Tolnai Világlapja, 1938. április-június (38. évfolyam, 15–26. szám)
1938-06-15 / 25. szám
FELÜLMÚLHATATLAN ^^»^g^frs^ffr. féregtxpt 1 I k 'j I mentesíti I I i. 'A^hwMPb* lakását, háziállatait. rfOXy^ Nem mérgező, szagtalan. M*EZT KÉRJE MINDENÜTT! ügy, ami idehozta Lenore nénit, egyáltalán nem tűrt halasztást. Az öreg inas bement Britton szobájába, amely tele volt széttört ládarészekkel, szétszabdalt képekkel, hevenyében levetett vizes ruhákkal, a két férfi pedig, dacára annak, hogy korai felkelésüket határozták el, jóízűen aludt James megérintette Britton vállát, mire az felriadt. — Lenore néni csenget egyre türelmetlenebbül — jelentete. — Ki csenget? — A néni... Lenore asszony áll a kapu előtt éppen egy negyedórája. — Tyúk, adta teremtette, azonnal be kell engedni! — Hol a pizsamám? — A fésűket! — Gyorsan, Hing, csináljon rendet hogy a néni legalább a szobába beférjen! — James, te sátán, hová tetted az inggombomat? Semmit sem találok! — Megbocsásson, uram, nem is jártam tegnap óta a szobájában. — Megkérem önt, Hung, vonuljon át, míg itt lesz a vénasszony, egy másik szobába. Ettől a beszélgetéstől sok függ, talán a sorsom alakulása. — Megemlíti a térképet? — kérdezte a kínai. — Magam sem tudom. A körülményektől függ. — Tartani titokban a dolgot! — Még nincs meg az inggomb? Nézzen be a szekrény alá, James, talán ott megtalálja! — Mit tegyek először: a nénit engedjem be, vagy megkeressem az inggombot? — felelte az inas és olyan mozdulatot tett, mintha mindkét feladatot egyszerre akarná megoldani. Engedje be... és ültesse le valahová, ahol meleg van és szóljon gazdaasszonynak, készítsen azonnal teát a néninek... gyorsan, ettől a látogatástól nagyon sok függ! És mondja meg a néninek, nagyon sajnálom... igen sajnálom, hogy... szóval mondjon neki valamit a nevemben... de most lóduljon már, az Isten szerelmére! James tehát lódult. Lenore néni ez egyszer nem is méltatlankodott valami nagyon. Látszott az arcán mely már nagyon régen volt fiatal, hogy valami nagyon nyomja a lelkét. James ügyetlenül szóval tartotta néhány percig, a gazdaasszony pedig hihetetlenül rövid idő alatt szolgálta fel a teát. — No és gazdád persze alszik — dörmögte a néni rosszalóan. — Sohasem lesz Frankból igazi ember! Utazni, aludni, lövöldözni és verekedni, ebből áll az élete. Hogyan éljen meg egy ilyen notórius csavargó a mai nehéz világban, mikor mindenki egy falat, kenyérért szaladgál reggeltől estig? Hát nincs igazam, James, öreg fickó? — Halló, néni — dörgött végig a boltíves folyosókon Frank érces hívása s a néni önkéntelenül is, de azonnal felemelkedett az öblös karosszékből. Britton hatalmas alakja már a lépcsőkön jött lefelé. A fiú azok közé az emberek közé tartozott, akik életük módjával kétségbeejtik a rokonságot, de barátságos és szilárd hűséget tükröző szemük pillantásával mindenkit azonnal lenyűgöznek és mindenkiben felkeltik a jóakaratot. Lenore néni is elmosolyintotta magát és barátságosan nyújtotta még mindig apró és ápolt kezét a fiatalembernek. Sütőlapátterjedelmű férfitenyerében veszett el a kicsi, hűvös kéz és forró férfiszáj tapadt a néni kezefejére. Heves sajnálkozások után — melyekben kifejezésre jutott a pokolian kellemetlen idő, a rosszul hangzó csengetyű, no meg az ébren töltött éjszaka utáni lustálkodás magyarázata . Lenore néni kiitta maradék teáját, nyugodtan bekebelezett három szendvicset s végül belekezdett a mondókába, aminek közlése miatt London kellős közepéből ki kellett jönnie Grange Hill-be. — Figyelj most nagyon — mondotta emelt hangon. — A házat végre sikerült eladnunk. Egy bolond milliomosnak sóztuk a nyakába. Az adásvételi szerződést tegnap kötöttük meg, természetesen... — Remélem — szakította félbe Britton, — épségben hagytátok a jogaimat? Mert ha nem, azonnal a bírósághoz szaladok! — Minna, Tera, meg én sohasem voltunk rosszakaróid — folytatta neheztelő hangon Lenore néni — s így természetes, hogy örökölt jogaid csorbítatlanságát gondosan megóvtuk. Hinni szeretném azonban, hogy ennek dacára kiköltözöl innen, mert az már csak mégsem járná, hogy Parker részvénytársasági igazgató házának kellős közepén lakjon valaki, akit semmiképpen sem lehet eltávolítani két szobájából, mert őseitől ezt az öröklakást örökölte nagy csomó értéktelen kacattal és egy kőkemény fejjel együtt! Parker ellenvetés nélkül megfizette a kért összeget, igazi úriember, mondhatom, kell tehát, hogy te, aki szintén úriembernek tartod magad, belátással légy iránta. — Magad mondtad mindig, Lenore néni, hogy nem tartasz engem úriembernek, hanem csavargónak — folytatta az épületes beszélgetést Britton,— így tehát nem érzek semmiféle szánalmat a ház új tulajdonosa iránt s azt vélem, arra semmi szükség, hogy őseim évszázados szobáit csak úgy könnyűszerrel itthagyjam! — De emberi — kiáltotta Lenore néni, — hiszen Parker úr szívesen rendelkezésedre bocsát egy sokkal kényelmesebb és nagyobb lakást akármelyik londoni negyedben, sőt tetemes lelépést is hajlandó fizetni ! Elmondtuk neki, hogy állás nélkül lézengsz a világban, mire Parker rög- TOLNAI VILÁGLAPJA Híres szépasszonyok megcsodált arcbőrüket a régen bevált nagyenyedi Kovács krém használatával érték el. Eltűntet minden szépséghibát, az arc feltűnően üde, bársonysima, tiszta lesz. Elismert levelek a világ minden részéből Éjjeli használatra kék csomagolás (zsíros lappal) használatra sárga csomagolás (száraz) Figyeljen a védjegyrel tön azzal válaszolt, hogy a képességeid iránt érdeklődött s annak a véleményének adott kifejezést, hogy esetleg tisztességesen fizetett munkához juttat téged, ha ... — James! — kiáltotta Frank. — Hamar tölts még egy másik pipát s hozd ide, mert félek, hogy rosszul leszek ettől a régi szippantyútól! Hallod, James? Ki akarnak minket dobni innen! Mit szólsz hozzá? — Ez nem lehetséges — dörmögte a szolga és eliszkolt a néni borzasztó tekintete elől. — Figyelj rám, Frank — folytatta ezután Lenore asszony. — Mi hárman, nevezetesen Minna, Tera és én, abban állapodtunk meg tegnap délután, hogy tudomásodra adjuk, miszerint ezentúl semmiben nem leszünk a segítségedre, ha a házból azonnal ki nem költözködöl. Tisztában vagyunk azzal, hogy eddig teljesen haszontalan, értelmetlen és léha életet folytattál. Sok pénzünkbe kerültek a te keleti utazásaid. Húsz éve, hogy a tengereken csavarogsz, de annyiba sohasem vitted, hogy legalább száz fontot félreraktál volna öreg napjaidra! Most pedig begubódzol ebbe a régi házba és egy világért ki nem akarsz mozdulni innen. Mi tehát kifizetjük a jussodat, ami nem valami nagy öszszeg, aztán, ha úgy tetszik, tovább csavaroghatsz. Ha néha eljössz hozzánk, szívesen látunk, de azontúl meg kell, hogy kímélj bennünket folytonos pénzzavaraiddal. Ezek után nem marad más választásom, mint hogy újból és utoljára felszólítsalak: engedd át a szobáidat az új háztulajdonosnak s fogadd el azt az új állást, amit felkínál. Britton némán meredt maga elé. Pipájának kék füstje fölkarikázott az avultságukban lakó oszlopokhoz, melyek a régi mennyezetet tartották. Britton nyilvánvalóan gondolkozott, ami pedig ritkán szokott előfordulni vele. A sors és fátum fantasztája volt ő egész életében s nem tartotta érdemesnek a világot arra, hogy elmélázzon fölötte. Múltjában nagyon kevés szellemi eredmény lapult nagyszámú verekedés, harc és átlábalt veszély mögött, amikben Britton nagy művésznek számított s ezért meg is kapta a „verekedő Britton" gúnynevet. Ez a házvétel azonban akarva, akaratlan arra kényszeritette, hogy a fejét törje. Hát törte. És néhány rop- Haxihassnálatra Prefer „A fényecske** sütemény/