Tolnamegyei Ujság, 1934 (16. évfolyam, 1-101. szám)
1934-01-03 / 1. szám
XVI. évfolyam. Szekszárdi 1934 január 3. 11. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: I Főszerkesztő: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 1021 SCHNEIDER JÁNOS Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC Előfizetési díj A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Hirdetések árait | A legkisebb hirdetés díja 1 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon milliméter soronként 10 fillér. Állást keresőknek 60 százalék kedvezmény. p„1„, A.tra 10 nantrA N ! ! Előfizetési díjak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illetői A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a Egész evre _ íz pengő || retevre — — G pengős közlemények a szerkesztőséghez küldendők. I nyllttér Soronként 60 fillérbe kerül. * Újévi ének. £ fita: Babay Géza. Idő fájáról végképp Egy év megint lepergett. Elhervadt, bús levélként — 5 utána néma csend lett. Uj év mutatja arcát. Mely ránk ragyog virulva, 5 az élet szörnyű, harcát Elölről kezdjük újra. Lelkünk egy perc szünetnek ölén ma el-elréved: Óh rendre úgy születnek És szállnak itt az évek. Mind-mind vidáman indul, De végül egy se hoz mást, Csak folytatást a kinbul És bánatos csalódást. V 5 jaj, egyre szörnyűbb itten Harcunk a földi léttel Vitára kél a hittel Gyakorta már a kétely. De csüggedéssel mivel Ki gondol itt ma másra, Mint út tavaszi fényre És új lombfakaddásra ? Szebb élet boldog álma Ismét ragyogva biztat S őrizzük féltve, áldva Sugaras állainkat. Ma még erős a vállunk, Szivünkben új remény kél S kemény derékkal állunk Az új év küszöbénél Itt állok én is újra. Kezembe gyönge hárfa. Fölajzott régi húrja Fölzeng az éjszakába. S lángolva ősi hévtől Száll, száll a tiszta ének, Míg trónjához nem ér föl Magyarok Istenének. Úgy érzem, benne ott vív Sok százezernyi drága, Bilincses, ha magyar szív Epedő, földi vágya. A felhős égi boltot így ostromlom ma dallal: Köszöntsön már egy boldog Új év, mint tiszta hajnal, mi mHazánkra diadallal l 3Sm Porladó évek. Irta: Taksonyi József. Tegnap, ma, mindörökké ... Hatalmas szavak, amelyekkel átöleljük a történések végtelen sorozatát, fölmérjük velük a múltat, határok közé vesszük, korlátozzuk az izgalmas jelent és pontot teszünk az idők végezetének ismeretlen fináléjára. Tán soha-soha nem ragadtak oly mélyre az ember agyában e szavak, mint az újesztendő küszöbén. Az átélés víziókkal zsúfolt pillanatában egyszerre rohant le előttünk hosszú, megfeszített munkával kivert esztendő minden eseménye, egyszerre láttunk egybeforrni nagy, nehéz, szép napokat, megszólalt minden fájdalma, mégegyszer a lélekbe zsongott minden öröme, kínjait minden seb, új csengést kapott az elmúlt harc, dongő ütemekbe kezdett a régi erőfeszítések ritmusa, célok, amiket megvalósítottunk, boldogan pihentek lábunk mellett és csendben búcsúztunk a soha meg nem valósított álmok színes világától. Az ujesztendő kapujában újra a pillanatnak éltünk és szerettünk volna belemélyedni e felmérhetlen parányi időérzék világába, melyben megszülettek vágyaink, gondolataink és amelyben minden egyszerre kiesett a valóságból: a pillanat az idő bölcsője s egyúttal az idő halála lett; mielőtt ütött volna a tizenkettedik óra, beletemettük a múltat, az élet egy-egy darabját, beletemettünk egy egész világot. Szilveszteri harangok zúgtak e temetéshez, az idő, az évek porbahullásához, csendítettek a múltnak, de szüntelen verték a mementót a gondolataiban, alkotásaiban, lelkében örökké élő emberiségnek. Mert az idő csak keret számunkra, keret, amely korhad, pusztul, bomlik mögöttünk és vele együtt pusztul minden, ami csak a percnek, óráknak, éveknek volt eljegyezve. Célok, amelyek csak a pillanatnyi sikerért születtek, harcok, amelyek csak egynapos diadalokért harcolnak, alkotások, amelyeket csak a papirdíszletek csillogó hatásaiért emelték, f eltűnnek az idő romboló, porlasztó viharjárásában, csak egyedül az örök értékek : a lélek, igazság, erkölcsi szépség maradnak örök, megsemmisithetetlen plasztikákon. Ember — a lélek erejének szárnyalása nélkül, ország határok, amelyek nem az igazság sziklatalpán állnak, népek, nemzetek, kik nem az erkölcsi elvek sarkcsillaga szerint igazodnak, — belevesznek az elmúlás névtelen, sötét éjszakájába, mert a csak idegrendszerembert felőröli a munka, az élet, — Trianon felrobban az igazság vulkanikusan feszülő erejében, a kérész belepusztul egy csókba, de az örök értékek beleragyognak a világba akkor is, ha alattuk pusztul minden: törhet a kéreg, mozdulhatnak a hegyek, apokaliptikus zendülésbe csaphat össze az egész élet, de a nagy lélek, igazság, erkölcsi erők történelem- s idő feletti magasságban állnak, nem lehet őket eltörülni s mint a napot, nem lehet leakasztani az égről. Minden időket álló nagyhatalmak . A szentimentális emlékezés renuiemet sirt a mu ó esztendők felett, mert bennük reméltek, bíztak, gyűjtöttek, mulattak, égtek, ígértek .... és elmúlott minden. Pedig nincs megállási Uj évek, uj napok pattannak be életünkbe, uj, porlódásra szánt alkotásokba kezdünk, ha ..., hacsak nem igényeljük a halhatatlanság nimbuszát Lapunk barátjának és a Holt-Duna 1 kérdése alapos ismerőjének, Tolna soviniszta szülöttének, dr Gyöngyös Bélának cikét készséggel közöltük le múlt számunkban, mert abban valóban igen életrevaló eszmét vetett fel. Ismerjük földmivelésügyi minisztériumnak azt az álláspontját, hogy a tolnai Holt-Duna kérdését csakis úgy és akkor lehet megoldani, ha egy nagy vidéknek érdekei teszik azt indokolttá és aktuálissá. Nem tagadjuk, hogy bennünket közelebbi kötelékek fűznek Szekszárdhoz, mint Tolnához, ámde úgy véljük, hogy oly idea mellett foglalunk állást, amely Szekszárdnak és Tolnának érdekeit egyformán szolgálja és emellett az érdekkörbe egy oly hatalmas vidéket kapcsolna be, amely untig elég alátámasztást adna arra, hogy a korhomlokunkra és műveinkre. Több lélek ragyogjon az életünkben, magasabbrendű erkölcs a családokban, több hit, ez a nem gyárkohókban, hanem lelkek kohójában izzó kultúra, hit, amely nem a pénz és ágyú erejével, hanem a gondolat, vallás, morál és szeretet lebírthatatlan erejével tudja lefegyverezni az emberben a zsarnokot, hiénát, leninfiút, liliomtiprót... egyszóval több, mélyebb kereszténységet kérünk az új esztendőre. Ebből a kereszténységből fakad a boldogabb társadalom, a boldogabb jövő, a nem porladó, de halhatatlan ember mány és a földművelésügyi minisztérium a legkomolyabban foglalkozzék e kérdés mielőbbi megoldásával. A mi elgondolásunk nem az, hogy Dombodnál folyjék bele a Sió-Sárvíz a Dunába, hanem amellett a terv mellett foglalunk állást, amely úgy látszik, a földmivelésügyi minisztérium vízrajzi osztályának is kiindulási pontja volt, hogy a Sió-Sárvíz dunai betorkolása továbbra is Gemenc maradjon. Mi úgy látjuk, hogy ezzel a tervvel megoldható lesz a tolnai Holt-Duna kérdése is és Tolna alól éppoly vígan úszhatnának ezen terv mellett is a terményt szállító hajók, mint a szekszárdi vámhíd alatt. Úgy tudjuk, hogy a Sió medrének szabályozása igen nagy lépésekben halad előre. Ha a Sió hajózhatóvá tételét kormányunk az eddiginél gyorsabb tempóban hajtaná végre, úgy az 1935-ik esztendőben már igen hatalmas vidék a termését viziúton szállíthatná el. Ugyanis a Sió állandó hajóshajóvá tétele csakis úgy oldható meg, ha a Balatonból egy kilépő, a Dunába Gimenőnél egy belépő és közben körülbelül 8 hajózó zsilip épül. A zsilipépítések sorrendjére nézve legfontosabb a balatoni kilépő hajósé zsilip és ezzel egyidejűleg a gémenci és taplóéi zsilip megépítése. Ez a két utóbbi ZsilipépítóB tudomásunk szerint, ha valamely non putarem nem jön közbe, nem nagyon távoli. Ennek a két zsilipnek a megépítésével állandóan hajózhatóvá válnék a Sió Gemenctől felfelé körülbelől 40 km hosszúságban, időszakonként pedig, amikor a a balatoni idény elmúlik, — tehát éppen terményszállítások időpontjában, amikor a Balaton vize a közép viaszin biztosítása céljából leeresztésre kerül, — az egész Balaton vidéke a kiépült kikötőkkel, a Sió vidéke Siófoktól Gemencig a hajózási forgalomba bevonható. Mondanunk sem kell, hogy ez a hajózás megyénkből: Ozora, Simontornya, Paifa, Sárszentlőrinc, Uzdborjád, Kötesd, Medina, Harc, Sióagárd és Szekszárd közvetlen érintésével és mindezen községek hatalmas vidékének a visszártitánba való bekapcsolásával mit jelentene Tolna vármegye gazdasági életében, éppúgy, mint a Siómenti községek közegészségére is, mert a zsilipeken átbukó víz a Sió vizét felfrissítené, a fertőző bacillusokat elpusztítaná és ezzel a Siónak igen kiváló minőségű halállományát is jelentősen szaporítaná. Tovább megyünk, a hajósóasilipekkel kapcsolatos duzzasztóművek segélyével, a Sióvölgy öntözési programmja is a megvalósítás stádiumába kerül, ott kiválkosik a vele párhuzamos Sárvis- csatorna mint lecsapoló csatorna a vízlépcsőkben rejlő viaserő és Tolna vármegye tejjel- mézzel folyó Kánaánná varázsolható. Ajánlják az illetékes szakközegeknek, a Gazdasági Egyesületnek figyelmébe az előadottakat, illesszék az öntözési programmba a Sió völgyének öntözését is. Visszatérve a Sió vízfolyás hajózhatóvá tételére mi úgy tudjuk, hogy a tapló és zsilip megépítése a tolnai Holt Duna visszintjét is körülbelül 2 méter magasságban megduzzasztaná és alig számbavehető kotrási művelet után a tolnai Holt-Dunaág is hajózhatóvá válnék. így képzeljük mi a Holt Dunaág kérdését teljesen megoldhatónak anélkül, hogy az az állami hasznos beruházásokat lényegesen fokozná. Valószínű, hogy a földművelésügyi minisztérium vízrajzi szakosztályának szakemberei előtt ez az elgondolás lebegett, amikor Kállay minisztert úgy tájékoztatták, hogy a Holt-Duna kérdését összefüggésbe kell hozni egy nagy gazdasági terület érdekeivel. Hozzászólás a tolnai Holt-Duna kérdéséhez. Egyes számára 10 ffillérs