Tolnai Világlapja, 1931. január-március (31. évfolyam, 1–13. szám)
1931-01-31 / 5. szám
UUIMbr u Itkrai előtt. Bíróság elé citálta egyszer Whistler, a híres angol festő, Ruskint, nem kevésbé híres honfitársát egy kritikája miatt, amely valóban igen éles hangú volt. A festő nem igen reménykedett ügye kedvező elintézésében, mert a bírák egyrészt szemmel láthatólag Ruskin konzervatív felfogásához hajlottak, másrészt pedig értetlenül álltak Whistler művészetével szemben. A bírák megjegyzései ennek következtében egyre csípősebbek, Whistler feleletei egyre tiszteletlenebbeklettek. Az egyik bíró megkérdezte Whistlert, hogy mennyire tartja az ott közszemlére kitett képét. ,,Háromszázötven fontra" felelte a művész. „És mennyi ideig dolgozott rajta ? „Másfél óráig." „Másfél órai munkáért háromszázötven font !" „Nem, bíró uram " Hanem azért a húsz esztendőért, amely alatt fáradnom kellett, hogy ilyet tudhassak festeni '!" * Autóút az Északi jegestengerhez. Finnországban mostanában készült el egy új, az autóközlekedésre is alkalmas, öt méter széles út, amely a fővárost, Helsinkit, összeköti az Északi jegestengerrel. Az új úttal, amelynek építése már 1916-ban megindult, de az orosz forradalom és a rákövetkező zavarok miatt csak most fejeződött be, a kormány a turistaforgalmat akarja egyrészt az Ezer-tó országa felé irányítani, másrészt pedig az ottani vas- és rézérctartalmú bányákat hozzáférhetőbbekké tenni. * Balzac kifakadása. Egyszer Balzac lakásába a következő szavakkal rontott be egy hitelező : „Okvetlenül pénzt kell előteremtenie, Balzac úr! Holnap esedékes egy váltóm és föltétlenül szükségem van arra a pénzre, amivel nekem tartozik." Balzac összecsapta kezeit a feje fölött . ..Hallottak már ilyent ! Maga ír alá váltókat és én fizessem ki ?" • Oroszlánvadászat. Három aranymosó ballagyorgó gyomorral az afrikai sivatagban. Az egyik elszántan kiált fel : „Felkutatok most valami elemózsiát, még ha oroszlánt kellene is hoznom." Útnak is indul és még nem ment meszszire, amikor máris találkozott egy " " oroszlánnal, amelyszintén eleségkutatóban volt. Az aranymosó észnélkül fordul vissza és szökik. Az oroszlán utána. Az aranymosó lihegve közeledik a kunyhóhoz, amelyben két társa várakozott, felrántja az ajtót. Ugyanebben a pillanatban az oroszlán is követi, mire az üldözőit aranymosó merész ugrással kiveti magát a kunyhó ablakán. Két társa konzervdobozládában bújik el. Az oroszlán megáll és körültekint. Ekkor kívülről behallatszik a két társhoz a bíztató szó: „Ahol az első ! Nyuzzátok meg ! Közben hozom a másikat ! A huzugságcsapda. A berlini rendőrségen olyan készülékkel kísérleteznek, hogy a bűnténnyel gyanúsítottak ne hazudhassanak. A készülék, amelynek karjai átfogják a vádlott mellét és karját, egy papírszalagra vékonyvonalat is, amelynek görbületei pontosan mutatják a szív és tüdő rendes vagy attól eltérő működését. A detektív vagy a vizsgálóbíró meglepő kérdéseire a megdöbbent vádlott szíve és tüdeje a rendestől eltérően működik, amit a gép pontosan följegyez. Már a kihallgatás közben pontosan le lehet olvasni, hogy mely kérdések hatottak nyugtalanítólag a vádlottra. * A kutya mint rikkancs. Annak az újságárusnőnek, aki Párizs egyik uccasarkán árusítja lapjait, van egy kutyája, amelyegyik híressége a francia fővárosnak. Amíg az asszonya a strandján áll, mellette fekszik és a vevőket barátságos farkcsóválással üdvözli. Néha el is szundikál. Amikor azonban az újságárusnő ebédidejére eltávozik, egyszeriben megváltozik a kutya magatartása. Éberen vigyáz az újságokra és kész rárontani arra, aki fizetség nélkül merne egy újságot elvinni. A vevők már ismerik és dehogy is jutna valamelyiküknek eszébe, hogy a kutyát kijátssza. • A norvégek és a Marslakó. A Skandinávfélsziget két országának, Svédországnak és Norvégiának a lakói a legellentétesebb temperamentumnak. A svédek erősen gyökereznek a múltban, ragaszkodnak a hagyományokhoz, nekn szeretik az újításokat. A norvégek ereiben azonban viking őseik kalandszomjas vére csörgedez, a múlttal, hagyományokkal nem" sokat törődnek, minden tetszik nekik, ami új, az amerikai autók, a villanyvilágítás, a kábelek, amelyek keresztül-kasul ágazzák be az országot. Legújabban egy norvég tudós, Aasen Ivar, a norvég nyelvet is meg akarja újítani, a városiak erősen dán elemekkel kevert nyelvét egy norvég paraszt nyelvjárásból fejlesztett műnyelvvel akarja helyettesíteni. Fővárosukat, Krisztiániát is Oslónak keresztelték el, felújítva annak 300 éve elfelejtett nevét. A norvégek lázas újító kedvét fővárosuk egyik kabaréjában így tréfálták ki. Csillagok közt közlekedő űrhajón egy Marslakó érkezik a földre s megkérdez egy norvég embert, hogy milyen országba jutott. „Ezen a héten még Norvégiának hívják — válaszolja a megszólított. — de hogy a jövő héten minek fogják hívni, azt csak "az Isten tudja." * Az izzólámpák óriása. Filmfelvételeknél már eddig is sokszor alkalmaztak 10 ezer wattos izzólámpákat, amelyek nappali fényt terjesztettek. Az ilyen izzólámpák magassága 80 centiméter stelfi felel meg. Az egyi 50 ezer wattos izzólámpás a lámpa körülbelül 1 méter magas, súlya 7 kilogram, teljesítménye 68 lóerőnek felel meg. Olyan nagy hőt sugároz ki, hogy legföljebb 2 méter távolságban lehet mellette megmaradni. Áramfogyasztása óránként 12 márkára rúg s ám élete 500 égésóráig tart, akkor áramfogyasztása 6 ezer márkába kerül. A kóstolóra Fejbólintó Bálint póruljárt. Akiről itt szó lesz, nem valami önálló természet. Sőt. Puha jelleme nem képes önálló véleményalkotására, hanem a környezetében levők utánzására szorítja. Mindig ugyanazon a véleményen van, mint az, aki**- vel éppen beszél és éppen ezért mindenki szereti is. Ezt a nyugalmas életet egyszer nagyon kellemetlen eset zavarta meg. Akkor volt ez, amikor egy birtokos szomszédja bor invitálta meg. Egymás után ízlelte meg gazdájával együtt az eléje hozott borokat. Amikor egy nagyon régi tokaji aszút kóstolgattak, megszólal a házigazda : „Furcsa, nagyon furcsa .. . Olyan íze van ennek a bornak, mint a feleségem szájának." Barátunk természetesen ugyanezen a véleményen sietett lenni. „Tényleg", mondotta „önnek igaza van." A kórházat, amelybe egy negyedóra múlva került, csak egy hét leteltével hagyhatta el. * » A világ leghosszabb neve. A világ leghosszabb neve egy amerikai tóé. Parancsoljanak kimondani: Llanlairpwllgwyngyll gogerychwryrudrobwll — Handy sit iogogreh. • A Borni folinbetegség. Sylvest Ejnar dán orvos a spanyolnátha egy új válfaját fedezte fel, amelyet Bornholm-betegségnek nevezett el. Ez a járványos baj éppúgy lép fel gyermekeknél, mint felnőtteknél. A betegség legfőbb szimptomái magas láz és heves fájdalmak a has, a mell és a bordák izomzatában. A fájdalmak lélegzési zavarokra is vezetnek. Szerencsére a baj nem hosszú tartamú, de egyes szimptómái olyanok, hogy a környezetet arra a tévhitre vezethetik, hogy hashártya- vagy vakbélgyulladásról van szó. • A legnagyobb feltalálók ismeretlenek maradtak. Az emberiség történetében a legfontosabb találmány a tűzgerjesztés módjának a kitalálása volt száraz fadarabok gyors dörzsölésével. Már a kezdetleges ^^ kőkorszakban tud fl^L az ember tüzet gerjeszteni, tehát a M. L. a legfontosabb talál-Mj^ff mány valamelyik. rf. kőkorszakbeli, ta-J^EB-- /i tán még beszélni ^•^T sem tudó ősember Wú^, . .. - leleményes eszéből pattant ki. Nem ismerjük a kéménynek a feltalálóját sem. Nagyon fontos volt a kerék föltalálása is, mert belőle származik a korong s ennek három fontos gépszerű alkalmazása, a fazekaskorong, az eszterga-és a kézi malom. Valószínű, hogy földünk egyetlen helyén találták föl ezt a három fontos gépet, talán Ázsia középső vidékén, ismeretlen föltalálók. A történet előtti időkben csak Ázsia, Európa és Észak-Afrika jutott el a korongból származó gépek fölhasználásáig. Amerika, Ausztrália, Afrika déli része s a Csendes-óceán szigeteinek lakó nem jutottak el a kerék és a korong fölhasználásáig s így iparuk nagyon fejletlen maradt. 1 I 52