Tolna Megyei Népújság, 1983. február (33. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-08 / 32. szám
e Képújság Befejeződött a bolgár fővákSrt Szerdika Kupa nemzetközi nbsban az ötödik ailikalamtmai férfi kézilabdatorna. A négyes döntő utolsó fordulójában Magyarország „B" válogatottja újabb vereséget szenvedett, ezúttal 29:22 (15:9) arányban kapott ki Bulgária „A” együttesétől és pont nélkül az utolsó helyen végzett. Az első helyért vívott talállkozón Csehszlovákia 28:24 (15:11) arányban nyert Románia ellen. Végeredmény: 1. Csehszlovákia 4 pont (80:70), 2. Románia 4 (75:65), 3. Bulgária „A” 4 (70:67), 4. Magyarország ,,B" 0 (64:87). • A grúz fővárosban zajló nemzetközi cselgáncsverseny 2. napján a 86 és 78 kilós súlycsoportban avattak bajnokot. Akárcsak az első napon, ezúttal is a szovjet versenyzőik szerepeltek a legjobban. A 86 kilósok között Vitalig Pesznyak szerezte meg a győzelmet, miután a döntőben honfitársát az Európai-bajnok Bodavelit verte 7:0- ra. A 78 kilósoknál Taimaz Karióuki végzett az első helyen, de hogy kit győzött le a döntőben, azt nem közölte a TASZSZ hírügynökség, ugyanígy a versenyen részt vevő magyar sportolók eredményeiről sem érkezett jelentés. 1983. február 8. Ma már sporttörténelem Miről írtunk harminc éve? Átnéztük a Tolnai Naplót, kiváncsiak voltunk arra, hogy miről írt 1953 februárjában. Meglepő írásokat találtunk, olyan nevekkel, eseményekkel találkoztunk, melyek már többé-kevésbé feledésbe merültek. Hiába, a harminc év nagy idő, ennek ellenére vannak a cikkekben olyan megállapítások, észrevételek, amelyek még ma is aktuálisak. Ezek után nézzük a 30 éve megjelent írásokat. VÁLOGATOTT BIRKÓZÓVERSENY DOMBÓVÁRON A Tolna megyei TS1B, amely ez esztendőben új utakat kivárt járni a megye sportjának a további fejlesztése érdekéiben, vasárnap a déli óráikban Dombóvárott rendezi az év első válogatott mérkőzését. A találkozómn Somogy és Tolna legjobb ifjúsági és felnőtt kötöttfogású birkózói csapnak össze egymással a győzelemért és azért, a hogy egymásnak hasznos tapasztaltatolkat nyújtva segítsék egymás fejlődését "Mindkét megyében serény előkészületek folynak a válogatott találkozóra. A Tolna megyei USE az ifjúsági csapatot már ki is jelölte. Ugyanazok fogják a megye színeit képviselni, akik az elmúlt hónapban Szekszárdon megrendezett bajnokság során az első helyre kerültek és akik a hó végén Veszprémben fogják majd képviselni megyénket az országos bajnokságokon. Tehát az ifjúsági csapatba 7 dombóvári és 5 szekszárdi versenyző került: ILepIkesúly: SzO’fay (Dombóvár), LágSúly: Kovács (Dombóvár). Pehelysúly: Frei (Szekszárd). Könnyűsúly: Kappel (Szekszárd). Kisválltósúly: Fáik '(Szekszárd). Váltósúly: Takács (Dombóvár). Nagyváltósúly: Czeller (Dombóvár). Kisközépsúly: Győré (Dombóvár). Középsúly: 'Freimeyer '(Szekszárd).Nagyközépsúly: Horváth (Dombóvár).Félnehézsúly: Matus (Szekszárd). Nehézsúly: Greschter i(Dombóvár). Amiint látható, az ifjúsági válogatott összecsapást már az új súlycsoportbeosztás alapján rendezik meg. A felnőtt csapat összeállítása még nem történt meg. Természetesen itt is asark a Dombóvári lokomotív és a Szekszárdi Építők versenyzőire lehet számítani, mivel a megyében csak ez a két Sportkör tarrt fenn bírkózó szakosztályt. Ez a válogatott találkozó is megmutatja azt, hogy a válogatóbizottságnak meniyivel „mehezebb dolga" lenne, ha a megyéből több helyről volna alkalma a válogatott együttest kiállítani. SOMOGY-TOLNA ASZTALITENISZ-VERSENY Hosszú szünet után Szekszárdon is válogatott találkozó kerül lebonyolításra. Somogy és Tolna megyék férfi és női asztaliteniszezői ütköznek m majd meg a válogatott talállkozó keretében. A mérkőzést a megyei TSB utazási nehézségek miatt déli 1 órai kezdettel bonyolítja le az állt. fiúiskola tornatermében. Szekszárdon négy érdeklődéssel váltják a szakemberek is, meg az asztalitenisz szurkolói is a váltogatott találkozót, mert Somogy megye versenyzői országos viszonylatban is számottevő erőt képviselnek. Éppen ezért az asztalitenüisz társadalmi szövetség alaposan fel alkarja készíteni csapatát a találkozóra és ezért 15-én Tolnán nagyszabású válogatóversenyt rendez a válogatottjelöltek részvételével. A válogatóversenyre az alábbi versenyzők kaptak meghívást. Férfiak: LuSzika dr., Pálinkás, Tolma,Eisemlber, Jánosi, IPapp, ©oka, Babits, Szekszárd, Varga, Dombóvár, Méhes, Tolnai Babits és Méhes előmérlkőzést játszik a legjobb 8 közé jutásért, akik aztán körmérkőzés alapján döntik el azt, hogy közülük melyik négy fogja képviselni a megye színeit.Ifjúságii férfiak: Engel, Kővárri, Bonyhád, Link, Koromvári, Tolna, SHerbal, Budai, Török, Dombóvári. Felnőtt nők: Wagner,Pintér ,Nagymányok, Szabó, Rajtísányi Szekszárd, Marosi Dombóvár. Ifjúsági nők: Dosztel Tolna, Gacsályi Szakszárd, iHelleri Nagymányok és Györkönyi i Bonyhád. Mind a férfiak, mind pedig a nők körmérkőzés keretében döntik el azt, hogy melyik négy fogja képviselni a megyét a nagy sikerűnek ígérkező első válogatott asztaliteniisz-mérkőzésen . AKKOR MÉG IFJÚSÁGI VERSENYZŐ VOLT Link Ferenc, a megyei asztalitenisz szövetség vezetője húsz éve dolgozik a megyei sporthivatalban, egy éve mint a SPORT vezetője. Harminc éve mint ifjúsági játékos került a megyeválogatottba. A kitűnő sportember, aki ma is játszik — miután megmutattuk neki az újságcikket - a következőket mondta: - Nagyon jól emlékszem a versenyre. Az 1950-es évek első felében megyénkben nagyon sok kitűnő asztaliteniszező versenyzett. Szekszárd, Tolna, Bonyhád, Dombóvár szakosztályai több tucat olyan versenyzőt adtak a megyének, akiknek játéktudásáról még ma is legendák keringenek. Az akkori bajnoki rendszer nem tette lehetővé a tehetségeknek a kibontakozást, de többségük ma is aktívan „űzi" a sportágat. Egy részük mint edző, szövetségi vagy egyesületi tisztségviselő. — Azokban az években a legjelentősebb eseményeknek a megyeválogatottak találkozója és a megyei egyéni bajnokságok számítottak. 1953-ban több ilyen megyék közötti válogatott találkozóra is sor került. Az említett versenyen megyénk legjobbjai álltak asztalhoz. Felnőttcsapatunk erősségei voltak: dr. Luszka József, Varga József, Engel István és Baka József. Én klubtársam, Koromvári Miklós, valamint a dombóvári Herbai és Török társaságában az ifjúsági csapatban kaptam helyet. Az ellenfél csapatában olyan neves egyének játszottak, mint például Antal és Morvai, akik egy év múlva az országos páros bajnokságot megnyerték a sokszoros világbajnok Sidó- Kóczián kettős előtt. De térjünk vissza az 1953-as évi versenyekre. Az ifjúságiak Tolnán a selyemgyár asztalitenisztermében játszották megvebajnoki mérkőzésüket. Az ifjúságiak egyéni döntőjében a dombóvári Herbait sikerült legyőznöm, párosban Koromvárival a Herbai—Budai kettős ellen bizonyultunk jobbnak, míg vegyes párosban Dosztól Máriával a Budai—Gacsályi páros ellen szereztünk bajnoki címet. Ez nagy teljesítmény volt, hisz valamennyi számban bajnok lettem. Ezt később felnőtt korosztályban még kétszer sikerült megismételnem. 1935 óta valamennyi megyei egyéni bajnokságról őrzöm a bajnokok, illetve a helyezettek neveit. Ebből a nem mindennapi gyűjteményből tudom, hogy versenyzői pályafutásom során hat ifjúsági és 29 felnőtt bajnoki címet szereztem. Különben 1953-ban úszóversenyzőként a 100 méteres ifjúsági gyorsúszás országos döntőjébe kerültem, ahol olyan világsztárok társaságában úsztam a döntőt, mint Kárpáti, Ipacs, Dömötör és Záborszki. - Hogy mi lett az egykori nagy nevű asztali teniszezőkből? Luszka dr. a megye legkiválóbb játékosa, ma a Tolnai VL NB I-es csapatának technikai vezetője. Koromvári Miklós Tolnáról a Budapesti Aknamélyítő NB I-es csapatához került, ahol hosszú éveken át játszott eredményesen, jelenleg az egyik budapesti NB III-as csapat tagja. Jánosi György a Szekszárdi Szövetkezeti SK asztaliteniszező szakosztályának vezető edzője. A dombóvári Török Dunaújvárosban egy NB II-es női csapat vezetője, az 1960-as években ő is megjárta az NB I-et. Boka József Kaposváron, a mezőgazdasági főiskolán gazdasági igazgató, Varga József Dombóváron él. A felsoroltak közül többen már nyugdíjasok. A női versenyzők is megérdemlik, hogy megemlítsük őket. Gémes Anikó Budapestre került, országos bajnokságot nyert, többször volt a magyar válogatott tagja. Gacsályi Márta alapító tagja és eredményes versenyzője lett az azóta világhírűvé vált Budapesti Statisztika csapatának. Dosztál Mária, akit a mai fiatalok csak Pálinkásné néven ismernek, közel húsz éven át volt erőssége a Tolnai VL csapatának. — Magamról csak annyit, hogy az aktív versenyzést időhiány miatt néhány éve befejeztem, de időnként játszom a fiatalokkal, ők tudják - tapasztalhatták -, hogy ma is képes vagyok a legjobbak ellen is nyerni. A tizenöt éves edzői munkám legnagyobb eredményének azt tartom, hogy az 1965-ben mélypontra jutott Tolna megyei asztaliteniszt sikerült elindítani a fejlődés útján. A sportágtól természetesen nem szakadtam el, a megyei asztalitenisz szövetség titkára vagyok. Volt egyszer egy megyeválogatott 1952 őszén Tolna megye is képviseltette magát a Béke spartalkiiádon. Az egyikori megyeválogatott csapatból sikerült egy fényképeit szerezni Pech József, a 11-es Volán forgalmi és kereskedelmi igazgatóhelyettese találta meg régi sportképei között. Az ő segítségével keresttük, kutattuk, kiket látni a képen, kik azok, akik egykor képviselték Tolna megyét. Közülük beszélgettünk néhánnyal, hogy megtudjuk, mit az, amire visszaemlékeznek, hogy elmondják, miként alakult életük, elszakadtak-e a sporttól, vagy sem. A fényképen — a táblai alatti — Pálinkás István látható a felső sorban. — Én voltam a táblavivő __ emlékezik vissza* Pálinkás István. — Budapesten, a* Vasaspalyán volt a Béke spantakiád. Mint röplabdák képviseltem loina* megyét. Annyit tudok, hogy Csongrád megye volt a legjobb röplabdában és hát jól emlékszem, a mi csapatunk — Tolna megye — lett a második, tök szép emlék maradt erről aersenyről. Vonattal utaszitunk, kúton kocsiban, a háromnapos sporteseményre. Az egykori válogatott tagjai közül még ma is sokkal tartom a baráti kapcso TM ° 5 igy Például — többek ~ Csa,Pó Jenővel, a ME-SZQV elnökhelyettesével, aki szintén röplabdázoltt azon a spartokiádom — És azóta hogyan alakult az élete? — Szerettem a röplabdát, de brékszabdon nem tudott ez a szép sportéig gyökeret verni, utána úszásban és vízilabdában kerestem és találtam meg a sportolás örömeit. Volt olyan időszak, amikor a vízilabdázóknál edző is voltam. 1970- ben skerültem a Szolgáltató Ipari Szövetkezethez elnöknek és abba kellett hagynom — időhiány miatt — az aktív sportolást. Pálinkás István rövid visszaemlékezésének folytatásaként ide kívánkozik: ő a Szekszárdi Szövetkezeti Spartacus elnöke és elévülhetetlen érdemeket szerzett a kerékpár sportág népszerűsítésében. Mint a sportegyesület vezetője, mindig talál időt, hogy a kerékpársport mellett a többi szakosztályra fordítson gondot, ez is közrejátszik abban, hogy az egyesületnek NB II-es kézilabda-, asztalitenisz-csapatai -szakosztálya van és a kajak-kenu szakosztály is egyre többet hallat magáról. Az álló sorban balról második Zay László. A bonyhádi Petőfi Sándor Gimnáziumban végzett. Nem bennszülött bonyhádi, magyarregregyi származású. Kiskunhalason beszélgettünk vele, ahol az egyik kollégium igazgatója. Neki — annak idején —nem jutott ebből a fényképből, és nagyon csodálkozott, mikor eléraktuk. Azonnal mondta emlékeit — Ha nem tévedek, gránátdobásban indultam. Egyik legszebb emlékeim közé tartozik, hogy ott találkoztam Szepes Béla grafikussal, aki mintt versenybíró vett részt a sportakiádon. Megszállított, elbeszélgetett velem és utána — amikor már a főiskolára kerültem — sokszor találkoztam vele. Soksok ismerős akad a képen: talán legelőször említem Boros Dezső bácsit, aki a gimnáziumban testnevelő volt. Aztán Hosszú Pista, aki az új sörgyár igazgatója Bőcsön. Fehér Irénke, Somogyi Laci, Pálinkás Pista, Farmosi Pista, Grill Kati, Pech Jóska. Az arcok ismerősek, de a harminc év hosszú idő, nem tudok mindenkire visszaemlékezni. — Hogyan alakult az élete? — A bonyhádi érettségi után a testnevelési főiskolára kerültem. Utána 1957-ben itt, Kiskunhalason az egyik általános iskolában tanítottam három évig. Ezt követően a mezőgazdasági technikumba kerültem, most főállásban a kollégium vezetője vagyok, de természetesen nem szakadtam el a sporttól, órákat is adok. 1957-től 1964-ig edzősködtem, majd tízéves szünet után ismét vállaltam ilyen tisztséget. Amire büszke vagyok: tanítványaim közül Halász Tamás például gerellyel már túljutott a 80 méteren, a testnevelési főiskola elsőéves hallgatója. A jövő emberének tartom. Garas Ildikó már volt magyar válogatott 400 méteres síkfutásban, sőt gátfutásban is. Heti 6—8, sőt van, akivel kilenc edzést tartok és ennek eredménye megmutatkozik. — Tud arról, hogy a bonyhádi gimnáziumban még ma is mint csúcstartót tartják nyilván? — Erről nem tudtam. Minden bizonnyal 110 gáton vagyok iskolai csúcstartó, ahol — ha jól tudom — 16,3-as eredményt értem el. — Gyeretek? —» Egy fiam és egy lányom van. Egy éve érettségizett a lányom, most a mozgássérültek intézetében dolgozik. A fiam a testnevelési főiskolára jár, utolsóéves. Szerettem volna, ha ő is inkább atlétizál, de nagy kedvet érzett a’ kézilabdához, mit tehettem mást, mint engedtem és kézlils lett. '— Gyakran, jár Bonyhádra és arral a környékre? — Évente háromszor-négyszer. Nagyon sok szép emlékem fűz Bonyhádihoz, és a dimbes-dombos dunántúli tájakhoz. Bács Tibor, a MÉSZÖV csoportvezetője az álló sorban balról a negyedik. Már úgy emlékszik vissza a Béke sportakkádra, hogy az valamikor nyáron volt. Mikor mondjuk a pontos dátumot, elmosolyodik, és nem kezd vitába, mert harminc év nagy idő. Azt viszont biztosan tudja, hogy a nyitó és záró ünnepély több ezer néző előtt volt a népligeti pályán. Ott volt természetesen, az 1000 méteres síkfutás is, melyen indult. Az első versenynapon az időelőfutamban 2:42-es idővel jutott a döntőbe. Különben a megyéből' rajta' kívül Pedh is a döntőbe került. Azt pontosantudja, hogy az ötödik helyen végzett, sőt az időeredményt is megmondja: 2:45,2 volt. Mindjárt hozzáteszi: elégedetlen volt, mert az előfutamban, jobb eredményt ért el, ami elég lett volna akár második hely megszerzéséhez is. Igaz, az 500 méteres pálya nagyon zavarta, éppúgy, mint a többieket. A verseny másnapján volt nagy boldogság, mert nevüket a Népsportban és vezércikkben olvashatták. Jól szervezett, kitűnő hangulatú versenyek voltak ezek. — És a Béke sportalkkád hozzájárult a sport megszerettetéséhez? — Szerintem igen. Velem együtt sokam ott szerettük meg az atlétikát, és döntöttük el, hogy végleg emellett a sportág mellett maradunk. A mai napig sem szakadtam el az atlétikától, mint szakosztályvezetőségi tag dolgozom a Szekszárdi Dózsánál. A szekszárdi atlétikai versenyek többségén mint versenybíró veszik részt. Sok szép emlék maradt, nagyon sok sportbarátság köt össze azokkal, akik különböző sportágakban ma is aktív sportvezetők, bírók, segítik egymás munkáját, és sportágát. Ami a képet illeti, nem sokat ismerek fel már közülük. Természetesen megismerem Pálinkást Istvánt, Pech Józsefet, Csapó Jenőt, Zay Lászlót, Bicskei Gizellát, Putz Ágit és Dosztál Moncit. Pech József elfoglalt ember a 11-es Volánnál, de ha sportról van szó, talál lehetőséget arra, hogy beszélgessünk. — Egyik legkedvesebb fotóm ez. Sokan voltunk Bonyhádiról azon a bizonyos Béke spartakkádon 1952 őszén. Talán felét ismerem a csoportnak, mert például a lányok tornászcsapatai az álló sorban, mind bonyhádi. Aztán ott van három tornászunk, szintén a bonyhádi Petőfi Gimnázium tanulói voltak; Hosszús, Reizinger és Marosi. Pálinikáték Csapó Jenővelegyütt miint röplabdások voltak ott. Aztán ott van a lányok közül Bicskei Gizi és Fehér Irén. A bonyhádi atléták közül Földi, Zay. Sokat kéne gondolkozni, feleleveníteni a versenyt, hogy névről mindenkit felsoroljak. Azt tudom, hogy 1000 méteren indultam Rács Tibivel együtt. Jó eredményit futottam, közel I. osztályú szintet. Nem tudnám pontosan megmondani, negyedik vagy ötödik lettem. — Utána még sokáig sportolt? — Igen, egészen 1958-iig. Akkor kerültem a Volán Vállalathoz és elfoglaltságom nem engedte, hogy tovább atlétizáljak, de változatlanul figyelem a megyei versenyeket, az országos eseményeket, és nagy ritkán, ha időm engedi, megnézek egyet-egyet. Azt viszont Pech József nem mondta el, de mi tudjuk: az 1500 méteres síkfutásban hosszú éveken át megyei csúcstartó volt. Az 1952-es megyeválogatott