Tolna Megyei Népújság, 1977. július (27. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-01 / 153. szám

2 KÉPÚJSÁG Véget ért az országgyűlés nyári ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) építeni. Az óriási károk ar­ra késztették az illetékeseket, hogy az OVH-val együttmű­ködve kialakították a megye vízrendezés-fejlesztési kon­cepcióját. A terv végrehajtá­sa megkezdődött, ennek gyor­sításához azonban szükséges, volna, hogy előrehozzák az állami hiteleket. "Palóczy Lajosné, a nyírbo­­gáti Rákóczi Tsz főállat­tenyésztője (Szabolcs-Szat­­már megye) a jó ütemben folyó Tisza-völgyi árvízvédel­mi berendezések fejlesztésé­vel kapcsolatban hangsúlyoz­ta, hogy ezek komplex mó­don hasznosíthatók. A Sza­mos—Túr közötti­ zárógát például egyben községeket összekötő út is, sőt egy tíz­millió köbméteres víztároló kialakítását is szolgálja. A megye számára különösen fontos, hogy ma már 25 mil­lió köbmétert meghaladó tá­rozó szolgálja a víz össze­gyűjtését, a téli-tavaszi elfo­lyó vizek nyári hasznosítását. Szűcs János, az MSZMP Szolnok megyei Bizottságá­nak titkára arról a gondról szólt, hogy a megye területén lévő csatornahálózat nem tudja kellőképpen elszállíta­ni a belvizeket. Helyesnek tartaná, ha a csatornahálózat kiépítését szinkronba hoznák a kiskörei öntözőrendszer építési ütemével. Farkas Pál, a putnoki Egyetértés Tsz elnöke (Bor­sod megye) elmondta, hogy a megyében a vízügyi fej­lesztési tervek az elmúlt években valóra váltak, sőt a tervezett 50 százalék helyett a lakosság 54 százalékát jut­tatták vezetékes vízhez. A kutak teljesítőképességét azonban a nyári csúcsidény­ben most már száz százalék­ban kihasználják, ezért a képviselő véleménye szerint a kapacitást tovább kell bőv­­íteni. Erre annál is inkább szükség van, mert a lakos­ság vízfogyasztása rendkívül gyorsan növekszik. "Barcs Sándor, az MTI ve­zérigazgatója (Budapest) a gyógyvizek fokozott haszno­sítására és védelmére hívta fel a figyelmet. Rámutatott, hogy hazánk az európai or­szágok között leggazdagabb hévizekben, ezeket azonban hosszú ideig elhanyagolták. Az utóbbi időben már haté­kony intézkedések történtek, s szükséges, hogy az OVH és a többi illetékes intézmény továbbra is határozott lépé­seket tegyen a magyar gyógyvízkincs védelmére és értékesítésére. Dr. Vámos Marietta, kör­zeti orvos (Pest megye) kitért arra, hogy a vízellátás és a csatornázás megoldását az ál­lami támogatáson kívül igen széles körű társadalmi össze­fogás is segíti. Rámutatott azonban, hogy a vízmű- és csatornaépítéshez a lakosság anyagi hozzájárulása helyen­ként túlzott mértékben nö­vekszik, némelyik községben a 12 000 forintot is eléri. Meg­fontolásra ajánlotta a képvi­selő, hogy ennek a hozzájá­rulásnak a további emelése esetleg életszínvonalpoliti­­kánk rovására mehet. Dr. Romány Pál mezőgaz­dasági és élelmezésügyi mi­niszter a terjedő öntözés jel­lemzésére elmondotta, hogy immár több mint egymilliárd köbméter vizet használ fel évente a mezőgazdaság, szem­ben a felszabadulás előtti százmillió köbméterrel. Ha­zánkban több mint 400 ezer hektáron öntöznek a meg­művelt mezőgazdasági terü­letnek hat-hét százalékán. Az igények azonban rohamosan tovább növekednek. Néhány üzem azonban még ma is csak „végveszélyben” hasz­nálja ki öntözőberendezéseit, pedig az öntözővíz csak fo­lyamatos használat, kellő szakszerűség mellett lehet biztos táplálója, fejlesztője a növénytermelésnek. Rámutatott, hogy a mező­­gazdaság nem csupán az ön­tözővíz jobb hasznosításában érdekelt, hanem abban is, hogy jól gazdálkodjék azzal az ötvenmilliárd köbméter­nyi csapadékkal, amellyel évente számolni lehet. Nem­csak a víz tárolása fontos, országos érdek a magasabb területekről lefutó csapadék­víz rombolásának lefékezése, és mindennemű vízkár elhá­rítása. A vízgazdálkodásban országosan és reigonálisan egységes rendszerre kell ala­pozni, hasonlóan az energia­­rendszerhez. Mint mondotta, a mezőgaz­daság és az élelmiszeripar a folyamszabályozási munkák­ban is érdekelt, mert szállí­tásaihoz jobban ki akarja használni a vízi utakat. Véle­ménye szerint követendő, s mindenképpen tanulmányo­zandó a bólyi mezőgazdasági kombinát kezdeményezése, amelynek alapján a Növény­olajipari Vállalattal közösen uszálykikötőt épített Mohá­cson. E beruházás segítségé­vel a kombinát 7—8 millió forint szállítási költséget ta­karít meg. Ifj. Pintér István, a bel­­várdgyulai Közös út Tsz gép­lakatosa (Baranya megye), méltatta, hogy felgyorsult a Duna és Dráva gátrendszeré­nek korszerűsítése, s a csapa­dék hasznosításában is előre­léptek. A megyének m­a már 40 víztárolója van, s ez 12 millió köbméter víz befoga­dását teszi lehetővé. Vélemé­nye szerint az eddiginél is nagyobb figyelmet kell for­dítani a lakosság egészséges ivóvízellátására, sürgette, hogy az illetékes szervek gyorsítsák a vízkutatást a mohács-szigeti térségben. Hütter Csaba, a szécsényi II. Rákóczi Ferenc Termelő­­szövetkezet elnökhelyettese (Nógrád megye), arról a gondról beszélt, hogy a me­gye felszíni és felszín alatti vízkészletei rendkívül seké­lyek. Amíg például Békés megye területének 90 száza­lékán található kit?rm­elhető víz, addig Nógrádnak csal< 9 százalékán. Segít m­ajd a helyzeten a közép-fő’ográd—­­mátravidéki regionális vízmű, amelynek üzembe heelyezését azonban csak 1985-re” ’rv?" zik. Ennél valamivelN­ el ébb lép üzembe a nyugat-nógrádi térség vízműve, amely­nek­ kivitelezése ugyancsak m­­eg­­kezdődött. ' Hárs József, a lovászpato­­nai Új Élet Tsz állattenyés­z­tési ágazatának vezetője­ (Veszprém megye) azt han­goztatta, hogy a megyéknek közösen kellene megoldaniuk vízgazdálkodási feladataikat. Az inotai és a péti iparvidé­ket máris más megyéből lát­ják el jó minőségű ivóvízzel, ami követendő példa lehet az egymással szomszédos, vízben szegény, illetve gazdag vidé­kek számára. Szigeti Gáborné, a Gyulai Harisnyagyár munkásnője, (Békés megye), elmondotta. A vitában elhangzottakra dr. Gergely István válaszolt. Jelezte, hogy a vízügyi szer­vek a vitában felmerült csak­nem hatvan kérdéssel, illetve javaslattal részletesebben is foglalkoznak, s álláspontjuk­ról írásban tájékoztatják a képviselőket. Több most el­hangzott javaslat már a megvalósulás útján van. Gondoskodnak például arról, hogy a bányavidékeken ne ismétlődhessék meg a vison­hogy a megye 78 településé­ből 50 rendelkezik vízművel, de a települések alatti víztá­roló rétegek készletei folya­matosan csökkennek. Ezért a képviselő szükségesnek tart­ja, hogy a megyei regionális vízmű beruházási programja és kiviteli tervei is, már a mostani tervidőszakban el­készüljenek. Nagy Csaba, a Dél-Bács- Kiskun megyei Vízmű Válla­lat művezetője (Bács-Kiskun megye), sürgető feladatként említette a tavak vizének elisztítását, biológiai helyzeté­nek megőrzését. Mint mon­dotta, ehhez kevés a helyi századék és készség, központi­­ támogatásra se szükség van. Ugy­nncsak­ o,r­szágos feladat a vízművek kutainak gáztala­­nítása. E fontoss teendő ellá­tására rendelkezés is napvi­lágot látott, ennek­­ végrehaj­tását azonban m­egfelelő anyagi eszközök hiánya ngk^-71 it­tas eset, amikor a bányamű­velés elapasztja a környező vidék kútjainak vizét. Na­pirenden szerepel annak a körülbelül 400 községnek a vízellátása is, amely jelenleg nem, vagy alig rendelkezik egészséges ivóvízzel. Az államtitkár egyetértett azzal, hogy újabb korszerű öntözőberendezésekre van szüksége a mezőgazdaságnak, de nyomatékosan felhívta a figyelmet a meglévők jobb, gazdaságosabb kihasználásá­ra is. Az országgyűlés az OVH elnökének beszámolóját egy­hangúlag, jóváhagyólag tu­domásul vette. Interpellációk Kangyalka Antal, a Buda­pesti Mezőgazdasági Gépgyár makói gyárának igazgatója (Csongrád megye) a külke­reskedelmi miniszterhez in­terpellált az importból szár­mazó anyagmozgató gépek alkatrész-ellátásáról, ami je­lenleg erősen akadozik. Dr. Bíró József miniszter vála­szában elmondta, hogy az Or­szágos Tervi­ivatal a szo­cialista országokkal történő tervegyeztetéskor, a minisz­térium pedig a kereskedelmi megállapodások aláírásakor minél nagyobb alkatrész-kon­tingensek elérésére törek­szik. Évente mintegy 15 szá­zalékkal növekszik az alkat­részbehozatal, amelynek ér­téke az idén várhatóan túl­haladja a 20 milliárd forin­tot. Fontos, hogy a megren­delők és a külkereskedelem között még szorosabbá váljék a kapcsolat, hogy kellő idői­ben továbbíthassák az igé­nyeket a külföldi partnernek. A választ a képviselő és az országgyűlés tudomásul vet­te. Sarudi Sándor, a vámosi pércsSá* Mezőgép Vállalat meósa a közlekedés- és postaügyi miniszterhez inté­zett interpellációjában annak a fonák helyzetnek a megvál­toztatását sürgette, hogy az üzemek akkor is kötelesek a költségvetés számlájára befi­zetni kilométerenként négy, illetve hat forint térítési dí­jat, ha az autóbuszt szíves­ségből bocsátják valamely is­kola rendelkezésére. Pallai Árpá­d miniszter válaszában­­ kimr­ta, hogy a problémá­­va a,, kormány is foglalko­zott és utasította a miniszté­riumot, hogy­­ vizsgálja ki a kérdést. A közelj­öradék,­ a KPM az illetékes tárcákkal történő egyeztetés után­­ java­solni fogja a kormánynak, hogy az üzemeltetők mente­süljenek a térítési díj fize­tése alól. A választ mind­­ az inter­pelláló képviselő, mind az országgyűlés tudomásul vet­te. Az országgyűlés nyári ülés­­szaka Apró Antal zárszavá­val ért véget. (MTI) Válasz, határozattal A magyar külkereskedelem legfontosabb tőkés partnere hazánk 1976. évi exportjában — a Szovjetunió után — 2., az importjában — a Szovjet­unió és az NDK után a 3. he­lyet elfoglaló Német Szövet­ségi Köztársaság. Az összexport közel 10 szá­zaléka irányult az NSZK-ba, illetve az import több mint 8 százaléka származik onnan. Hazánk területénél kb. két és félszer (247 954 km3), la­kosság­számát tekintve majd­nem hatszor (61,9 millió fő) nagyobb Német Szövetségi Köztársaság a világ egyik ve­zető tőkés hatalma, az Euró­­­­pai Gazdasági Közösség tag­ja. Magyarország és az NSZK külkereskedelme az elmúlt 5 évben 2,7 szeresére emel­kedett. Az áruforgalom mennyiségi növekedése mel­lett az áruszerkezet is jelen­tősen megváltozott. A ma­gyar kivitelben az elmúlt év­ben a mezőgazdasági és élel­mezésipari termékek súlya az 1969 évi 45 százalékról 24 százalékra csökkent. A nyers­anyagok és félkész termékek exportja — a 7 évvel koráb­bi 29 százalékról — 12 szá­zalékra esett vissza. A kész­­árukivitel 56—58 százalékot tett ki, 1969-ben csak 29 szá­zalékkal részesedett. A vegyi áruk és gyógyszer­­készítmények mellett egyes szerszámgépek, tv-készülé­­kek, elektromos háztartási készülékek, könnyűipari ter­mékek, bérmunkában készült ruházati cikkek növelték a magyar kivitel mennyiségét. A magyar árukínálatot men­­­nyiségi korlátozások és a Közös Piac agrárrendtartása is sújtja. Az import elsősorban vegy­ipari és kohászati termékek­ből áll. A gépek, berendezé­sek behozatala az 1969. évi 38 százalékról­­ 29 százalékra csökkent, ennek is fele alkat­rész volt. A külkereskedelmi kapcso­latokon kívül jelentősek a két ország vállalatai között létrejött kooperációs egyez­mények. 1975 végén 273 gyár­tási, együttműködési szerző­dést tartottak nyilván. Ebből 60 szerződés teljesült, kb. 170 élő kooperáció volt, és kb. 50 mögött még nem volt áru­mozgás. 1976-ban közel 50 új egyez­mény került jóváhagyásra és 200-nál több témában foly­tak tárgyalások. Ilyen koope­ráció alakult ki — többek között — Bosch-indítómoto­­rok — hűtőszekrények gyár­tásában, takarítógépek, mosó­gépek, mezőgazdasági gépek (műtrágyaszórók, tárcsák, szárító-, és szellőzőventillá­­torok) stb. előállításában. — TERRA — Asszad az arab egység fontosságáról Hafez Asszad Szíriai köz­­társasági elnök figyelmezte­tett egy izraeli „villámhábo­­rú” eshetőségére és felszólí­totta az arab államokat, hogy véleménykülönbségeiket fél­retéve, nézzenek szembe egy ötödik közel-keleti háború veszélyével. Az elnök az Al-Anuar cí­mű libanoni napilap csütör­töki számában megjelent nyilatkozatában kifej­tette, hogy „minden, amit Mena­­hem Begin izraeli miniszter­­elnök és klikkje mond vagy tesz, azt mutatja, hogy a há­ború természetes hajlandósá­guk”. A szíriai államfő síkra­­ szállt az arab egység elmé­lyítéséért, és hangsúlyozta: „Az kell legyen a meggyő­ződésünk, hogy mindig az erősebbnek van igaza.” ,­Az araboknak meg kell érteniük azokat a tényeket, véget kell vetniük összes konfliktusaiknak és nézetel­téréseiknek, hogy tiszta szív­vel, egységes frontba tömö­rülve tudjanak szembeszállni az új veszéllyel” — fűzte hozzá Asszad. B­randt Varsóban Willy Brandt, az SPD el­­nöke, aki Edward Gierék­­nek, a LEMP KB első titká­rának meghívására érkezett Lengyelországba, csütörtökön sajtóértekezletet tartott Var­sóban. Méltatta Edward Gie­­rék múlt évi NSZK-beli lá­togatásának jelentőségét, s elmondotta, hogy nagyon elé­gedett a lengyel vezetővel folytatott több órás megbeszé­lésének eredményeivel. Kö­zölte, hogy látogatásának egyik célja Helmut Schmidt kancellár szeptemberi len­gyelországi látogatásának előkészítése volt. Újságírók kérdéseire vála­szolva Willy Brandt Kádár János közelgő nyugat-német­országi látogatásáról a kö­vetkezőket mondotta: „­Nagyon örülünk Kádár János úr NSZK-beli látoga­tásának. Én sajnos csak 6-án találkozhatom vele, mert finnországi utam csak azt te­szi lehetővé, hogy hatodikán délelőtt beszélgethessünk elő­ször. 1977. július 1. LAPZÁRTA BON­ A Frankfurter Rundschau című nyugatnémet napilap csütörtökön egész oldalán in­terjút­­ közölt Kádár János­sal, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkárával, kö­zelgő NSZK-beli hivatalos­­látogatása alkalmából. * BUKAREST Csütörtökön megnyílt a ro­mán nagy nemzetgyűlés nyári ülésszaka, amelyen Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára, román államfő, Manea Ma­­nescu miniszterelnök, vala­mint a párt és az állam más vezetői is részt vesznek. A nagy nemzetgyűlés kü­lönböző törvénytervezeteket vitat meg. BERLIN Dr. Réczei László, az Or­szágos Béketanács alelnöke csütörtökön Berlinben átadta az Országos Béketanács ki­tüntető plakettjét az NDK Béketanácsának. Az Orszá­gos Béketanács aranyjelvén­­­nyel tüntette ki Werner Rümpelt, az NDK Béketaná­csának főtitkárát. A kitünte­tés átadásánál jelen volt Ser­főző Lajos, a berlini magyar nagykövetség ideiglenes ügy­vivője.

Next