Tolna Megyei Népújság, 1983. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-01 / 258. szám

2 KÉPÚJSÁG A francia szocialisták kongresszusi döntései Nem lehet szó arról, hogy a francia elrettentő erőt szá­mításba vegyék a genfi tár­gyalásokon. Egyebek között ezt hangsúlyozza az a hatá­rozat, amelynek elfogadásá­val vasárnap véget ért a Francia Szocialista Párt kongresszusa. A párt egységét demonst­ráló szintézis hosszas viták után jött létre. A létrejött kompromisszum a centrum és a jobbszárny közös határo­zati javaslatán alapul, de fi­gyelembe vették a balszárny több módosító javaslatát is. Külpolitikai téren a most elfogadott közös határozat a korábbi határozattervezetek­nél élesebb hangot üt meg az amerikai politikával szem­ben. Hangsúlyozta: Francia­­országnak az atlanti szövet­séghez való tartozása nem jelenti az atlantizmus foly­tatását. Franciaországnak független külpolitikát kell folytatnia. Franciaország más nyelven szól a világhoz, mint az Egyesült Államok. Az eurorakéták kérdésében a határozat megállapítja: a két fél számára elfogadható megegyezés minden lehető­ségét meg kell vizsgálni. Nem fogadható el azonban a francia és brit atomerő el­lenőrzés alá helyezése a szov­jet rakéták egy részének le­szerelése fejében. A gazdaságpolitika terén a most elfogadott határozat — a balszárny kívánságának megfelelően — nagyobb hang­súlyt helyez a dolgozók vá­sárlóerejének megőrzésére. A közös határozat továbbá hangsúlyozza a baloldali egy­ség fenntartásának és meg­erősítésének a szükségessé­gét. Lionel Jospin záróbeszé­dében hangsúlyozta, hogy a párt megerősödve került ki a kongresszusból. A kínai hírügynökség del­hi jelentéséből ítélve cse­kély eredménnyel befejeződ­tek az indiai fővárosban a kínai—indiai tárgyalások. , Mindkét fél úgy véli, hogy a megbeszélések hasznosak voltak és előmozdították a további tárgyalásokat” — kö­zölte az Új Kína a vasárnap véget ért fordulóról. Megál­lapodtak abban, a tárgyalá­sok ötödik menetére jövőre, Pekingben kerül sor. Kína és India 1981 decemberében kezdett megbeszéléseket megoldatlan határproblémá­jukról, valamint a kétoldalú együttműködésről. A mosta­ni fordulóban — Delhiben — ezekhez csatlakozott a köl­csönös érdeklődésre számot tartó nemzetközi kérdések megvitatása is. Valamelyes előmenetel mutatkozik a két ország gaz­dasági, kereskedelmi, kultu­rális és tudományos-műsza­ki együttműködésében. Kína és India 1962-ben rövid határháborút vívott egymással, s Kína stratégiai­lag fontos területeket szállt meg. A­ két ország ezután csak 1976-ban újította fel diplomáciai kapcsolatait nagyköveti szinten. Kínai-indiai Nicaraguai küldöttség tárgyalások látogatása hazánkban Október 21—30. között a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága Párttörténeti Intézetének meghívására hazánkban tar­tózkodott a nicaraguai San­dinista Kutató Intézet dele­gációja Flor de Maria Mon­­terrey főigazgatónak, a San­dinista Nemzeti Felszabadí­­tási Front közgyűlése és az államtanács tagjának veze­tésével. A küldöttség, ame­lyet fogadott Aczél György, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Központi Bizottság titkára, megbeszélé­seket folytatott Molnár Já­nossal, a Párttörténeti Inté­zet igazgatóhelyettesével és az intézet vezető munkatár­saival a tudományos kutató­munka szervezéséről, és az együttműködés lehetőségei­ről. A nicaraguai vendégek ta­lálkoztak Huszár Istvánnal, az MSZMP Központi Bizottságá­nak tagjával, a párt Társa­dalomtudományi Intézetének főigazgatójával, Nagy Gá­borral, a Központi Bizottság külügyi osztályának helyet­tes vezetőjével, és látogatást tettek az MSZMP Politikai Főiskoláján. MNB-küldöttség utazott Kínába A Kínai Népi Bank meghí­vására hétfőn Tímár Mátyás­nak, a Magyar Nemzeti Bank elnökének vezetésével kül­döttség utazott a Kínai Nép­­köztársaságba. A magyar bankszakemberek a Kínai Népi Bank küldöttségének tavasszal tett magyarországi látogatását viszonozzák. Az utazás célja: tanulmányozzák a kínai bank- és gazdaság­­irányítási rendszert, és átte­kintik a magyar és a kínai bank közötti kapcsolatok szé­lesítésének lehetőségét. (MTI) PANORAMA BUDAPEST A törökországi települése­ket sújtotta földrengés miatt Lázár György, a Magyar Népköztársaság Miniszterta­nácsának elnöke táviratban fejezte ki részvétét Bülend Ulusu-nak, a Török Köztár­saság miniszterelnökének. " Hétfőn elutazott hazánkból az a lengyel főpapi delegá­ció, amely Jozef Glemp bíbo­ros-érsek vezetésével vasár­nap részt vett az Esztergom­ban tartott egyházi jubileumi ünnepségen. HANOI Hétfőn Hanoiban hosszú távú gazdasági és műszaki­tudományos együttműködési programot írtak alá a Szov­jetunió és a Vietnami Szo­cialista Köztársaság képvise­lői. Az okmányt szovjet rész­ről Gejdar Alijev miniszter­elnök-helyettes, vietnami részről pedig Pham Van Dong kormányfő írta alá. VARSÓ November elsejétől Len­gyelországban ismét csak jegyre kapható a vaj a mar­garin és a zsír. GENF Genfben megnyílt hétfőn a libanoni polgárháborús el­lenfelek első találkozója. Ezen az előzetesen elfogadott napirend alapján tárgyaláso­kat folytatnak a nyolcéves konfliktust lezáró tartós és átfogó nemzeti megbékélés­ről, Libanon identitásáról, arab és nemzetközi kapcsola­tairól. SAN SALVADOR A salvadori hazafias erők vasárnap éjjel elfoglalták a fővárostól, San Salvadortól 56 kilométerre északra lévő Tejutepeque kisvárost — je­lentette a salvadori hadügy­minisztérium szóvivője. A harcokban a kormánycsapa­tok öt katonája életét vesz­tette, tízen pedig megsebe­sültek. Munkásemlékek századunk első harmadából (18.) Hegre nagyü­zemben! Egy februári hajnalon — 1929-et írtunk — fáradtan, átfázva fejeztem be az éjsza­kai hólapátolást, majd fel­vettem a munkámért járó szerény összeget. Két műsza­kot is teljesítettem és az erő­feszítéstől teszem minden ré­sze sajgóit. Szükségét érez­tem, hogy a közeli, korán nyitó büfében felhajtsak egy csésze forró teát. Negyed hét lehetett és a csehóban rajtam kívül egy-két futó vendég hörpintette ki szokásos pap­­ramorgóját. Teakortyolgatás és melegedés közben jutott eszembe, hogy szombat elle­nére meglátogathatnék né­hány gyárkaput. Kigyalogol­­­tam a kőbányai Gyömrői út­ra, ahol a munkanélküliek más munkanapokon tömege­sen jelentek meg a gyárak előtt, ezúttal azonban nem voltak sokan. Magam sem tápláltam különösebb remé­nyeket. „Magyar Radiátor­­gyár” — olvastam az egyik kapu fölötti feliratot. „Szántó­­ és Beck mérnökök tüzelés­­technikai és fűtőberendezé­sek gyára”. A hideg fokozó­dott és én topogva melenget­tem lábaimat. „Egy félórányit várok — határoztam el —, és ha sem­mi nem történik, hazaindu­lok.” És egyszerre csak cso­da t történt. A gyárkapun egy kék munkaköpenyes férfi lé­pett ki, körülnézett. Kisvár­tatva — miután látta, hogy rajtam kívül senki nincs a közelben — kezével intve magához hívott. — Munkára vár? — kér­dezte. — Igenis. — válaszol­tam. — Mi a szakmája? — tudakolta. — Szerszámlaka­tos segéd vagyok, itt a mun­kakönyvem és a munkaköz­vetítői jelentkező lapom — mondtam most már remény­kedve. Okmányaimat átvizs­gálta, majd a következőket közölte: — Vasöntödéi mintalaka­tos munka végzésére keresek embert. Ha vállalja, felve­szem magát. — Gyorsan rá­vágtam. — Igen, örömmel vállalom. — Rendben van. Hangsú­lyozom azonban, hogy nem számíthat állandó alkalma­zásra. Jelenleg sürgős mun­kák futottak be, és ha befe­jeztük, valószínűleg el kell majd válnunk egymástól. Amikor új művezetőm — Kutor József — bevezetett a gyár mintalakatos műhelyé­be, boldogan vettem át a szükséges szerszámokat. Az első megmunkálandó munka­darab egy „Marabu” típusú széntüzelésű kályhatej öntő­­mintája volt. Az éjszakai hó­­lapátolás okozta fáradtság egyszerre megszűnt és nagy szorgalommal láttam munká­hoz. Mesterségemet kisüzemben tanultam és éveken át, ha el tudtam helyezkedni, ugyan­csak kisüzemben dolgoztam. A Radiátorgyárban a kisüzem légkörétől teljesen elütő, új világba csöppentem. Tanítómesteremnél, a We­­kerle-féle műhelyben meg­szokott jelenség volt, hogy két-három segéd folyamatos munkát végezhetett. Annyi munka mindig akadt, hogy dolgozhattak. Ha a szakmá­ban fellendülés volt, akkor rövidebb-hosszabb időre új segédek is munkába állhat­tak. Az új segédek foglalkoz­tatási időszakának hossza azonban a mindenkori ren­delésállománytól függött, amely rendszerint csak né­hány hónapon át biztosított munkát. A régiek, állandó munka­­lehetőségük tudatában és a munkában éveken át szer­zett nagyobb gyakorlatuk ré­vén, magabiztosak lehettek. Mindezeken túl jól ismerték mesterük gondolkodásmódját, esetleges rigolyáit is és alkal­mazkodni tudtak. Az új segé­dek mindezen előnyökkel nem rendelkeztek. Arra tö­rekedtek, hogy megnyerjék a főnök bizalmát, hiszen ez kenyérkérdés volt. Ily módon a régiek és az újak között éles versengés alakult ki, minden vonatkozásban. A kenyérféltés állandó fe­szültség forrása volt, baráti, harcostársi viszony nem ala­kulhatott ki közöttük. Ezt a légkört az is elősegítette, hogy a kismesterek őrizked­tek szervezett munkások al­kalmazásától, mert tudták, hogy azok nem néznék tét­lenül a kismester kizsákmá­nyolási manővereit. A mun­kás a kisüzemben mindig nagyon magárahagyatott volt, nem számíthatott a főnök­kel támadt esetleges nézet­­eltérése idején társai szoli­daritására. Egyetlen kapasz­kodó volt: a főnöki jóindu­lat megnyerése. Már az első hetek tapasz­talatai alapján megállapít­hattam, hogy a radiátorgyári munkások — szemben a kis­üzemek dolgozóival — elő­nyösebb helyzetben vannak... Új világot jelentett szá­momra, hogy beilleszkedve a gyári munkáskollektívába, részese lehettem annak a küzdelemnek, amelynek cél­ja erős üzemi szakszervezeti csoport létrehozása, azon be­lül először az osztályharcos alapon álló szakszervezeti el­lenzék magjának, majd a mély illegalitásban működő kommunista sejtnek a meg­teremtése volt. A végrehaj­tás során számtalan nehéz akadály leküzdésének része­se is voltam. A munkásérdekek szem­pontjából hatékonyan fellép­ni képes szervezet megterem­tését akadályozták a mun­kásfejekbe befészkelődött, a munkásérdekekkel ellentétes nézetek. Káros voltukat vi­ták során, munkástársaink előtt kellett leleplezni. Mini­málisra kellett csökkenteni az attól való félelmet, hogy az osztálytudatos mozgalom­hoz való csatlakozásnak, ha napfényre kerül, elbocsátás, i kenyértelenség lesz a követ­kezménye. Gondot kellett fordítani a gyári spiclik, a munkásérdekek elárulóinak a leleplezésére (mert ilyenek is akadtak) és elszigetelésükre. A kollektívának, amely a gyárban minderre tudatosan törekedett, rövidesen én is tagja lettem. (Következik: Nyemecz La­jos elvtárs.) HARMATI SÁNDOR 1983. november 1. Hétfő esti kommentárunk. A japán kormány nem egyszer küszködik azzal a problé­mával, hogy még saját szövetségesei sem értik meg. Ha a tőkés világon belüli éles kereskedelmi ellentéteket számításba vesszük, Japán némiképp a nyugati tömbön belül is egyedül áll. Erős gazdasági pozíciója, versenyképessége miatt azon­ban épp az NSZK az a közös piaci ország, amely a legnagyobb megértést mutatja a „felkelő nap országával” szemben, hiszen számára ma még kevésbé húsbavágó fenyegetés a „Made in Japan” feliratú áruk dömpingje, mint Olaszországnak, vagy Franciaországnak. Ez magyarázza a fokozott érdeklődést a nyugatnémet kancellár tokiói útja iránt. A gazdasági kérdéseken túl a tárgyalásokon minden bi­zonnyal a szokottnál nagyobb hangsúlyt kapnak a nemzet­közi politika kérdései. Az NSZK Nyugat-Európa vezető gaz­dasági hatalma, Japán Ázsiáé, s mindkét ország az Egyesült Államok legfőbb szövetségesei közé tartozik. S az sem hagy­ható figyelmen kívül, hogy az NSZK-nak nagy szerepe van abban a kérdésben, amely alapvetően érinti Európa biztonsá­gát, nevezetesen, hogy telepítenek-e amerikai közép-hatótá­volságú rakétákat földjére, vagy sem. Japán felelőssége ugyanakkor vitathatatlan Ázsia biztonságának alakulásában. Helytelen, indokolatlan lenne bármiféle illúziót táplálni a tárgyalásokkal kapcsolatban. Tokió — hagyományaihoz hí­ven — továbbra is a Szovjetuniótól követel egyoldalú enged­ményeket, s a japán—amerikai stratégiai szövetség keretein belül maradéktalanul azonosul Washingtonnal a kelet-nyugati kapcsolatok minden lényeges kérdésében. Ismeretes a bonni álláspont is. A két, eltérő gazdasági érdekeltségű, politikailag egymáshoz mégis közelálló vezetés akkor tenne jó szolgálatot országa, s az érintett kontinensek népeinek, ha szavát a realizmus nevében, a konfrontációval szemben, a kelet-nyu­gati kapcsolatok kiegyensúlyozottsága érdekében emelné fel. Mind a nyugatnémet, mind a japán közvélemény növekvő­ része ezt igényli Bonntól is, Tokiótól is. GYŐRI SÁNDOR Koszorúzási ünnepség Az 1918-as polgári demokratikus forradalom 65. évfor­dulója alkalmából megkoszorúzták Károlyi Mihály Kos­suth Lajos téri szobrát Budapesten. Az MSZMP KB nevé­ben Kállai Gyula és Jassó Mihály koszorúzott. (Telefotó) A Magyar Nemzeti Bank tájékoztatója HIVATALOS DEVIZAÁRFOLYAMOK Érvényben: 1983. november 1-től Az államközi megállapodásokon alapuló hivatalos árfolyamok változatlanul az 1982. szeptember 21-i közléseknak megfelelően vannak érvényben. VALUTA (BANKJEGY ÉS CSEKK) ÁRFOLYAMOK

Next