Történelemtanítás, 1967 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1967 / 1. szám

2 Módszertan Dr. Szebenyi Péter: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom tanítása az általános iskolában A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának előkészítésében az általános iskolai történelemtanárokra jelentős feladatok várnak. Támogat­ják a „Vörös zászló hőseinek útján” mozgalmat, előkészítik az iskolai megemlé­kezéseket, szellemi vetélkedőket, kiállításokat szerveznek. Az évforduló méltó megünnepléséhez szorosan hozzá tartozik az is, hogy idén a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom tanórai feldolgozására különös gonddal készüljünk fel. A most folyó tanévben több szakfelügyelővel megfigyeléseket végeztünk a kérdéses téma óráin, remélve, hogy az itt szerzett tapasztalatok némi segítséget nyújtanak majd kartársainknak jubileumi munkájukban. A meglátogatott órákon kitűnő kezdeményezésekkel, ötletekkel találkoz­tunk. Talán a legfontosabb ezek közül az, hogy több iskolában a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tanítását szorosan összekapcsolták a tanulók órán kívüli tevékenységével. A gyermekek képeket, verseket gyűjtöttek, az őrsök veteráno­kat látogattak, s minderről beszámoltak az órán. A nyolcadik osztályosok a gya­korlatban is felhasználták az órán tanultakat. Osztályfaliújságokat készítettek, őrsi foglalkozásokat tartottak a fiatalabbaknak. Az órák belső felépítésében, módszertani megoldásaiban is érezhető volt az iskolareform hatása. Különösen a feleltetés terén történt jelentős előrelépés. Az ellenőrzés alapvető funkciójává — a szokásos „számonkérés” helyett — egyre inkább a széles értelemben vett nevelés-oktatás vált. Ugyancsak igen fontos és előremutató jelenség, hogy a tanárok többsége az új tankönyveket munkaeszköznek tekinti. A tankönyv szövegét és képanya­gát a tanulók ma már általában nemcsak otthon tanulmányozzák, hanem az órán is elemzik. Érdekes apróság, hogy egyes iskolákban a történelemtanárok megkövetelik a könyvjelző használatát. Ez közvetve mutatja, hogy a tankönyvet az órán állandóan használják! A 8. osztályokban végzett megfigyelések a felsorolt és igen örvendetes ten­denciák mellett néhány általánosnak tekinthető hiányosságra is felhívták a figyelmet. A legszembetűnőbbek ezek közül: a tanítás érzelemszegénysége, és — ezzel szoros összefüggésben — a tanulói aktivitás formális érvényesítése. Mi lehet a forrása ezeknek az alapvető hibáknak? Érzelmekre ható, tudatosan nevelő jellegű, ugyanakkor az önálló tanulói elemzés kiindulópontjának is megfelelő történeti „bemutatás” csak úgy lehet­séges, ha elég gazdagon, részletesen, életszerűen, azaz eseményesen tanítjuk a történelmet. Ezt viszont csak abban az esetben tehetjük meg, ha a tananyagot differenciáljuk. Kiválasztjuk belőle a nevelési-oktatási céljaink szempontjából leglényegesebbnek tekinthető eseményeket, és ezeket színesen, érdekesen, sok­oldalúan mutatjuk be. A kiemelt jelenségeket összekötő — a történelmi és jogi­

Next