Tolnai Világlapja, 1904. április-június (4. évfolyam, 14–26. szám)
1904-05-15 / 20. szám
TOLNAI VILÁG-LAP Gellért-hegy alatt hatalmas sáncokat emelt; több ezeren dolgoztak a sáncokon rangkülönbség nélkül, férfiak és nők, köztük Jókai is nejével. 1849. január elsején, a moóri csata után, Jókai is Debrecenbe menekült nejével. Itt is hirlapírással tartotta fenn magát; február 22-ikénmegindította az «Esti Lapok»-at, melyet az alkotmányos irány független képviseletére alapított a radikálisok főorgánuma, a «Március Tizenötödike» ellen. Midőn április 14-én az országgyűlés egyhangúlag mondotta ki a detronizálást, Jókai is radikálissá lett és már előbb (április 3-án) a respublika mellett nyilatkozott. Amint honvédeink Budavárát bevették, a kormány és az országgyűlés Pestre költözött. Jókai is ott adta ki az «Esti Lapok»-at és a «Pesti Hírlap» szerkesztését is átvette. Mind a két lapnak egyedüli törekvése a haza védelmére való buzdítás volt. A kormány egy hónap múlva azonban az osztrák és orosz hadak előnyomulása miatt Szegedre, onnan pedig Aradra tette székhelyét. Jókai is követte azt mindkét helyre. A világosi katasztrófa után menekülését Rákóczy János, Kossuth rokona és titkára mozdítá elő, aki kocsit, lovat vett, felöltözött kocsisnak, felvette Jókait utasnak és vakmerőn keresztül hajtott a szembe jövő orosz táboron. Gyulán találkozott ismét nejével és vele együtt menekült tovább a borsodi Bükk rengetegeibe. Tardonán, az erdős hegység elrejtett völgyi falujában, Csányi Béni földbirtokosnál vonta meg magát és itt élt, leginkább festéssel foglalkozva, ötödfél hónapig. •Jókainénak sikerült egy Klapka-féle komáromi menedéklevelet szerezni, mely Jókai Mór, mint Klapka által kinevezett honvédhadnagy számára állíttatott ki, s amelyet Szathmáry Zsigmond (Szigligeti testvére) honvédkapitány küldött el Jókainénak. Élete így meg volt mentve, de az óvatosság nem volt felesleges. Pestre csak később, Kovács János neve alatt Miskolcon szerzett útlevéllel tért vissza, s még itt is több hónapig részint neje lakásán, részint a budai hegyekben Adliczer vendéglőjében rejtőzött. Az irodalom férfiaival szemben a katonai kormány kíméletes volt, azonban egy Hegyesi nevű magyar közvádló 34 írót, köztük Jókait is, halálra jelölt ki, de Kossalkó János államügyész, terjedelmes emlékiratban megvédte őket, kimutatván, hogy az irodalom nem vezette a forradalmat, csupán visszhangja volt. "A A szabadságharcz után, 1851-ben újból felpezsdült az irodalmi élet s Jókai már a saját neve alatt dolgozhatott Vahot Imrével szövetkezve, akinek «Remény» című folyóiratába irt mint szerkesztőtárs. 1853-ban a gróf Festetics Leó alapította «Délibáb»-nak lett a főmunkatársa, 1854-től pedig az akkor megindult «Vasárnapi Ujság»-nak szentelte munkásságát. Már ekkor igen népszerű író volt. Ekkorig negyvenöt kötetet irt meg, 1856-ban megalapította a «Nagy Tükör» című humorisztikus hetilapot, 1858-ban pedig az «Üstökös»-t. Ugyanebben az évben a Magyar Tudományos Akadémia levelező-tagjául választotta meg. (1861-ben rendes, 1883-ban tiszteletbeli tagja 1892-ben pedig igazgatótagja lett az Akadémiának). A Kisfaludy-Társaság 1860-ban szintén megválasztotta tagjává. Jókai a politika terén is buzgó munkásságot fejtett ki. 1861-ben a siklósi kerület megválasztotta képviselőjévé. Ekkor a határozati párthoz csatlakozott, május 24-én mondott beszédével avatta föl magát parlamenti szónokká. 1858-tól a «Magyar Sajtó»-nak főmunkatársa lett Jókai Mór az ötvenes években. Jókainé Laborfalvy Róza a hatvanas években. Jókai a Länderer és Heckenast nyomdája előtt 1848 márczius 15-én felsorolja a tizenkét pontot.