Tolnai Világlapja, 1905. július-szeptember (5. évfolyam, 27–39. szám)
1905-09-24 / 39. szám
— Jól főz a felesége ? — Na ! Még a hideg felvágottat is — elégeti ! * Két paraszt bámulja a kigyó-embert. — Hol lehet a komám, hogy annak úgy hajlik minden porczikája ? — kérdi az egyik. — Kiszőtték a csontját komám — kisgyerek korában — magyarázza a másik. * Szapora szóval adja elő a baját valamelyik menyecske a doktor előtt. — Aztán kérem . . . akarja folytatni. — Köszönöm, mára elég, ön meg fog gyógyulni, hanem most tartsa egy kissé ki a nyelvét... úgy, és most hagyja úgy, amig megvizsgálom . . . Nátrium-Karbonikumot kellett volna mondani és az ,ifjú Nátrium-Narbonikumot mondott. Tanár: No, micsoda beszéd ez?! Ne beszéljen megfordítva. Növendék : Kérem, tanár úr, legyen meggyőződve, hogy én tudom, hogy kell azt mondani, csak a nyelvem bicsaklott meg és végre is az mindegy. Tanár: Már hogy az ördögbe volna az mindegy ! Hát ha maga bemegy a patikába és kér egy darab kátrányszappant és kap egy darab ártánykappant, vagy a boltban kér vörös szalagot és kap szőrös kalapot, vagy bemegy a mészároshoz s kér egy darab véres hurkát és a mészáros bemutatja magának az inasát, Béres Gyurkát, hát mindegy na ? . . . Riadva botorkál Borissza barátunk, csöndes téli égjél hazafelé. Mintha valami gyanús alak kopogott volna utána a néptelen járdán. — Hopp ! Hát ez ki ? Leküzdte lelki viharját, — Így, köti össze a hasznos kabátvasalást a kellemes biztonsággal. És csakugyan nyílik az ajtó, csesszen a zár... És . . . ah . .. Tableaux!