Tolnavármegye, 1896 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1896-03-08 / 10. szám
VI. évfolyam. 10. szám. Szegzárd, 1896. március 8. TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ár : Egész évre . . 6 frt — kr. Fél évre . . . 3 » — » Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten, megállapított árszabály szerint számíttatnak. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi utca 1085. sz. Egy szám......................12 > in5tat ion*WTtu’elfogad^Krammer^Tn- Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Segédszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORKTÉL. SZÉKELY FERENC: A kereskedelemügyi miniszter és a baja-bátaszéki hid. Ismét fontos alkalmunk van és valljuk be, nem örvendetes alkalmunk a baja-bátaszéki hid kérdésével foglalkozni, mely ügyet a megvalósuláshoz közelebb vinni lapunkban annak fennállása óta, szüntelenül törekedtünk. Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter a képviselőház csütörtöki ülésén Simonfay, baranya megyei képviselő felszólalására szó szerint a következőket mondotta: „Simonfay János t. képviselő úr rámutatott egy hiányra, mely a mi közlekedési eszközeink hálózatában előfordul és a mi iránt én vele teljesen egy nézeten vagyok. T. i. kimutatta azt, hogy a Dunán Budapesttől Újvidékig nincs egyetlen egy vasúti hid sem, mely a közlekedést a két part közt közvetíteni. Én magam is elismerem, hogy ez oly hiány, melyen előbb-utóbb mindenesetre segíteni kell. Hogy ez eddig nem történt, az részben a financiális körülményekben találja okát, azonban épen az által, hogy most nagyobb beruházások és befektetések létesítése céljából egy nagyobb hitelműveletet szándékozik a kormány keresztül vinni, fog abba a helyzetbe jönni, hogy ezen a bajon, amennyire csak lehet, segítsen, mégpedig oly módon, hogy elsősorban legalább egy vasúti híd felépítését vegye kilátásba. Vajjon ez a híd Baja és Bátaszék közt fog-e kiépülni, vagy Gombos és Bogojeva közt, az még bővebb megfontolás tárgyát képezi; de abban az irányban megnyugtathatom a t. képviselő urat, hogy maga a kormány is szükségesnek tartja, hogy ezen a nagy területen egy vasúti híd építtessék, mely a közlekedést a két part közt eszközli.“ Amennyire örvendetesnek és üdvösnek tartjuk, hogy a beruházások érdekében tervezett 150 milliós kölcsönben praeliminálva van az új dunai híd létesítése, épen olyan lesújtó hatással van reánk azon illetékes helyről elhangzott kijelentés, hogy még kétséges, váljon a híd Baja és Bátaszék és neme Gombos és Bogojeva között fog kiépülni. Annak előnyeit és szükségességét, hogy a Budapest és Újvidék között létesítendő dunai áthidalást Baja és Bátaszék között kell elsősorban megvalósítani, már számos alkalommal bőven kimutattuk. De nemcsak mi, kiket a helyi érdekek elfogultakká tehetnek, akik napról-napra közvetlenül tapasztaljuk a mostani szégyenletes és szerencsétlen állapotnak áldatlan következményeit és már évtizedek óta lelkesedéssel csüngtünk a jelenlegi mostoha helyzetből való kibontakozás reményein, hanem az eddig országszerte megnyilatkozott legilletékesebb tényezők egyhangúlag a bajabátaszéki összeköttetést javulták és sürgették, így az ország legkülönbözőbb kereskedelmi és iparkamarái a miniszterhez intézett jelentésükben nyomatékosan hangsúlyozták, hogy a baja-bátaszéki híd létesítését országos közgazdasági érdekből rendkívül szükségesnek tartják. Az országos gazdasági egyesület csak nemrégiben foglalkozott ezzel a kérdéssel és hatalmas érveléssel foglalt ezen ügy mellett állást. De nem hivatkozhatunk illetékesebb tényezőre, mint magára Baross Gáborra, ki ezt az eszmét állandóan propagálta és Lukács Béla volt kereskedelemügyi miniszterre, aki a 93-iki budget vita alkalmával egész határozottan kijelentette, hogy a baja-bátaszéki híd kiépítését, kiemelve annak kiváló fontosságát és előnyeit, a kormány — minden más kombinációtól eltekintve — célba vette. Gombosnak van már gőzkompja, és távolról sem képes egy ottani áthidalás annyi előnyt biztosítani és annyi érdeket szolgálni, mint a baja-bátaszéki összeköttetés. Tolna és Baranya népe, ezen államfenntartó elem, mint tudjuk, a fillékszer a csapás óta tömegesen kivándorol, mert nem bír megélni, a többiek is az életfentartás keserves gondjaival küzdenek, mert a szőlőgazdasági válság okozta pusztulás még mindig tart, és épen ezen új vasúti összeköttetésből közgazdaságunk minden ágának felvirágzását bizton reméljük. Nemcsak a zsákutcákban végződő vasutjaink, amelyekhez legközelebb a szegzári-bátaszéki vonal is járul, nyernének mesés kibővítést, hanem itt van az Alföld, az ország szive és az ő metropolisai: Nagyvárad, Szeged, Szabadka, Zombor, Baja stb. a legrövidebb, leggyorsabb és legolcsóbb összeköttetést nyerik a tengerrel, ha ezen áthidalás létesül. Hisszük, hogy Dániel miniszter, kinek múlt héten elhangzott nagyszabású programbeszéde méltán keltett közelismerést, TÁRCZA.Kftü** A kaszinó mulat. — Farsangi bohózat egy felvonásban. — Irta: Bodnár István. - A „TOLNAVÁRMEGYE“ eredeti tárcája. — Személyek: Schmutzig Alfréd, 26 éves magánzó, kaszinói tag. Neje : Illath Eufruzina 56 éves. Idő: jelenkor, történik Parabutgon, Eufruzina boudoirjában, este 10 órakor, végződik akkor, amikor a közönség a szerzőt és szereplőket kidobálja. I. JELENET. Eufruzina: Este 10 óra, s az az akasztófa Alfréd még most sem jött haza. — Szegény megboldogult első férjem, drága jó Tóbikám, de máskép történt minden a te idődben ! Igazad volt, amikor még halálos ágyadon is azt sóhajtottad : »Fruzsina, Fruzsinám, megemlegetsz te még majd engemet, ha egyszer nem leszek!“ Emlegetlek már is! — Oh azok a boldog idők! Órákig elüldögéltünk egymással szemközt, bámulva a pattogó kandalló tüzét, mely édes vágyakat ébresztett szívünkben, szerelmi mámorba ringatott bennünket, (zokogva) Tóbi, Tóbi, te olyan jó voltál ! Mindennap meghoztad a hatos ára szaloncukrot nekem s kanárimnak, s az a sok praktikus névnapi ajándék, most egy uj hajfonat, majd egy egész fogsor — nem, mindezt nem lehet elfeledni! Amim, te drága kis kutyácskám, (felveszi) üldözött martirom, te neked is kijárt a jó szó és jó falat! — S most? Szegény Ami .... még szegényebb szivem! — Igaz, 30 év volt köztünk, — ennyivel volt jó Tóbim öregebb. — De hát mi kárpótlás és vigasztalás van most abban, hogy az a pokol konyhájára való Alfréd kerek 30 évvel fiatalabb nálam? Ah! ezt a tátongó űrt, ezt a — 30 esztendőt ropogó ezresekkel kell kitöltenem ! És ő mégis hálátlan .... Nem, kíméletlen, sőt kegyetlen ! Pedig nem vagyok-e még most is elég szemrevaló ? — Fényképemet hajdan ellopkodta a fiatalság, s kell, hogy most is legyen valami vonzó, elragadó arczomon, hiszen utánam forognak, ha utcára megyek. S nem vagyok e hű? Kimondja?! Esküszöm, férfi nem akadt még, aki reám még csak nézni is mert volna. S ez a szem, nem ő reá ragyog-e egyedül, s nem ő értesit-e? (Tükör előtt) S termetem? Milyen is csak a termetem? Dh hányszor hallottam suttogni: olyan karcsú a dereka, mint egy telet átkoplalt darázsé. Hogy a kor? Az éveim? — Eh mindig azok az ostoba évek! Nem állami anyakönyvvezető ő, hogy egyre az éveimet firtassa. — Ne ezt tekintse, hanem, hogy milyen hévvel, szeretettel és tűzzel csókolom. Alfrédom, drága Alfrédom ! (Karjait kitárja) Jön . . . igen . . . jön . . . Meghallotta vergődő szivem kívánságát. Hallom léptei édes zenéjét. — Ez szép, Beniczkyné Bajza Lenkénél olvastam . . . (Az ajtóhoz fut — csalódva) Nem ! . . . nem ő . . . Csak a szivem dobbant egy nagyot, mint akkor . . . Ah, az a négyes ... az a négyes . . . Tóbim, édes Tóbim, bocsáss meg, vétettem ellened. — Még éltél, és én már is mást szerettem, bár meg nem csaltalak. — De ki parancsolhat a szivének ? ! Négyesre kért fel. Igaz, éjfél után, s nagy szemtelenség volt tőle, akkor is csak kisegítőnek, egyébként nem tudtak volna táncba kezdeni . . . Hanem az a négyes kipótolt, feledtetett mindent. S az a csárdás, az a csárdás a csalogatóval ! (mutatja) Majd odahajtottam fejemet széles, férfias vállára, hosszú, göndör haja meleg, párolgó illatával elhódította lelkemet, szivemet, oly közel hajoltam, hogy hajszálaink összecsókolóztak. — Ah! milyen idő, milyen boldog idő! — De mi az ördög! — mégis katat odakint valaki ? (Egy pillanatra kiszalad, s nemsokára képéből kikelve rohan vissza.) — No már ez aztán szemtelenség. Csendes szelíd véremet elfutja a tűz és láng, — ma még valami borzasztót teszek. Képzeljék, a kaszinós ideüzent, hogy a nagyságos urat erősen kopasztják a ferbliben, kölcsönözhet-e neki 100 frtot? Jótállás nélkül már egy hatost sem hitelez többé . . . Hah botrány és gyalázat. (Visszarohan, s a küszöbről kibeszél a cselédnek.)