Tolnai Világlapja, 1929. január-március (31. évfolyam, 1–13. szám)
1929-01-23 / 4. szám
táncosnő a megszokott, könnyű, ezüsttrikóban jelent meg, amely különben mindent elfödött, csak éppen a test vonalait rajzolta utána. Ugyanaz az angol közönség Párizsban a legkétesebb hírű bárokat keresi föl és azt lehetne állítani, hogy előszeretettel csak ezeket. Persze, vannak kivételek, de a mondáin angol középosztály fiataljai nem tartoznak a kivételek közé. Persze , a londoni reprezentatív középosztálynál finomabb, jólneveltebb, udvariasabb közönség nincs a világon. Párizs, 1929 december. Marcella Rahna a Halter-revü egyik csillaga és Párizs jövendő nagy szubrettje. Még egészen fiatal s máris érdekes múltja van. Az elegáns frakköltöny, melyben ez a kép ábrázolja, nem véletlenül került rá. Ebben a kosztümben már nagyon komoly feladatot is teljesített Marcella. Tizenhét éves korában már a Casino de Paris legnagyobb bemutatóin részt vett. A Casino görljei közül néhányan igen jó barátságban voltak — a Moulin Rouge fiatal táncosnőivel. Ezen a réven tudták meg, hogy a Moulin Rougeban hetek óta tolvaj dolgozik, akit eddig semmi furfanggal nem sikerült leleplezni. Hetek óta majd mindennap eltűnik a szereplő művészek ékszere, pénze, egy-egy ruhadarabja. A tolvaj a szegény görlicék olcsó kis aranygyűrűit se restelte elvinni. Az igazgatót roppant bántotta a dolog, hiszen nemcsak a Moulin Rouge jóhírnevéről volt már szó, hanem művészeinek lelki nyugalmáról is. A táncosnők, artisták mindennap félve mentek el a színházba, soha nem tudták, aznap kinek a holmijára kerül sor. Hiába volt a legszigorúbb ellenőrzés, hiába özönlötték el detektívek a színház összes helyiségeit — a helyzet nemváltozott. A tolvaj zavartalanul dolgozott tovább. Egy délelőtt aztán a kis Marcella Rahna, akit eddig csak pikáns arcocskájáról és pompás mozgásáról ismertek a színházban, jelentkezett az igazgatójánál. Az igazgató eleinte fogadni sem akarta, mikor azonban bejutott hozzá, igen hosszú megbeszélés következett, majd sűrű telefonálgatás, a Moulin Rouge-ba és vissza. Aznap este pedig Marcella Halina már nem táncolt a Casino de Parisban. „Beteg" — mondta a titkár a kérdezősködésre. Marcella Balina aznap este már a Moulin Rouge új táncosnője volt — egy másik kislány helyett, akinek pár napra Búcsúzás előtt kedves ötlettel leutánozza Anne Harvey a világhírű francia varieté-sztárokat : Chevaliert, a Dolly-testvéreket, Raquel Meliert, Mistinguetteet , és a többieket. Megdöbbentő... Nem lehet mást mondani. Ez a karikírozó képesség talán éppen olyan erős és egyéni Anne Harveyban, mint ahogy az ő táncstílusa is belülről, a lélek legmélyéről ered. Izmos, nagy művésztehetség ez a fiatal, huszonkét éves lányos asszony, Berend Pál, csakugyan beteget kellett jelentenie, hogy Marcella helyet kapjon. Pedig alig táncolt két számot a karban. Ellenben annál többet mászkált a színfalak mögött. A színház tagjai kíváncsiságnak vették a dolgot. Új lány, szeretne megismerkedni a helyzettel és megismerkedni mindenkivel. Csakugyan, három nap alatt teljesen tisztába jött úgy a helyrajzi, mint a személyi viszonyokkal. Páholynyitogató, súgó, orvos, tűzoltó, titkár, világosító: ahány ember csak megfordult a színház tájékán, azt mind megismerte a kislány. Az új kollégák nem is voltak jó véleménnyel róla. Túl sokat mászkált és falkavér volt. A harmadik napon például már kikezdett ,az egyik fiatal tűzoltóval. Igaz, hogy pórul járt, mert a tűzoltó rá se nézett. Közben pedig a tolvajlások vígan folytak tovább. És a hivatásos detektívek egyre izgatottabban sodorgatták bajuszukat. • Ötnapi közreműködés után Marcella Halina kimaradt a Moulin Rouge-ból. A kis táncosnő, akit helyettesített, meggyógyult és Marcella nem vált be. Nem véglegesítették. A kollégák nem is csodálkoztak rajta. Nem elég komoly ezen a pályán. A következő napon ellenben új alak tűnt fel a Moulin Rouge kulisszái mögött: Monsieur Francis Hollon, az igazgató unokaöccse, egy nagyon csinos, lányosarcú fiatalember, aki külföldön élt eddig s most egyszerre belemerült Párizs csillogó éjszakai életébe. Ott mászkált a kulisszák mögött egész este, sőt kora délután is. Megcsípkedte ayürlökt állát és bizalmasan elbeszélgetett a munkásokkal. * Harmadik napja volt Holton úr a Moulin Rouge vendége, mikor egy este, előadás alatt, megszólalt az irodában a vészcsengő. A tizenötös számú ütöző számlapja gyulladt ki a táblán. A színpadon éppen a nagy jelenet zajlott le, a második finálé, amely úgyszólván az egész személyzetet foglalkoztatja: a színpadon legalább kétszázan tolonganak és az egész műszaki személyzet igénybe van véve. * A csengést tehát csak az igazgatói szobában hallották meg. Két direktor, a titkárok és a várakozó detektívek felugrottak és pillanatok alatt a tizenötös öltöző előtt voltak. Kitárták az ajtót: benn ült monsieur Francis Holton, kedélyesen cigarettázva és előtte egy széken, hátrakötözött kezekkel, egy fiatal tűzoltó. A leglelkiismeretesebb tűzoltók egyike, aki valaha is szolgálatot teljesített a színháznál. A betódulók kérdőn néztek Holton úrra. — íme a tolvaj, igazgató úri — mondta a fiatalember, miközben levette cilinderét. A kalap alól ragyogó női frizura bukkant elő. Marcella volt, természetesen. — De hát hogy lehet ez? — kérdezte az igazgató. — If?? — felelte Marcella és egy mozdulattal lekapta a tűzoltó álbajuszát, a másikkal vörös sapkáját. Etonfrizurás leányfej nézett megrebbenve a társaságra. Marcella most benyúlt a tűzoltó hölgy Marcella Kapna frakkban * . "Marcella Kithna férfi ruhában