Történelemtanítás, 1967 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1967 / 1. szám
2 Módszertan Dr. Szebenyi Péter: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom tanítása az általános iskolában A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának előkészítésében az általános iskolai történelemtanárokra jelentős feladatok várnak. Támogatják a „Vörös zászló hőseinek útján” mozgalmat, előkészítik az iskolai megemlékezéseket, szellemi vetélkedőket, kiállításokat szerveznek. Az évforduló méltó megünnepléséhez szorosan hozzá tartozik az is, hogy idén a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tanórai feldolgozására különös gonddal készüljünk fel. A most folyó tanévben több szakfelügyelővel megfigyeléseket végeztünk a kérdéses téma óráin, remélve, hogy az itt szerzett tapasztalatok némi segítséget nyújtanak majd kartársainknak jubileumi munkájukban. A meglátogatott órákon kitűnő kezdeményezésekkel, ötletekkel találkoztunk. Talán a legfontosabb ezek közül az, hogy több iskolában a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tanítását szorosan összekapcsolták a tanulók órán kívüli tevékenységével. A gyermekek képeket, verseket gyűjtöttek, az őrsök veteránokat látogattak, s minderről beszámoltak az órán. A nyolcadik osztályosok a gyakorlatban is felhasználták az órán tanultakat. Osztályfaliújságokat készítettek, őrsi foglalkozásokat tartottak a fiatalabbaknak. Az órák belső felépítésében, módszertani megoldásaiban is érezhető volt az iskolareform hatása. Különösen a feleltetés terén történt jelentős előrelépés. Az ellenőrzés alapvető funkciójává — a szokásos „számonkérés” helyett — egyre inkább a széles értelemben vett nevelés-oktatás vált. Ugyancsak igen fontos és előremutató jelenség, hogy a tanárok többsége az új tankönyveket munkaeszköznek tekinti. A tankönyv szövegét és képanyagát a tanulók ma már általában nemcsak otthon tanulmányozzák, hanem az órán is elemzik. Érdekes apróság, hogy egyes iskolákban a történelemtanárok megkövetelik a könyvjelző használatát. Ez közvetve mutatja, hogy a tankönyvet az órán állandóan használják! A 8. osztályokban végzett megfigyelések a felsorolt és igen örvendetes tendenciák mellett néhány általánosnak tekinthető hiányosságra is felhívták a figyelmet. A legszembetűnőbbek ezek közül: a tanítás érzelemszegénysége, és — ezzel szoros összefüggésben — a tanulói aktivitás formális érvényesítése. Mi lehet a forrása ezeknek az alapvető hibáknak? Érzelmekre ható, tudatosan nevelő jellegű, ugyanakkor az önálló tanulói elemzés kiindulópontjának is megfelelő történeti „bemutatás” csak úgy lehetséges, ha elég gazdagon, részletesen, életszerűen, azaz eseményesen tanítjuk a történelmet. Ezt viszont csak abban az esetben tehetjük meg, ha a tananyagot differenciáljuk. Kiválasztjuk belőle a nevelési-oktatási céljaink szempontjából leglényegesebbnek tekinthető eseményeket, és ezeket színesen, érdekesen, sokoldalúan mutatjuk be. A kiemelt jelenségeket összekötő — a történelmi és jogi