Tolna Megyei Népújság, 1983. február (33. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-08 / 32. szám

e Képújság Befejeződött a bolgár fővá­­kSrt Szerdika Kupa nemzetközi nbsban az ötödik ailikalamtmai férfi kézilabdatorna. A négyes dö­ntő utolsó fordulójában Ma­gyarország „B" válogatottja újab­b vereséget szenvedett, ez­úttal 29:22 (15:9) arán­­yban ka­pott ki Bulgária „A” együttesé­től és pont nélkül az utolsó he­lyen végzett. Az első helyért ví­vott talál­lkozón Csehszlovákia 28:24 (15:11) arányban nyert Románia ellen. Végeredmény: 1. Csehszlová­kia 4 pont (80:70), 2. Románia 4 (75:65), 3. Bulgária „A” 4 (70:67), 4. Magyarország ,,B" 0 (64:87). • A grúz fővárosban zajló nem­zetközi cse­lgán­csve­rseny 2. nap­­ján a 86 és 78 kilós súlycsoport­ban avattak bajnokot. Akár­csak az első napon, ezúttal is a szovjet versenyzőik szerepel­tek a legjobban. A 86 kilósok között Vitalig Pesznyak szerezte meg a győzelmet, miután a döntőben honfitársát az Euró­pai-bajnok Bodavelit verte 7:0- ra. A 78 kilósoknál Taimaz Ka­­rióuk­i végzett az első helyen, de hogy kit győzött le a döntő­ben, azt nem közölte a TASZSZ hírügynökség, ugyanígy a ver­senyen részt vevő magyar spor­tolók eredményeiről sem érke­zett jelentés. 1983. február 8. Ma már sporttörténelem Miről írtunk harminc éve? Átnéztük a Tolnai Naplót, kiváncsiak voltunk arra, hogy mi­ről írt 1953 februárjában. Meglepő írásokat találtunk, olyan nevekkel, eseményekkel találkoztunk, melyek már többé-kevés­­bé feledésbe merültek. Hiába, a harminc év nagy idő, ennek ellenére vannak a cikkekben olyan megállapítások, észrevé­telek, amelyek még ma is aktuálisak. Ezek után nézzük a 30 éve megjelent írásokat. VÁLOGATOTT BIRKÓZÓVERSENY DOMBÓVÁRON A Tolna megyei TS1B, amely ez esztendőben ú­j utakat ki­várt járni a megye sportjának a további fejlesztése érdeké­iben, vasárnap a déli óráikba­n Dombóvá­rott rendezi az év első válogatott mérkőzését. A talál­kozómn Somogy és Tolna legjobb ifjúsági és felnőtt kötöttfogású birkózói csapnak össze egy­mással a győzelemért és azért, a hogy egymásnak hasznos ta­­pa­sztaltatolkat nyújtva segítsék egymás fejlődését "Mindkét megyében serény előkészületek folyna­k a válogatott találkozó­ra. A Tolna megyei USE az if­júsági csapatot már ki is jelöl­te. Ugyanazok fogják a megye színeit képviselni, akik az el­múlt hónapban Szekszárdon megrendezett bajnokság során az első helyre kerültek és akik a hó végén Veszprémben fog­ják majd­­ képviseln­i megyénket az országos bajnokságokon. Tehát az ifjúsági csapatba 7 dombóvári és 5 szekszárdi ver­senyző került: ILepIkesúly: SzO­­’fay (Dombóvár), LágSúly: Ko­vács (Domb­óvár). Pehelysúly: Frei (Szekszárd). Könny­űsúly: Kappel (Szekszárd). Kisválltó­­sú­ly: Fáik '(Szekszárd). Váltó­­súly: Takács (Dombóvár). Nagy­­váltósúly: Czel­ler (Dombóvár). Kisközéps­úly: Győré (Dombó­vár). Középsúly: 'Freimeyer '(Szekszárd).­­Nagy­középsúly: Horváth (Dombóvár).­­Fél­nehéz­súly: Matus (Szekszárd). Ne­hézsúly: Greschter i(Dombóvár). Amiint látható, az ifjúsági válo­gatott összecsapást már az új súlycsoportb­eosztás alapján rendezik meg. A felnőtt csa­pat összeállítása még nem történt meg. Termé­szetesen itt is asark a Dombó­vári lokomotív és a Szekszárdi Építők versenyzőire lehet szá­mítani, m­ivel a megyében csak ez a két Sportkör tarrt fenn bír­­kózó szakosztályt. Ez a váloga­tott találkozó is megmutatja azt, hogy a válogatóbizottság­­­nak meni­yivel „mehezebb dol­ga" lenne, ha a megyéből több helyről volna alkalma a válo­gatott együttest kiállítani. SOMOGY-TOLNA ASZTALITENISZ-VERSENY Hosszú szünet után Szek­szárdon is válogatott találkozó kerül lebonyolításra. Somogy és Tolna megyék férfi és női asz­­taliten­iszezői ütköznek m­ m­aj­d meg a válogatott talá­llkozó ke­retében. A mérkőzést a megyei TSB utazási nehézségek miatt déli 1 órai kezdettel bonyolítja­­ le az állt. fiúiskola torn­atermé­­­ben. Szekszárdon négy érdek­lődéssel váltják a szakemberek is, meg az asztalitenisz szurko­lói is a váltogatott találkozót, mert Somogy megye versenyzői országos viszonylatban i­s szá­mottevő erőt képviselnek. Ép­pen ezért az asztalitenüisz társa­dalmi szövetség alaposan fel alkarja­­ készíten­i csapatát a ta­­lálkozór­a és ezért 15-én Tolnán nagyszabású válogatóversenyt rendez a válogatottj­elöltek részvételével. A válogatóver­senyre az aláb­bi versenyzők kapt­a­k meghívást. Férfiak: LuSzika dr., Pálinkás, Tolm­a,­­Eisemlber, Jánosi, IPapp, ©oka, Babits, Szekszárd, Varga, Dombóvár, Méhes, Tolnai Ba­bits és Méhes előmérlkőzést ját­szik a legjobb 8 közé jutásért, akik aztán körmérkőzés alapján döntik el azt, hogy közülük me­lyik négy fogja képviselni a megye színeit.­­Ifjúságii férfiak: Engel, Kővárri, Bonyhád, Link, Koromvári, Tolna, SHerbal, Bu­dai, Török, Domb­óvári. Felnőtt nők: Wagner,­­Pintér ,N­agymányok, Szabó, Rajtísányi Szekszárd, Marosi Dombóvár. Ifjúsági nők: Dosztel Tolna, Gacsályi Szakszárd, iHeller­i Nagymányok és Györkönyi i Bony­hád. Mind a férfiak, m­i­nd pedig a nők körmérkőzés kere­tében döntik el azt, hogy me­lyik négy fogja képviselni a megyét a nagy sikerűnek ígér­kező első válogatott asztalite­­niisz-­mérkőzésen . AKKOR MÉG IFJÚSÁGI VERSENYZŐ VOLT Link Ferenc, a megyei asz­talitenisz szövetség vezetője húsz éve dolgozik a megyei sporthivatalban, egy éve mint a SPORT vezetője. Harminc éve mint ifjúsági játékos került a megyeválogatottba. A kitűnő sportember, aki ma is játszik — miután megmutattuk neki az újságcikket - a következőket mondta: - Nagyon jól emlékszem a versenyre. Az 1950-es évek el­ső felében megyénkben nagyon sok kitűnő asztaliteniszező ver­senyzett. Szekszárd, Tolna, Bonyhád, Dombóvár szakosztá­lyai több tucat olyan verseny­zőt adtak a megyének, akik­nek játéktudásáról még ma is legendák keringenek. Az akko­ri bajnoki rendszer nem tette lehetővé a tehetségeknek a ki­bontakozást, de többségük ma is aktívan „űzi" a sportágat. Egy részük mint edző, szövet­ségi vagy egyesületi tisztség­­viselő. — Azokban az években a leg­jelentősebb eseményeknek a megyeválogatottak találkozója és a megyei egyéni bajnoksá­gok számítottak. 1953-ban több ilyen megyék közötti válogatott találkozóra is sor került. Az em­lített versenyen megyénk leg­jobbjai álltak asztalhoz. Fel­nőttcsapatunk erősségei voltak: dr. Luszka József, Varga József, Engel István és Baka József. Én klubtársam, Koromvári Mik­lós, valamint a dombóvári Her­bai és Török társaságában az ifjúsági csapatban kaptam he­lyet. Az ellenfél csapatában olyan neves egyének játszottak, mint például Antal és Morvai, akik egy év múlva az országos páros bajnokságot megnyerték a sokszoros világbajnok Sidó- Kóczián kettős előtt. De tér­jünk vissza az 1953-as évi ver­senyekre. Az ifjúságiak Tolnán a selyemgyár asztalitenisz­­termében játszották megvebaj­­noki mérkőzésüket. Az ifjúsá­giak egyéni döntőjében a dom­bóvári Herbait sikerült legyőz­nöm, párosban Koromvárival a Herbai—Budai kettős ellen bi­zonyultunk jobbnak, míg ve­gyes párosban Dosztól Máriá­val a Budai—Gacsályi páros el­­len szereztünk bajnoki címet. Ez nagy teljesítmény volt, hisz valamennyi számban bajnok lettem. Ezt később felnőtt kor­osztályban még kétszer sikerült megismételnem. 1935 óta vala­mennyi megyei egyéni bajnok­ságról őrzöm a bajnokok, illet­ve a helyezettek­­ neveit. Ebből a nem mindennapi gyűjtemény­ből tudom, hogy versenyzői pályafutásom során hat ifjúsági és 29 felnőtt bajnoki címet sze­reztem. Különben 1953-ban úszóversenyzőként a 100 méte­res ifjúsági gyorsúszás országos döntőjébe kerültem, ahol olyan világsztárok társaságában úsz­tam a döntőt, mint Kárpáti, Ipacs, Dömötör és Záborszki. - Hogy mi lett az egykori nagy nevű asztali teniszezők­ből? Luszka dr. a megye leg­kiválóbb játékosa, ma a Tolnai VL NB I-es csapatának tech­nikai vezetője. Koromvári Mik­lós Tolnáról a Budapesti Akna­­mélyítő NB I-es csapatához ke­rült, ahol hosszú éveken át ját­szott eredményesen, jelenleg az egyik budapesti NB III-as csa­pat tagja. Jánosi György a Szekszárdi Szövetkezeti SK asz­taliteniszező szakosztályának vezető edzője. A dombóvári Török Dunaújvárosban egy NB II-es női csapat vezetője, az 1960-as években ő is megjárta az NB I-et. Boka József Kapos­váron, a mezőgazdasági főisko­lán gazdasági igazgató, Varga József Dombóváron él. A fel­soroltak közül többen már nyugdíjasok. A női versenyzők is megérdemlik, hogy megem­lítsük őket. Gémes Anikó Bu­dapestre került, országos baj­nokságot nyert, többször volt a magyar válogatott tagja. Ga­csályi Márta alapító tagja és eredményes versenyzője lett az azóta világhírűvé vált Budapes­ti Statisztika csapatának. Dosz­­tál Mária, akit a mai fiatalok csak Pálinkásné néven ismer­nek, közel húsz éven át volt erőssége a Tolnai VL csapatá­nak. — Magamról csak annyit, hogy az aktív versenyzést idő­hiány miatt néhány éve befe­jeztem, de időnként játszom a fiatalokkal, ők tudják - tapasz­talhatták -, hogy ma is képes vagyok a legjobbak ellen is nyerni. A tizenöt éves edzői munkám legnagyobb eredmé­nyének azt tartom, hogy az 1965-ben mélypontra jutott Tol­na megyei asztaliteniszt sike­rült elindítani a fejlődés útján. A sportágtól természetesen nem szakadtam el, a megyei asz­­talitenisz szövetség titkára va­gyok. Volt egyszer egy megyeválogatott 1952 őszén Tolna megye is képviseltette magát a Béke spartalkiiádon. Az egyikori me­gyeválogatott csapatb­ó­l sike­rült egy fényképeit szerezni Pech József, a 11-es Volán for­galmi és kereskedelmi igazga­tóhelyettese találta­ meg régi sportképei között. Az ő segítsé­gével keresttük, kutattuk, kiket látni a­ képen, kik azok, akik egykor képviselték Tolna me­gyét. Közülük beszélgettünk né­­hánnyal, hogy­­ megtudjuk, mit az, amire visszaemlékeznek, hogy elmondják, miként alakult életük, el­szakadtak-e a sport­tól, vagy sem. A fényképen — a táblai a­latti — Pálinkás István­­ látható a felső sorban. — Én voltam a táblavivő __ emlékezik vissza* Pálinkás Ist­­ván. — Budapesten, a* Vasas­­palyán volt a Béke spantakiád. Mint röplabdák képviseltem loina* megyét. Annyit tudok, hogy Csongrád megye volt a legjobb röplabdában és hát jól emlékszem, a mi csapatunk — Tolna megye — lett a második, tök szép emlék ma­radt errő­l a­­­ersenyről­. Vonattal utaszitunk, kúton kocsiban, a háromnapos sporteseményre. Az egykori vá­­logatott tagjai közül még ma­ is sokkal­ tartom a baráti kapcso­ TM ° 5 igy Például — többek ~ Csa,Pó Jenővel, a ME-­SZQV elnökhelyettesével, aki szintén röplabdázoltt azon a spartokiádom — És azóta hogyan alakult az élete? — Szerettem a­­ röplabdát, de brékszab­don nem tudott ez a szép sportéig gyökeret verni, utána úszásban és vízilabdá­ban kerestem és találtam meg a sportolás örömeit. Volt olyan időszak, amikor a vízilabdá­zóknál edző is voltam. 1970- ben skerü­ltem a­ Szolgáltató Ipa­ri Szövetkezethez elnöknek és abba kellett hagynom — idő­hiány miatt — az aktív sporto­lást. Pálinkás István rövid vissza­emlékezésének folyta­tása­ként ide kívánkozik: ő a Szekszárdi Szövetkezeti Spartacus elnöke és elévülhetetlen érdemeket szerzett a kerékpár sportág népszerűsítésében. Mint a­ sport­egyesület vezetője, mindig ta­lál időt, hogy a kerékpársport mellett a többi szakosztályra­­ fordítson gondot, ez is közre­játszik abban, hogy az egye­sületnek NB II-es kézilabda-, asztalitenisz-csapatai -sza­kosz­­tálya van és a kajak-kenu szak­osztály is egyre többet hal­lat magáról. Az álló sorban­ balról­ máso­dik Zay László. A bonyhádi Petőfi Sándor Gimnáziumban végzett. Nem bennszülött bony­hádi, magyarregregyi származá­sú. Kiskunhalason­ beszélget­tünk vele, ahol az egyik kollé­gium igazgatója. Neki — an­nak idején —­­nem jutott ebből a fényképből, és nagyon­ cso­dálkozott, mikor eléra­ktuk. Azonnal mondta­ emlékeit — Ha nem tévedek, gránát­dobásban indultam. Egyi­k leg­szebb emlékeim közé tartozik, hogy ott találkoztam Szepes Béla grafikussal, aki mintt ver­senybíró vett részt a sportakiá­­don. Megszállított, elbeszélge­tett velem és utána — amikor már a főiskolára kerültem — sokszor találkoztam vele. Sok­sok ismerős akad a képen: ta­lán legelőször említem Boros Dezső bácsit, aki a gimnázium­ban testnevelő volt. Aztán Hos­­­szú Pista­, aki az új sörgyár igaz­gatója Bőcsön. Fehér Irénke, Somogyi Laci, Pálinkás Pista, Farmosi Pista, Grill Kati, Pech Jóska. Az arcok ismerősek, de a harminc év hosszú idő, nem tu­dok mindenkire visszaemlékez­ni. — Hogyan alakult az élete? — A bonyhádi érettségi után a testnevelési főiskolára­ kerül­tem. Utána 1957-ben itt, Kis­kunhalason az egyik általános iskolában tanítottam három évig. Ezt követően a mezőgaz­dasági technikumba kerültem, most főállásban a kollégium vezetője vagyok, de természete­se­n nem szakadta­m el a sport­tól, órákat­­ is adok. 1957-től 1964-­ig edzősködtem, majd tíz­éves szünet után ismét vállal­­­tam­­ ilyen tisztséget. Amire büsz­ke vagyok: tanítványaim közül Halász Tamás például gerellyel már túljutott a 80 méteren, a testnevelési főiskola elsőéves hallgatója. A jövő emberének tartom. Garas Ildikó már volt magyar válogatott 400 méteres síkfutásban, sőt gátfutásban is. Heti 6—8, sőt van, akivel ki­lenc edzést tartok és ennek eredménye megmutatkozik. — Tud arról, hogy a bonyhá­di gimnáziumban még ma is mint csúcstartót tartják nyilván? — Erről nem tudtam. Minden bizonnyal 110 gáton vagyok is­kolai csúcstartó, ahol — ha jól tudom — 16,3-as eredményt ér­tem el. — Gyeretek? —» Egy fiam és egy lányom van. Egy éve érettségizett a lá­nyom, most a mozgássérültek intézetében dolgozik. A fiam a testnevelési főiskolára jár, utol­sóéves. Szerettem volna, ha ő is inkább atlétizál, de nagy ked­vet érzett a’ kézilabdához, mit tehettem mást, mint engedtem és kézlils lett. '— Gyakran, jár Bonyhádra és a­rral a környékre? — Évente háromszor-négy­­szer. Nagyon sok szép emlé­kem fűz Bonyhádihoz, és a dim­­bes-dom­bo­s dunántúli tájakhoz. Bács Tibor, a MÉSZÖV cso­portvezetője az álló sorban balról a negyedik. Már úgy em­lékszik vissza a Béke sportakk­­­ádra, hogy az valamikor­­ nyá­ron volt. Mikor mondjuk a pontos dátumot, elmosolyodik, és­­ nem kezd vitába, mert har­minc év nagy idő. Azt viszont biztosan tudja, hogy a nyitó és záró ünnepély több ezer néző előtt volt a népligeti pályán. Ott volt természetesen, az 1000 méteres síkfutás is, melyen in­dult. Az első versenynapon az időelőfutamban 2:42-es idővel jutott a­ döntőbe. Különben a megyéből' rajta' kívül Pedh is a döntőbe került. Azt pontosan­­tudja, hogy az ötödik helyen végzett, sőt az időeredményt is megmondja: 2:45,2 volt. Mind­járt hozzáteszi: elégedetlen volt, mert az előfutamban, jobb eredményt ért el, ami elég lett volna akár második hely meg­szerzéséhez is. Igaz, az 500 mé­teres pálya nagyon zavarta, éppúgy, m­int a többieket. A verseny másnapján volt nagy boldogság, mert nevüket a Nép­sportban és vezércikkben olvas­hatták. Jól szervezett, kitűnő hangulatú versenyek voltak ezek. — És a Béke sportalkk­ád hoz­zájárult a sport megszeretteté­séhez? — Szerintem igen. Velem együtt sokam ott szerettük meg az atlétikát, és döntöttük el, hogy végleg emellett a sportág mellett maradunk. A ma­i­­ napig sem szakadtam el az atlétiká­tól, mint­­ szakosztályvezetőségi tag dolgozom a­ Szekszárdi Dó­zsánál. A szekszárdi atlétikai versenyek többségén m­int ver­senybíró veszik részt. Sok szép emlék marad­t, nagyon sok sportba­rátság köt össze azok­kal, akik különböző sportágak­ban ma is aktív sportvezetők, bírók, segítik egymás munká­ját, és sportágát. Ami a képet illeti, nem sokat ismerek fel már közülük. Természetesen megismerem Pálinkást Istvánt, Pech Józsefet, Csapó Jenőt, Zay Lászlót, Bicskei Gizellát, Putz Ágit és Dosztá­l Moncit. Pech József elfoglalt ember a 11-es Volánnál, de ha sport­ról van szó, talál lehetőséget arra, hogy beszélgessünk. — Egyik legkedvesebb fotóm ez. Soka­n voltunk Bonyhádiról azon a bizonyos Béke sparta­­kk­ádon 1952 őszén. Talán felét ismerem a csoportnak, mert pél­dául a­ lányok tornászcsapatai az álló sorban, mind bonyhádi. Aztán ott van három torná­szunk, szintén a bonyhádi Petőfi Gimnázium tanulói voltak; Hosszús, Reizinge­r és Marosi. Pálinikát­ék Csapó Jenővel­­együtt miint röplabdások voltak ott. Aztán ott van a lányok kö­zül Bicskei Gizi és Fehér Irén. A bonyhádi atléták közül Földi, Zay. Sokat kéne gondolkozni, feleleveníteni a versenyt, hogy névről mindenkit felsoroljak. Azt tudom, hogy 1000 méteren indultam Rács Tibivel együtt. Jó eredményit futottam, közel I. osztályú szintet. Nem tudnám pontosan megmondani, negye­dik vagy ötödik lettem. — Utána még sokáig spor­tolt? — Igen, egészen 1958-iig. Ak­kor kerültem a Volán Vállalat­hoz és elfoglaltságom nem en­gedte, hogy tovább atlétizá­l­­jak, de változatlanul figyelem a megyei versenyeket, az orszá­gos­­ eseményeket, és nagy rit­kán, ha időm engedi, megnézek egyet-egyet. Azt viszont Pech József nem mondta el, de mi tudjuk: az 1500 méteres síkfutásban hos­­­szú éveken át megyei csúcstar­tó volt. Az 1952-es megyeválogatott

Next