Tolnai Világlapja, 1931. január-március (31. évfolyam, 1–13. szám)

1931-01-31 / 5. szám

UUIMb­r u Itkrai előtt. Bíróság elé citálta egyszer Whistler, a híres angol festő, Rus­kint, nem kevésbé híres honfitársát egy kritikája miatt, amely valóban igen éles hangú volt. A festő nem igen remény­kedett ügye ked­vező elintézésében, mert a bírák egy­részt szemmel lát­hatólag Ruskin konzervatív felfo­gásához hajlottak, másrészt pedig ér­tetlenül álltak Whistler művésze­tével szemben. A bírák megjegyzései ennek következtében egyre csípősebbek, Wh­istler feleletei egyre­­ tiszteletlenebbek­lettek. Az egyik bíró megkérdezte Whist­lert, hogy mennyire tartja az ott közszem­lére kitett képét. ,,Háromszázötven fontra" felelte a művész. „És mennyi ideig dolgozott rajta ? „Másfél óráig." „Másfél órai munkáért háromszázötven font !" „Nem, bíró uram " Hanem azért a húsz esztendőért, amely alatt fáradnom kellett, hogy ilyet tudhassak festeni '!" * Autóút az Északi jegestengerhez. Finn­országban mostanában készült el egy új,­ az autóközlekedésre is alkalmas, öt méter széles út, amely a fővárost, Helsinkit, összeköti az Északi jegestengerrel. Az új úttal, amelynek építése már 1916-ban meg­indult, de az orosz forradalom és a rákövet­kező zavarok miatt csak most fejeződött be, a kormány a turistaforgalmat akarja egyrészt az Ezer-tó országa felé irányítani, másrészt pedig az ottani vas- és rézérc­tartalmú bányákat hozzáférhetőbbekké tenni. * Balzac kifakadása. Egyszer Balzac laká­sába a következő szavakkal rontott be egy hitelező : „Okvetlenül pénzt kell előterem­tenie, Balzac úr! Holnap esedékes egy váltóm és föltétlenül szükségem van arra a pénzre, amivel nekem tartozik." Balzac összecsapta kezeit a feje fölött . ..Hallot­tak már ilyent ! Maga ír alá váltókat és én fizessem ki ?" • Oroszlán­vadászat. Három aranymosó ballag­yorgó gyomorral az afrikai sivatag­ban. Az egyik elszántan kiált fel : „Fel­kutatok most valami elemózsiát, még h­a oroszlánt kellene is hoznom." Útnak is indul és még nem ment mesz­szire, amikor máris­­­­ találkozott egy " " oroszlánnal, amely­szintén eleségkuta­tóban volt. Az aranymosó ész­nélkül fordul vissza és szökik. Az orosz­lán utána. Az aranymosó lihegve közeledik a kunyh­óhoz, amelyben két társa várakozott, felrántja az ajtót. Ugyanebben a pillanatban az oroszlán is követi, mire az üldözőit aranymosó merész ugrással kiveti magát a kunyhó ablakán. Két társa kon­zervdobozládában bújik el. Az oroszlán megáll és körültekint. Ekkor kívülről be­hallatszik a két társhoz a bíztató szó: „Ahol az első ! Nyuzzátok meg ! Közben hozom a másikat ! A h­uz­ugságcsapda. A berlini rendőrségen olyan készülékkel kísérleteznek, hogy a bűn­ténnyel gyanúsítottak ne hazudhassanak. A készülék, amelynek karjai átfogják a vádlott mellét és karját, egy papírszalagra vékony­vonalat is, amelynek görbületei pontosan mutatják a szív és tüdő rendes vagy attól eltérő működését. A detektív vagy a vizs­gálóbíró meglepő kérdéseire a megdöbbent vádlott szíve és tüdeje a rendestől eltérően működik, amit a gép pontosan följegyez. Már a kihallgatás közben pontosan le lehet olvasni, hogy mely kérdések hatottak nyug­talanítólag a vádlottra. * A kutya mint rikkancs. Annak az újság­árusnőnek, aki Párizs egyik uccasarkán árusítja lapjait, van egy kutyája, amely­egyik híressége a francia fővárosnak. Amíg az asszonya a strandján áll, mellette fekszik és a vevőket barátságos farkcsóválással üdvözli. Néha el is szundikál. Amikor azon­ban az újságárusnő ebédidejére eltávozik, egyszeriben megváltozik a kutya maga­tartása. Éberen vigyáz az újságokra és kész r­árontani arra, aki fizetség nélkül merne egy újságot elvinni. A vevők már ismerik és dehogy is jutna valamelyiküknek eszébe, hogy a kutyát kijátssza. • A norvégek és a Marslakó. A Skandináv­félsziget két országának, Svédországnak és Norvégiának a lakói a legellentétesebb tem­peramentumnak. A svédek erősen gyökerez­nek a múltban, ra­gaszkodnak a ha­gyományokhoz, nekn­ szeretik az újításokat. A nor­végek ereiben azon­ban viking őseik kalandszomjas vé­re csörgedez, a múlttal, hagyomá­nyokkal nem" sokat törődnek, minden tetszik nekik, ami új, az amerikai au­tók, a villanyvilágítás, a kábelek, amelyek keresztül-kasul ágazzák be az országot. Legújabban egy norvég tudós, Aasen Ivar, a norvég nyelvet is meg akarja újítani, a városiak erősen dán elemekkel kevert nyelvét egy norvég paraszt nyelvjárásból fejlesztett műnyelvvel akarja helyettesíteni. Fővárosukat, Krisztiániát is Oslónak keresz­telték el, felújítva annak 300 éve elfelejtett nevét. A norvégek lázas újító kedvét fő­városuk egyik kabaréjában így tréfálták ki. Csillagok közt közlekedő űrhajón egy Marslakó érkezik a földre s megkérdez egy norvég embert, hogy milyen országba jutott. „Ezen a héten még Norvégiának hívják — válaszolja a megszólított. — de hogy a jövő héten minek fogják hívni, azt csak "az Isten tudja." * Az izzólámpák óriása. Film­felvételeknél már eddig is sokszor alkalmaztak 10 ezer wattos izzólámpákat, amelyek nappali fényt terjesztettek. Az ilyen izzólámpák magassága 80 centiméter s­telfi felel meg. Az egyi 50 ezer wattos izzólámpás a lámpa körülbelül 1 méter magas, súlya 7 kilogram, teljesítménye 68 lóerőnek felel meg. Olyan nagy hőt sugároz ki, hogy leg­följebb 2 méter távolságban lehet mellette megmaradni. Áramfogyasztása óránként 12 márkára rúg s ám élete 500 égésóráig tart, akkor áramfogyasztása 6 ezer márkába kerül. A kóstolóra Fejbólintó Bálint póruljárt. Akiről itt szó lesz, nem valami önálló természet. Sőt. Puha jelleme nem képes önálló vélemény­alkotására, hanem a környezetében levők utánzására szorít­ja. Mindig ugyan­azon a véleményen van, mint az, aki­**- vel éppen beszél és éppen ezért min­denki szereti is. Ezt a nyugalmas életet egyszer na­gyon kellemetlen eset zavarta meg. Akkor volt ez, ami­kor egy birtokos szomszédja bor­ invitálta meg. Egymás után ízlelte meg gazdájával együtt az eléje ho­zott borokat. Amikor egy nagyon régi tokaji aszút kóstolgattak, megszólal a házi­gazda : „Furcsa, nagyon furcsa .. . Olyan íze van ennek a bornak, mint a feleségem szájának." Barátunk természetesen ugyan­ezen a véleményen sietett lenni. „Tényleg", mondotta „önnek igaza van." A kórházat, amelybe egy negyedóra múlva került, csak egy hét leteltével hagyhatta el. * » A világ leghosszabb neve. A világ leg­hosszabb neve egy amerikai tóé. Parancsol­janak kimondani: Llanlairpwllgwyngyll­ gogerychwryrudrobwll — Handy sit iogogreh. • A Borni folinbetegség. Sylvest Ejnar dán orvos a spanyolnáth­a egy új válfaját fedezte fel, amelyet Bornholm-betegségnek neve­zett el. Ez a járványos baj éppúgy lép fel gyermekeknél, mint felnőtteknél. A beteg­ség legfőbb szimptomái magas láz és heves fájdalmak a has, a mell és a bordák izom­zatában. A fájdalmak lélegzési zavarokra is vezetnek. Szerencsére a baj nem hosszú tartamú, de egyes szimptómái olyanok, hogy a környezetet arra a tévhitre vezet­hetik, hogy hashártya- vagy vakbélgyulla­dásról van szó. • A legnagyobb feltalálók ismeretlenek ma­radtak. Az emberiség történetében a leg­fontosabb találmány a tűzgerjesztés mód­jának a kitalálása volt száraz fadarabok gy­ors dörzsölésével. Már a kezdetleges ^^ kőkorszakban tud fl^L az ember tüzet ger­­­jeszteni, tehát a M. L. a legfontosabb talál-Mj^ff mány valamelyik. rf. kőkorszakbeli, ta-J^EB-- /i tán még beszélni ^•^T sem tudó ősember Wú^, . .. - leleményes eszéből pattant ki. Nem is­merjük a kémény­nek a feltalálóját sem. Nagyon fontos volt a kerék föltalálása is, mert belőle származik a korong s ennek három fontos gépszerű alkalmazása, a fazekaskorong, az eszterga-és a kézi malom. Valószínű, hogy földünk egyetlen helyén találták föl ezt a három fontos gépet, talán Ázsia középső vidékén, ismeretlen föltalálók. A történet előtti idők­ben csak Ázsia, Európa és Észak-Afrika jutott el a korongból származó gépek föl­használásáig. Amerika, Ausztrália, Afrika déli része s a Csendes-óceán szigeteinek lakó nem jutottak el a kerék és a korong föl­használásáig s így iparuk nagyon fejletlen maradt. 1 I­­­ 52

Next