Tolna Megyei Népújság, 1983. július (33. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-28 / 177. szám
1983. július 28. A közművelődés kérdései Községi ház, országos központ Tolna megye közművelődésében nem hangozhat patinásan Matkó Imréné neve, hiszen csak decemberben foglalta el az új művelődési ház igazgatói székét Hőgyészen. Mégis, amit — úgymond — előzött, az máris példa lehet közművelődési berkekben. Íme a recept Matkóné módra: Hozzávalóik: — Egy közművelődésre kiszemelt település, egy tipikusan tolnai tájon. Lakóinak ősei lehetőleg hőgyésziek, azaz menyét-, nyest- és hermeliinvadászok legyenek, alkuikról a település a nevét is kapta. A későbbi korokból olyan községi vezetőséget kell venni, aki a múlt értélkeit saját hasznosításban tovább őrzi. Így például egy Apponyi -kastéllyal a sajátos faluképet is óvni lehet. Vegyünk továbbá egy olyan gazdaságot, amely minden újra fogékony és támogatja a jó ügyeket. Szándékunkról győzzük meg a község párt- és állami vezetőit! A szándék, a tennialkotás, magatartás a fogyaszthatóság legfontosabb alapja. Legyen egy meghatározott terület, amelyen mozogni akarunk. Mondjuk a népzene. Nem árt, ha konkrét céljaink is vannak. Például, hogy egy hangszerhez és az ehhez kapcsolódó művészeti mozgalomhoz kötődjünk. Vegyük a citerát. Első lépésként fel kell mérni, hogy az adott településen hányan ismerik, szeretik, használják ezt a hangszert. Nem baj, ha egy lélek sem akad. Majd megszeretik, mert szándékainkban tántoríthatatlanok vagyunk. Itt nincsenek citerások, ezért hozunk a faluba. Mégpedig az ország citerásainak színe-javát. Amolyan „tábort” szervezünk a részükre, immáron harmadszor. De a megyében első alkalommal. Olyan embereket is meg kell nyerni az ügynek, akik a népzene, a citeramuzsika apóstólát, hogy a tábor előadói lehessenek. Elsőként egy citeraművészt, aki gyermekkorában ismerkedett meg hangszerével, amellyel később a legtávolabbi földrész közönsége előtt is tapsot aratott és aki pedagógusként is állandó segítője a hazai amatőr mozgalomnak. Legyen a neve Pribojszky Mátyás. Vegyünk egy másik pedagógust is, aki tiszteli az említett citareművészt. ő Monoki Lajos legyen, a Szegedi Tanárképző Főiskola tanszékvezető docense. Vegyünk még egy Kodály-tanítványt is, név szerint Olsvai Imrét, aki a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete népzenekutató csoportjának főmunkatársa, több ország népzenei kiadványainak társszerkesztője, népzenei életünk elismert képviselője. Alföldi Boros Istvánt, a Magyar Rádió és Televízió zenei rendezőjét is megnyerhetjük céljainknak. Vegyünk egy olyan megyei tekintélyt is, aki a néphagyományok gyűjtésével, terjesztésével töltötte egész életét. Bogár István kiváló népművelőt keressük meg ezért. — Miután ők igazolták segítő szándékukat, tervezzük meg óráról órára, pontos beosztással a népzenei táborunk programját. Eddigi tapasztalataink alapján a hőgyészi tábort három turnusban hívjuk össze. Az időpontot úgy jelöljük meg, hogy akkor töltsük meg élettel a művelődési házat, amikor másutt nyári, „üres” szezonról beszélnek. Egy-egy turnus zárásakor rendezzünk „gálaműsort” is a környező, szomszédos településeken. Ez jó a táborlakóknak, jó és emlékezetes a községek lakóinak. Végezetül úton-útfélen hangsúlyoznunk kell, hogy Hőgyészen a művelődési házban olyan országos módszertani központ kialakítását tervezzük, amelynek célja a citerazenekarok, népdaléneklő csoportok, citerás-dalos együttesek segítése, szakmailag magas szintű, elismert munkatársakkal és kiadványokkal. Ez utóbbi, egész éves kapcsolatot is jelent az ország különböző pontjaiból összejött operabarátokkal. Emellett a tervünk mellett természetesen egyéb programokról is kell gondoskodnunk, amelyeket az Országos Rendező Iroda és Filharmónia segítségével oldhatunk meg. Ezt „megspékeljük" egy-egy gyakorlati hasznosítású ismeretterjesztő előadással is. Ízlésesen tálalva máris fogyasztható ... ! * Újsághír: Hőgyészen rendezték meg a citerások harmadik országos táborát. A közel háromszáz citerás táborlakónak a volt Apponyikastélyban a Petőfi Sándor nevelőotthon adott szállást... DECSI KISS JÁNOS Matkó Imréné Citerások és dalosok együtt Új könyv készül Dr. Gecse Gusztáv vallástörténész professzorral, a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének munkatársával, a Bibliai történetek című könyv szerzőjével beszélgettünk. — Könyve nagy sláger volt a könyvpiacon.. Mivel magyarázza ezt a népszerűséget? — Az igazság az, hogy az utóbbi évtizedekben nem bántunk mindig rangjához méltóan a Bibliával, kicsit elhanyagoltuk jelentőségét. Részletes elemző mű sem jelent meg hazánkban. Könyvem, amely tulajdonképpen tízéves egyetemi előadásaimat foglalja össze, ezt igyekszik pótolni. — Hogyan értékelhető a marxista filozófiában gyökerező valláskiritika? — Nyugodtan mondhatjuk, hogy a marxista filozófia forradalmi változásokat hozott a valláselemzésben, a valláskritikában. A marxista vallástörténészek voltak az elsők, akik vizsgálataikat nem a kortól függetlenül végezték, hanem minden egyes „könyvnek” történetnek megkeresték a történelmitársadalmii hátterét. — A Biblia hajdan világnézetet hitet adott. Mit nyújtít ma? — A Biblia az emberiség múltjának kitéphetetlen része alapmű. Ismerete nélkül a mai ember értetlenül áll földrészünk számtalan zenei, irodalmi, építészeti és képzőművészeti alkotása felett. A Biblia ugyanakkor az egész emberiség kultúrájára is óriási hatást gyakorolt. Évszázadok történelme és az emberiség örök vágyai csendülnek ki a soraiból. — Mi ilyen, ma nálunk a kapcsolat a vallástörténészek és az egyházaik között? — Nagyon lényegesnek tartom a kialakult párbeszédet. Közös konferenciákat tartunk, ahol a vélemények, nézetek kicserélése, vagyis a dialógus folytatása a cél. — Az ön véleménye szerint hány éves korban lenne a legalkalmasabb az embereket megismertetni a Bibliával ? — Mindenképpen gyermekkorban írtam is régebben a gyerekeknek egy vallásról szóló könyvet, amely egy hét alatt elfogyott a könyvesboltok polcairól. Örömmel üdvözölhetjük azt a hazai tényt, hogy legalább a gimnáziumban helyet kapott a Biblia. Természetesen nem mondhatunk le arról, hogy már az általános iskolában elkezdhessük a Biblia ismertetését. — Várható-e újabb könyv ebben a témában? — Ahogy látom, ma az emberek többsége értetlenül áll a különböző szentek előtt. Pedig velük az ismeretség nagyon érdekes és rendkívül hasznos is. Azért az, mert a iszlentek valójában a korukra jellemző embereszményt testesítik meg. Jelenleg ez a kérdés foglalkoztat, ezen dolgozom. De a most készülő könyvem az első folytatásának is felfogható. ■tIÉPÚJSÁG • KI FELEL A TRAGIKUS ISKOLAI BALESETÉRT? Az egyik nagyiközség I. számú általános iskolájának első osztályos tanulói, a tanító felügyelete alatt, az iskola étkezdéjébe mentek. Három gyereknek nem jutott hely az asztalnál, s bár meghagyták nekik, hogy maradjanak a teremben, kimentek az épület elé. Szemközt van a II. számú általános iskola udvara, ahol a nevelő felügyelete alatt kisdiákok sorakoztak. Közülük az egyik első osztályos kivált a csoportból és köveket dobált az utcára. Egy kődarab eltalálta a három várakozó gyermek egyikének balszemét, és olyan súlyosan sértette meg, hogy azt el kellett távolítani. Ennek következtében a gyerek munkaképessége véglegesen harminc százalékkal csökkent. A tragikus sorsú kisfiú szülei útján, a községi tanács, valamint a szerencsétlenséget okozó gyerek anyja ellen háromszázezer forint nem vagyoni kár megfizetéséért pert indított. A járásbíróság, majd fellebbezésre a megyei bíróság a keresetet elutasította. Ezt azzal indokolták, hogy sem a felügyeletet ellátó iskola, sem a szülők részéről nem történt olyan mulasztás, ami kártérítő felelősségüket megállapítaná. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság más álláspontra helyezkedett. A döntést hatályon kívül helyezte és a járásbíróságot új eljárásra, valamint új határozat hozatalára kötelezte. Akinek belátási képessége hiányzik, vagy fogyatékos, az nem vonható felelősségre. Helyette gondozója felel, kivéve, ha bizonyítja, hogy ennek ellátásában az elvárható módon járt el — mondta ki a Legfelsőbb Bíróság. A balesetkor a szerencsétlenül járt kisfiú felügyeletét az I. sz., a kövekkel dobálózóét a II. sz. iskola látta el. Ebből következik, hogy a kárigénnyel velük szemben lehet fellépni, de csak akkor, ha jogképes jogi személyek, vagyis a községi tanács vb önálló gazdálkodási jogkörrel ruházta fel őket. Igenlő esetben csak ők, amennyiben azonban ilyen felhatalmazást nem kapták, akikor a községi tanács perelhető. Az eljárt bíróságoknak mindezt tisztázniuk kellett volna. A baleset az iskolában történt, amikor a napközi otthonos gyerekek ebédeltek, vagyis felügyeletüket az iskola látta el. Tehát a felelősség alól az iskoláknak kell kimenteniük magukat és bizonyítani, hogy nem terheli őket mulasztás — hangzik tovább a végzés. Figyelembe kell venni azonban, hogy az általános iskolai rendtartás értelében napközi otthonos csoportokban legalább húsz, de legfeljebb negyven gyermek lehet. Az I. sz. iskolában azonban negyvenöt tanuló felügyeletét bízták egy nevelőre. Ezért meg kell állapítani, miért nem tettek eleget a rendtartásban foglaltaknak, és az ebédeltetés miként történt. Azt is vizsgálni kell, hogy a baleset idején a II. sz. iskola udvarán hány gyermek tartózkodott és hány nevelő vigyázott rájuk. Az iskola ugyanis akkor is megszegi kötelességét, ha a felügyelet érdekében megfelelő számú nevelőről nem gondoskodik.A végzés értelmében az iskolának az is feladata, hogy a gyermekeket a helyes magatartásra nevelje. A bíróságoknak ezért tisztázniuk kellett volna, hogy a II. számú iskolában korábban történt-e rendbontás, előfordult-e, hogy a gyerekek máskor is kővel dobálóztak. Amennyiben igen, úgy fokozott felügyeletre lett volna szükség. A Legfelsőbb Bíróság iránymutatásai alapján most a járásbíróságnak újból döntenie kell, hogy a tragikus balesetért ki felel. A TANULMÁNYI SZERZŐDÉS A VÁLLALATOT IS KÖTELEZI Az egyik vidéki nagyvállalat esti egyetemre járó joghallgató tisztviselőjével tanulmányi szerződést kötött. Ebben a munkaidő-kedvezmény tartamára átlagkeresetét biztosította, a beiratkozási, valamint a tandíj fizetését vállalta. Arra is kötelezte magát, ha a fiatalember tanulmányait befejezi, diplomájának megfelelő munkakörben foglalkoztatja. A tisztviselő viszont kötelezte magát, hogy az egyetem elvégzése után két évig a munkaviszonyát nem szünteti meg. A joghallgató megszerezte diplomáját, s bár fizetését kétszáz forinttal emelték, változatlanul korábbi munkakörében kellett dolgoznia. Ezt sérelmesnek találta, felmondott és más vállalatnál, mint jogi előadó helyezkedett el. Volt munkaadója viszont a tanulmányi támogatás összegének visszafizetésére kötelezte. A határozat alóli mentesítésért a fiatalember a munkaügyi döntőbizottsághoz, majd a munkaügyi bírósághoz fordult, de mindkét helyen elutasították. Törvényességi óvásra az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely nemcsak a munkaügyi bíróság ítéletét, hanem a vállalatnak a visszafizetésre történő felszólítását is hatálytalanította. A döntés indokolása rámutat arra, hogy a tisztviselő azért mondott fel, mert nem képzettségének megfelelő beosztásban foglalkoztatták. A Munka Törvénykönyve ugyanis előírja: a munkáltatónak a tanulmányi szerződésben vállalnia kell, hogy dolgozóját a megszerzett képzettsége szerinti munkakörbe helyezi. A magasabb képesítést nyertek csak abban az esetben értékesíthetik a tanulmányaikkal szerzett szakmai felkészültségüket, ha erre módot nyújtó munkakörben dolgoznak. Az a beosztás azonban, amelyben a tisztviselőt foglalkoztatták, erre semmiképpen sem adott lehetőséget. Annak ellenére, hogy a vállalat igazgatója ennek a munkakörnek a betöltésére lehetőleg felsőfokú végzettséget írt elő, ez nem jelenti azt, hogy a munkékor a fiatalember végzettségének megfelelő volt. A tisztviselő tehát nem szegte meg a tanulmányi szerződésben foglaltakat, ezért a neki folyósított összeget sem kell visszafizetnie. HAJDÚ ENDRE Döntött a Legfelsőbb Bíróság Kiállítások új rendje lA képző- és iparművészeti kkiállítások lebonyolításának új rendjét két, a közelmúltban alkotott rendelet szabályozza. Ezek szerint a kiállítások megrendezésére továbbra is engedélyt kell kérni. Az országos kiállításokra a Művelődési Minisztérium ad engedélyt, míg a Művészeti Alap vállalatainak kiállításaira maga a Művészeti Alap. Egyéb kiállításokat viszont ezentúl a tanácsok művelődési osztályát engedélyezihetnek. Ám a kiállítási terveket ugyanúgy, mint korábban, egy esztendőre előre el kell készíteniük a rendezőknek, s azokat koordinálás céljából el kell küldeniük a Képző- és Iparművészeti Lektorátushoz. Az eddigi gyakorlathoz viszonyítva is várható változás. A kiállítóhelyeket ezentúl sokkal differenciáltabban kezelik, mint eddig. Amikor 1974-ben megtörtént hazánkban a decentralizálás, országszerte rendkívül elszaporodtak a saját rendezésű kiállítások. A hetvenes években például már háromezret szerveztek évente, ezek közül sok kiállításnak nem volt kellő értékfedezete, s gyakran arra alkalmatlan helyeken is rendeztek kiállításokat. Kiállíthatnak-e a jövőben a művelődési házaik? A válasz: — Igen... Ez a joguk és lehetőségeik a jövőben is tagad at ik, de a bemutatásira szánt anyag első szűrése az illetékesi tanácsok feladata lesz. Szerepet kap természetesen a kiállítók koordinálásában a Képző- és Iparművészeti Lektorátus ill, amennyiben feladata lesz kiszűrni a gyenge alkotásokat és figyelnie kell arra, hogy nem terveznek-e egy időiben, egymáshoz közel eső helyeiken azonos rendeltetésű tárlatokat. Ezért is szükséges egy évre előre tervezni, s azt szeptember 30-ig beküldeni a Képző- és Iparművészeti Lektorátushoz, amely engedélyezésre tovább küldi a terveket a minisztériumnak.Az önállóan tervező intézmények, múzeumok önálló minősítésre is jogosultak, ők maguk bírálják el a kiállításokra szenűt anyagokért. Ahol nincs arra képesített szakember a művek kellő elbírálásához, ott a megyei tanács szakértőkiből összehívott zsűrije hitelesít. Ezentúl a szakértők közreműködésével elbírálják a szerzői díj mértékét is. Ez új dolog, mert a zsűrik eddig nem árazhattak. Az eddigi gyakorléit szerint a lektorátus kizárólagos feladata és joga volt az árazás. Csakhogy nem az egyes művek megítélése alapján tették ezt, hanem a jegyzőkönyvek vagy éppen a művész életpályája ismeretében. A szakértőbizottságnak ezentúl jogában áll át javaslatot tenni. Ez azonban nem szentírás, csupán irányár. Milyen joga van a szerzőnek a mű értékesítésére? A szerző a saját művészi alkotásait szabadon értékesítheti. Az állami költségvetéssel gazdálkodó szervezetek, egyesületek azonban csak már művészi szempontból kellő módon elbírált műveket szerezhetnek be vagy hozhatnak forgalomba. ■ IAz új rendelkezések nyomán várhatóan csökken majd a kiállítások száma. Az első reagálások mindenesetre azt bizonyítják, hogy egyes kiállítóhelyeket érdemes lesz megszüntetni. Nem beszélve arról, hogy a megnövekedett felelősség kellő meggondolásra késztet a továbbiakban mindenkit a kiállítások tervezésében. Ezért is hívja össze a Művelődési Minisztérium illetékes osztálya évente egyszer a megyei tanácsok közművelődési osztályait, a Magyar Képzőművészek Szövetsége képviselőit, a lektorátus és a Művelődési Minisztérium munkatársalt, hogy kellő módon értékelhesse az elmúlt év tevékenységét. Tavaly már lezajlott az első ilyen párbeszéd, amelyen megtudhattuk, kinek, milyen elképzelése van a közművelődési tevékenységről. A kormány szorgalmazza, hogy valamennyi megyei tanács mellett működjék egy-egy művészeti tanács is. (Csongrád és Nógrád megyékben ez már meg is valósult.) Ezek a tanácsok nemcsak képzőművészeti, de más művészeti kérdéseikben is szerepet kapnak, ahol erre netán igény mutatkozik. Demokratikus testületeket kell kialakítani, amelyek kellő szakértelemmel és közvetítési funkcióval rendelkeznek. Mit ígér tehát az új rendelkezés? Elsősorban a tanácsoknak ad nagyobb szuverenitást. S megváltoztatja a Képző- és Iparművészeti Lektorátus feladatát is, mely ezentúl a minisztérium munkáját lesz hivatott segíteni. — a —