Tolnamegyei Ujság, 1923 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1923-01-06 / 1. szám

IV. évfolyam. > garkesztöségi és kiad­ó, 102.Népbank épü­letében. Telefonszám 85 Egyes szám ára: 20 korona. Előfizetési díj egy évnegyedre 200 korona. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési díjak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések Arai: A legkisebb hirdetis 81­ l llT^pVSaeMAftleté* egy 60 miliméter széles hasábon millméter soronként 10 soron*. Vállalti!, köz* gyűlési stb. hirdetések 20 korona. Állást keresőknek 50 százalék enged* mény. A hírrovatban elhelyezett reklámbír, eljegyzési hír, családi mr, valamint a nyilttér soronként 100 koronából kerül. 00 koronábaJ kerüI Ara 20 korona. Szekszárd, 1923 január 6. TOLNAMEGYEI KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. 1. szám. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, eszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában, Amen. Petőn. Száz esztendő vihara száguldott * $ a magyar nemzeten, hogy ott az Alföld­ön, nádfödeles kunyhóban meg­született a magyar szabadság leg­­tüzesebb, a szerelem legédesebb hangú dalnoka. Jötte gyors volt, alig hogy­ haza tudott menni az édesanya a szom­szédból, szárnyalása fenséges és el­tűnése misztikus, amely évek hosszú során keresztül a mesék káprázatos fényével lebegte körül törékeny alak­ját. Bölcsőjénél a nemzeti ébredés pirkadó fénye derengett, gyermek­kora a magyar literatura szárny­­próbálgatásainak napjaiban telt és férfikora az emberi jogok megszüle­tése, kivívása és a magyar szabad­ság élet-halálharcára esik.­­És micaöna' gunyja­­ a sorsnak, a szabadságvágy világhírű dalnokának emlékezete előtt, születésének száza­dik évfordulóján, a világ legszeren­­csétlenebb, legdurvábban legázolt nemzete gyújtja meg a pislogó mé­csest, amely elvilágít ugyan a művelt nemzetek szabad és nagy országaiba, de a régi, nagy Magyarországnak c­sak alig néhány vármegyéjére vet­­hteti fényét. Hallgatom a harangok zúgását, az ünneplők mora­ját. A sötétségből, amely körülvesz, fényt látok előbukkanni. Abból, hogy Petőfi századik, szüle­tésnapjának évfordulója nemzetem borús és kétségbeejtő óráira esik, a sorsnak nem a gúnyját, az intő kezét Utóm. Most, amikor milliók siratják Nagy-Magyarországot, amikor milliók érzik a durva győzők lábának rúgá­sát, amikor hitetlenül és a jövőben való bizalom nélkül álljuk körül a sírt, ahol a magyar nemzet sülyedt el és amikor a magyar szivekben lakozó hazaszeretet perzselő lángja helyett csak az önszeretet hitvány tüze ég, most van a legnagyobb szükség, hogy a feledés sírjából fel­emelkedjék Petőfi lelke. Tán az a láng, amely oly fenséges izzással lo­bog dalaiban, megihleti újra a ma­gyar lelkeket. Korholó szava tán fölrázza a magyar becsület érzé­sét, bátrakat varázsol a gyávákból, a meghunyászkodókból, áldozatkésze­ket a zsugori önzőkből és hazafiakat a hazátlanokból. A nagy március szellője, a „Talpra Magyar“ hivó szava belevág a hit­vány életüket féltők arcába és a kis­­lelküek millióiból, a romokból fel­építendő Új Magyarország elszánt harcosait teremti meg, mint három­negyed századdal ezelőtt. Tán Petőfi lángtelke, egész világot elkápráztató nagy szelleme, errefelé irányítja percekig, órákig figyelmét a büszke győzőknek és a letiprásun­kat közönnyel néző hatalmasoknak. .És amikor a Nyugat nagy mell’opo­­foisaiban a világirodalom nagy szel­lemének kegyelettel áldoznak, eszükbe juti, hogy Petőfit az egész világnak az­­ a magyar nemzet adta, akit a balkáni népek és az árulók durva rabságába taszítottak. Petőfi verseit újra olvassák a tá­vol messzeségekben is az uj nemzedé­kek és­­ ebből a versekből megértik, megérzik­, hogy a győzelem diadal­­mámorában mit vétkeztek egy ezredév óta itt élte kulturnemzet ellen. Petőfi erdfejére gyarló emberi ke­zek fénykoszorút raktak, harangok zúgnak, ünnep van! Én nem a külső fényt látom, nem a szavak hömpölygő áradatát hallom. Azt érzem, hogy a magyar lelkek­ben Petőfi újra születik és látom, mint fonódik­­ kéz kézbe, hogy felál­lítsák a hegy tetejére a ledöntött szobrot és mint veszik körül a ma­gyar szabadság égig nyúló büszke szobrát a Felvidék, Erdély, a Bánát és Nyugat Magyarország felszaba­dult népei. Petőfi lelke visszajött közénk, fel­támadunk ! S. A Toinattánto! Közművelődési Egyesület Petenepe. A Toin­avár megyei Közművelődési Egyesületi. hó 21-án,ma, u 4 órakor, a hivatalos Toin­avár megyének támo­gatásával, melyet a hazafias ügyre való tekintettel ugy/Forster Zoltán, a vármegye főispánja, a ki a Köz­művelődési Egyesületnek amúgy is díszelnöke, — valamint dr. Éri Már­ton alispán, skdegnagyobb készséggel ígért meg, — a vármegyei székház nagytermében Petőfi ünnepséget ren­dez. Az ünnepség kiválóan érdekes­nek ígérkező műsorát most állítják össze és a szereplők felkérése még folyamatban van. Annyit azonban már most is jelezhetünk, hogy­­ az ünnepi megnyitó beszédet dr. Eri Márton alispán, a vármegye első tiszt­viselője, a díszbeszédet pedig dr. Kramplin Gyula, az egyesület, is­meretterjesztő szakosztályának elnöke mondja. Rajtuk kívül közreműköd­­­nek még Bodnár István, Berze Nagy János, Gödő Lajos, Németh Gyula, Kovách Aladár, Nagy Endre. Petőfi­­dalok éneklésére a szekszárdi dalár­dát, az énekszámok kisérésére és hegedűn való bemutatására a mű­vészi játékáról ismert Wächter Ká­roly járásbírót kérik fel. Lesz több női­­ énekszám is. Az ünnepség iránt város és megyeszerte máris nagy az érdeklődés, ami nem is csodál­ható, mert az egykori szentlőrinczi Isis algimnáziumban tanult Petőfi Sándor neve elválaszthatlanul bele­kapcsolódik a vármegye kulturális történetébe és Petőfi halhatatlan di­csősége az őt egykor keblén dajkáló Tolna vármegyének is örök dicseke­­dése lesz. Az ünnepségen belépődíj nincs. A részletes programmot jövő­­ számunkban közöljük és már most fel­­­­hívjuk reá a közönség figyelmét. I Petőfi-est a színházban. Újév napján Fehér Vilmos szín­­társulata Szávay Gyula és Géczy István „Petőfi“ című ünnepi szín­­i játékát adta elő. Úgy a délutáni, mint az esti előadáson zsúfolva volt a színház. Az esti előadás érdekes­ségét emelte, hogy a szerzők egyike, Géczy István, a Petőfi Társaság tagja mondotta az ünnepi beszédet. Sokan voltak, de nagyon sokan hiányoztak, akik ha a színészet iránt nem is viseltetnek jóakaratú támo­gatással, legalább Petőfi emléke iránti kegyeletből megjelenhettek volna a díszelőadáson. Géczy István Petőfiről tartott fel­olvasásával kezdődött a díszelőadás. Tartalmas, költői lendületekben gaz­dag volt a felolvasás, amely sok új dolgot mondott Petőfiről és a régi ismert eseményeket is új világításba, az érdekesség mezébe öltöztette. Géczy nem jó előadó, de ennek da­cára a nyelvezet szépségével, a gon­dolatok gazdagságával és az érzel­mek mélységével magával tudta ra­gadni a hallgatóságot. Hatalmas taps köszöntötte a kiváló írót, amikor fel­olvasását befejezte. Rakonszky Margit és Kemény Sándor kedves prológja után egymás után,­jöttek a képek, amelyek Petőfi életének nevezetesebb mozzanatait mutatták be. A „Pápai diákélet“,­­ „Szülői házban“, „Hej, Debreczen“, „A nagy károlyi bál“, „A költői csoda“, „Március 15“, „Segesvár“. A „Szülői házban“ című hatásos kép bemutatása után a közönség lel­kesen tüntetett a szerző, Géczy István mellett, akit hatalmasan meg­­éljenzett, amikor megjelent a lámpák előtt. Színészeink nagyszerűen megállták helyüket, bár kis létszámuk követ­keztében egyesek négy szerepet is játszottak, minden szerepben jók vol­tak, csak a második kép énekszámai voltak gyengék. — Radó Imre min­den képben igen jól alakította Petőfit, átérezte szerepét és jól domborította ki a szerzők gondolatait. A harma­dik (Szülői ház) és ötödik (Nagy­károlyi bá!) képben volt különösen jó. Kapossy Anikónak a koltói cigány­­leány szerepében volt igazi sikere, különösen a Vil­ik képben, amikor Petőfi sírján őrjöng, de a VI-ik kép­ben is jól átérezte szerepét. Sándory Mária Petőfi édesanyja szerepét át­­érző szeretettel játszotta meg. A har­madik képbe az ő jó játéka vitt igaz melegséget. Rakonszky Margit bájos volt Julia szerepében, úgy az V ik (Nagykárolyi bál), mint a VII ik képben (Március 15.) Az elsőb n a költőhöz vonzódó bájos leányt, a ké­sőbbi képben a szabadság dalnoká­nak eszményeiért élő, lelkesedő as­­­szonyt, a jövőtől félő, a férjét féltő hitvest kitünően alakította. Ricz Szeréna kis szerepét a VII-ik kép­ben jól alakította. Déryné, Déry, Fehér, Gábor, Kemény és Bakos szintén igen jól megállták helyüket. Bakos megmutatta, hogy nagyobb szerepeket is meg tudna jól játszani. Arról értesülünk, hogy az előadást közkívánatra hétfőn megismétlik. Petőfi emléke, a darab szépsége és színészeink jó játéka megérdemli, hogy minél többen nézzék végig az előadást, amelyből jobban megismer­hetik Petőfi életét és eszméit, mint sok könyvből. Petőfi eszméit meg­ismerni és megérteni pedig ma élet­­szükséglet, mert csak azok ismere­tében remélhetjük, hogy a pénzhaj­­hászat bilincseiből ki tudjuk tépni magunkat és tudjunk esedni­ esa*e­ményekért. Ha ez újra meglesz, ha a szabadság szeretete le tudja győzni bennünk az életet féltő kislelkűséget, akkor . . .­­ akkor csakugyan papír­­rongy lesz a trianoni szerződés. S­ A Református Nőegylet A Petőfi ünnepélye. szekszárdi „Református Nő­­egylet“ Szilveszter napját! délután szeretetvendégséget tartott és ezen­­alkalommal kegyelettel áldozott Petőfi emlékének. Az ünnepség, amelyen többek között Forster Zoltán főispán is jelen volt, a kegyelet és szeretet melegségében folyt le, egyszerű volt, mint Petőfi versei és szívhez hozzá­férkőző, mert az egész műsort a sze­retet hozta össze. Az ünnepség a 236. dicséret éneklésével kezdődött. Utána Bálint Ambrus s. lelkész tartott magas szárnyalása imát. Gödé Lajos üdvözölte a megjelenteket és jelezte, hogy a szeretetvendégség napját Petőfi ünneplésével kötötték össze. Gaskó Vilma és Márta dr. Kunczer Jenő hegedű és dr. Deák Ferenc harmonium kísérete mellett Petőfi dalokat énekeltek meleg, ked­ves hangon. Cseri István ref. prezs­­biter nagy hatással és érzéssel sza­valta el Petőfi egyik örökszép versét a „Ledőlt szobor“ címűt. A gyüle­kezet énekelte: „Szent érzelem ,tölti keblem“ című dalt, majd szünet kö­vetkezett, amely alatt a szeretettel összeadott süteményeket és teát szol­gálták fel az ügyes és kedves úri és polgár leányok. Szünet után a gyülekezet énekelt. Gödé Lajos tar­­tott felolvasót Petőfiről, mint a ma­gyar nyelv művészéről. A tartalmas, ügyes összeválogatású versekkel tar­­kázott értékes felolvasást nagy tet­széssel fogadták a jelen voltak. Dr. Kunczer Jenő dr. Deák Ferenc bar i

Next