Történelemtanítás, 1960 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1960 / 1-2. szám
Felszabadulásunk 15. évfordulójára Legnagyobb ünnepünk, felszabadulásunk 15. évfordulója megünneplésére készülünk. Ezen a napon, 1945. április 4-én szabadult fel hazánk a fasizmus rémuralma alól, s ezen a napon vált végleg szabaddá sokat szenvedett dolgozó magyar népünk. A szovjet Vörös Hadsereg felszabadító harca nyomán az utolsó fasiszta egységek is kiszorultak Magyarország területéről. A sok szenvedés, nélkülözés és háborús pusztítás helyett az öröm, a bizakodó optimizmus, a béke és a szabadság nemes érzése lett úrrá. Felszabadulásunk nagy ünnepének különös jelentőséget kölcsönöz, hogy évszázados álmunk vált valóra. Amiért Kossuth egész életében harcolt: „szabad haza Magyarország szabad polgárainak” és „állami függetlenség a magyar nép számára” — mindez felszabadulásunkkal vált valóra. A mintegy évszázaddal megkésett demokratikus átalakulásunk megvalósításához és a további fejlődésünkhöz szükséges feltételeket is felszabadulásunk napja hozta meg. Az 1848. évi forradalom és szabadságharc befejezetlenségének éppen úgy, mint az 1919. évi Magyar Tanácsköztársaság bukásának egyik legfőbb oka abban rejlett, hogy a hazai ellenforradalmi erők és a nemzetközi reakció felülkerekedett, s erősebbnek bizonyult a forradalom és szabadságharc erőinél. De 1848—49 eszméi, 1919 dicső forradalmi hagyományai tovább éltek a nép szívében, erőforrásai lettek felszabadulásunknak, a felszabadult magyar népnek. Felszabadulásunk új korszakot nyitott a magyar nép történetében. Népünknek sok évszázados történelme során most nyílt először lehetősége arra, hogy saját maga vegye kezébe sorsa irányítását. A tőkés-földesúri hatalom megdöntése után a szocializmus felépítésének, az új, a szocialista társadalom kialakításának beláthatatlan távlatai nyíltak meg. Az állam népi demokratikus újjászervezésével, a földreform végrehajtásával, a rombadőlt ország újjáépítésével, a stabilizáció megteremtésével és a tervgazdálkodás megindításával új vérkeringés indult meg életünkben. Népünk életében olyan alapvető politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődés következett be, amilyenre nincsen példa történelmünkben. Politikai téren legdöntőbb, hogy a régi fasiszta államgépezet helyén szocialista állam alakult, és a hatalom a munkásosztály kezébe került. A dolgozó nép, a munkásosztály vezetésével új államhatalmat teremtett, amely a népgazdaság nagyarányú fejlődését és a kulturális forradalom kibontakozását tette lehetővé. Gazdasági és társadalmi téren legjelentősebb a termelőerők nagyarányú fejlődése és az új szocialista termelési viszonyok létrehozása. Kulturális téren legnagyobb vívmányunk, hogy megszűnt a volt uralkodó osztályok műveltségi monopóliuma, és népi államunk biztosította a dolgozók, elsősorban a munkásosztály és a dolgozó parasztság gyermekei-