Tolnai Világlapja, 1931. július-szeptember (31. évfolyam, 27–40. szám)
1931-09-09 / 37. szám
miniDEnszinBEn mosHflTú mncflSFÉnvű Münchenbe is hozott magával jó nagy mennyiséget. Kis dobozban mindig magával vitte étkezéshez a szükséges mennyiséget, persze jó bőven kimérve. Egy estén valamelyik sörházban üldögélt magányosan. Előtte a paprikás szelence, asztalánál két idősebb nő, akiket nem ismert. A nők kellemetlenek voltak neki, mert állandóan szippantgatták egy régi fekete dobozból a burnótot és nagyokat tüsszentettek. A szobrász nagyon szerencsétlennek érezte magát ebben a társaságban és széttekintett, nem lát-e valamelyik asztalnál ismerőst. Egyszerre nagy örömére megpillantja Munkácsy Mihályt. Fölugrik, odaszalad hozzá és nagy örömmel üdvözlik egymást. Hirtelen hatalmas tüsszentések gyors sorozata vonja magára a vendéglő közönségének figyelmét. Izsó asztali szomszédai prüszköltek és krákogtak kétségbeesetten. A paprikáról azt hitték, hogy valami burnótkülönlegesség s míg Izsó távol volt, jócskán felszippantottak belőle. * Münchenben készült Izsó Miklós első nagyobb műve, hírnevének megalapozója, művészetének legjellegzetesebb alkotása: a Búsuló juhász. Az egykorú kritika úgy vélekedett erről (s ma is kénytelen elismerni), hogy nem csupán Izsó Miklós szobrászi működésének, hanem az igazi magyar szobrászatnak is kiinduló pontja. A pesti műkiállításon mutatta be a művész 1862-ben és igen nagy sikert ért el vele. Most végre valóban megnyílt előtte az érvényesülés útja: megbízásokat kapott. Legelőbb is Arany János és Egressy Gábor mellszobrát mintáztatják vele, aztán a nyelvtudós Révay Miklós, a költő Fáy András és Lisznyay Kálmán, a színész Tóth József mellszobra következett, majd Pákh Albert, az író, Zrínyi, a költő, Ghyczy Kálmán, a politikus, Pyrker László egri érsek, Zrínyi Ilona, II. Rákóczi Ferenc, báró Eötvös József, Szalay László történetíró képmása; valamennyi pompásan jellemző, tökéletes művészi munka. A hatvanas évek végén Olaszországba utazott, tanulni és pihenni. Teljesen felfrissülve tért vissza és rövid idő múlva három nagy munkához fogott hozzá: Petőfi budapesti, Csokonai Vitéz Mihály debreceni és Dugonics András szegedi szobrához. A három közül csak Csokonai szobrát fejezhette be, a másik kettőt Huszár Adolf vette át, ő végezte rajtuk az utolsó simításokat. Mert éppen csak ennyi volt hátra, amikor a művész hosszas betegeskedés után, 1875-ben, május 29-én meghalt. Izsó Miklósnak a képmásszobrokon kívül sok egyéb munkája is maradt, de nagyrészt befejezetlenül. Cigányokat, táncoló meg részeg parasztokat szeretett mintázni, a hollandus festők megkapó realizmusával, de teljesen vázlatszerűen. Hallatlanul érdekes és artisztikus megvillanásai ezek a skiccek a magyar szobrászzseninek, aki szerencsésebb körülmények között, személyeskedéstől és pártoskodástól mentes környezetben sokkal nagyobb pozícióra juthatott volna. De a magyar művészetben így is díszes magasságra emelkedett. Fadrusz János kivételével alig volt még egy olyan szobrászunk, akinek művészetében olyan monumentális erővel jelentkezett volna a magyar népi motívum, mint Izsó munkáiban. Ezért is felejthetlen az ő művészi emléke. l_HI I IfcZlH HimZÖ HURKOLÓ •PERLÉ-ovenovFOnnL HORGOLÓ ITIERIDIRD muLinÉ Hímző Tanulmány Izsó Miklósiul. 23