Tolna Megyei Népújság, 1980. március (30. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-23 / 70. szám

1 a Képújság Mi várható a megye­bajnokságban? Tevel—Nagydorog: A ki­esés ellen harcoló Nagydo­rog idegenben is megkísérli legalább az egyik pont meg­szerzését, bár — vélemé­nyünk szerint — erre kevés az esélye. Tippünk: 1. Tamási MEDOSZ—Nagy­­mányok: A brikettgyáriak jó formában vannak, a Tamási MEDOSZ legénységének meg kell küzdeni a minimális győzelemért, sőt a döntetlen is elképzelhető. Tippünk: 1. X. Dunaszentgyörgy—Tengelic: Még a rossz formában lévő Dunaszentgyörgy is könnyen veszi az akadályt a sorsába már többé-kevésbé beletörő­dő Tengeliccel szemben. Tip­pünk: 1. Pincehely—TÁÉV SK: A pincehelyi csatárok sem je­leskednek, nem ontják a gó­lokat és ha a TÁÉV ellen is így lesz, a szekszárdiak könnyen elhozzák a két pon­tot. Tippünk: 2. Dombóvári MSC—Kisdo­­rog: A dombóváriaknak vi­gyázni kell, mert pontvesz­tés esetén a bajnoki tábláza­ton akár két hellyel is lej­jebb kerülhetnek. A hazai pálya mindenesetre a Dom­bóvár mellett szól. Tippünk: 1. Bonyhádi Vasas—Bátaszék: A tavaszi három mérkőzésen hat pontot szerzett a Báta­szék, de ez a szép sorozat biztosan megszakad Bonyhá­­don. Tippünk: 1. Fadd—Paks: Érdekesnek ígérkezik a faddi találkozó, ahol papírforma szerint a paksiaknak három-négy gól­lal kellene győzni. A csapat formáját tekintve azonban nem lepődnek meg egy szo­ros eredményen, sőt még a faddi győzelmen sem. Tip­pünk: 2, x: 1. Aparhant—Bogyiszló: A feljövőben lévő Aparhant a táblázat utolsó helyén álló Bogyiszló ellen megszerzi a két pontot. Tippünk: 1. Ők is bizonyítottak Kitűnő eredményekkel hív­ták fel magukra a szakembe­rek figyelmét a Tolnai VL fiataljai az 1980. évi ifjúsági, serdülő- és újonc asztalitenisz egyéni bajnokságon. Közülük különösen kiemelkedett a Kiss Anikó, Bolvári Ildikó leánypáros bajnoki címe. Kiss Anikó kiváló páros já­tékát dicséri az is, hogy a vegyes párosok döntőjében is sikeresen szerepelt. Az idei ifjúsági Európa-bajnokság csapatkeresése szempontjából döntő jelentőséggel bírhat Kiss Anikó mostani jó szereplése. Élete eddigi legnagyobb si­kerét aratta Póta Erika az országos bajnokságon. A 13 éves tolnai kislány a serdülő leány egyéniben és párosban egyaránt ezüstérmet nyert. A magyar bajnokság egyik leg­nagyobb meglepetését szol­gáltatta, reméljük további szorgalmas edzésmunkával a folytatás sem marad el. A fiúk mezőnyében Tauber Tamás helytállását kell első­sorban kiemelni. Az ugyan­csak 13 éves korú asztaliteni­szező mind a serdülő, mind az ifjúsági egyéni verseny­ben nyújtott várakozáson fe­lüli teljesítményt. Mindent egybevetve, biztosítottnak látszik az európai élmezőny­höz tartozó tolnai asztali­­tenisz utánpótlása. Kerékpár Bemutatkoztak a tamásiak Az úttörő- és gyermekkor­csoport számára versenyt rendezett a megyei kerékpá­ros szövetség. Az úttörőknél három szekszárdi végzett az élen, míg a gyermekkorcso­portban, ahol huszonkét induló volt, a hat legjobb kö­zött mindössze egy hely ju­tott­ Szekszárdnak. Úttörő korcsoport (12 in­duló):­ 1. Reibling Attila, 2. Auth László, 3. Szabó József (mindhárom Sz. Spartacus), 4. Serfőző Antal, 5. Herke László, 6. Szíjártó László (mindhárom Tamási Sparta­cus). Gyermek korcsoport (22 induló): 1. Nagy Lajos (Ta­mási Sz. Spart.), 2. Molnár Zsolt (Sz. Szöv. Spart.), 3. Zsolnai Zsolt, 4. Nagy Tibor, 5. Szatmári Zoltán, 6. Serfő­ző Viktor (mind Tamási Szöv. Spartacus). GÁBOR ISTVÁN A gyermekkorcsoport hat legjobbja Mai műsor Kosárlabda: A Dombóvá­ri VSE férficsapata Szom­bathelyen a Sabaria ellen lép pályára 12.30-kor. Veszprém­ben a Bonyhádi Botond női együttese 10.30-kor, míg a Bátaszéki Sz. VSE férficsa­pata 12 órakor játszik. Kézilabda: Tamásiban a gimnázium bitumenes pályá­ján 8.30-tól járási» női vil­lámtorna. Pakson 9 órától női Március 21. emlékver­seny. Asztalitenisz: A Tolnai Vörös Lobogó NB I-es női csapata Budapesten az FTC ellen játszik. NB II: Kapos­vári Rákóczi—Tolnai VL (férfi), Szekszárdi Spartacus —II. sz. Építők (női). NB III: Lombik—Szekszárd (férfi). Megyebajnokság: Tolnai VL II.—Sióagárd, DVSE—Dal­­mand, TÁÉV—Sz. Szöv. II., Gyönk—Nagymányok, Nagy­­kónyi—Dunaföldvár. Tájfutás: A Paksi SE ver­senyzői Jakabszállás mellett a Szeged-kupán szerepel­nek. Kerékpár: A Szekszárdi Spartacus kerekesei Pécsen a dunántúli területi ház­tömbkörüli versenyen indul­nak. Kezdés: 10 óra. Birkózás: A Dombóvári VSE szabadfogású birkózói három országos versenyen indulnak. Az ifjúságiak Túr­­kevén, az úttörők Budapes­ten, míg a serdülők Pécsen szerepelnek. Labdarúgás: NB II: A Szekszárdi Dózsához a Mo­­hács-Véménd együttese láto­gat. Kezdés: 15 órakor. Labdarúgás: Megyebajnok­ság: Tevel—Nagydorog (Kis­­dorogon) 15 (Rákosi, Köő, Paplauer), Tamási—Nagymá­nyok (Fornádon) 15 (Kiss F., László, Korvicska), Duna­szentgyörgy—Tengelic 15 (Kovács Z., Szabó, Kovács S.) Pincehely—TÁÉV SK 15 (Fritschl, Sebestyén, Stumpf), Dombóvár—Kisdorog 15 (Kleiber, Berkes, Gerencsér), Bonyhád—Bátaszék (Kuti, Tóth, Beck), Fadd—Paks (Kormos, Pauer, Keller), Aparhant—Bogyiszló (Kró­­mer, Ódor, Lugasi). Labdarúgás. Serdülőbaj­nokság: Bogyiszló—Bátaszék (Szabó)­­ 10, Pincehely—Paks 10 (Krémer), Nagydorog— Tevél 10 (Varga), Sz. Sport­iskola—Bonyhád 10 (Farkas), Fadd—Dombóvár 10 (Szin­­ger), Nagymányok—Kisdorog 10 (Dabi). Labdarúgás. Körzeti baj­nokság: Sióagárd—Báta 15 (Bíró), Szedres—Kakasd 15 (Bencze I.), Alsónána—B. Pannónia 15 (Unyatinszki), Kéty—Tolna 15 (Kovácska), B. Börzsöny—Cikó 15 (Pál P.), Sz. Dózsa II.—Őcsény 13 (Nagy A.), Bonyhádvarasd— Zomba 15 (Taba), Dunaföld­vár—Gerjen 15 (Radó), Alsó­tengelic—Gyönk 15 (Porosz­kai), Németkér—Simontor­­nya 15 (Horváth), Paks II.— Bölcske 15 (Hóka), Puszta­­hencse—Tolnanémedi 15 (Kákás), Pálfa—Madocsa 15 (Bakó), Ozora—Kajdacs 15 (Szabó I.), Dalmand—Hő­­gyész (Varga), Kisvejke— Kaposszekcső (Mucsfán) 15 (Verdi), DMSC II.—Szakcs 15 (Pápai), Nak—Győre 15 (Dörnyei), Iregszemcse—Zá­­vod 15 (Farkas), Kocsola—D. Vasas 15 (Ispán), Attala— Döbrököz 15 (Egyed). 1980. március 23. Jó tanulók­ A Tolna megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztálya és a Testnevelési és Sporthiva­tal, valamint a KISZ megye­bizottsága 1979-ben versenyt hirdetett a „Jó tanuló — jó sportoló” cím elnyeréséért. Céljuk a középfokú oktatási intézmények, valamint az ál­talános iskolák tanulóinak jó tanulásra és minél ma­gasabb minőségi sporttelje­sítményre való ösztönzése volt. A meghirdetett moz­galom értékelési mércéjét is magasra emelték. Pénteken délután Szek­­szárdon, a sportszékház ta­nácstermében tartották a mozgalom ünnepélyes ered­ményhirdetését. „Büszkén nézhettek szüleitek, tanárai­tok és diáktársaitok szemé­be, hisz bebizonyítottátok: okos időbeosztással, nagy szorgalommal a tanulásban és a sportban lehet egyszer­re jeleskedni” — mondta üdvözlő beszédében Herczig Gábor, a megyei TSH elnö­ke. Mindkét kategóriában 10 —10 díjat osztottak ki. Vég­­ ső sportolók eredmény: középiskolások­nál: 1. Bolvári Ildikó (Tol­nai Gimnázium), 2—3. Laki Éva, Czuczor Judit (Paksi Gimnázium), 4. Iván Erika (Dombóvári Gőgös Gimná­zium), 5—6. Parádi Beáta (Dombóvári Gőgös Gimná­zium), Schäffler Zsuzsa (Tol­nai Gimnázium), 7—8. Sze­­leczky Erika (Dunaföldvári Gimnázium), Regényi Judit (Dombóvári Gőgös Gimnázi­um), 9. Haspel Andrea (Du­naföldvári Gimnázium), 10. Glósz Gábor (Paksi Gimná­zium). Általános iskolások: 1. Mózsik Rita, 2—3. Gáspár Enikő, Czibor Ildikó (mind­három Nagymányok), 4. Ul­bert Erzsébet (Szekszárd III.), 5. Teleki Zsolt (Nagy­mányok), 6. Csende Zsuzsa (Szekszárd III.), 7—9. Sze­­leczki Ibolya, Herbeck Er­zsébet, Pasinszki Tünde (mindhárom Mözs), 10. Szögi Gábor (Szekszárd III.). Athéntől Moszkváig Meglepetések az örök városban Rómában még szeptember első napjaiban is perzselő erővel süt a Nap, a hőmérő higanyszála legfeljebb este, sötétedés után ereszkedik a csaknem elviselhetetlen hősé­get jelentő negyven fok alá, így azután, amikor Knud- Enemark Jensen, huszonhá­rom esztendős dán kerékpá­ros eszméletét vesztve lezu­hant gépéről a 100 kilométe­res országúti csapatverseny közben, majd a kórházban a leggondosabb orvosi beavat­kozás sem tudta megmenteni életét, először mindenki csak egyszerű napszúrásra gondolt. A kimondatlan gyanú né­hány nappal később beigazo­lódott, Jensen vérkeringést gyorsító, normális időjárás­ban ártalmatlan pirulákat szedett, ami azonban a hő­ségben végzetes tragédiáját okozta. Halála valóságos ria­dóként hatott a nemzetközi sportvilágban. A mindenáron való győzni akarás az egyéb­ként tiltott külső segítség igénybevételére csábított egyeseket. Szigorú fellépésre volt szükség. A Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak kény­telen-kelletlen rendőri sze­repre kellett vállalkoznia, s hosszas tanulmányozás után 1968-ban bevezették a dop­pingvizsgálatokat. A fiatal dán kerékpáros értelmetlen halála azonban sajnálatosan jól tükrözte a sportvilág szél­sőségeit, s egyben a 85 or­szág öt és fél ezer verseny­zőjének nagyszabású olimpiai vetélkedésére is árnyékot ve­tett. Az örök város nagyon ki­tett magáért, s az olimpiáról első alkalommal külföldre is sugárzott televíziós közvetíté­sek révén a sportot rövid ti­zenhat napra a világ érdek­lődésének középpontjába ál­lította. Róma városa egyéb­ként második alkalommal kapta meg a játékok rende­zési jogát, de amíg 1908-ban az utolsó időszakban lemond­tak a házigazda nehéz sze­repköréről, addig most 1960- ra mintaszerűen készültek, s ha kisebb hibák akadtak is a lebonyolításban, kiváló rendezők voltak. Utólag őszintén bevallhatjuk, hogy a NOB joggal részesítette annak idején előnyben Rómát Budapesttel szemben. A mi országunk nem bírta volna el az olimpia megrendezéséhez szükséges rendkívüli terhe­ket. A szervezők a város két­ezer éves történelmi neveze­tességű, pazar műemlékeit is az olimpia szolgálatába állí­tották. A Massensio Baziliká­ban küzdöttek a birkózók, a Terme Caracalla fürdőben a tornászok viadalának színhe­lyét alakították ki, s a mara­toni futó Abebe Bikira, az etióp császár, Hailé Szelas­­­szié testőrségének tisztje me­zítláb nyargalt a Via Appián, hogy a Capitólium mellől indulva Constantinus császár diadalívén át érjen győzte­sen a célba az afrikai atléti­ka első, igazi nagy sikere­ként. A versenyek központ­ját a harmincas években, még Mussolini fasiszta diktatúrája idején építette stadionokban, más létesítményekben alakí­tották ki, melyekhez Pietro Luigi Nervi világhírű építész csupa beton, de csodálatos vonalú, újonnan készült sportcsarnokai csatlakoztak. Az olimpiai falu olasz mód­ra, óriási panamával épült fel, a virágzó telekspekulá­ció révén egyes üzletemberek milliós hasznot vágtak zseb­re. De Róma a csodálatos lé­tesítmények, fényes külsősé­gek, a televíziós játékok és vaskos meglepetések verse­nyeiként kapott helyet az olimpiák történetében. A meglepetések valósággal futószalagon követték egy­mást. A másfélszáz verseny­számban csupán tizennégy melbourne-i egyéni arany­érmes tudta megvédeni első­ségét, köztük Paul Elvström, a dánok vitorlázója már ne­gyedik olimpiai bajnokságát nyerte sorozatban. Az össze­sen nyolc világcsúcsot hozott atlétikában három amerikai, Calhoun és G. Davies, a két gátfutó, valamint az évek múltán most újra edzésbe­állt Al Oerter, a diszkosz­vető tartozott az ismétlők kö­zé. Az Egyesült Államok at­létáinak egyeduralma azon­ban csaknem szertefoszlott, hiszen kénytelenek voltak ki­lenc elsőséggel megelégedni. A vágtaszámokban a villám­ként rajtoló német Háry, va­lamint a rendkívül könnye­dén futó Berruti tépázta meg babérjaikat. A legnagyobb csalódás azonban talán mégis a magasugrásban érte a ten­gerentúli vendégeket, hiszen a világcsúcsot tartó Thomas mintha csak az aranyérem átvételére sétált volna ki a küzdőtérre és végül nem csu­pán a tapasztalt Savlakadze, hanem még az akkor tizen­nyolc éves, a jövő emberé­nek tartott Brumel is meg­előzte. Az am­eriaiak 4x100 méteres váltóját pedig kizár­ták, s a 800 méteres síkfutás döntőjét is csak a lelátóról nézhették színeik képviselői. Herb Elliott, az ausztrálok csodafutója pedig ezzel szem­ben a lelátóra nézett, s a cél előtt háromszáz méterrel ész­revette a legendás hírű Ce­­rutty jelzését, az öreg mester felpattant a lelátón, s legyez­ni kezdett törülközőjével. El­liott gyorsabb sebességre kapcsolt, valósággal faképnél hagyta a francia Jazyt és Rózsavölgyi Istvánt, az akko­ri idők két legjobb európai középtávfutóját, hogy fan­tasztikus világcsúccsal győz­­zes az 1500 méteres síkfutás­ban. Olimpiai arany és világ­rekord, kettős remek diadal. Nem sokkal maradt el tőle a furcsa tartású, fiatal korában rögbimérkőzésen súlyos váll­sérülést szenvedett Halberg teljesítménye, aki fekete me­zében egy másik csodaedző, az új-zélandi Lydiard felké­szítési módszerének sikere­ként nyert hosszú távon első tengerentúliként olimpiai bajnokságot. Ami pedig a vaskos meglepetéseket illeti: Ingrid Krämer, tizenhét éves drezdai diáklány mű- és to­ronyugrásban egyaránt le­győzte az 1924 óta veretlen amerikaiakat... Viktor Kapi­tonov, a válogatott jelenlegi kapitánya az olaszok soroza­tát megszakítva nyerte a szovjet kerékpárosok első aranyát... Díjlovaglásban az ugyancsak szovjet Filatov diadalmaskodott... Evezésben nemcsak Karl Ádám ratze­­burgi nyolcasa törte meg az amerikaiak harminchat esz­tendős hegemóniáját, hanem további három hajó is meg­előzte az amerikaiakat... A Fekete Gazella, a Ten­­nessey államból érkezett Wilma Rudolp csodálatos könnyed futással három ara­nyat nyert, s lett Róma egyik kiemelkedő hősnője, a Sta­­dio del Nuoto, az úszóverse­nyek színhelyén azonban valóságos dráma tanúi lehet­tek a nézők. Az amerikai úszók a melbourne-i kudarc nyomán rendkívül jól fel­készültek. Bob Kiphut, a pápaként tisztelt mester ti­zenéves úszólánykái sorra aratták győzelmeiket. A hét világcsúcsot hozó viadalon 9:5-re alakult az amerikai— augusztrál úszó párharca, s az akkor még gimnazista Anita Lonsbrough személyé­ben csak egyetlen európai, angol győztest avattak a 200 méteres női mellúszásban. A drámát a 100 méteres férfi gyorsúszás döntője hozta. A lelátók szemtanúi szerint az amerikai Larson és az auszt­rál Devitt csaknem egyszerre ütött a célba, egyesek a sző­ke Larsonra, mások a barna Devittra szavaztak. Az idő­eredmények alapján (Larson 1x55, 2x55,1, Devitt 2x55, 1x55,2) a szőkének ítélték a győzelmet, ám a célbírák De­vitt becsapását látták jobb­nak. Végül azonos idővel (55,2) Devitt győzelmét hir­dették ki. Még szerencse, hogy manapság már nincs szükség ilyen vitákra, vitat­ható döntésekre, hiszen a technika fejlődése az uszodák időmérését is teljes mérték­ben automatizálta. A magyar sportvezetés akkor kicsit szé­gyenkezett, magyarázkodott. A hat aranyat Parti János a kenus, Török Gyula, az ököl­vívó, Németh Ferenc öttusá­zó és a csapat, valamint Kár­páti Rudolf és a kardcsapat szerezte. A nemzetek pont­versenyében az ötödik helyet foglaltuk el, amivel ma úgy hisszük örömmel kiegyez­nénk... VAD DEZSŐ

Next