira, arra a határozott küzdelemre, amely a nemzet­­­közi enyhülés terén elért ered­mények megszilárdításáért és továbbfejlesztéséért folyik a reakciós erőkkel szemben. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió külpolitikájában a jövőben is következetesen ezt az irányvonalat követi. A magyar és szovjet fél tel­­jes megelégedését fejezte ki a tárgyalások menetével és ered­­­ményeivel kapcsolatban. Meg­­­győződésük, hogy a párt- és kormányküldöttség látogatása újabb jelentős hozzájárulás a Magyar Szocialista Munkás­párt és a Szovjetunió Kommu­nista Pártja, a Magyar Nép­­köztársaság és a Szovjetunió közötti sokoldalú testvéri együttműködés további fejlesz­téséhez. A magyar küldöttség szov­jet párt- és kormányküldött­­­séget hívott meg magyarorszá­gi látogatásra. Szovjet részről a meghívást köszönettel el­fogadták. Moszkva, 1974. szeptember 30. gomij, az SZKP Politikai Bi­zottságának tagja, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa El­nökségének elnöke, Alekszej Koszigin, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, miniszter­­elnök, Mihail Szuszlov, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, Viktor Grisin, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a moszkvai városi pártbizott­ság első titkára, valamint a szovjet párt és a kormány szá­mos vezető személyisége bú­csúztatta. A búcsúztatáson megjelent Rapai Gyula, ha­zánk moszkvai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, aki a magyar tárgyaló küldött­ség tagja volt. A repülőtér betonján dísz­­század sorakozott fel. A szov­jet fegyveres erők három had­erőnemének — a szárazföldi csapatoknak, a légierőnek és a haditengerészetnek — a kép­viseletében. A díszegység pa­rancsnoka jelentést tett Kádár Jánosnak, majd felcsendült a két ország állami himnusza. A himnuszok elhangzása után Kádár János és Leonyid Brezs­nyev ellépett a díszszázad arc­­vonala előtt. Ezután a magyar delegáció tagjai barátságosan búcsút vettek a magyar párt- és kormányküldöttség búcsúz­tatására megjelent moszkvai­aktól. Kádár János és Leonyid (Folytatás a 3. oldalon.) Elutazott Moszkvából a magyar párt- és kormányküldöttség A w

Next