Tornaügy, 1893-1894 (11. évfolyam, 1-10. szám)
1893-11-01 / 3. szám
XI. évfolyam. 3. szám. November 15. 1893—94. TORNAÜGY TESTGYAKORLATI SZAKKÖZLÖNY. Egy kinevezés. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter Nendtvich Jakab tettleges állományú cs. és kir. főhadnagyot a II. ker. főgymnasiumhoz és vele kapcsolatos Ferencz-József-nevelőintézethez a testgyakorlatok és vívás rendes tanárává nevezte ki. * ■si Mi természetesebb, mint hogy pályázatra kinevezés következzék? Ámbár az ember — olvasván fenti, a hivatalos lapból kiollózott kinevezést, — azt hinné, hogy ama pályázathoz ennek a kinevezésnek nincs is köze. Hisz ott tornatanítókat hívtak fel pályázatra, a kinevezett pedig katonatiszt, ott középiskolai képesítést kivántak, a kinevezett pedig, ki két évvel ezelőtt végezte a katonai czélokra berendezett torna-oktatói kurzust a bécsújhelyi akadémián, s ki azóta a csapatnál szolgált, egyáltalán nem rendelkezik iskolai képesítéssel. De tévedés nem lehet a dologban, mivel ahová történt a kinevezés, olyan intézet csak egy van. A konkluzió pedig az, hogy a pályázat — hogy is mondjuk udvariasan — csak formai dolog volt, e formalitásnak pedig felült néhány mit sem sejtő torna.-tanító, akiknek egyéb bajuk nem történt, mint hogy jutalomdíjuk nagy fölöslegéből (fizetés nincs) némi bélyegköltséget tettek olyan lutriba, ahol nyerni nem lehetett. Nem is foglalkoznánk többet az esettel, ha nem állanánk szemben egy hivatalos igyekezettel, mely némi katonai szellemet kiván importálni a paedagogiai alapon álló testnevelési rendszernek terrénumára, ami a dolgot közérdekűvé, s nem esett volna csorba a tornatanitók prestigéjén, ami a dolgot közös ügyünké teszi. A katonai képzés czélja a tömeg egysége, az egyénnek mondhatni gépies megbízhatósága, de csak mint az egész egy részének. Tehát az önmegtagadás, a saját akaratnak olyképen való korlátozása, hogy az csak idegen parancsra reagáljon, ott okvetlenül szükséges. Az iskolai s igy szükségképen a testi nevelés végczélja ellenben: az egyén testi és lelki erőit teljes összhangban a munkabírás lehető legmagasabb fokáig fejleszteni, hogy az egyén minden körülmények között önállóan gondolkodni és önállóan cselekedni tudjon. Amott absolut függésre, itt egyéni autonómiára, önrendelkezésre kívánunk vezetni. A czélok nagyobb ellentéte alig lehetséges, s ez a nevelési eszközök nagy különbözetét vonja maga után. A katonai fegyelem axiómája: hallgatni, mert feljebbvaló van jelen. Mi megelégszünk annyi csenddel, amennyi tárgyilagosan szükséges. Az ifjúságnak joga van a szabadsághoz s nekünk nincs jogunk 1