Történelemtanítás, 1962 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1962 / 1. szám
Ezek után vizsgáljuk meg, hogy milyen főbb alapvető követelményeket kell támasztanunk az új történelemtankönyvek tartalmának kialakításával, didaktikai felépítésével, nyelvezetével és szemléletessé tételével kapcsolatban. Tartalmi követelmények Az új történelemtankönyvek tartalmával kapcsolatos legfőbb követelmény, hogy a tankönyv anyagának elosztása és elrendezése, szerkezetének kialakítása feleljen meg a tudomány színvonalának, a tanterv szellemének, világnézeti és nevelési célkitűzéseinek, valamint az élettel való kapcsolat igényének. A tankönyv anyagának összeállításánál mindenkor figyelemmel kell lenni az általános iskolai V—VIII. osztályos gyermekek életkori sajátosságaira: rendelkezik-e a gyermek mindazokkal az ismeretekkel, amelyek a tankönyvben közölt történelmi ismeretek megértéséhez szükségesek. Ezzel összefüggésben vetődik fel a tudomány és a tankönyv kapcsolatának fontos kérdése. A történelemtankönyv anyagát is csak azok a legfontosabb ténybeli adatok, tételek és szabályok képezhetik, amelyek megmutatják a tudomány lényegét, feltárják azokat az összefüggéseket, amelyek a történettudomány fejlődésének megértéséhez szükségesek. A tananyag kiválasztásában a tudomány korszerű eredményeire kell támaszkodni és a kiválasztott anyagot a tanulók fejlettségi fokához kell méretezni. Csak elegendő tényanyag birtokában tudunk megfelelő általánosításokat és következtetéseket levonni. Csak így tudjuk megmagyarázni a természet- és társadalomfejlődés objektív törvényeit. A régi történelemtankönyveink egyik hibája éppen az volt, hogy viszonylag kevés tényanyag mellett igen sok és a gyermekek értelmi képességét meghaladó, nehéz megfogalmazású általános következtetéseket tartalmazott. Sok olyan fogalom szerepelt — s még a jelenlegi tankönyveinkben is sok található —, amelyeknek megértetése a túlterhelés egyik okozója. Új történelemtankönyveink világnézeti hatékonyságának fokozása szintén igen fontos feladatot jelent számunkra. Ezzel szorosan összefügg tankönyveink anyagának korszerűsítése, amely egyben a korszerű világnézeti nevelés kérdését is meghatározza. Arra kell törekednünk, hogy a korszerű anyaggal helyes világnézetre neveljünk és már általános iskolai szinten lerakjuk ennek alapjait. A tananyag világnézeti nevelő hatását nagyban fokozza, ha az eseményeket a dialektikus módszer segítségével fejlődésükben mutatjuk be. Új történelemtankönyveink tananyagát úgy kell kiválasztanunk, hogy megérthessük abból a jelent és következtetni tudjunk a jövőre. Az új tantervi koncepció alapján az általános iskolai történelemtanításban, de főképp az V. és VI. osztály anyagában alig használhatunk fel elvont, tudományos megállapításokat, kategóriákat. A gondosan kiválasztott fogalmak megvilágítására elegendő tényanyagot és szemléltetési módszereket alkalmazzunk. Vigyázni kell azonban arra, hogy az eseménytörténeti részek leírását se vigyük túlzásba, nem volna helyes csupán eseménytörténetet adni olyképpen, hogy ne mutassuk meg az anyag végén vagy az összefoglalásokban az egyes események közötti összefüggéseket, a társadalomfejlődés főbb törvényeit. A világnézeti nevelés alkotó része a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus eszméjének ápolása. Ennek érvényesítésére elsősorban történelemtankönyveinkben kínálkozik nagy lehetőség. Ezért be kell mutatnunk a néptömegek harcának jelentőségét, amely a jobbágyságnak a feudalizmus elleni, a munkásságnak a kapitalista rendszer elleni küzdelmében nyilvánul meg. Mutassunk rá, hogy történelmünk folyamán a néptömegek milyen hősi küzdelmet folytattak egyrészt a belső elnyomás, másrészt a külső ellenség ellen. A világnézeti nevelés szempontjából igen eredményes lehet, ha a történelemtankönyveinkben következetesen nagy gondot fordítunk a legújabb kor történelmi eseményeinek taglalására. Hangsúlyoznunk kell, hogy a proletariátus