Tolnai Világlapja, 1904. április-június (4. évfolyam, 14–26. szám)

1904-05-15 / 20. szám

TOLNAI VILÁG-LAP Gellért-hegy alatt hatalmas sáncokat emelt; több ezeren dolgoztak a sáncokon rangkülönbség nél­kül, férfiak és nők, köztük Jókai is nejével. 1849. január elsején, a moóri csata után, Jókai is Debrecenbe­ menekült nejével. Itt is hirlapírás­­sal tartotta fenn magát; február 22-ikén­­meg­indította az «Esti Lapok»-at, melyet az alkotmányos irány független képviseletére alapított a radikálisok főorgánuma, a «Március Tizenötödike» ellen. Midőn április 14-én az országgyűlés egyhangúlag mon­dotta ki a detronizálást, Jókai is radikálissá lett és már előbb (április 3-án) a respublika mellett nyi­latkozott. Amint honvédeink Budavárát bevették, a kormány és az országgyűlés Pestre költözött. Jókai is ott adta ki az «Esti Lapok»-at és a «Pesti Hírlap» szerkesztését is átvette. Mind a két lapnak egye­düli törekvése a haza védelmére való buzdítás volt. A kormány egy hónap múlva azonban az osztrák és orosz hadak előnyomulása miatt Szegedre, onnan pedig Aradra tette székhelyét. Jókai is követte azt mindkét helyre. A világosi katasztrófa után mene­külését Rákóczy János, Kossuth rokona és titkára mozdítá elő, aki kocsit, lovat vett, felöltözött ko­csisnak, felvette Jókait utasnak és vakmerőn ke­resztül hajtott a szembe jövő orosz táboron. Gyulán találkozott ismét nejével és vele együtt menekült tovább a borsodi Bükk rengetegeibe. Tardonán, az erdős hegység elrejtett völgyi falujában, Csányi Béni földbirtokosnál vonta meg magát és itt élt, leginkább festéssel foglalkozva, ötödfél hónapig. •Jókainénak sikerült egy Klapka-féle komáromi me­nedéklevelet szerezni, mely Jókai Mór, mint Klapka által kinevezett honvédhadnagy számára állíttatott ki, s amelyet Szathmáry Zsigmond (Szigligeti test­vére) honvédkapitány küldött el Jókainénak. Élete így meg volt mentve, de az óvatosság nem volt fe­lesleges. Pestre csak később, Kovács János neve alatt Miskolcon szerzett útlevéllel tért vissza, s még itt is több hónapig részint neje lakásán, részint a budai hegyekben Adliczer vendéglőjében rejtőzött. Az irodalom férfiaival szemben a katonai kormány kíméletes volt, azonban egy Hegyesi nevű magyar közvádló 34 írót, köztük Jókait is, halálra jelölt ki, de Kossalkó János államügyész, terjedelmes em­lékiratban megvédte őket, kimutatván, hogy az iro­dalom nem vezette a forradalmat, csupán vissz­hangja volt. "A A szabadságharcz után, 1851-ben újból felpezsdült az irodalmi élet s Jókai már a saját neve alatt dolgozhatott Vahot Imrével szövetkezve, akinek «Remény» című folyó­iratába irt mint szerkesztőtárs. 1853-ban a gróf Festetics Leó alapította «Délibáb»-nak lett a fő­munkatársa, 1854-től pedig az akkor megindult «Vasárnapi Ujság»-nak szentelte munkásságát. Már ekkor igen népszerű író volt. Ekkorig negyvenöt kötetet irt meg, 1856-ban megalapította a «Nagy Tükör» című humorisztikus hetilapot, 1858-ban pe­dig az «Üstökös»-t. Ugyanebben az évben a Magyar Tudományos Akadémia levelező-tagjául választotta meg. (1861-ben rendes, 1883-ban tiszteletbeli tagja 1892-ben pedig igazgatótagja lett az Akadémiának). A Kisfaludy-Társaság 1860-ban szintén megválasz­totta tagjává. Jókai a politika terén is buzgó munkásságot fejtett ki. 1861-ben a siklósi kerület megválasz­totta képviselőjévé. Ekkor a határozati párthoz csatlakozott, május 24-én mondott beszédével avatta föl magát parlamenti szónokká. 1858-tól a «Magyar Sajtó»-nak főmunkatársa lett Jókai Mór az ötvenes években. Jókainé Laborfalvy Róza a hatvanas években. Jókai a Länderer és Heckenas­t nyomdája előtt 1848 márczius 15-én felsorolja a tizenkét pontot.

Next