Tolnamegyei Ujság, 1920 (2. évfolyam, 1-54. szám)

1920-02-21 / 8. szám

2 viszont egyik oka »írnak a többé-kevésbé indokolt lené?­snek, ami meg amazoknak fáj. Azonban van az ervffihek másik fele is. Az ipar ób kereskede­lem a társas életben mindenkor bizonyos kapcso­latban van egymással s e két osztályhoz tartozók épen e­mi­att sokkal inkább könnyebben érintkez­hetnek egymással társadalmilag is, mert hiszen lehetnek közös társalgási témáik, amiből követke­zik, hogy foglalkozásukból kifo­gólag, ha nem is mindig rendszeres iskolai képzés útján, de leg­alább gyakorlatból olyan ismeretekre tesznek szert, amikről a tudományos pályákon levők soha sem tanultak, sőt legnagyobb részben fogalmuk sincs, tehát ebben a tekintetben jóformán teljesen­ tudat­lanok a­­zokkal­­ szemben, ami ismét egyik oka a kolomfefe osztály közt előálló társadalmi érint­kezés nehézkességének. Íme egyik részcél a történelmi, földrajzi, ter­mészettudományi stb. ismereteknek silány vagy teljes tudatlansága, a másik résznél az ipari és kereskedelmi, a nemzetgazdasági ismereteknek tel­jes tudatlansága. Ha ez így maradna továbbra is, akkor teljes lehetetlenség egységes magyar társa­dalmi viszonyokat teremteni, mert nincsenek kö­zös szellemi érintkező pontok, közös érintkező társalgási tárgyak, amelyeknek barátságos vita­tás fejtegetése mindinkább közelebb hozhatja az o­ y sokféle élethivatású egyének egymástól eltérő lelkü­letét, gondolkodás­módját, amiközben min­denkor kínálkozik kedvező alkalom egymás igaz­ságainak, érdekeinek megértő kicserélésére, ami­ből ismét nemcsak egymás munkakörének, hanem egymás egyéniségének megbecsülése is következ­hető. Ez hiányzott a múltban, ez hiányzott a múlt év szomorú napjaiban s mindezeken a jövőre nézve legnagyobb ■ részben a magyar közoktatás megváltoztatása segíthet (Folytatása köv.) Kovách Aladár. Pártügyek. — Állásfoglalás a pártegyesülés mellett. A Tolnamegyei Egyesült Keresztény Nemzeti Kis­gazda és Földművespárt intézőbizottsága folyó hó 17-én délután Vendl István h. ügyvezető elnök­lésével ülést tartott és kimondotta, hogy feltétlenül kívánja a keresztény alapon álló pártok egyesülé­sét. Erről szóló elhatározását alábbi sürgönyben közölte a Keresztény Egyesült és Kisgazdapárttal, a megyebeli két nemzetgyűlési képviselővel és a választókerületek elnökségeivel: „Megdöbbenéssel értesültünk, hogy egyesek hatalmi törekvése foly­tán a keresztény alapon álló pártok egyesülése előzetes megállapodás és azonos birtokpolitikai programai dacára meghiúsult. Pártunk, melynek vezérlőbizottsági tagjai: Wéber, Benczes, Bodor és Ord­fg megyénkbeli képviselők is, a leghatáro­zottabban követeli, hogy személyes érdekek mellő­zésével a pártok egyesülése létrejöjjön, ennek tá­mogatására a megyei képviselőket felszólítja és elvárja, hogy hazafias kötelességüknek­­ tekintsék az egyesülésén való továbbmunkálkodást, mert TOLNA MEGYEI ÚJSÁG elleneset­ben jövőben erkölcsi támogatásban őket nem részesítheti. Tolnamegyei Eg­esü­lt Keresz­tény Nemzeti Kisgazda és Földmüvespárt megyei intézőbizottsága.* * * — Új ügyvezető. A Tolnamegyei Egyesült Keresztény Nemzeti Kisgazda és Földmüvespárt intézőbizottsága Schneider Jánost, lapunk szer­kesztőjét választotta meg a megyei párt ügyvezető­jévé mert az eddigi ügybuzgó és lelkes ügyvezető, dr. Orffis I­mre, többszöri akadályoztatására való­­ tekintettel állásától, a párt sajnálatára, megválni volt kénytelen. som addig, míg a vörös uralom tart. Most tudja, hogy miben járok. Elárulhat, ha akar. — Doktor úr, csak nem néz gazembernek ! Jöjjön velem és várjon reám egy kicsit a fé­szerben. Ott hagyta az orvost és bement a lakására. Pár perc múlva felségestől jött ki. — Nézd anyjuk ezt az urat. Ismered, ugy­e ? És a debrői doktor ur, aki engem a halál torká­ból ragadott ki, mikor három évvel ezelőtt még ott laktunk. Emlékszel ? — Igen, hogy ne­m nagyon jól ismerem a doktor urat. Hozta Isten minálunk : — Képzeld anyjuk, a doktor urat a vörösök halálra üldözik és szegény most nálunk keres és talál menedéket. A doktor úr ezentúl a sógorom és János a neve. A gyerekek előtt a János bácsi. És ha kérdik, hogy kicsoda ez az idegen ember, akkor mondd, hogy a sógorom, akinek a felesége meghalt, ő maga pedig teljesen tönkrement. Ná­lunk van most, mint tehenes és molnár legény. Érted ? — Hogyne érteném ? — Most pedig bemész és hozol az öreg ru­hámból nadrágot, kabátot, egy öreg kalapot vagy sipkát. — Rögtön megyek. — Doktor úr, maga pedig legtöbbet vagy az istállóban, vagy a malomban tartózkodik és ha idegent vesz észre nálam, hacsak lehet, mindig eltűnik. Azután nem veszi rossz néven, ha idege­nek előtt csak Te, János, lesz a neve, ön pedig Ferkónak szólít meg engem. Hálálkodva köszönte a doktor a menedéket és szinte megkönnyebbült, mikor magára vette a molnár foltos és lisztes ruháját. Hogy valóban molnárlegényes legyen, a malomban jól belisz­­telte az arcát, meg a kezét is. Hamarosan reg­gelihez ültek és mikor a szobába lépve meglátta magát a tükörben, megnyugodva mondta: — Alaposan megváltoztam és ha a szakállam is megnövesztem, senki sem fog reám ismerni. * A malomban a molnár családján kívül nem lakott senki más és a gyerekek hamar megszok­ták „János bácsit”. A gyöngéd lelkületű molnárné pedig asszonyi jósággal gondoskodott a bujdosó­ról már csak azért is, mert bizony sokszor reá gondolt „János sógor“ feleségének és gyermekei­nek rettenetes helyzetére. A doktor nyugodtan élt volna rejtekhelyén, ha övéi sorsa nem aggasztja. Gondjait a munka hessegette el. Ha volt Őrölni való, szorgalmasan segített a gazdának, ha pedig állt a malom, a te­henekkel barangolt a legelőn A szabad természet ölén, az állatok között érezte magát legbiztosab­ban, mert nem kellett árulóktól, kémektől tartania, és semmi sem zavarta, ha övéire gondolt, ha az emberek gazságáról elmélkedett, vagy ha Istené­vel beszélgetett. Már két hónapja volt a malomban. Angol bajuszából jó nagy borszülő lett és az arca is egészen begyöpösödött, úgy, hogy senki sem is­merhetett reá a molnár ruhájában dr. Kocsárdy Viktor debrői orvosra. A teheneket hajtotta haza a legelőről, amikor bőrkabátos terroristák jöttek utána egy kocsin. — öreg — szólt le az egyikük a doktorra — nem látott erre hetekkel ezelőtt egy nyírott baj­­sau, fekete kalapú, barna ruhás úri­embert a kör­nyéken kóborolni . Meghűlt benne a vér, de hamarosan felta­lálta magát és levett kalappal alázatosan felelte : — In8tállom alássan, nem láttam én senkit, mert messze van innen a legelő. A kocsi tovább ment és a doktor megköny- 1920 február 21. a szekszárdi és dombóvári képviselők pártállása. Ismeretes, hogy dr Őrffy Imre nemzetgyű­lési képviselővé való megválasztatása után a fő­városban sokat fáradozott azon, hogy megteremt­hesse a fúziót a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja, valamint az Országos Kisgazda- és Föld­­mivespárt között Ugyanúgy, mint ahogy ez a két­­ párt Tolnavármegyében is egyesült. Amíg ezek a fúziós tárgyalások folytak, a megyei programok alapján választott tolnamegyei képviselők sem lép­tek be egyetlen országos pártba sem és őket hiva­talos statisztikáiban úgy a Keresztény Nemzeti, mint a Kisgazdapárt a saját emberei közé sorozta. Hogy a fúzió kérdése a tiszántúli választásokig lekerült a napirendről, a nemzetgyűlés összehívásá­nak küszöbén a szekszárdi képviselő is tisztázni kívánta pártállását és a következő levéllel jelen­tette be a kisgazdapárthoz való csatlakozását. „Az Országos Kisgazda- és Fö­dmívespárt Elnökségének Budapest. Tisztelettel bejelentem, hogy a mai napon belépek a pártba. Lelkiismereti szabadságom érdekében azonban nyilatkozatom érvényét attól teszem függővé, hogy a párt vezetősége engem írásban biztosit arról, hogy jövendő politikai hitvallásomra, illetve pártállásomra nézve lekötni nem kiván. Szükségesnek vélem továbbá bejelenteni azt is, hogy eddigi fúziós álláspontomat minden­ben fen­tartom. Budapest, 1920 évi február 13. órffy Imre dr. a. k.“* A dombóvári kerület választópolgárai a kö­vetkező levelet intézték képviselőjükhöz : Nagyméltóságu őrgróf Pallavicini György képviselő urnak Budapest. Dombóvár község választópolgárai mai na­pon tartott pártgyűlésen a következő határoza­tot hozták : Tekintettel arra, hogy a képviselő­­választás alkalmával őrgróf Pallavicini Györgyöt az Egyesült Keresztény Nemzeti Kisgazda és Földm­ivespárt programrajával választottuk meg, felhívjuk Nagy méltóságodat, mint képviselőnket, hogy az Országos Kisgazda- és Földmivespárt­­nak a keresztény egyesülés pártjával való fú­zióját teljes erejéből támogassa és ha ez nem sikerü­l, ez esetben lépjen ki az Országos Kis­gazda és Fö­dérvespártból és ezen programm­­jának fentartásával vagy lépjen be a Keresztény­­ Egyesülés Pártjába, vagy pedig a rokonérzelmű­ képviselőkkel együtt alakítson kimondottan ke­resztény nemzeti alapon álló kisgazda és föld­míves független csoportot, amely a Keresztény Egyesülés Pártjával karöltve hamisítatlan ke­resztény és nemzeti politikát követ. Erre annál is inkább van sürgősen szükség, mert azt ta­pasztaljuk, hogy az Országos Kisgazda- és Föld­raizospárt nagy része még mindig nem akar ke­resztény és nemzeti politikát követni és a kis­gazda nevet a választások alkalmával csak kor­tescélokra használta. Ezen­ határozatunk meg­hozatalára azon meggyőződésünk vezetett, hogy a mostani súlyos időkben az összes nemzeti és keresztény erők egyesítését az ország érdeké­ben nélkülözhetetlennek tartjuk. Dombóvár, 1920 február 15 Mély tisztelettel: Börzsönyi sk. pártelnök, őrgróf Pallavicini az alábbi levélben jelenti be a kisgazdapárt elnökségének kilépését: Az Országos Kisgazda és Földmives Párt tekintetes Elnökségének. Budapest. A dombóvári választókerület választópol­gárai, amint azt a hozzám minden községb­e érkező táviratok és pártgyűlési határozatok ta­núsítják, felkértek arra, hogy teljes erőmből támogassam az Országos Kisgazda és Földmí­ves Pártnak a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjával való fúzióját, és, ha ez nem sikerül, az esetben felszólítottak arra, hogy a pártból kilépjek, mert ragaszkodnak ahhoz, hogy mi­után kimondottan keresztény nemzeti alapon választottak meg, ez alapról semmi körülmé­nyek között le ne térjek Miután a fúzióra való törekvéseim a Pártban kellő viszhangra nem találtak és anélkül, hogy egy választókerület­nek utasítási jogát ezzel elismerném, de mert választóimhoz intézett összes beszédeimben és programmomban mindig azt hangoztattam, hogy ma két pártot tulajdonképpen programmbéli kü­lönbség nem választhatja el, miután más, mint kimondottan keresztény nemzeti és a földmíves érdekeket védő politikát Magyarországon elkép­zelni nem lehet, tisztelettel bejelentem az Or­szágos Kisgazda és Földmives Pártból való ki­lépésemet Ezen elhatározásomat még a követ­kezőkben vagyok bátor indokolni: Kifogásolom az Országos Kisgazda és Föld­­­mives Párt elnökségét. Belátom azt, hogy mi­kor ma, sajnos, nincs az agrárpolitikának olyan vezéregyezisége, aki egyedül méltóan képvisel­hetné ezen eszméket, a párt többtagú elnöksé­get választott. De nem lehetek egy olyan párt­, nyebbülten hajtotta a­ malom felét a teheneket.­­ Hazaérve elmondta, hogy kikkel találkozott az utón. — Nagy bűvös lehet a vörösek szemében a doktor úr — szólt a molnár — ígért bizony en­gem is sokáig faggattak utána. Csakhogy meg­menekült. Bízzunk istenben, nem tarthat már soká ez a vörös őrület és majd csak megjön most már nemsokára a szabadulás napja. 1919 augusztus harmadikát írták, amikor a „Ferkó sógor“ megjött­ Gyám községből, a­hová­­ vásárolni és tájékozódni járt. Mikor behajtott az­­ udvarra, „János sógora éppen a teheneket itatta. ” A molnár feláll a kocsijában, meglibegteti a ka­­­­lapját és ahogy a torkán kifér, úgy kiabálja ra­gyogó arccal: — Doktor úr! Éljen a szabadság! Szaba­dok vagyunk ! Volt öröm a malomban. A doktor hamarosan­­ átöltözködött és a molnárné alig győzte megma­gyarázni a kérdezősködő gyerekeknek a gyors változást. Az éjszakát még ott töltötte a doktor, hajnalban azonban már útnak indultak Debrőre, ahová a gazda maga vitte kocsiján a vendégét. Hazaérve örömkönnyek közt fogadta a csa­ládja és a barátai sírva borultak az elveszettnek hitt jó doktoruk nyakába, akiről már azt is hí­­resztelték, hogy felakasztotta magát a virágosi erdőben. Jóakarói híresztelték ezt a valótlanságot, hogy megtévesszék vele a vörös üldözőket. Ha­marosan bejárta a hír a falut, hogy otthon van a jó Kocsárdy doktor. Rajokban mentek az embe­rek, hogy üdvözöljék és ők is megköszönjék a me­nedéket a molnárnak, a doktor „Ferkó barát­jának, aki most már a bujdosó vendége lett. Mondanunk sem kell, hogy azóta a doktor­nak és családjának nincs jobb barátja, mint­­ Ferkó molnár. Jeffer János.

Next