Tolnamegyei Közlöny, 1897 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1897-04-11 / 15. szám

1897. április 11. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (15. sz.)_____ ____________ 5 — Halálozás. Folyó hó 3-án Klánszky Vil­most, Mözs község pénztárnokát és nejét nagy csapás érte. Egyetlen fiúgyermekük, a három és fél éves Ferikéjük nem várt rövid szenvedés után meghalt. A már ily sok megpróbáltatásnak ismételten kitett szülők leljék édes vigaszukat azon biztos tudatban, hogy az angyali sereget ismét egy ártatlan lélekkel megörvendeztették. - Vállalat. Frank J. és társai, eszéki vállal­kozók nyerték el 1897. és 98-ik erre a megyei utakra a fedanyag szállitását, kivéve a bonyhád- és bátaszéki útszakaszokat, melyeket Apáthi községben alakult kon­­sorczium vállalt el. A fent nevezett vállalkozóval kö­tött szerződésben igen helyesen, a vármegye részéről kiköttetett, hogy a követ tolnamegyei bányából tar­tozik szállítani. — ÁllategészségÜgy. Tolnavármegyében a raga­dós száj- és körömfájás Duna-Szent-Györgyön 16 ud­varban, Szemcse-Csehiben 1 udvarban uralkodik: sertésorbáncz­ó-Dombováron és Szemcse-Csehiben 1—1 udvarban, a sertésvész Bölcskén, Dőrypatlanban, Dunaföldvárott, Ertényben, Izményen, Kétyen, Kó­­nyiban, Majsán és Ó-Dombováron pusztít. — Halálozás. D­e­u­t­s­c­h Lajos szegzárdi izr. tanitót súlyos csapás érte. Édes anyja folyó hó 7-én Király-Daróczon életének 71-ik évében elhunyt. A gyászesetről az alábbi jelentést vettük: Alulírottak fájdalomtól megtört szívvel jelentik a felejthetetlen anya, nagyanya és anyós özv. Deutsch Mózesné szül. Glück Reginának folyó évi április 7-én reggeli 8 órakor, életének 71-ik évében, rövid szenvedés után bekövetkezett gyászos elhuny­tát. A megboldogultnak halt tetemei folyó évi április hó 9 én délelőtt 10 órakor fognak a király-daróczi izr. sirkertben örök nyuga­lomra tétetni. Király-Darócz, 1897. évi április hó 7-én. Legyen könnyű neki a föld! Deutsch Lajos, Deutsch, Hanni, férj. Weisz Dávidné, gyermekei, özv. Deutsch Sámuelné, sz. Nuszbaum Zsófi, Deutsch Lajosné, sz. Roszenthal Nina, menyei: Weisz Dávid, veje: Weisz Róza, Weisz Etel, Weisz Móricz, Weisz Jenő, Weisz Kálmán, Weisz Laura, Deutsch Gyula, Deutsch Ala­dár, Deutsch Sándor, Deutsch Miklós, Deutsch István, unokái. — Gyújtogatás. Duna-Szent-Györgyön elégett a napokban Jó Dömötör Károly ottani lakos 185 frtra biztosított szénája. Alapos a gyanú, hogy Badics Pál gyújtotta fel a szénát, mert akkor futott el a tűz színhelyéről, midőn a tűz kiütött. — Szívtelen anya. Nagy szívtelenségre vall az a bűntény, melyet a napokban Váralján Péter Ka­­rolin és ennek édes­anyja követtek el. Az anya és leánya bűnére a bonyhádi csendőrség jött rá. A vár­aljai határban elfutó patakban ugyanis egy kis cse­csemő hullájára akadtak s a vizsgálat beigazolta, hogy az Péter Karolin, odavaló leányé volt, a kit maga Péter Józsefné dobott a patakba, hogy leánya bűnét még inkább tetézze. A gyanú az, hogy az anya megmentendő leányát a szégyentől, annak mag­zatát bűnös úton tette életképtelenné és hogy még nyoma se maradjon, beledobta a patakba. A vizsgá­­­­lat fogja a valót kideríteni. — Orvtámadás. Bödő Antal, Őcsény község­hez tartozó ó-zsákpusztai lakos a minapában a ke­­selyüsi országúton szemben találkozott Német Ist­ván őcsényi lakossal, a­ki őt orvul megtámadott és súlyosan megsebesítette. Bödő eszméletét vesztve, a földön terült el, mit Német felhasználva, tarisznyá­ját ellopta, melyben élelmiszerek voltak. Ezzel azon­ban nem elégedett meg, hanem még zsebeit is ki­kutatva, belőle 10 frt készpénzt csent ki. Midőn a levert ember feleszmélt, sajnosan tapaszta, hogy nem­csak csontjait zúzta össze, hanem még pénzét is el­lopta. Az orvtámadót a csendőrség elfogta. — A vasút kerekei alatt. A dombóvári vasúti állomáson ismét szerencsétlenség történt. R­a­a­b János vasúti fékező került a vonat kerekei alá, a­kit telje­­­sen összeroncsolt- A szerencsétlen ember valószínűleg elszundikált és úgy esett le a fék mellől. — Az Örökség miatt. Sok áldatlan harcz, per és patvar támad a rokonok és testvérek között az örökség miatt, különösen akkor, ha a felosztásban egyik-másik rövidséget szenved. Bátán is a napok­ban ezért volt a testvérek között olyan verekedés, mely kicsiben múlt, hogy halállal nem végződött. Ugyanis C­z­i­t­a József két fiával erősen felfegyver­kezve berontott István öc­cse lakásába és ott véres verekedést rögtönzött. A harczias természetű Czita József fiainak segítségével nemcsak édes öc­csét, ha­nem ennek nejét, sőt a segítségre jövő édes­anyját is úgy elverte, hogy a súlyos testi sértések követ­keztében azok hetekig nyomják az ágyat. Czita Józsefet a szegzárdi kir. ügyészségnek jelentették fel. — Ingatlanok forgalma. A szegzárdi Népbank igazgatósága megvette a szegzárdi takarékpénztár mel­lett fekvő épületet özv. Pál Jánosnétól 5000 frtért. A nevezett pénzintézet a rozoga épületet le fogja rom­boltatni s helyére egy nagyobb szabású épületet emeltet. — A szegzárdi kerékpáregylet folyó hó 3-án tartotta meg évi tisztújító közgyűlését. Az elnöki jelen­tés meghallgatása után uj tagokat felvétettek: B­u­d­a­y Gyula, H­e­n­k Imre, Perzsina Alfréd, Wolf Hen­rik, Maj­dán Miklós, Jilk László és Kramer József. A tisztújítás eredménye a következő: Elnök: Surán­yi Győző, kapitány: Keplinger Géza, helyettes kapitány: M­o­n­d­r­y Hugó, pénztárnok és jegyző: Schneider János; igazgatósági tagok : Steiner Lajos, Krammer János Szegzárdról Máj­er János pedig Bátaszékről. Az egyesület volt elnökének, Ste­i­n­e­r Lajosnak, a közgyűlés jegyzőkönyvi köszö­netet szavazott az egyesület megalapítása körül szer­zett érdemeinek elismeréséül. Elhatározták, hogy a nyár folyamán versenyeket fognak rendezni. — Figyelmeztetés: A változó időjárás folytán az emberiség nagyobb része meghűl, mely hűlés több­nyire komoly következményeket von maga után, ha nem gondoskodunk azonnal segélyről. Ily alkalmakkor a legczélszerűbb, az ismert maláta-czukor használata, mely rekedtséget és hurutot úgy, mint a megtámadott légző­szerveket tisztítva, a legjobb hatású. Miért is ajánlatos kisebb idő beálltával az 50 év óta előnyö­sen ismert Hoff János cs. és kir. udvari szállító maláta-kivonat mellézuborkáit beszerezni. " — Fizessük meg az adót. A törvény értelmé­ben elvesztik a jövő esztendőre szóló választói jogo­sultságukat azok, a­kik a múlt évi adójukat folyó hó 15-éig ki nem fizetik. Még csak 5 nap van hátra, mely idő alatt, ha valaki le nem fizeti hátralékos adóját, nem veszik be a választók névjegyzékébe s így legszebb alkotmányos jogától lesz megfosztva. — Dinamitlopás. Múlt számunkban már meg­írtuk, hogy a székesfej­érvár—paksi vasútépítési vál­lalat raktárából ismeretlen tettesek 5 kiló dinamitot, 4 drb dinamitgyutacsot, 3 köteg angol gyújtózsinórt loptak el teljes felszereléssel együtt. A paksi csend­őrség erélyes nyomozás után felfedezte a tolvajokat, név szerint Frost József, Halász István, Kohl­m­­a­n­n Ferencz, H­o­m­a­n­n György és Kovács Sándor paksi pékinasok személyében, a­kik beval­lották, hogy két ízben is betörtek a raktárba éjnek idején és ekkor követték el a lopást. Mint ők mond­ták, csupa kedvtelésből Paks, Kömlőd, Madocsa és Nagy-Dorogh községek határában robbantották fel a dinamitot. Kalmár József paksi pékmester gazdájuk névnapja alkalmából az udvaron is egy jó hosszú robbantó zsinórt a levegőbe röpítettek. Az is kitudó­­dott, hogy a dinamit egy részét a paks—köm­lődi országutat összekötő híd alá rejtették, a robbantó gyújtózsinórnak egy részét pedig B­e­s­e Sándor duna­­szentgyörgyi lakosnak adták el. A meggondolatlan inasok nagy szerencsétlenséget idézhettek volna elő, ha végrehajtják azt a tervüket, melyről most beszél­nek, hogy tudniillik a dinamitot gazdájuk kemen­­ezésébe rejtik el, a­mitől az egész ház lakóival együtt a légbe repült volna. — Tolvaj cseléd. C­s­á­g­o­r a Julis Dunaföldvárott szolgált V­i­s­t­a­i Jánosnál, a­kitől 15 frtot ellopott. Ellopta pedig úgy, hogy akkor lopódzott be gazdája szobájába, midőn az mélyen aludt és a mellény zsebében volt 185 frtból kivett 15 frtot. Az ellopott pénzt azután egy kendőbe kötötte, de oly ügyetlenül, hogy azt — a mint a csendőrség előtt vallotta — elvesztette. A pénznek semmi hasznát sem vehette ugyan C­s­á­g­o 1­a Julis, de azért mégis börtönbe került. — A két testvér. Az aradi törvényszék elren­delte Weisz Mór és Weisz Jakab bonyhádi szü­letésű kereskedősegédek körözését, mivel Aradon sikkasztást követtek el. A két testvér megszökött Aradról s most tartózkodási helyük ismeretlen. Weisz Jakab 25 éves, Weisz Mór pedig 21 éves; mind­ketten több nyelvet beszélnek. — A csinos malacz, Arnold Lajos, dunaföld­­vári lakosnak, egy tiz forint értékű malacza járt ki a legelőre. A malacz egy napon megugrott a falkából és bárhogy keresték, nem találtak rá. Csak napok múlva tudta meg a tulajdonos, hogy az ő szökevény malacza Pirger Istvánnál van, a­hová betévedt és a­ki szépen bezárta az óljába s nem szólt róla senkinek. Pirgert a csendőrség jogtalan elsajátítás miatt vonta kérdőre, a ki azzal védekezett, hogy a malacz igen formás, úgyszólván csinos volt s annyira megtetszett neki, hogy magánál tartotta. Hogy ezt a védekezést a bíróság — a­hol feljelentették — elfogadja-e védel­mére, az nagy kérdés. — Árvíz giberduszból. Keresztes József, bölcskei lakoson furcsa buszul állt két betörő, a kik álkulc­csal felnyitották a kamaráját és oda behatoltak. Mivel azonban egy hordó pálinkán kívül csak egy csomó ruhaneműt találtak a kamarában, koszuból kieresztették a 135 liter geberduszt a földre. A tulajdonos akkor vette észre őket, mikor a geberdusz­­árból kifelé igyekeztek és az egyiktől, ifjú G­u­t­m­a­nn János muzsikus czigánytól sikerült elvennie a lopott ruhákat. De a két betörő, a fiú meg az apja, elmene­kültek s mikor Szan­t­ó Mihály és Keresztes György mezőőrök el akarták fogni, azokat megtámadták és elverték. S végre is a csendőrség tette őket ártalmat­lanokká s bekísérte a járásbíróság börtönébe, hogy büntetésüket elvegyék. — Öngyilkosság. A Bátaszéken uralkodó szegény­ség ismét áldozatot követelt. Bauer Ádám 70 éves bátaszéki lakos önkezével vetett véget életének, mely­ben neki már csak a szenvedésekből jutott rész. A bortermő időben tisztességes megélhetést biztosított kis vagyonkája, mig most, hogy a fillokszerű ettől a jövedelmétől is megfosztotta, az aggkora folytán iparát ű­zni képtelen öreg embert ez, hogy az éhezés és nyomortól megmeneküljön e hó 6-án felakasztotta magát. — A vasúti halálozat fejlődése. A lefolyt 1896. évben a Dunántúlon a következő uj vasutakat adták át a forgalomnak: Julius 29-én a kaposvár-fonyódi vasút 53 kilométer vonalát, aug. 1-én a pápa-csornai vasút 36 s kilométernyi vonalát, aug. 11-én a győr-vesz­­prém-dombovári vasút 40.2 kilométer hosszú győr-ba­­konyszentlászlói szakaszát; okt. 1-én a fejér- és tol­navármegyei h é. vasutak 28.7 kilométer hosszú székes­­fejérvár-adonyszabolcsi részét; decz. 16 án a győr-vesz­­prém-dombovári h. é. vasút bakony­szentlászló-vesz­­prémvárosi 42. kilométernyi szakaszát; decz. 22-én a fejér- és tolnavármegyei h. é. vasút 73.5 kilométernyi adonyszabolcs-paksi részét. — Építés alatt állanak : a szegzárd—báttaszéki vasút [18 kilométer], a bakócz-­­felsőmindszent-komlói vasút [18.8 kilométer] és a székesfej­érvér-sárbogárdi vonal [29.5 kilométer.] SZÍNÉSZET. Színészeink elkészülnek innen. A holnapi elő­adással végződik sora azoknak az élvezetes estéknek, miket Kunhegyi jól szervezett társulata szerzett Szeg­zárd műértő közönségének. A mit ígért jórészt be­váltotta, adott annyi újdonságot, hogy ilyen rövid saison alatt alig lehetett volna többet. Szép erkölcsi, de kevés anyagi siker jutott osztályrészéül. Azt a czélt azonban, hogy a virágvasárnapig terjedő két hetet kibírták nagyobb defic­it nélkül , Szegzárdon is elérte a director. Egyrészt, mivel az évadnak vége lévén, nem riasztjuk el a közönséget a színháztól, másrészt meg, mert a társulat elég erős ahhoz, hogy kiállja a kri­tikát : hadd mondjunk el egyet-mást leplezetlenül. Azt már említettük, hogy a tenyérnyi színpad nagyban oka annak, hogy egy előadás sem mehetett a kellő kiállítással. Hova­tovább be fogja látni Szeg­zárd, hogy nem lehet el egy nyári színkör (arena) nélkül. Ha ilyet sikerül létre­hozni, lesznek huzamo­sabb időn át színészeink s lesz a darabnak megfelelő keretben produkált előadás. Addig nem. Az elmúlt héten volt egy pár igen sikerült elő­adás , de volt zavaros, vontatós is. Volt szerep nem tudás, szerepcsere és kihagyás is olykor. Hősszerel­mese, drámai szendéje, hősnője, intrikusa nem lévén a directornak, főleg az operettre szorítkozott. Színre került szombaton „Orpheus az alvi­­l­ágban“, mondjuk ki mindjárt, gyenge előadásban.­ Az eféle látványosság, kiállításos darab nem való a minden gépezetet nélkülöző parányi színpadra. Plútó szerepét Nógrádi egészen elejtette. Korán tettük ab­beli kijelentésünket, hogy van játékbeli ügyessége; többszöri találkozás után úgy találjuk, hogy mozogni sem tud. Egyedül Hevesi Janka birt érdeklődést kel­teni s még a Kömlei játékán (Jupiter) mulatott a közönség. A görög istennők különben s köztük Mol­nár Bella és Tomcsányi jól festettek. Szelényiné né­hol túlzásba vitt komikumával visszatetszést keltett. A vasárnapi „V­i­g­é­c­z­e­k“ volt az első darab, a­mely zsúfolt ház előtt ment és pedig élvezhető elő­adásban. Látszott a szereplőkön, hogy kedvvel ját­szanak. A közönség hálás is volt igyekezetükért: a derültség és taps permanens volt. A sikerből Feren­­czit illeti az oroszlán rész. Kitűnő volt játéka, ügyes gestusai s a legkisebb nüanszig kidolgozott alakítása elismerést érdemel. Az összes szereplőket meg kellene dicsérnünk, kiemeljük mégis Kömleit (Müller) és Rát­­kai Sándort (Kónyai Manó), a­ki igen sok­oldalú te­hetség : jellem színész eredetileg, bonvivan, ha kell és operett buffó, ha előrántják. Ügyes volt Latabár Kálmán (Griffin), a főbb szereplők mulattató játéka

Next