Tolna Megyei Népújság, 1983. november (33. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-01 / 258. szám
2 KÉPÚJSÁG A francia szocialisták kongresszusi döntései Nem lehet szó arról, hogy a francia elrettentő erőt számításba vegyék a genfi tárgyalásokon. Egyebek között ezt hangsúlyozza az a határozat, amelynek elfogadásával vasárnap véget ért a Francia Szocialista Párt kongresszusa. A párt egységét demonstráló szintézis hosszas viták után jött létre. A létrejött kompromisszum a centrum és a jobbszárny közös határozati javaslatán alapul, de figyelembe vették a balszárny több módosító javaslatát is. Külpolitikai téren a most elfogadott közös határozat a korábbi határozattervezeteknél élesebb hangot üt meg az amerikai politikával szemben. Hangsúlyozta: Franciaországnak az atlanti szövetséghez való tartozása nem jelenti az atlantizmus folytatását. Franciaországnak független külpolitikát kell folytatnia. Franciaország más nyelven szól a világhoz, mint az Egyesült Államok. Az eurorakéták kérdésében a határozat megállapítja: a két fél számára elfogadható megegyezés minden lehetőségét meg kell vizsgálni. Nem fogadható el azonban a francia és brit atomerő ellenőrzés alá helyezése a szovjet rakéták egy részének leszerelése fejében. A gazdaságpolitika terén a most elfogadott határozat — a balszárny kívánságának megfelelően — nagyobb hangsúlyt helyez a dolgozók vásárlóerejének megőrzésére. A közös határozat továbbá hangsúlyozza a baloldali egység fenntartásának és megerősítésének a szükségességét. Lionel Jospin záróbeszédében hangsúlyozta, hogy a párt megerősödve került ki a kongresszusból. A kínai hírügynökség delhi jelentéséből ítélve csekély eredménnyel befejeződtek az indiai fővárosban a kínai—indiai tárgyalások. , Mindkét fél úgy véli, hogy a megbeszélések hasznosak voltak és előmozdították a további tárgyalásokat” — közölte az Új Kína a vasárnap véget ért fordulóról. Megállapodtak abban, a tárgyalások ötödik menetére jövőre, Pekingben kerül sor. Kína és India 1981 decemberében kezdett megbeszéléseket megoldatlan határproblémájukról, valamint a kétoldalú együttműködésről. A mostani fordulóban — Delhiben — ezekhez csatlakozott a kölcsönös érdeklődésre számot tartó nemzetközi kérdések megvitatása is. Valamelyes előmenetel mutatkozik a két ország gazdasági, kereskedelmi, kulturális és tudományos-műszaki együttműködésében. Kína és India 1962-ben rövid határháborút vívott egymással, s Kína stratégiailag fontos területeket szállt meg. A két ország ezután csak 1976-ban újította fel diplomáciai kapcsolatait nagyköveti szinten. Kínai-indiai Nicaraguai küldöttség tárgyalások látogatása hazánkban Október 21—30. között a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Párttörténeti Intézetének meghívására hazánkban tartózkodott a nicaraguai Sandinista Kutató Intézet delegációja Flor de Maria Monterrey főigazgatónak, a Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front közgyűlése és az államtanács tagjának vezetésével. A küldöttség, amelyet fogadott Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, megbeszéléseket folytatott Molnár Jánossal, a Párttörténeti Intézet igazgatóhelyettesével és az intézet vezető munkatársaival a tudományos kutatómunka szervezéséről, és az együttműködés lehetőségeiről. A nicaraguai vendégek találkoztak Huszár Istvánnal, az MSZMP Központi Bizottságának tagjával, a párt Társadalomtudományi Intézetének főigazgatójával, Nagy Gáborral, a Központi Bizottság külügyi osztályának helyettes vezetőjével, és látogatást tettek az MSZMP Politikai Főiskoláján. MNB-küldöttség utazott Kínába A Kínai Népi Bank meghívására hétfőn Tímár Mátyásnak, a Magyar Nemzeti Bank elnökének vezetésével küldöttség utazott a Kínai Népköztársaságba. A magyar bankszakemberek a Kínai Népi Bank küldöttségének tavasszal tett magyarországi látogatását viszonozzák. Az utazás célja: tanulmányozzák a kínai bank- és gazdaságirányítási rendszert, és áttekintik a magyar és a kínai bank közötti kapcsolatok szélesítésének lehetőségét. (MTI) PANORAMA BUDAPEST A törökországi településeket sújtotta földrengés miatt Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke táviratban fejezte ki részvétét Bülend Ulusu-nak, a Török Köztársaság miniszterelnökének. " Hétfőn elutazott hazánkból az a lengyel főpapi delegáció, amely Jozef Glemp bíboros-érsek vezetésével vasárnap részt vett az Esztergomban tartott egyházi jubileumi ünnepségen. HANOI Hétfőn Hanoiban hosszú távú gazdasági és műszakitudományos együttműködési programot írtak alá a Szovjetunió és a Vietnami Szocialista Köztársaság képviselői. Az okmányt szovjet részről Gejdar Alijev miniszterelnök-helyettes, vietnami részről pedig Pham Van Dong kormányfő írta alá. VARSÓ November elsejétől Lengyelországban ismét csak jegyre kapható a vaj a margarin és a zsír. GENF Genfben megnyílt hétfőn a libanoni polgárháborús ellenfelek első találkozója. Ezen az előzetesen elfogadott napirend alapján tárgyalásokat folytatnak a nyolcéves konfliktust lezáró tartós és átfogó nemzeti megbékélésről, Libanon identitásáról, arab és nemzetközi kapcsolatairól. SAN SALVADOR A salvadori hazafias erők vasárnap éjjel elfoglalták a fővárostól, San Salvadortól 56 kilométerre északra lévő Tejutepeque kisvárost — jelentette a salvadori hadügyminisztérium szóvivője. A harcokban a kormánycsapatok öt katonája életét vesztette, tízen pedig megsebesültek. Munkásemlékek századunk első harmadából (18.) Hegre nagyüzemben! Egy februári hajnalon — 1929-et írtunk — fáradtan, átfázva fejeztem be az éjszakai hólapátolást, majd felvettem a munkámért járó szerény összeget. Két műszakot is teljesítettem és az erőfeszítéstől teszem minden része sajgóit. Szükségét éreztem, hogy a közeli, korán nyitó büfében felhajtsak egy csésze forró teát. Negyed hét lehetett és a csehóban rajtam kívül egy-két futó vendég hörpintette ki szokásos papramorgóját. Teakortyolgatás és melegedés közben jutott eszembe, hogy szombat ellenére meglátogathatnék néhány gyárkaput. Kigyalogoltam a kőbányai Gyömrői útra, ahol a munkanélküliek más munkanapokon tömegesen jelentek meg a gyárak előtt, ezúttal azonban nem voltak sokan. Magam sem tápláltam különösebb reményeket. „Magyar Radiátorgyár” — olvastam az egyik kapu fölötti feliratot. „Szántó és Beck mérnökök tüzeléstechnikai és fűtőberendezések gyára”. A hideg fokozódott és én topogva melengettem lábaimat. „Egy félórányit várok — határoztam el —, és ha semmi nem történik, hazaindulok.” És egyszerre csak csoda t történt. A gyárkapun egy kék munkaköpenyes férfi lépett ki, körülnézett. Kisvártatva — miután látta, hogy rajtam kívül senki nincs a közelben — kezével intve magához hívott. — Munkára vár? — kérdezte. — Igenis. — válaszoltam. — Mi a szakmája? — tudakolta. — Szerszámlakatos segéd vagyok, itt a munkakönyvem és a munkaközvetítői jelentkező lapom — mondtam most már reménykedve. Okmányaimat átvizsgálta, majd a következőket közölte: — Vasöntödéi mintalakatos munka végzésére keresek embert. Ha vállalja, felveszem magát. — Gyorsan rávágtam. — Igen, örömmel vállalom. — Rendben van. Hangsúlyozom azonban, hogy nem számíthat állandó alkalmazásra. Jelenleg sürgős munkák futottak be, és ha befejeztük, valószínűleg el kell majd válnunk egymástól. Amikor új művezetőm — Kutor József — bevezetett a gyár mintalakatos műhelyébe, boldogan vettem át a szükséges szerszámokat. Az első megmunkálandó munkadarab egy „Marabu” típusú széntüzelésű kályhatej öntőmintája volt. Az éjszakai hólapátolás okozta fáradtság egyszerre megszűnt és nagy szorgalommal láttam munkához. Mesterségemet kisüzemben tanultam és éveken át, ha el tudtam helyezkedni, ugyancsak kisüzemben dolgoztam. A Radiátorgyárban a kisüzem légkörétől teljesen elütő, új világba csöppentem. Tanítómesteremnél, a Wekerle-féle műhelyben megszokott jelenség volt, hogy két-három segéd folyamatos munkát végezhetett. Annyi munka mindig akadt, hogy dolgozhattak. Ha a szakmában fellendülés volt, akkor rövidebb-hosszabb időre új segédek is munkába állhattak. Az új segédek foglalkoztatási időszakának hossza azonban a mindenkori rendelésállománytól függött, amely rendszerint csak néhány hónapon át biztosított munkát. A régiek, állandó munkalehetőségük tudatában és a munkában éveken át szerzett nagyobb gyakorlatuk révén, magabiztosak lehettek. Mindezeken túl jól ismerték mesterük gondolkodásmódját, esetleges rigolyáit is és alkalmazkodni tudtak. Az új segédek mindezen előnyökkel nem rendelkeztek. Arra törekedtek, hogy megnyerjék a főnök bizalmát, hiszen ez kenyérkérdés volt. Ily módon a régiek és az újak között éles versengés alakult ki, minden vonatkozásban. A kenyérféltés állandó feszültség forrása volt, baráti, harcostársi viszony nem alakulhatott ki közöttük. Ezt a légkört az is elősegítette, hogy a kismesterek őrizkedtek szervezett munkások alkalmazásától, mert tudták, hogy azok nem néznék tétlenül a kismester kizsákmányolási manővereit. A munkás a kisüzemben mindig nagyon magárahagyatott volt, nem számíthatott a főnökkel támadt esetleges nézeteltérése idején társai szolidaritására. Egyetlen kapaszkodó volt: a főnöki jóindulat megnyerése. Már az első hetek tapasztalatai alapján megállapíthattam, hogy a radiátorgyári munkások — szemben a kisüzemek dolgozóival — előnyösebb helyzetben vannak... Új világot jelentett számomra, hogy beilleszkedve a gyári munkáskollektívába, részese lehettem annak a küzdelemnek, amelynek célja erős üzemi szakszervezeti csoport létrehozása, azon belül először az osztályharcos alapon álló szakszervezeti ellenzék magjának, majd a mély illegalitásban működő kommunista sejtnek a megteremtése volt. A végrehajtás során számtalan nehéz akadály leküzdésének részese is voltam. A munkásérdekek szempontjából hatékonyan fellépni képes szervezet megteremtését akadályozták a munkásfejekbe befészkelődött, a munkásérdekekkel ellentétes nézetek. Káros voltukat viták során, munkástársaink előtt kellett leleplezni. Minimálisra kellett csökkenteni az attól való félelmet, hogy az osztálytudatos mozgalomhoz való csatlakozásnak, ha napfényre kerül, elbocsátás, i kenyértelenség lesz a következménye. Gondot kellett fordítani a gyári spiclik, a munkásérdekek elárulóinak a leleplezésére (mert ilyenek is akadtak) és elszigetelésükre. A kollektívának, amely a gyárban minderre tudatosan törekedett, rövidesen én is tagja lettem. (Következik: Nyemecz Lajos elvtárs.) HARMATI SÁNDOR 1983. november 1. Hétfő esti kommentárunk. A japán kormány nem egyszer küszködik azzal a problémával, hogy még saját szövetségesei sem értik meg. Ha a tőkés világon belüli éles kereskedelmi ellentéteket számításba vesszük, Japán némiképp a nyugati tömbön belül is egyedül áll. Erős gazdasági pozíciója, versenyképessége miatt azonban épp az NSZK az a közös piaci ország, amely a legnagyobb megértést mutatja a „felkelő nap országával” szemben, hiszen számára ma még kevésbé húsbavágó fenyegetés a „Made in Japan” feliratú áruk dömpingje, mint Olaszországnak, vagy Franciaországnak. Ez magyarázza a fokozott érdeklődést a nyugatnémet kancellár tokiói útja iránt. A gazdasági kérdéseken túl a tárgyalásokon minden bizonnyal a szokottnál nagyobb hangsúlyt kapnak a nemzetközi politika kérdései. Az NSZK Nyugat-Európa vezető gazdasági hatalma, Japán Ázsiáé, s mindkét ország az Egyesült Államok legfőbb szövetségesei közé tartozik. S az sem hagyható figyelmen kívül, hogy az NSZK-nak nagy szerepe van abban a kérdésben, amely alapvetően érinti Európa biztonságát, nevezetesen, hogy telepítenek-e amerikai közép-hatótávolságú rakétákat földjére, vagy sem. Japán felelőssége ugyanakkor vitathatatlan Ázsia biztonságának alakulásában. Helytelen, indokolatlan lenne bármiféle illúziót táplálni a tárgyalásokkal kapcsolatban. Tokió — hagyományaihoz híven — továbbra is a Szovjetuniótól követel egyoldalú engedményeket, s a japán—amerikai stratégiai szövetség keretein belül maradéktalanul azonosul Washingtonnal a kelet-nyugati kapcsolatok minden lényeges kérdésében. Ismeretes a bonni álláspont is. A két, eltérő gazdasági érdekeltségű, politikailag egymáshoz mégis közelálló vezetés akkor tenne jó szolgálatot országa, s az érintett kontinensek népeinek, ha szavát a realizmus nevében, a konfrontációval szemben, a kelet-nyugati kapcsolatok kiegyensúlyozottsága érdekében emelné fel. Mind a nyugatnémet, mind a japán közvélemény növekvő része ezt igényli Bonntól is, Tokiótól is. GYŐRI SÁNDOR Koszorúzási ünnepség Az 1918-as polgári demokratikus forradalom 65. évfordulója alkalmából megkoszorúzták Károlyi Mihály Kossuth Lajos téri szobrát Budapesten. Az MSZMP KB nevében Kállai Gyula és Jassó Mihály koszorúzott. (Telefotó) A Magyar Nemzeti Bank tájékoztatója HIVATALOS DEVIZAÁRFOLYAMOK Érvényben: 1983. november 1-től Az államközi megállapodásokon alapuló hivatalos árfolyamok változatlanul az 1982. szeptember 21-i közléseknak megfelelően vannak érvényben. VALUTA (BANKJEGY ÉS CSEKK) ÁRFOLYAMOK