Tolnai Világlapja, 1928. július-szeptember (28. évfolyam, 27–39. szám)
1928-09-19 / 38. szám
48 Tolnai Világlapja * 48 Budapestre Készül a világhírű revüszínésznő Raquel Melier útja a madridi külváros füstös tánchelyiségétől . Párizsig és a világhírig nem veszi észre, mint a lelkes ismeretlen. Egy napon aztán a látogató és a leány eltűnnek Madridból. A férfi egy kisebb párizsi színház direktora, barátjánál, a nagy párizsi revüigazgatónál kopogtat be. — Az én kedvemért — mondja neki, — nézze meg és hallgassa meg ezt a gyereket . . . Egy kis étteremben találkozik a nagy revüdirektor a kis spanyol táncosnővel. A leány tartózkodó, bizalmatlan, rendkívül félénk, egy szót sem ért franciául. Semmi sem tűnik ki belőle. Egyedül vonzó benne csupán a fiatalsága és szemeinek exotikus pillantása. Gyermeki naivitás és asszonyi raffinéria találkoznak ebben a nézésben. Az igazgató még kételkedően mosolyog, amidőn a zongoránál leütik az első hangot. De ebben a pillanatban elváltozik a leány arca tele lesz fájdalommal és kétségbeeséssel. Még nem is tudják, hogy fejéből, vagy melléből szállnak-e elő a hangok, de egyet már éreznek: hogy lelke van. Ezen a próbán, melyen egész élete és sorsa eldőlt, egy balladát énekelt egy asszonyról, akinek végig kell néznie szerelmese kivégeztetését. Ezt a dalt nemcsak elénekli, de eljátssza, véres szenvedélyességgel, halálos szerelemmel, vad lázadással. . . Amidőn a dalnak vége, ismét átalakul és hirtelen ugyanazzá a kis félénk leánnyá válik, aki előadásának halásával egyáltalán nincs tisztában. De a direktor feléje megy, és elfogultan nyújtja a kezét. . .Maya egy nagy-nagy művésznő ... És az „Ezüst egér"' nevű madridi, külvárosi mulatóhely ismeretlen kis énekesnője ma egyike Párizs leggazdagabb sztárjainak és világhírű. Neve: Raquel Melier. Az igazgató, aki egyetlen énekszáma után ily elragadtatással látta meg benne a tehetség roppant lobogását és jósolta meg a jövőjét: Paul Frank, a párizsi Olympia-színház igazgatója. Mindezt abból az alkalomból mondtuk el Raquel Mellerről, hogy európai körútra indult, jelenleg Berlinben lép fel és nemsokára hozzánk is eljön. A nagy párizsi és londoni revüdirektorok örökké úton vannak, keresztülkasul járják állandóan egész Európát, hogy új tehetségeket fedezzenek fel színpadaik számára. És tehetséges vállalkozó már egy-két énekhang és táncfordulat után pontosan érzi és látja, hogy mit rejt az ismeretlen kis szereplő, mi várható tőle a jövőben, ha nagy színpadra, nagyvárosba, nagy publikum elé kerül Így fedezte fel egyik színházdirektor Raquel Meliert, a világhírű párizsi enüszínésznőt Spanyolországban, egy madridi külvárosban. „Ezüst egér'" volt a neve a füstös, ütött-kopott kis külvárosi tánchelyiségnek, ahol Raquel Melles először fellépett. Egy apró kis pódiumon, melyet csupán szegényesen világított meg a rossz lámpafény, spanyol nemzeti viseletben néhány leány mozgott ide-oda. Egyikük az első sorban, a Castagnetták csörgése mellett, ügyesebben mozog a többinél. A többi lány közömbösen végzi feladatát. Mindegyik lánynak délután 1 és 1 óra között, valamint éjjel 9 és 1 óa között nyolcszor kell a színpadra lépnie. Apró, jelentéktelen kis fűszálacskái a színházi világ óriási erdejének Csak egyik este . . . egyik néző, akinek elegáns ruházata teljesen elüt a lokál halottűéinek lompos öltözetétől, csak ez az egy néző figyeli ezt az egyik, .( többinél oly jóval ügyesebb lányt, oly különös figyelemmel már napokra . . . Úgy érzi, hogy ennek a lánynak tekintetében, abban, ahogyan a szavakat kiejti, van bizonyos megejtő és varázslatos, amilyent csak a művészet ösztönössége áraszt. De ezt senki más Raquel Melier spanyol nemzeti viseletben Raquel Meiler a legyezővel