Tolnai Világlapja, 1906. július-szeptember (6. évfolyam, 27–40. szám)

1906-09-30 / 40. szám

—TOLNAI VILÁG­LAPJA -tett a katonáinak azzal, hogy kisült róla, hogy egy keveset mégis ért a «katonai tudományhoz.» Etien­ne a múlt heti gyakorlatokon hirtelen lovat kért, s azzal vágtatott végig a sorok között. Egy­szer kalandja is támadt nagy lovagló kedve miatt. A manőver alatt áttévedt az „el­lenség“ területére. Egy ezredes fölismerte a tétován lovagló minisztert, odaüge­tett és tréfásan rászólt: — Miniszter úr, én foglyom ! Etienne katonásan felelt: — Igaza van, itt a­­ lovagló pál­­czám. Erről és arról foly a szó most a franczia tisztek között, hogy a kitüntetések után járó szokásos csókot soha nem gyakorolták olyan kedélyesen, mint Etienne alatt. André nevetve érin­tette meg bajuszával a kitüntetett tiszt arczát, Betteaux csak rálhelt a dekorált férfiú ábrázatára. Nem úgy Etienne, ak­i akkorát czuppantott a borostás állra, hogy csak úgy csattant. A mostani had­gyakorlatokon mutatták be a legújabb embergyilkoló modellt, egy automobil for­májában, amelyen pompásan működő mitrelltőr, azaz­ golyószóró van. Vesze­delmes egy műszer, a­mely ellenállha­­tatlan gyorsasággal száguld keresztül az ellenséges csapatokon s golyófogytáig pusztíthat embert, lovat. A történelmi vörös vasárnap óta Miklós czár elzárkózott minden népesebb társaságtól s a legvisszavonultabb életet éli. Pedig szereti a szabad életet. Az­előtt gyakran járt kerékpárján a főváros körüli országutakon, egyszerű kapitányi uniformisban. Manapság már csak a szép péterhofi parkban jár-két, megfelelő kí­sérettel. A péterhofi parkot mintha erre a czélra rendezték volna be ilyen angolo­san. Sehol egy bokor, egy nagyobb fa, amelyen meghúzhatná magát valaki ész­revétlenül gonosz szándékkal. Napos, kietlen, de biztonságos. Ma ez való a cz­árnak. Mint látjuk a képen, a fölvétel napján együtt volt a ezéri család. A czárné oldalt örökös rettegő tekintetét, minden képen fölismerhetni. Közé­pen a gondtalan kis nagyherczegnők, akik isten tudja,­­ lesznek-e nagyherczegnők valamikor. A mosolyogni próbálkozó czár a büszkeségét, a kis trónörököst vezeti. Háta mögött, tehát kedvencz helyén látjuk a palota-parancsnokot, Trepov generálist egy ezre­dessel. Rabszolg­akereskedés a huszadik században. Ezelőtt ötven évvel, 1855-ben volt Berlinben egy nemzetközi konferencia, amely a kor e leg­nagyobb szégyenét formálisan eltörölte. Most ötven Schmidt Ottó Schmidt Ottó kölni tanár, aki az ottani klinikán éveken át gyűjtött ta­pasztalatokból állapította meg azt a gyógymódot, mely az emberiséget a rák­betegség irtózatos pusztításától megóv­­­­­hatja. Schmidt gyógymódja eddig sikeres volt, s úgy a német uralkodó részéről, mint a tudomásos világ részéről el­árasztották a leg­hízelgőbb nyilatkozatok­kal. A czár sétái. Kép a peterhofi palotából. A czár a czári családdal sétauton a parkban. A kép baloldalán egyedül halad a czárné, Miklós a kis trónörököst vezeti a kezénél fog.

Next