Tolnamegyei Közlöny, 1879 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1879-05-04 / 18. szám
18. szám. Szegzárd, 1879. vasárnap május 4-én. Hetedik évfolyam. Megjelön: hetenkint egyszer, vasárnap. Kiadóhivatal: Széchényi utcza 172. szám, hova az előfizetések, hirdetmények és felszólamlások küldendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók. Társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap. Tolnamegye törvényhatóságának, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek s a Szegzárd központi felekezet nélküli tanító-egyletnek hivatalos közlönye. Előfizetési árak: Egész évre ... 5 frt — kr. Félévre . . . . 2 ,, 50 „ Egyes szám ára :-------10 ., Szerkesztő lakása: Szegzárdon Fejős-ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Hirdetési díjak jutányosan számíttatnak. A szegedi árvízkárosultak részére e lapok szerkesztőjénél a következő adományok folytak be: Egy vendéglői társaság fogadásból származott ajándéka . . . 1 frt — kr. A kakasdi rom. kath. lelkész és az ottani hiveknek ö Felségeik ezüstmenyegzője alkalmából tartott isteni tisztelet alatti adománya . . . 7 frt 20 kr. A Hőgyészen folyó évi ápril 27-én megtartott műkedvelői előadás jövedelme fejében beküldött Volfart János jegyző ur Eddig kimutattatok Összesen befolyt 807 frt 80 kr. 90 „ — „ 709 „ 60 „ A küzdtér. Anélkül, hogy a t. Victoriei L.I., Victorien II. és a t. nőegylet feljogosítottak volna arra, miszerint én is a küzdtér szinhelyére lépjek, (Victorien ur ne gondoljon ám a darázsfészekre) mégis elég merész vagyok csekélységemmel azon megjelenni, mert teljesen meg vagyok győződve arról, hogy az egész küzdelem, mely utóbbi időkben a Victorienek és a Szegzárd-tolna megyei nőegylet közt úgy köpönyeg alatt foly, nem ellenséges érzület, hanem jóakaró figyelmeztetés és félreértésen alapul. Tántoríthatlan igazságszeretetem késztet, a fátyol félrelebbentésével a tényállást egy kissé szellőztetni, bár eleve tudom, hogy veszélyes talajra lépek akkor, midőn ez ügyre vonatkozólag teszem reflexióimat. Ez alkalommal önkénytelenül eszembe jut egy valóban szánandó párbajsegéd sorsa, ki a pillanat hevétől elragadtatott vivók közé lépve, az ő pessimismusával kifogásolá a szabályszerűetlen eljárást, miközben a vivók egyikének kardja a jobb, a másiké pedig a bal fülétől fosztá meg; tehát a szó szoros értelmében — fültelenittetett. Ily idegrázó eseményekre gondolva hősies bátorságom ingadozni kezd; azonban Themis Istennő fenyeget djjával s megjegyzi: ki haboz az igazság kimondásában,a felett az anathema mondatik ki. Jó szellemem pedig fülembe súgja, hogy hajdan a keletiek a szép beszédet ezüsttel, a bölcs hallgatást pedig arannyal jutalmazták. E csábos szavakra bátorságom ismét jóval alább száll. Vannak az érzemény világnak régiói, melyek teljes becsülésre méltók, —hanem ezek közé absolute nem tartozik a gyáva félénkség, tehát én is törekszem e nemtelen érzelem leküzdésére s jelszavam: bátran előre! A Szegzárd-tolnamegyei nőegyesület áldásos működésével oly fényes nymbust vivott ki magának, mely előtt az érdeklettek a legihletettebb kegyelettel hajolnak meg s ezen egyletnek Sass Istvánná urhölgy nemcsak alelnöke, hanem éltető lelke is egyszersmind ; minthogy ő az, kinek emberbaráti érzelméből kifolyó lankadatlan ügybuzgósága a többi tagokat is a viszonyokhoz mérve tevékenységre bírja. Az övé azon magasztos szerep, mely hasonló a vigasztaló angyaléhoz, ki a részvét varázsfátyolával a meg nem érdemelt szenvedések kényeit törli le. De valamint a legkiválóbb emberi nagyszerűségeknek is vannak hibái, — mi azonban nem von le értékükből, mivel érdemeik által ellensúlyozvák — úgy van a nőegyletnek is. S váljon ki tehet arról, hogy a hatalmas közvélemény éles tekintetét, mely a fényes érdemek hosszú sorozatát kellőleg méltányolni tudja, az árny folt sem kerülheti ki s hogy esetleg a közvéleményt Victorien úr (melyik ?) volt oly kegyes elég correcten viszhangozni, minek kétségkívül az az üdvös hatása leend, hogy ezáltal a választmány azon meggyőződésre jut, miszerint a végletekig vitt túlbuzgóság épen nem válik előnyére az egyletnek. Az érintett szélsőség azonban korán sincs kapcsolatban a t. alelnökkel, hanem kizárólag egy-két választmányi tagnak tulajdonítandó, kik gyakran a helyes szempontból hozott indítványnak opponálni szoktak, elfogultan s egyoldalúlag fogván fel hivatásukat és annyira küzdenek véleményük mellett, hogy a szelidebb lelkületüek nem akarván, erősebb vitába bocsájtkozni, egész önmegadással lemondanak saját nézeteikről és ez által a határozat egészen más irányba téríttetik, mint azt a higgadtabb rész óhajtaná. Eszerint akkor, midőn Victorien úr (melyik?) az egyletet hibájára figyelmeztette, nem hogy ellenségévé, hanem lekötelezettjévé tehette csak az egyletet. Vagy az esett zokon, hogy a vádolás nyiltan történt? De hiszen Victorien úr (melyik ?) (ha nem csalódom) e lapok 12-ik számában közlött társadalmi irányczikkében elég udvariasan és kíméletesen figyelmeztette az egyletet. Avatott tollával tüzetesen elemezvén a különböző egyesületek egymás irányábani kötelmeit s egyéb feladatát, ahol is a többi közt ezeket írja: „Azon egylet, mely a többi egyletek és társulatok hátrányára van, hasonlít Mióta szorult ki belőled a szép, nemes s különösen a jótékonyság iránti érzelmekből azon nagy pozízió, mit kissebb adagban előttünk is feltüntetél? Mi és ki bánthatta gyöngéd kebledet, hogy eszméidnek új spiaerajában ily hamar küldöd röppentyűidet az alig ott hagyott fészekbe? Kedves druszám I.! Te neked azt ajánlom, mint drusza H.-nak, hogy maradj a kuczkóba, mert velem is meggyűl a bajod. (Nem félsz?) Tudjátok meg végre drusza I. és H., hogy én helytelenítem eljárástokat s hogy talán sikerülhessen jó tanácsosai benneteket visszatéríteni, meg is mondom miért. Mert nem járja nőkkel incselkedni, vagy pláne nyílt küzdtérre lépni akkor, midőn minden lépésük jótékonysággal van egybekötve, midőn oly nagyszerűen adakoztak Szeged részére s annyira pártolják a.............szinmüvészetet. Nem járja különösen mint egylettel szemben, melynek tagjai a szépség, kellem .... (Tybü most jut eszembe, hogy a drusza I. erről már cántált a múltkor.) Még egy szám van hozzád drusza I. Múltkori czikkedben a jegyző úrról homályosan s — horrendum dictu — csak zárjel között emlékezel meg. Ez tőled határozottan nem szép ! — mert utóvégre is ha a jegyző ur érdemeit a nagy közönség előtt kell méltányolni . . ................f; (ejnye de kár, hogy hivnak, szerettem volna befejezni, jegyző ur TÁRGZA. Mire jó az álom. (Karczolat.) Höchste scandal!...............hát ti nem is szólnátok az embernek, hogy együtt tárczaczikkezve, engem is érne egy kis szele a nagy publicum sóhajos elismerésének. Nem tudom különben, mit akartok nélkülem elérni, a mikor apraja-nagyja réges-régen tudja, hogy nőkkel szemben én vagyok az udvariasság hű kinyomata. No de mégis látszott rajtatok, hogy hiányoztam, mert majdnem gorombák voltatok a sok ide-oda dobált udvariassággal. Azt hiszem „jó napot“-nak ennyi elég, mert majd úgy járok, mint a decsi pógár, mikor a törvényszéki pertárba bemenvén, az ott ülő nagyon fiatal (de csak kinézésre) bajusz és szakáll nélküli pertárnokot fel sem véve, embert keresett a pertárban, — el nem akarván hinni, hogy már ilyen ifjonczok is billegetik az igazság mérlegét. így tértem el én is feladatomtól, avval a különbséggel, hogy én embert keresve...............asszonyt találok. Azt mondom gyerekek, (kissé már deresek) hogy ne coquettirozzatok annyit és oly nagyon a nőegylettel, mert mint leendő nagyapák fogjátok megbánni, hogy apák lettetek .........................azaz pardon, — hogy merni merészkedtetek. Unokáitokon fogja ádáz boszuját kivenni a kérlelhetlen jövő, a még kérlelhetetlenebb múltért................ti értetek. De nem is tudom mit fészkelődtök s különösen te drusza IL, — a kinek könnyen sorsa lehet, hogy a jótékonyság és könyörületességben páratlan nőegylet a nyári fürdőévadra megszavaz részedre nehány száz . ................... „szerencsés utat“ — jó kivánatot. Mert az érdemes egylet egyes tagjai, érdemesebb szemüvegen kistiklizik, hogy beléd már csak vizitbe jár a lélek. (Az „érdemes“ szók tollhibából erednek, „érdekes“-t akartam írni.) Hanem ha így folytatod dolgodat s eddigi elveidhez hű maradsz, nemhogy megvoltoztatnák rossz májadat, hanem a legközelebbi bálban valamennyi élő szoknyás lény, gardedame és nem gardedame elhíegy egy tour „dreischritt“-re, hogy minél hamarább kiszoruljon belőled az epés pára. (Ha nem lennének nekem is elveim, irigyelném helyzetedet.) Ne folytasd hát, hagyj fel folytonos incselkedéseddel, meglásd nem bánod meg. (Úgy köztünk megsúgom, hogy szeretnek ám téged............titokban.) Tedd meg a kedvemért s ne keverd fel többé a még védett szemeket is ellepő egyleti porfellegeket. Te veled máskép állok drusza I. Téged már nyiltan is szerettek, hanem a múltkori czikkeddel eljátszottad renomée-dat; de ha megtérsz, én hiszem, hogy tárt karokkal befogadnak, mert hisz nem régen még az ő sójukon éled tél. (A hasonlat illemes voltának kifogás képesítésére az idő folyamának rövidsége szolgálván.) Nagyra becsülöm benned a közéletben tapasztalt reservált modort, higgadtságot, hanem a tintád alighanem Titán Laczi kalamárisából párolgott szobádba, melynek levegője telítve lévén, megváltozott eszméiddel cseppekben hullva tintatartódba, okozta a szerencsétlen s változhatlan végzetet, hogy te is segitesz a drusza H.-nak, a helyett, hogy nálamnál fennköltebb ihlettségü s hivatottabb tolladdal, vagy nyelveddel hozzám hasonlóan korholnád közös druszánk hibáját. bocsánat!)* * * Kedves druszáim! Képzelhetitek, mily rossz éjjelem lehetett, mikor ilyen álmok gyötörtek. Hívetek Victorien III«