Történelemtanítás, 1962 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1962 / 1. szám

Ezek után vizsgáljuk meg, hogy milyen főbb alapvető követelményeket kell támasztanunk az új történelemtankönyvek tartalmának kialakításával, didak­tikai felépítésével, nyelvezetével és szemléletessé tételével kapcsolatban. Tartalmi követelmények Az új történelemtankönyvek tartalmával kapcsolatos legfőbb követelmény, hogy a tankönyv anyagának elosztása és elrendezése, szerkezetének kialakítása feleljen meg a tudomány színvonalának, a tanterv szellemének, világnézeti és nevelési célkitűzéseinek, valamint az élettel való kapcsolat igényének. A tan­könyv anyagának összeállításánál mindenkor figyelemmel kell lenni az általá­nos iskolai V—VIII. osztályos gyermekek életkori sajátosságaira: rendelkezik-e a gyermek mindazokkal az ismeretekkel, amelyek a tankönyvben közölt törté­­nelmi ismeretek megértéséhez szükségesek. Ezzel összefüggésben vetődik fel a tudomány és a tankönyv kapcsolatának fontos kérdése. A történelemtankönyv anyagát is csak azok a legfontosabb tény­beli adatok, tételek és szabályok képezhetik, amelyek megmutatják a tudomány lényegét, feltárják azokat az összefüggéseket, amelyek a történettudomány fej­lődésének megértéséhez szükségesek. A tananyag kiválasztásában a tudomány korszerű eredményeire kell támaszkodni és a kiválasztott anyagot a tanulók fejlettségi fokához kell méretezni. Csak elegendő tényanyag birtokában tudunk megfelelő általánosításokat és következtetéseket levonni. Csak így tudjuk meg­magyarázni a természet- és társadalomfejlődés objektív törvényeit. A régi tör­ténelemtankönyveink egyik hibája éppen az volt, hogy viszonylag kevés tény­anyag mellett igen sok és a gyermekek értelmi képességét meghaladó, nehéz megfogalmazású általános következtetéseket tartalmazott. Sok olyan fogalom szerepelt — s még a jelenlegi tankönyveinkben is sok található —, amelyeknek megértetése a túlterhelés egyik okozója. Új történelemtankönyveink világnézeti hatékonyságának fokozása szintén igen fontos feladatot jelent számunkra. Ezzel szorosan összefügg tankönyveink anyagának korszerűsítése, amely egyben a korszerű világnézeti nevelés kér­dését is meghatározza. Arra kell törekednünk, hogy a korszerű anyaggal helyes világnézetre neveljünk és már általános iskolai szinten lerakjuk ennek alapjait. A tananyag világnézeti nevelő hatását nagyban fokozza, ha az eseményeket a dialektikus módszer segítségével fejlődésükben mutatjuk be. Új történelem­tankönyveink tananyagát úgy kell kiválasztanunk, hogy megérthessük abból a jelent és következtetni tudjunk a jövőre. Az új tantervi koncepció alapján az általános iskolai történelemtanításban, de főképp az V. és VI. osztály anyagá­ban alig használhatunk fel elvont, tudományos megállapításokat, kategóriákat. A gondosan kiválasztott fogalmak megvilágítására elegendő tényanyagot és szemléltetési módszereket alkalmazzunk. Vigyázni kell azonban arra, hogy az eseménytörténeti részek leírását se vigyük túlzásba, nem volna helyes csupán eseménytörténetet adni olyképpen, hogy ne mutassuk meg az anyag végén vagy az összefoglalásokban az egyes események közötti összefüggéseket, a társada­lomfejlődés főbb törvényeit. A világnézeti nevelés alkotó része a szocialista hazafiság és a proletár inter­nacionalizmus eszméjének ápolása. Ennek érvényesítésére elsősorban történe­lemtankönyveinkben kínálkozik nagy lehetőség. Ezért be kell mutatnunk a nép­tömegek harcának jelentőségét, amely a jobbágyságnak a feudalizmus elleni, a munkásságnak a kapitalista rendszer elleni küzdelmében nyilvánul meg. Mu­tassunk rá, hogy történelmünk folyamán a néptömegek milyen hősi küzdelmet folytattak egyrészt a belső elnyomás, másrészt a külső ellenség ellen. A világnézeti nevelés szempontjából igen eredményes lehet, ha a történe­lemtankönyveinkben következetesen nagy gondot fordítunk a legújabb kor tör­ténelmi eseményeinek taglalására. Hangsúlyoznunk kell, hogy a proletariátus

Next