Tolna Megyei Népújság, 1980. november (30. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-18 / 270. szám
1980. november 18. A gazdaság, a kultúra, a közélet kölcsönös és egységes minőségi fejlesztéséért (Folytatás az 1. oldalról) Dr. Szabópál Antal ezután arról beszélt, hogy az iskola ma már nem adhat befejezett tudást, viszont az oktatásinevelési rendszernek az alapismeretek mellett olyan szemléletét és készséget kell kialakítania a fiatalokban, amely életszükségletté teszi a folyamatos önművelés igényét. Beszéde további részében tájékoztatásit adott az 1974. évi közművelődési párti határozat időarányos végrehajtásának megyei eredményeiről:— A párti határozat jelentős szemléleti változásokat indított el a közművelődésben érdekelt szervek és szervezetek, a párt. és tanácsi vezetők, a kulturális apparátus és a munkahelyi vezetők körében — mondotta. — Tudatosult annak felismerése, hogy további társadalmi és gazdasági fjlődésünk nélkülözhetetlen feltétele a művelődés, a kultúra. Mindezek hatására megyénkben megnőtt a műveltség, a művelődés társadalmi tekintélye. Közművelődési programunk célja széles körben ismert, a társadalom minden osztályában és rétegében érezhető a cselekvőkészség, annak megvalósítására. Dr. Szabópál Antal részletesen ismertette a párthatározat eddigi végrehajtását, amely során további eredmények születtek, a kultúra hatókörének növelésében, az intézményhálózat és a közművelődési mozgalmak tartalmi munkájában, az intézmények nyitottságában és társadalmasításában, a művelődés demokratizálódásában, az új szakmai kezdeményezésekben, a közösségi művelődésben, a társasélet és a szórakozás lehetőségeinek biztosításában, a közművelődés tárgyi és személyi feltételeinek alakulásában, s szakszerűbbé és hatékonyabbá vált a közművelődés megyei irányítása. — A párthatározat végrehajtása társadalmi osztályonként és rétegenként eltérő módon, differenciáltan valósul meg — mondotta. — A megye közművelődésének legfontosabb feladata volt — és ma is az — a munkásság műveltségének emelése. Ennek megfelelően például az öt évvel ezelőtti 35 százalékról 43-ra emelkedett a szakmunkások, vagy magasabb képzettségűek száma megyénkben. Szólt az előadó arról, hogy a hagyományos kulturális szolgáltató tevékenységen túl a közösségi művelődés színterévé váltak különféle munkásművelődési formák, így az Útközben elnevezésű mozgalom is, amelyben eddig több mint ötezer szocialista brigádtag vett részt. A számos sikeres munkásművelődési forma áttekintése után néhány megszüntetésre váró gondra irányította rá a figyelmet a vitaindító beszéd, majd az előadó a következőket mondta: “ A termelőszövetkezeti parasztság körében az elmúlt öt évben a gépesítés fejlődése, az iparszerű termelés előretörése és a szövetkezeti demokrácia tudatformáló hatása szintén tovább növelte a művelődés tekintélyét. Fokozódott az értelmiség részvétele a közművelődésben, s közülük is a pedagógusok a legaktívabbak. Az előadás részletesen elemezte, hogy a közművelődési párti határozat és az ifjúsági törvény végrehajtása során miként javultak a fiatalok művelődésének, szórakozásának feltételei, s hogy a nemzetiségi hagyományok ápolásának tudatos fejlesztése tovább erősítette a nemzetiségi lakosság jó állampolgári közérzetét. Az elmúlt években jelentős eredmények születtek a megyében a felnőttoktatásban is. Szólt dr. Szabó Pál Antal a művészet megbecsüléséről, fejlesztéséről, támogatásáról, amely társadalmunk lényegéből fakad, majd hangsúlyozta: — Művelődési otthon jellegű intézményeinkben előtérbe kerültek a közösségi nevelésre, az aktív művelődésre és az egyéni kulturális érdekeltségre építő művelődési formák. Kiépült a korszerű városi-járási intézményi hálózat, s művelődési otthonainkban az elmúlt öt évben több jelentős szakmai kezdeményezés indult. Az ötödik ötéves tervvel azonban lezárul a megye közművelődési intézményfejlesztésének extenzív időszaka — mutatott rá az előadó. — Takarékosabb, szerényebb évek következnek, amelyekben mennyiségi tekintetben az iskolafejlesztés a legfontosabb. A sokoldalú és részletes számvetés után beszéde következő részében áttekintést adott dr. Szabópál Antal a közművelődési feladatrendszer következő öt évre szóló, minden intézményhálózatára vonatkozó leglényegesebb alapelveiről. Ezek fő pontjai: — A közművelődés a maga sajátos eszközeivel továbbra is segítse a tömegek tudatának formálását, a szocialista közgondolkodás, magatartás és életmód fejlesztését. — A kulturális nevelőmunka is segítse a lakóhelyi és a munkahelyi demokrácia fejlesztését. — Közművelődésünk hatékonyabb módszereivel szolgálja a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus elmélyítését. — A kulturális nevelőmunka segítse elő a gazdaság és a kultúra egysége elvének tudatosítását, kölcsönhatásainak elemzését.Dr. Szabópál Antal ismertette a fő feladatokból adódó teendőket, majd beszéde végén köszönetét fejezte ki a közművelődésben dolgozóknak az eddigi lelkes, áldozatkész munkájukért, s kérte, hogy továbbra is ilyen hittel, lelkesedéssel és hozzáértéssel dolgozzanak megyénk és hazánk szellemi gyarapodásán, mindannyiunk javára. Az aktívaértekezlet résztvevőinek egy csoportja Hozzászólások A vitaindító előadás után felszólalók főképpen saját munkaterületük eredményeiről, gondjairól beszéltek, illetve személyes tapasztalataikat mondták el. Máté László (Dombóvár) a közművelődési éves tervek fontosságáról, a komplex intézmények kialakításáról, a kistelepülések kulturális ellátásáról szólt. Tocsik Attila (Iregszemcse) a Bartók -centenáriumra való felkészülésről, a közművelődési dolgozók tapasztalatcseréjéről beszélt. Horváth Géza, az SZMT titkára a szakszervezeteknek a közművelődésben betöltött szerepét említette, hangsúlyozva a bizalmiak részvételét a köziművelődés társadalmasításában. Rész Antal a tolnai művelődési központról beszélve az üzemekkel, vállalatokkal való együttműködés fontosságára hívta fel a figyelmet.Moharos Józsefné, a Művelődési Minisztérium osztályvezetője felszólalásában megállapította többek között: a közművelődés tartalmi-politikai munkájában és az intézményfejlesztésiben Tolna megye országosan élen jár, s fontos feladata a kulturális intézmények hatókörének bővítése, valamint az ifjúsággal való megkülönböztetett törődés: Varga György (Temngelic) az alsófokú oktatási és közművelődési intézetek igazgatóságának tapasztalatait elemezte, Herczeg Ágnes pedig a paksi kedvező viszonyokkal ismertette meg a jelenlévőket.Felszólalt a vitában dr. Király Ernő, az MSZMP megyei bizottságának titkára. Kifejtette: a párt XII.kongresszusa a közművelődéssel annak jeletőségéhez mérten igen mélyrehatóan foglalkozott, s rámutatott: semmiképpen sem szabad kiszakítani, önmagában valóként vizsgálni a közművelődést, amelyben alapvető az emberi tényező, az anyagi erővé váló köznapi tudás. A közművelődési szakem bereknek pártos fel-a-da-to-kat kell megoldaniuk, ez politikai elkötelezettségük. Dr. Király Ernő felhívta a figyelmet meglévő kulturális értékeinkre, s arra, hogy a jelenlegi feltételek mellett is tovább lehet javítani a közművelődés minőségi eredményeit, feltárva e téren is a tartalékokat. Az elmúlt esztendőkben megyénkben nemcsak az iparban következett be hatalmas fejlődés hanem a középfokú települések kulturális ellátásában is. Most ezeknek a településeknek kell nagyobb segítséget adniuk a kisebbeknek, csökkentve az életkörülmények közötti különbségeket.A délelőtti program István József zárszavával ért véget, majd a közművelődési aktívaértekezlet résztvevői könyvtári, művelődési otthoni, múzeummi, levéltári és moziüzemi szekcióüléseken tanácskoztak a közvetlen munkaterületükön adódó konkrét feladatok minél eredményesebb megoldásáról. V. Z. Cz. S. Képújság a — ■ .... i Urbanisztikai kollokvium Avult városrészek rekonstrukciója A Magyar Urbanisztikai Társaság múlt heti budapesti kollokviumára, azaz közös beszélgetésére szóló meghívójának szövege a nem szakember számára első olvasásra kissé ijesztőnek tűnt. A kollokvium tárgyaként a következőket jelölte meg: „Az avult városrészek rehabilitációja és rekonstrukciója, különleges normatívák szükségessége és azok alkalmazásának feltételei.” A meghívottak túlnyomó többsége azonban építésügyi szakember volt, akikhez tanácselnökök, számviteliek is csatlakoztak, tehát egyikük sem ijedős, hanem hozzáértő. A Magyar Urbanisztikai társaság állítható válaszfallal felszerelt nagytermét sürgősen az eredeti nagyság kétszeresére kellett bővíteni, hogy valamennyi érdeklődő helyet kapjon. A IV. országos városépítési tanácskozáson felvetődött és további tisztázást igénylő kérdéseket tárgyaló sorozat harmadik előadását Jantner Antal miniszterhelyettes, az Urbanisztikai Társaság alelnöke vezette be, aki később a vitavezető tisztét is betöltötte. Bevezetőjében hangsúlyozta a régi épületek fenntartásának fontosságát, különösen azért, mert az idő múlásával az ehhez szükséges költségek nem lineárisan emelkednek, hanem meredek ívben. A népgazdaság helyzete az új építkezések és a régiek fenntartása közt arányváltozásokat hozott létre. Ez nemcsak annyit jelent, hogy az egyik területen felszabadult munkaerőt és gépi kapacitást át kell irányítani egy másikra, hanem ennél jóval többet. Tömegigényt kell kielégíteni, megfelelő gépesítettséggel. Az elmúlt héten Pécs belvárosában volt helyszíni bejárással egybekötött miniszteri értekezlet, ahol egy műemlékekkel bőségesen ellátott tömb rekonstrukciójának igen jó tapasztalatait vizsgálták meg. Hasonlók vannak Egerben, Sopronban és Zalaegerszegen is, de kisebb léptékű feladatok megyénk székhelyén is kínálkoznak. (Történelmi szőlővidék, présházak.) A nagyon hosszan elhúzódott kollokviumnak tapasztalatszerzési célja volt, melyeket az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium megfelelő áttételekkel hasznosítani óhajt. Így a tárgykör tisztázása után, a miniszterhelyettes javaslata szerint sor került az új és régi egységének, kapcsolatának megvitatására. Szóba jött a régi normatívák esetleges felváltása újakkal, a pénzügyi koordináció és a szakember-ellátottság problémaköre. Teljes városnegyedek, tömbök rekonstrukciója csak a legkülönbözőbb területeken dolgozók egymáshoz való viszonyának tisztázásával és jó szervezéssel történhet eredményesen. A miniszterhelyettesi vitaindítót követően először a budapesti tapasztalatok ismertetésére került sor, majd felkért hozzászólók következtek, végül hosszú és termékeny szakmai vita bontakozott ki. -s. -n. fotó: bj. Ellentétes jellegű városnegyedek találkozása Szekszárdon Tanácskoztak a vasasok Vasárnap a központi vezetőség írásos jelentése és a szóbeli kiegészítés fölötti vitával, valamint a kongresszusi határozattervezet elemzésével folytatta munkáját a Vas-, Fém és Villamosenergiaipari Dolgozók Szakszervezetének 28. kongresszusa. A vitában összesen 44 küldött kapott szót, és legalább ugyanennyien juttatták el írásban véleményüket a kongresszus titkárságára. A felszólalók közül többen hangsúlyozták: a képzési rendszer nem tart lépést a termelési szerkezet változásával a műszaki-technikai színvonal emelésével. Több gyár vezetője figyelmeztetett arra, hogy nincs műszaki középkáder-utánpótlás. Új oktatási rendszerre van szükség és anyagilag, erkölcsileg jobb megbecsülésre. Néhányan megjegyezték: a szakmunkásképzés, az ipari tanulók nevelése nem felel meg a mai követelmények neki Délután a kongresszus megválasztotta a 123 tagú központi vezetőséget és a különböző tisztségviselőket. Elnök: Borovszky Ambrus, alelnökök: Csenterics Sándor, Szabó Piroska, főtitkár: Herczeg Károly, főtitkárhelyettes: Koltai Endre, titkárok: Baranyai Géza, Farkas Lajosné és Hidasi Lajos. A választással befejeződött a vasas és ezzel az utolsó szakmai iparági szakszervezeti kongresszus. Kinek segítünk? A múlt héten a televízió híradóban minden este szó esett az idei őszi-téli betakarításról. Az utóbbi esztendőkben ilyen nehéz helyzetben nem volt mezőgazdaságunk. Az időjárás miatt késett az érés, azaz közel egy hónappal kitolódott a betakarítás időszaka. A szőlészekborászok is mérgelődhettek, mert a cukorfok sokkal kevesebb volt, mint máskor. Aztán korán — decemberi hóeséshez szoktunk — beköszöntött a tél. Ebben a nehéz helyzetben hiába a gépesítés, a cukorrépa és a kukorica betakarítása csak vontatottan haladhat. Sok helyen a szőlőt is a hóból kellett kiszedni... Ülünk a televízió képernyője előtt, s nézzük, mint kínlódnak a mezőgazdaságban dolgozók. Valamikor a hatvanas évek közepén — vicclapok meg a valóság segítségével — jutottunk el arra az álláspontra, hogy ha karácsonykor is kint van a kukorica, akkor segít a honvédség. A paraszt meg otthon pipázik. Azóta rengeteg változás történt: a mezőgazdasági üzemek megerősödtek, a nyári betakarítás csak heteket vett igénybe, ősszel sem kellett nagy segítség, megoldottak majd mindent a maguk erejéből falvainkban. Az idei ősz bizonyította, hogy manapság egyedül a tsz-ek tagsága nem tudja betakarítani a termést. Azt ismét le kell szögezni: a búzával, a kukoricával és a gépesített ágazatokkal általában nincs gond. De a gyümölccsel, a zöldséggel annál inkább. Ez munkaigényes terület... pedig már a mezőgazdaságban is kevés a munkáskéz. Vendégmunkásokat szerződtetnek a hibrid kukorica, a komló, az alma... a csonthéjasok betakarítására. Mindezt csaknem titokban, szégyenlősen ... a hatvanas évek beidegződése él még. Az egyik termelőszövetkezeti vezető ismerősöm fél attól, hogy jövőre sok alma terem, mert nem tudják leszedni. A másik helyen a cukorrépatáblára nem tudnak rámenni a gépek, valószínűleg kézzel kell betakarítani az értékes növényt... de, kivel? Meg kellene változtatnunk értékítéletünket. Ma már — később egyre inkább — a kézi munkát igénylő növények betakarítására segítség kell. Jó lenne mihamarabb elgondolkodni, mi módon segíthetünk. Az biztos, hogy magunknak is segítünk, ha raktárba kerül a gyümölcs, a zöldség, minden, ami megtermett HAZAFI JÓZSEF